5. fejezet

A Szentlélek és a személyes kinyilatkoztatás

Hithűségünk függvényében elnyerhetjük a Szentlélek társaságát, hogy megvilágosítson és vezéreljen minket életünkben, és az örök élet felé vezessen.

Wilford Woodruff életéből

1880 októberében Wilford Woodruff elnök azt mondta a szenteknek, hogy nemrégiben látogatást tett nála Brigham Young elnök, aki már 1877-ben elhunyt, valamint Heber C. Kimball elnök, aki már 1868-ban meghalt. „Amikor odaértünk célunkhoz – idézte fel Woodruff elnök –, megkértem Young elnököt, hogy prédikáljon nekünk. Ő így felelt: »Nem, bevégeztem a bizonyságomat a testben. Többé nem szólok ehhez a néphez. Hanem – folytatta – most hozzád jöttem; eljöttem, hogy őrködjek feletted, és megnézzem, mit tesz a nép.« Ezután még ezt mondta: »Szeretném, ha megtanítanád az embereknek – és szeretném, ha magad is követnéd ezt a tanácsot –, hogy dolgozniuk kell, és úgy kell élniük, hogy szert tegyenek a Szentlélekre, hiszen nélküle nem tudjátok felépíteni a királyságot; Isten Lelke nélkül az a veszély fenyeget, hogy a sötétben fogtok járni, és nem fogtok tudni eleget tenni elhívásotoknak apostolokként és elderekként Isten egyházában és királyságában.«¹

Ez a tanács nem volt új Woodruff elnök számára. Testvérei olyan embernek ismerték, aki „fogékony az Úr Lelkének benyomásai iránt, olyan embernek, akit sugalmazás vezérel kötelességei teljesítése során, sokkal inkább, mint a bölcsesség vagy ítélőképesség bármely adománya, melyet maga birtokol”². Akkor történt, amikor családjával az Egyesült Államok keleti részébe utazott, ahova missziós elhívása szólította. Ezt mondta:

„Egy este Williams testvér [egy helyi egyháztag] udvarába hajtottam be a kocsimat. Orson Hyde testvér [a Tizenkettek Kvórumának tagja] egy szekeret állított be az enyém mellé. Feleségem és gyermekeim fenn ültek a kocsin. Miután kifogtam a fogatot és megvacsoráztam, a kocsiban tértem nyugovóra. Még csak pár perce voltam ott, amikor a Lélek így szólt hozzám: »Kelj fel, és vidd odébb a kocsit!« Elmondtam feleségemnek, hogy fel kell kelnem és odébb kell vinnem a kocsit. Azt kérdezte: »Miért?« Azt feleltem: »Nem tudom.« Ilyen alkalmakkor csak ennyit kérdezett; amikor azt feleltem, hogy nem tudom, az elegendő volt. Felkeltem hát, és odébb vittem a kocsit. (…) Aztán körülnéztem, és visszafeküdtem. Ekkor ugyanaz a Lélek így szólt: »Menj és vidd arrébb az állatokat attól a tölgyfától!« (…) Erre fogtam magam, kioldoztam a lovakat, és egy kis hikorifa ligetbe vezettem őket. Aztán ismét visszafeküdtem.

Fél óra múlva hatalmas forgószél támadt, és két lábnyira kitépte a tölgyfát a talajból. Három-négy kerítésen átrepült, és pontosan arra a bejáratra zuhant, Orson Hyde testvér szekere közelében, ahol korábban az enyém állt. Milyen következményekkel járt volna, ha nem hallgatok arra a Lélekre? Nos, jómagam, feleségem és gyermekeink kétségtelenül mind ott vesztünk volna. Így szólt hozzám a csendes, halk hang – nem földrengés, se nem mennydörgés vagy villámlás útján, hanem Isten Lelkének csendes, halk szavával. Megmentette az életemet. Ez volt a kinyilatkoztatás lelke számomra.”³

Woodruff elnök kihangsúlyozta, hogy az egyház minden tagjának a Szentlélek által kell vezettetnie – személyes kinyilatkoztatásra kell törekedniük. Kijelentette: „Isten egyháza huszonnégy órát sem maradna életben a kinyilatkoztatás nélkül.”⁴

Wilford Woodruff tanításai

A Szentlélek lélekszemély, aki tanúságot tesz az Atyaistenről, Jézus Krisztusról és az evangélium igaz voltáról

A Szentlélek az Istenség tagjainak egyike. Isten, az Atya, valamint Isten, a Fiú húsból és csontból való testtel bír, és maga Isten a saját képmására teremtette az embert; a Szentlélek azonban lélekszemély, aki tanúságot tesz az Atyáról és a Fiúról az emberek gyermekeinek [lásd T&Sz 130:22].⁵

