13. fejezet

Naplók: „Sokkal becsesebbek az aranynál”

Naplóink értékesek számunkra, és áldást hozhatnak családunkra, és minden eljövendő nemzedékre is.

Wilford Woodruff életéből

Wilford Woodruff 1835-ben kezdte első naplóját, „abban a hitben, hogy hasznos lesz visszatekinteni múltbéli életünkre, és nem csupán kiváltságunk, hanem kötelességünk is pontos feljegyzést vezetni cselekedeteinkről”. Ezt írta: „Ezzel a szándékkal fogok tehát innentől fogva naplót vezetni utazásaimról, hogy amikor számon kérik tőlem, be tudjak számolni sáfárkodásomról.”¹ Az elkövetkezendő 63 esztendő során vezette naplóját; az utolsó bejegyzés 1898. augusztus 31-én kelt, két nappal halála előtt. Naplóbejegyzései igaz és hű beszámolót adnak magánéletéről; megmutatják családja iránti szeretetét, a környezete iránti érdeklődését, a mindennapos feladatok elvégzése iránti szorgalmát, a megpróbáltatások során tanúsított hitét, valamint az evangéliumról való bizonyságát és felfogását. A bejegyzések betekintést nyújtanak az egyház akkoriban élt több tagjának életébe is.

Azon felül, hogy írt magánéletéről és szolgálatáról, Wilford Woodruff gondos feljegyzést vezetett az egyház történelméről is. Ezt a következőkkel magyarázta: „Azt a sugalmazást kaptam, és arra lettem indítva, hogy vezessek naplót és írjam le ennek az egyháznak az ügyeit, amennyire csak képes vagyok. Nem értettem, miért voltak oly erős érzéseim az egyház korai szakaszában, de most már értem. Ritkán hallottam Joseph testvért vagy a tizenketteket prédikálni, vagy bármely alapelvet tanítani, ami után ne éreztem volna magam olyan kényelmetlenül, mint a partra vetett hal, amíg le nem jegyeztem. Akkor aztán jobban éreztem magamat. Joseph prédikációját még egy héttel később is le tudtam írni szinte szóról szóra, és amint leírtam, elvétetett tőlem, illetve elmémből. Ez Isten ajándéka volt számomra.”²

Az egyház történelmének megörökítésére tett erőfeszítései részeként Woodruff elnök feljegyzett fontos részleteket azokról a gyűlésekről, melyeken részt vett. Az egyik gyűlésen tanított egy olyan alapelvet, mely vonatkoztatható a naplókra és a hivatalos egyházi feljegyzésekre egyaránt: „Egy sebes folyású patakban gázolva nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba. Ugyanígy nem tudjuk kétszer eltölteni ugyanazt az időt. Amikor kimegyünk azon az ajtón, e gyűlés dolgai mindörökre lezárulnak előttünk. Soha nem fogjuk újból eltölteni ezt az estét. Akkor hát nem kellene feljegyzést vezetnünk munkánkról, tanításainkról és tanácsainkról, melyek e gyűlésen elhangzanak? De igen.”³

Naplói révén Woodruff elnök maradandó ajándékot adott leszármazottainak és az egyház valamennyi tagjának. Matthias F. Cowley életrajzíró a következő megfigyelést tette: „Wilford Woodruff élete tele volt csodákkal. Egyszerű élet volt, melyben szabadon feltárta szívét és szándékait. Kifejezésmódjának nyíltsága, a részletek iránti odafigyelése, valamint az igazságra való lelkiismeretes törekvése talán az események legjobb krónikásává tették őt az egyház egész történelme során.”⁴ B. H. Roberts elder, a Hetvenek Első Tanácsának tagja, egy jeles egyháztörténész, a következőket írta: „Woodruff elnök igen fontos szolgálatot nyújtott az egyháznak. Naplói – rendszeresen, módszeresen, gondosan vezetett, erős kötésű naplói – … felbecsülhetetlen értékű, eredeti dokumentált történelmi kincset jelentenek. Az egyház elkötelezett e naplók iránt, melyek az új sáfárság prófétája – Joseph Smith – beszédeinek és mondásainak megbízható feljegyzését tartalmazzák, melyek Wilford Woodruff nélkül mindörökre elvesztek volna. Ugyanez igaz Brigham Young és az egyház más vezető eldereinek beszédeire és mondásaira is; továbbá fontos tanácsgyűlések jegyzőkönyveit, döntéseket, ítéleteket, irányelveket és sok magántermészetű hivatalos eljárást illetően is, melyek nélkül a történetíró nem lenne képes rálátást nyerni sok dologra – mindezek tekintetében Woodruff elnök naplói kimondhatatlanul értékesek.”⁵

