3. fejezet

Az idők teljességének sáfársága

Utolsó napi szentekként szent kötelességünk segíteni Isten királyságának felépítésében ebben az utolsó sáfárságban.

Wilford Woodruff életéből

A világ történelmének különböző időszakaiban az Úr evangéliumi sáfárságokat alapított meg. Minden egyes sáfárságban kinyilatkoztatta evangéliumát egy vagy több felhatalmazott szolgája által. Joseph Smith próféta volt az Úr eszköze a jelenlegi sáfárság megalapításában, melyre a szentírások így utalnak: „az idők teljességének rendje” (Efézusbeliek 1:10), „az idők teljessége sáfársága” (T&Sz 128:20).

1834 tavaszán Wilford Woodruff részt vett egy papsági gyűlésen Kirtlandben, Ohio államban. Ezen a gyűlésen kezdte megérteni az egyház rendeltetését ebben a sáfárságban. Később így idézte ezt fel:

„A próféta arra szólított fel mindenkit, aki a papságot birtokolta, hogy gyűljenek össze a faházban berendezett iskolában. Kicsi ház volt, talán 18 négyzetméter, azonban befogadta Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza teljes papságát, akik akkor Kirtlandben voltak. (…) Ez volt az első alkalom, hogy valaha is láttam vagy beszélni hallottam Oliver Cowderyt; az első alkalom, hogy valaha is láttam Brigham Youngot és Heber C. Kimballt, a két Prattet [Orsont és Parley-t], továbbá Orson Hyde-ot és sokan másokat. Akkoriban az egyháznak nem volt más apostola Joseph Smithen és Oliver Cowderyn kívül. Amikor összegyűltünk, a próféta felkérte Izráel eldereit, hogy tegyenek bizonyságot erről a munkáról. A fent megnevezettek beszéltek, és még sokan, akiket nem említettem, bizonyságukat tették. Amikor végeztek, a próféta azt mondta: „Testvérek, nagyon sokat oktattak és utasítottak a bizonyságaitok itt, ma este, de azt akarom mondani nektek az Úr előtt, hogy nem tudtok többet ennek az egyháznak és a királyságnak a rendeltetéséről, mint egy csecsemő az anyja ölében. Fel sem tudjátok fogni.” Meglehetősen meglepődtem. Azt mondta: „bár csak egy maroknyi papságot láttok itt ma este, ám az egyház betölti majd Észak- és Dél-Amerikát – betölti majd a világot.”¹

Wilford Woodruff életét Isten királysága felépítésének szentelte, és továbbra is kapott utasításokat Joseph Smithtől, még a próféta halála után is. Mesélt egy látomásáról, melyben Joseph Smithszel beszélt: „Láttam őt a templom kapujában a mennyben. Odajött hozzám, és megszólított. Azt mondta, nem tud megállni beszélgetni, mert siet. Következőleg Smith bátyámmal találkoztam [idősebb Joseph Smithszel]; ő sem tudott beszélgetni velem, mert sietett. Még vagy fél tucat testvérrel találkoztam, akik mind magas pozíciót töltöttek be a földön, de egyikük sem tudott megállni és szóba elegyedni velem, mert siettek. Igen megdöbbentem. Nemsokára újra megláttam a prófétát, és megadatott a kiváltság, hogy feltegyek neki egy kérdést.

»Nos – kezdtem –, tudni szeretném, miért sietsz annyira! Én egész életemben siettem valahova, de azt gondoltam, hogy sietségemnek vége lesz, amikor a mennyek királyságába jutok, ha valaha is oda jutok.«

Joseph így felelt: »Nos, elmondom, Woodruff testvér. Minden egyes sáfárságnak, amelynek során a papság jelen volt a földön, és mely a celesztiális királyságba jutott, volt egy bizonyos munkája, hogy felkészítse a földet a Szabadítóra, amikor Ő eljön, hogy a földön uralkodjék. Minden egyes sáfárságnak elegendő idő adatott e munka elvégzésére. Nekünk nem. Mi vagyunk az utolsó sáfárság, és oly sok munkát kell elvégezni, így hát sietnünk kell, hogy el tudjuk végezni.«”²