Mi a legnagyszerűbb bizonyság, amit férfi vagy nő kaphat arról, hogy ez Isten munkája-e? Elmondom, mi a legnagyszerűbb bizonyság, amit én valaha is kaptam, a legbiztosabb tanúság, méghozzá a Szentlélek bizonysága, az Atya és a Fiú bizonysága.⁶

Szemünket és fülünket megtéveszthetik az emberi fondorlatok és intrikák, a Szentlélek azonban soha nem téveszt meg senkit.⁷

A szentírások elmondják, hogy van egy „lélek … az emberben, és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki” [Jób 32:8]. Ez alapelv alapján ismerjük meg az igazságot és az evangélium erejét, amit megkaptunk. Az örök élet alapelvei a Szentlélek sugalmazása által nyilvánulnak meg nekünk, hiszen az a Lélek megnyugszik rajtunk, hatással van az elménkre, és ha odafigyelünk azokra a tanításokra, a megfelelő érzéseket táplálva magunkban, akkor olyan világosan fogjuk megérteni a dolgokat, ahogy azok vannak.⁸

Minden hithű utolsó napi szent megkaphatja a Szentlélek ajándékát, ami a legnagyobb ajándék, mely embernek adathat a halandóságban

Minden egyes ember, aki valaha is megbánta a bűneit, és megkeresztelkedett azok eltörléséért, Isten rendje szerint, és Jézus Krisztus hasonlatosságára, aki eltemettetett a vízben halála hasonlatosságára, valamint előjött a feltámadás hasonlatosságára, jogot formálhat a Szentlélekre; megígérték neki, és az hozzá tartozik. Minden embernek jogában áll a társaságát élvezni, és ha befogadják a Szentlelket és ajándékait, akkor sugalmazásban, világosságban és igazságban lesz részük; akkor lesz szemük a látásra, fülük a hallásra és szívük a megértésre.⁹

Nos, ha veletek van a Szentlélek – és mindannyiótokkal vele kell, hogy legyen –, akkor azt mondhatom nektek, hogy nincs nagyobb ajándék, nincs nagyobb áldás, nincs nagyobb bizonyság, ami megadatik az embernek a földön! Részetek lehet az angyalok szolgálatában, láthattok számtalan csodát, tanúi lehettek sok csodálatos dolognak a földön, de azt állítom, hogy a Szentlélek ajándéka a legnagyszerűbb ajándék, amit ember kaphat. E hatalom által hajtottunk végre mindent, amit eleddig tettünk. Ez az, ami fenntart minket minden üldöztetésben, megpróbáltatásban és szenvedésben, ami bennünket ér.¹⁰

Minden férfi vagy nő, aki valaha is belépett Isten egyházába, és megkeresztelkedett a bűnök bocsánatára, jogot formálhat a kinyilatkoztatásra, jogot formálhat Isten Lelkére, hogy segítsen neki munkálkodásában, a gyermekei szolgálatában, valamint a gyermekeinek és mindazoknak adandó tanácsaiban, akik fölött elnökölni elhívták. A Szentlélek nem korlátozódik a férfiakra, sem az apostolokra vagy a prófétákra – megadatik minden hithű férfinak és nőnek, valamint minden egyes gyermeknek, aki elég idős Krisztus evangéliumának befogadásához.¹¹

Meg kell ismernünk a Szentlélek csendes, halk hangját – vagyis a kinyilatkoztatás hangját

Van egy kijelölt mód arra, … ahogy kinyilatkoztatás adatik az Úrtól egyháza irányítására. Egyszerre csak egyetlen ember él a földön, aki viseli ezt a hatalmat. Ám minden egyes tagnak kiváltságában áll kinyilatkoztatást kapni az Úrtól saját ügyeiben való útmutatóul, valamint azért, hogy az tanúságot tegyen neki a nyilvános tanítások és mozgalmak helyességét illetően.¹²

Mi a kinyilatkoztatás? A Szentlélek embernek adott sugalmazása. Joseph Smith egykoron ezt mondta John Taylor testvérnek: „Taylor testvér, figyelj Isten Lelkének benyomásaira; figyelj a Lélek neked adott suttogásaira; járj el azok szerint az életedben, és akkor ez lesz számodra a kinyilatkoztatás alapelve, akkor pedig ismerni és érteni fogod ezt a Lelket és hatalmat!” Ez a kulcsa, ez az alapköve minden kinyilatkoztatásnak. (…) Saját tapasztalatom során igyekeztem megismerkedni ezzel a Lélekkel, és megismerni a működését.¹³