Az e fejezetben álló kijelentések javarészt Woodruff elnök feljegyzéseiből származnak, melyekben olyan prédikációkat örökített meg, amiket papsági gyűléseken mondott. Bár szavait gyakran az elderekhez intézi, tanításai értékesek az egyház minden tagja számára.

Wilford Woodruff tanításai

Amikor feljegyezzük életünk történetét, önmagunknak, leszármazottainknak és az egyháznak is a javára teszünk

Ezen egyház és királyság feljegyzéseit és történetét számon fogják kérni egy eljövendő napon. Nem volt olyan sáfárság a földön, melynek eseményei érdekesebbek lesznek, mint az, amiben most élünk. (…)

Igaz, hogy Joseph Smith feljegyzést vezetett saját élete történetéről, és azok a dolgok bizonyos mértékben vele voltak kapcsolatosak. Most már nem él, ám élete és bizonysága kiadásra került az egész világ számára. (…) Young elnöknek is voltak írnokai, akik [feljegyezték] mindennapos tetteit és életét, ami helyes és jó. De feljegyzi-e mindez az élettörténetét és Istennel való kapcsolatát annak a több ezer apostolnak és eldernek, akik itt vannak vagy lesznek szerte a világon minden nemzetben az ég alatt? Nem, bizonyosan nem. Akkor hát ti, Izráel összes elderei szerte a világon, írjátok le történeteteket és azt, miként bánik veletek Isten, saját és utódaitok javára, Izráel házának javára, zsidó és nem zsidó javára, az eljövendő nemzedékek javára!⁶

Néhányan úgy vélhetik, nem fontos leírni vagy feljegyezni munkánkat vagy Isten munkáját, én azonban úgy hiszem, hogy fontos. Máskülönben a próféták nem indíttattak volna arra, hogy hithűségre intsenek minket e témában. Az Úr azt mondta nekünk, hogy amit megpecsételünk a földön, meg lesz pecsételve a mennyben is, és amit feljegyzünk a földön, fel lesz jegyezve a mennyben is, ami pedig nincs megpecsételve vagy feljegyezve a földön, az nincs megpecsételve vagy feljegyezve a mennyben sem [lásd T&Sz 128:7–8]. Így tehát igen fontosnak tűnik, hogy igaz és hű feljegyzést vezessünk minden dologban.⁷

Néhányan azt mondhatják, hogy [a naplóírás] igen sok gonddal jár. Semmit sem szabad azonban gondnak neveznünk, ami jó ügyet szolgál! Én úgy tekintek életem azon részére, melyet naplóvezetéssel és történetírással töltöttem, mint ami igen hasznosan telt.⁸

Ha nem lenne semmi más motiváció, [kivéve] hogy részünk lehet a kiváltságban, hogy átolvassuk naplóinkat, és gyermekeink is el tudják olvasni, már az kifizetődővé tenné az írással töltött időt.⁹

Fel kell jegyeznünk Isten nekünk adott áldásait, valamint az egyházban végzett hivatalos cselekedeteinket

Minden embernek le kell írnia életének rövid történetét: kik a szülei, mikor, hol született, milyen vallású volt, mikor és ki keresztelte, mikor szentelték fel, mire és ki szentelte fel – röviden vázolja fel minden misszióját, minden hivatalos tettét, és Isten vele való kapcsolatát. Akkor aztán ha meghal, és a történészek ki szeretnék adni történetét, lesz mire támaszkodniuk. Sokan úgy vélhetik, hogy ez száraz, lényegtelen téma, számomra azonban nem az.¹⁰