Wilford Woodruff tanításai

Az Úr és prófétái már a világ teremtése előtt nagy várakozással tekintettek e sáfárság elé

Minden sugalmazott férfinak – Ádám atya napjaitól Jézus idejéig – több-kevesebb betekintés adatott az idők teljességének e nagyszerű és utolsó sáfárságára, amikor az Úr kinyújtja karját, hogy felkészítse a földet és egy népet az Ember Fiának eljövetelére és az igazlelkűség uralmára.³

Úgy tartom, hogy a munka …, mely egészen onnantól kezdve zajlik, hogy ez az egyház meg lett szervezve, nem más, mint Mennyei Atyánk nagyszerű tervének véghezvitele – annak a tervnek, mely még a világ alapjainak lefektetése előtt el lett rendelve. Valójában nincs sáfárság, melyre ily nagy érdeklődéssel tekintettek volna Isten összes prófétái és a sugalmazott férfiak. (…)

Ésaiás, amikor prófétai látomásban e napra tekintett, igen erőteljes nyelvezettel fejezi ki ezzel kapcsolatos érzéseit. Egy esetben ezt mondja: „Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein! És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr! Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián?” „Igen – mondja az Úr –, egy asszony megteheti”, Ő azonban nem feledkezik el Sionról. Ezt mondja: „Az én markaimba metszettem fel Siont, kőfalai előttem vannak szüntelen.” [Lásd Ésaiás 49:13–16.]

Nos, Isten e Sionja az Ő orcája előtt volt már a világ alapjainak megvetése előtt is.⁴

Az Úr nem találomra alkotta e világot; egyik munkáját sem végezte találomra. A föld bizonyos célokra teremtetett, és e célok egyike a végső megváltása, valamint az Úr kormányzásának és királyságának megalapítása rajta az utolsó napokban, felkészítése az Úr Jézus Krisztus uralmára, akinek jogában áll az uralkodás. Ez a kijelölt idő elérkezett, az a sáfárság most itt áll előttünk, a kellős közepén élünk!⁵

Semmi sem akadályozhatja meg, hogy az egyház betöltse rendeltetését

Ez az egyház folyamatosan emelkedik. Ez az egyetlen igaz egyház az egész föld színén. Történelme a világ alapjának lefektetése előtt kezdődött. Folyamatosan növekedett és gyarapodott megalapításának napjától egészen mostanáig. (…) A Fenséges Isten szándéka szerint a földön kell állnia hatalomban, dicsőségben és uralomban, ahogy azt Isten prófétái látták saját napjuk és nemzedékük idején. Ez az a királyság, melyet Dániel látott, és továbbra is előre fog gördülni, míg betölti az egész földet [lásd Dániel 2:34–35, 44–45; T&Sz 65:2].⁶

Hisszük, hogy ez az egyház elő fogja készíteni az utat Krisztus eljövetelére, hogy királyként uralkodjon, valamint hogy ez az egyház akkor Isten királyságává fog alakulni, aminek eljöveteléért minden keresztény imádkozik; azért, hogy Isten akarata meglegyen, miként a mennyben, úgy a földön is [lásd Máté 6:10].⁷

Nincs olyan hatalom e föld színén, mely megtörhetné ezt az egyházat. Miért? Azért, mert Isten a kezében tartja. Ő annak Szerzője, és temérdek próféta szava által megígérte, hogy állni fog.⁸

Amikor Joseph-et és Hyrumot megölték, nem ölték meg a „mormonizmust”, nem ölték meg az Istenbe vetett hitet, nem ölték meg a reményt és a jószívűséget, nem veszejtették el Isten házának szertartásait, sem a szent papság hatalmát. A menny Istene rendelte el e dolgokat.⁹