Hányótoknak volt része kinyilatkoztatásban? Hányan hallottátok Isten Lelkének suttogását – a csendes, halk hangot? (…) Sok bizonyságban volt részem, mióta kapcsolatba léptem ezzel az egyházzal és királysággal. Időnként bizonyos ajándékokkal és kegyelmekkel áldattam meg, bizonyos kinyilatkoztatásokkal és szolgálatokkal; de ezek közül soha nem találtam egyet sem, melyre olyan bizonyossággal támaszkodhattam volna, mint a Szentlélek csendes, halk hangjára.¹⁴

Az ember hajlamos túl magasra tekinteni, vagy túl nagy dolgokat elvárni, olyannyira, hogy gyakorta félreérti Isten Lelkét és a Mindenható sugalmazását. Nem a mennydörgésben vagy forgószélben kell keresnünk Isten Lelkét, hanem a csendes, halk hangban [lásd 1 Királyok 19:11–12].¹⁵

A Szentlélek ajándéka által áldásokat kapunk, melyek útmutatást adnak életünkben most, és felkészítenek az örök életre

Körbevehetünk egy férfit vagy nőt mindazzal a gazdagsággal és dicsőséggel, amit csak emberi elme felfogni képes, és vajon elégedettek lesznek? Nem. Még mindig van egy fájó űr. Másrészről azonban mutassatok egy utcán élő koldust, aki rendelkezik a Szentlélekkel, akinek az elméje eltelt azzal a Lélekkel és hatalommal, én pedig ekkor mutatok nektek egy olyan embert, akinek lelki béke adatott, akinek igazi kincsek vannak a birtokában, valamint olyan örömök, melyet egy ember sem kaphat meg semmilyen más forrásból.¹⁶

Amikor élvezzük a Szentlélek társaságát, amikor megpróbálunk vallásunk szerint élni itt a földön, akkor mi vagyunk a legboldogabb nép Isten zsámolyán, nem számít, milyen körülményeink vannak. Nem számít, hogy gazdagok vagyunk-e vagy szegények, boldogságban vagy szenvedések közepette élünk-e, ha az ember a vallása szerint él, és élvezi Isten kegyét és Lelkét, akkor nem számít, mi zajlik körülötte a világon. Lehetnek földrengések, háborúk, tűzvészek vagy uralkodhat a kard, ő mégis úgy érzi, hogy minden rendben van vele. Én így érzek efelől.¹⁷

Minden emberben, aki megkapja a Szentlelket, benne él egy vigasztaló – egy vezető, aki utat mutat és irányítást ad neki. Ez a Lélek minden hívő embernek napról napra feltárja azokat a dolgokat, melyek a javát szolgálják. (…) Istennek a gyermekei számára a világ minden korában megadott e sugalmazása az egyik szükséges ajándék ahhoz, hogy fenntartsa és képessé tegye az embert arra, hogy hittel járjon, hogy előrelépjen és engedelmeskedjen mindazoknak az utasításoknak, parancsolatoknak és kinyilatkoztatásoknak, melyeket Isten megadott a gyermekeinek, hogy vezesse és irányítsa őket az életben.¹⁸

Minden embernek meg kell kapnia Isten Lelkét, majd pedig követnie kell a tőle kapott útmutatást! Ez a kinyilatkoztatás. Nem számít, mit mond a Lélek, mit tegyünk – soha nem fog olyasmit mondani, ami helytelen!¹⁹

Gonosz lelkek … vesznek körül minket, melyek hadban állnak Istennel és mindennel, ami Isten királyságának felépítésére tekint, ezért hát szükségünk van erre a Szent Lélekre, hogy segítségével legyőzzük ezeket a hatásokat. (…)

(…) Ez az a Lélek, amire szükségünk van, hogy megvalósítsuk Isten céljait a földön. Sokkal inkább szükségünk van erre, mint bármely más ajándékra. (…) Ellenségek közepette élünk, sötétség és kísértések vesznek körül, így hát szükséges, hogy Isten Lelke vezessen minket. Imádkoznunk kell az Úrhoz, amíg meg nem kapjuk a Vigasztalót! Ezt az ígéretet kapjuk, amikor megkeresztelkedünk. Ez a világosság, az igazság, a kinyilatkoztatás lelke, ami mindannyiunkkal velünk lehet ugyanabban az időben.²⁰