Azt tanácsolom nektek, hogy írjátok le minden áldásotokat, és őrizzétek meg azokat! (…) Úgy érzem, meg kell hagynom nektek, hogy készítsetek feljegyzést életetek minden hivatalos tettéről. Ha bárkit megkereszteltek, konfirmáltok, felszenteltek vagy megáldotok, illetve amikor a betegeknek szolgáltok, írjatok beszámolót róla! Ha minden ember így tesz, akkor az egyház megfelelő feljegyzést tud készíteni róla. (…) Ha Isten hatalma és áldásai megnyilvánulnak abban, hogy megtartattok a veszélyben, … jegyezzétek le! Mindennap írjátok le, miként bánik veletek Isten! Jómagam leírtam minden áldást, amit valaha is kaptam, és ezt nem cserélném el semmi aranyért!¹¹

Nem kell-e elég tisztelettel lennünk Isten iránt, hogy le is jegyezzük mindazokat az áldásokat, melyekkel eláraszt bennünket, valamint mindazokat a hivatalos tetteinket, melyeket az Ő nevében végzünk a föld színén? De, úgy érzem, igen.¹²

Az egyház elnöksége, akik most vezetnek minket, … történetet vezetnek mind Isten, mind az emberek irántuk tanúsított tetteiről, … mely igen érdekes lesz majd az eljövendő nemzedékek milliónyi tagja számára. Ez azonban felmenti-e a több ezer eldert, főpapot és apostolt, akik éveken át utaztak, építették ezt az egyházat és királyságot, és rendelkeztek a Szentlélek nekik adott ajándékaival, melyek által erő adatott nekik a betegek meggyógyítására, az ördögök kiűzésére, a vakok szemének felnyitására, a süketek fülének megnyitására, a bénák járásának visszaadására, … akik parancsoltak az ördögöknek, azok pedig engedelmeskedtek nekik, és akik felett őrangyalok vigyáztak, megvédve őket a veszélytől és haláltól? Azt mondom, megadassanak mindezek az áldások az eldereknek, ők pedig ne tartsák azokat lejegyzésre érdemesnek? Még egy tollvonásnyi feljegyzést se hagyjanak hátra, hogy gyermekeik és az eljövendő nemzedékek elolvashassák? Amondó vagyok, hogy meg kellene tenniük. Úgy vélem, az Úr megkívánja ezt tőlünk; gazdag és szent örökség ez, ami joggal megilleti utódainkat.¹³

Feljegyzést kell készítenünk az eseményekről, amint megtörténnek

Mi vagyunk az a nép, akit Isten felszentelt, hogy megalapítsuk királyságát a földön, felépítsük Siont, és előkészítsük az utat Jézus Krisztus eljövetelére. Nos akkor nem kellene-e naplót, feljegyzést, történetet vezetnünk Isten velünk való kapcsolatáról, ahogy az nap mint nap megmutatkozik a szemünk láttára? De igen! (…)

(…) Ahelyett, hogy elhanyagolnánk munkánk ezen ágát, mindenki, aki csak képes rá, vezessen naplót, és jegyezze le az eseményeket, ahogy azok megtörténnek szemünk előtt nap mint nap! Ez értékes hagyatékot jelent majd gyermekeink számára, és igen hasznos lesz az eljövendő nemzedékeknek, mivel megadjuk nekik az egyház és Isten földi királysága felemelkedésének és előrehaladásának igaz történetét ebben az utolsó sáfárságban, ahelyett, hogy ellenségeinkre hagynánk, hogy hamis történelmet írjanak Krisztus igaz egyházáról.¹⁴

Hajlamosak vagyunk nem belegondolni a velünk megtörténő események fontosságába, inkább később ébredünk rá, hogy fontosak voltak. Az egyik legfontosabb nemzedékben élünk, amiben az ember valaha is élt a földön, és ezért nekünk le kell írni azokat a fontos eseményeket, melyek a szemünk előtt játszódnak, Isten jövendöléseinek és kinyilatkoztatásainak beteljesedéseként! Kinyilatkoztatások hatalmas áradata van beteljesülőben napjainkban, és jó, ha feljegyezzük őket, ahogy azok bekövetkeznek a szemünk láttára.¹⁵

A gyermekek már korán kezdjenek el naplót vezetni!

Azt szeretném mondani fiatal barátaimnak, hogy nagy áldás lesz számukra és utánuk jövő gyermekeik számára, ha mindennapos naplót vezetnek arról, ami velük és körülöttük történik. Minden kisfiú és kislány szerezzen magának egy kis könyvet, és írjon bele egy kicsit szinte mindennap!

„És mit írjak?” – kérdezhetitek. Írjatok bármiről, amit érdemes megőrizni, illetve a legfontosabb dolgokról! Ha pedig ezt még fiatalon elkezditek, akkor igen könnyű lesz majd számotokra, amikor már férfiak és nők vagytok. Milyen kellemes lesz nektek és gyermekeiteknek harminc, ötven vagy nyolcvan esztendő múlva leülni és elolvasni, mi történt veletek gyermekkorotokban és ifjúságotokban! Nem szeretnétek elolvasni, mi történt édesapátokkal, édesanyátokkal és nagyszüleitekkel, míg fiatalok voltak, és egész életük során? A cél azonban nem annyira az, hogy elérjük, hogy fiatal korotokban naplót vezessetek, hanem inkább az, hogy folytassátok is, amikor már férfiak és nők vagytok, méghozzá egész életeteken át! Ez különösen szükséges abban a nemzedékben, melyben ti éltek, hiszen egy olyan fontos nemzedékben éltek, amilyet az emberek fiai még nem láttak, és sokkal fontosabb, hogy idejekorán elkezdjetek naplót írni, és azt egész életeteken át folytassátok is, mint bármely más korábbi nemzedék esetén volt.

Sion gyermekei vagytok, szüleitek Istentől kaptak elhívást Krisztus egyházának és Isten királyságának felépítésére a földön az utolsó napokban; szüleitek pedig hamarosan meghalnak majd, és nektek kell a helyükbe lépnetek. Ti magatok is édesapák és édesanyák lesztek, és [ti], kisfiúk, … próféták, apostolok és elderek lesztek; megéritek, hogy elutazzatok az evangéliumot hirdetni; megéritek, hogy megkapjátok az Úr igéjét. Akkor aztán igen szükséges lesz, hogy naplót vezessetek, és feljegyzést készítsetek az Úr rólatok való gondoskodásáról. (…)

(…) Most nagy örömet okoz nekem és családomnak, amikor leülünk és elolvassuk utazásaink feljegyzését, merre jártunk, mit tettünk, miként viseltetett irántunk Isten, és mennyi jó időt töltöttünk együtt a barátainkkal. Naplóimban olvashatom a jó tanításokat, melyeket évekkel ezelőtt hallottam Joseph Smith, Brigham Young, Heber C. Kimball elnöktől, a tizenkét apostoltól és számos más jó eldertől, és olvashatok arról, milyen jó időket töltöttünk együtt. Ha ifjú barátaim elkezdenek így cselekedni, és folytatják is, akkor egy eljövendő napon sokkal értékesebb lesz az számukra az aranynál!¹⁶

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd az v–ix. oldalt.

Miért fontosak az egyház számára Woodruff elnök naplói? (Lásd 130., 132. oldal.) Mit mondhatna Woodruff elnök azoknak az embereknek, akik úgy vélik, naplóik soha nem fognak számítani másoknak?
Milyen eseményekre került sor az egyházban életed során? Az ezekről az eseményekről készített feljegyzésed mi módon nyújthat segítséget gyermekeidnek és unokáidnak?
Tekintsd át az első bekezdést a 131. oldalon! Woodruff elnök e bekezdésben álló kijelentése miként vonatkozik a naplóírásra? Gondolkodj el arról, milyen hatással bír az, ha a fontos események elvesznek a jelen és az eljövendő nemzedékek számára!
Fusd át a fejezetet, és keresd meg, milyen dolgokat kell naplóinknak tartalmazniuk! Az ilyen feljegyzések miként válnak saját magunk javára? Miként válnak családunk javára?
Mit szeretnél megtudni őseid életéről? Mit sugall ez neked arról, hogy miről írhatnál a naplódban?
Miért fontos hamar azután lejegyezni az eseményeket, hogy megtörténnek? (Lásd 133. oldal.) Mit tehetünk, hogy időt szakítsunk a naplóírásra?
Lapozz a 134–135. oldalra, és tekintsd át Woodruff elnöknek a gyermekek és fiatalok számára adott tanácsát! Miként tudják a szülők és nagyszülők megosztani ezeket a gondolatokat gyermekeikkel és unokáikkal? Te mi módon használhatod fel ezeket a gondolatokat egy családi est vagy családi tanács keretein belül?

Kapcsolódó szentírások: 1 Nefi 1:1; Omni 1:17; Móziás 1:1–6; Alma 37:1–9; Mózes 6:5–6