Azt fogjátok látni, hogy ha bármikor is mást próbálunk tenni, mint a Szentlélek késztetéseinek eleget tenni, akkor ködbe, sötétségbe és bajba jutunk, míg már nem is tudjuk, milyen úton haladunk. Életünk minden napján szükségünk van az Úr erejére – arra, hogy az Ő Szent Lelkének ereje, valamint a papság ereje velünk legyen, hogy tudjuk, mit kell tennünk. És ha így élünk az Úr előtt, akkor a Lélek mindennap kinyilatkoztatja nekünk, mik a kötelességeink. Mindegy, mivel foglalkozunk, először meg kell tudnunk az Úr akaratát, majd pedig végre kell hajtanunk, akkor aztán munkánk jól elvégzett és elfogadható lesz az Úr előtt.²¹

Egész életemen át és minden tettemben, bármikor, amikor az Úr Lelke valamit mondott nekem, mindig jónak bizonyult, ha meg is tettem. E hatalomnak köszönhetően maradtam életben. (…) Szerezzétek meg a kinyilatkoztatás lelkét! És amikor megszereztétek, akkor biztonságban vagytok, és pontosan azt fogjátok tenni, amit az Úr szeretne.²²

Az elgondolás, miszerint engedelmeskedhetünk az evangéliumnak, megszenteltethetünk általa, és ezáltal felkészülhetünk az örök élet öröklésére, az egyik legdicsőségesebb alapelv, mely valaha is kinyilatkoztatott az embernek. (…) Olyan reménységünk van, amiről a világ mit sem tud, és még csak fel sem foghatják. Hacsak az ember újjá nem születik Isten Lelkétől, meg sem láthatja Isten királyságát, és nem léphet be oda, hacsak nem születik víztől és Lélektől [lásd János 3:5], így tehát nem osztozhat mindabban az örömteli várakozásban és reménységben, melyben nekünk részünk van. Szemük, fülük és szívük nincsen nyitva, hogy lássák, hallják és érezzék Krisztus evangéliumának erejét.²³

Kiváltságunk az Úr Lelke parancsainak követése, valamint az, hogy útmutatónkul és társunkul tudjuk Őt, ezáltal pedig a mennyek áldásai rajtunk fognak nyugodni, amennyiben felkészültek vagyunk azok befogadására.²⁴

A Lélek állandó társasága megkívánja állandó munkálkodásunkat és hithűségünket

Tiszta szívvel arra vágyom, … hogy mi, ez a nép, elvégezzük kötelességünket, vallásunk szerint éljünk, megtartsuk a hitet, és úgy járjunk az Úr előtt, hogy a Szentlélek állandó társunk lehessen, hogy az előttünk álló napok során vezethessen minket. Ez az én imám és hő vágyam.²⁵

Tudom, hogy állandó erőfeszítést, munkálkodást és hithűséget kíván az Úr előtt az, hogy a Szentlelket társunknak tudhassuk, és oly módon éljünk, hogy elnyerhessük ezeket az áldásokat.²⁶

Nincs semmi, aminek az elnyeréséért többet kellene munkálkodnunk, míg a testben járunk, mint Isten Lelke, a Szentlélek, a Vigasztaló, melynek elnyerésére jogosultak vagyunk azzal a feltétellel, hogy engedelmesek vagyunk az evangélium kívánalmai iránt.²⁷

A nagyszerű ígéret, ami az evangélium hirdetését kíséri, ahogy az napjainkban kinyilatkoztatott a mennyből, nem más, mint az, hogy a Szentlélek megadatik az őszintén bűnbánónak, aki engedelmeskedik szent szertartásainak. A Szentlélek által kerül kinyilvánításra a múlt, a jelen és az eljövendő dolgai, és általa ismertetik meg az Atya szándéka és akarata. A Mindenható e módon nyilatkoztatja ki céljait azoknak, akik betartják parancsolatait, és akik tiszta, őelőtte elfogadható életet élnek, hogy felkészülhessenek mindazokra az eseményekre és próbatételekre, melyek esetleg útjukat keresztezik majd.

Ha vannak olyan tagjai az egyháznak, akik saját tapasztalatukból nem tudják, hogy ez igaz, akkor bizonyosak lehetnek afelől, hogy nem élnek a kiváltságaikkal. Minden szentnek szoros kommunikációban kell állnia a Szentlélekkel, általa pedig az Atyával, különben fennáll az a veszély, hogy az ördög diadalmaskodik felette, és az útfélre fog hullani.

Így tehát ezt mondjuk az utolsó napi szenteknek: A Szentlélek nem lakik szentségtelen templomokban. Ha élvezni szeretnétek vallásotok teljes hatalmát és ajándékait, akkor tisztának kell lennetek! Ha vétkesek vagytok gyengeségek, ostobaságok vagy bűnök miatt, akkor meg kell bánnotok azokat – vagyis teljességgel el kell hagynotok azokat! Semmilyen más módon nem járhatunk Isten kedvében. A „Szentség Férfiúja” az Ő neve [lásd Mózes 6:57], és örömét leli gyermekei az irányú erőfeszítéseiben, hogy tiszták legyenek.²⁸

Ha nincs részünk kinyilatkoztatásban, az azért van, mert nem úgy élünk, ahogy élnünk kellene; azért, mert nem magasztaljuk fel elhívásainkat a papságban, ahogy kellene – ha úgy tennénk, nem maradnánk kinyilatkoztatás nélkül, egyikünk sem lenne meddő vagy terméketlen.²⁹

Tegyünk félre minden gonosz gyakorlatot, mindazokat a szokásokat, melyek meggátolják, hogy Istennel beszélgessünk! (…) Ha e kis dolgok hajlamosak megzavarni örömeinket, és lealacsonyítanak minket az Úr szemében, akkor félre kell tennünk őket, és meg kell mutatnunk azt az eltökéltségünket, hogy megtesszük Mennyei Atyánk akaratát, és elvégezzük azt a munkát, mely ránk van bízva. (…) Amikor bármi olyasmit teszek, ami meggátolja, hogy élvezzem az Úr Lelkét, amint felismerem ezt, azon nyomban elvetem azt a dolgot.³⁰

Megpróbálunk Isten celesztiális törvénye szerint élni; Jézus Krisztus evangéliumát hirdetjük és törekszünk véghezvinni annak alapelveit. A kérdés az, hogy vajon kifizetődő lesz-e ez számunkra. Kifizetődő lesz hithűnek lenni? Kifizetődik-e átkelnünk bármilyen megpróbáltatáson, csapáson, üldöztetésen, sőt, magán a halálon is Isten királyságáért, a szabadításért és az örök életért, mely a legnagyobb minden ajándék közt, amit Isten az emberek gyermekeire ruházhat? Amondó vagyok, hogy igen, és remélem, hogy az utolsó napi szentek és minden felhatalmazott férfi – mindannyian hithűek leszünk az Úr előtt, emlékezni fogunk imáinkra, munkálkodni fogunk a Szentlélekért, munkálkodni fogunk Isten szándékának és akaratának megismeréséért, azért, hogy tudhassuk, milyen úton kell járnunk, azért, hogy elnyerjük az Úr Lelkét és a Szentlelket, valamint hogy legyőzzük a világot és felmagasztaljuk elhívásunkat, míg végére érünk e próbatételnek.³¹

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd az v–ix. oldalt.

Mit tanulhatsz a 47–48. oldalon álló történetekből?
E fejezet tanulmányozása közben mit tanultál a Szentlélekről és szerepeiről?
Tekintsd át a 50. oldalon álló második teljes bekezdést! Miért tekinthetjük a Szentlelket „a legnagyobb ajándéknak, mely embernek adathat a halandóságban”? Tekintsd át a fejezet utolsó bekezdését (56. oldal)! Miként készít fel minket a Szentlélek az örök életre, mely „a legnagyobb minden ajándék közt”?
Hogyan segíthetnek Woodruff elnök tanításai felismernünk a Szentlélek sugalmazásait? (Lásd a 48–49., 51. oldalt; lásd még T&Sz 6:15, 22–23; 11:12–14.) Miért fontos emlékezetünkben tartani, hogy a Szentlélek általában „csendes, halk hangon” kommunikál velünk?
Olvasd el az 51. oldal alján kezdődő bekezdést! Melyek azok az „igazi kincsek”, amiket megkapunk akkor, amikor velünk van a Szentlélek? (Lásd 51–53. oldal.)
Gondolj egy olyan élményre, amikor a Szentlélek vezetett! Mi módon részesültél áldásokban a Szentlélek társasága révén?
Tekintsd át a fejezet utolsó részét (54–56. oldal)! Miért kell állandóan munkálkodnunk ahhoz, hogy elnyerjük a Szentlélek állandó társaságát? Mi akadályozhatja meg, hogy érezzük a Szentlélek hatását? Mi segíthet éreznünk a Szentlélek hatását?

Kapcsolódó szentírások: János 14:26; 15:26; 16:13; 1 Korinthusbeliek 2:9–14; 1 Nefi 10:17–19; 2 Nefi 32:1–5; Moróni 10:5; T&Sz 8:2–3; 14:7