Isten királysága előre halad, nem hátrafelé!¹⁰

Hol az az utolsó napi szent vagy bárki más, aki valaha is látta volna ezt az egyházat vagy királyságot hátrafelé haladni? (…) Nem számít, milyen körülmények közt voltunk, ez a királyság mindig előre és felfelé haladt egész álló nap egészen eddig a pillanatig. Fog-e valaha is visszafelé haladni? Nem, nem fog. Az Úr e Sionja, a maga teljes szépségében, hatalmában és dicsőségében, a Mindenható Isten tenyerébe lett vésve, és állandóan orcája előtt van; rendeletei megadattak, és nincs ember, aki félreállíthatná azokat!¹¹

Még ha a sötétség minden ereje hadba is száll ellenünk, az Úr a mi barátunk, és Ő fenn fog tartani minket, és hatalmat fog adni Sion felépítéséhez és e munka véghezviteléhez, egészen az Ember Fiának eljöveteléig. Ezért hát ne nyugtalankodjék a ti szívetek! (…) Mindannyian egynek kell lennünk abban az ügyben, amelyben munkálkodunk! Amennyiben így teszünk, diadalmaskodni fogunk.¹²

Nem volt kimondottan könnyű az utunk, háborúsággal és ellenkezéssel néztünk szembe a kezdetektől mostanáig, ám mi és a világ is nyugodt szívvel lehetünk a „mormonizmust” illetően, mivel az nem fog megszűnni, míg az Úr Jézus Krisztus el nem jön a menny felhőiben.¹³

Az arany és ezüst elmúlhat; a házak és földek elveszhetnek; minden fizikai dolog meg fog szűnni, de a papság soha, a szabadítás soha, Isten királysága soha, a jövendölések pedig soha nem maradnak beteljesületlenül!¹⁴

Vissza lettünk tartva a lelkek világában, hogy ebben a sáfárságban építsük Isten királyságát

Vissza lettünk tartva a lelkek világában évezredeken át, hogy az utolsó napokban álljunk itt a testben, hogy fogjuk, és építsük fel Isten királyságát. E dolgokat megértve akkor hát mire gondolunk mi, utolsó napi szentekként? Hatalmas háborút kell harcolnunk. Lucifer, a hajnal fia, minden seregével egyesült ellenünk. Mi csupán maroknyian vagyunk, a föld lakosaival összevetve. Mindig is csupán kevés férfi és nő volt a világ bármely korában, akik elég függetlenek voltak ahhoz, hogy elvessék a gonoszt és az Urat szolgálják. Minket azonban érdemesnek tartottak arra, hogy az Ő népe közé számláltassunk. Éppen ezért ideje hát, hogy felkeljünk, hogy felébredjünk, majd pedig Isten hatalmába és a szent papságba öltözve felmagasztaljuk e papságot, és elnyerjük az ahhoz kapcsolódó áldásokat.¹⁵

Soha nem volt még ehhez fogható nép! Soha nem volt még ehhez fogható munka, amióta Isten megalkotta e világot! Igaz, hogy voltak olyan férfiak, akik hirdették az evangéliumot, ám az idők teljességének sáfárságában az Úr kinyújtotta karját, hogy megalapítsa királyságát. Ez az utolsó sáfárság. Férfiakat és nőket támasztott munkájának elvégzésére, és ahogy már oly gyakran mondtam, sokunkat visszatartottak a lelkek világában e világ megalkotása óta egészen eddig a nemzedékig, melyben most élünk.¹⁶

Istennek a Bibliában, a Mormon könyvében és a Tanok és szövetségekben található kinyilatkoztatásai most vannak beteljesülőben. Mi teljesítjük be őket. És míg itt vagyunk, legyünk hűek Istenhez, a nagy Elohimhoz, a zsidók és a nem zsidók Istenéhez! Ő ránk tekint és senki másra. Az utolsó napi szentekre tekint. Miért? Mivel senki más nem kapta meg az örökkévaló evangélium teljességét; senki sem vette fel királysága felépítésének munkáját. Ez üggyel kapcsolatban hitem és érzésem az, hogy ki lettünk jelölve még a világ megalkotása előtt – csakúgy, mint az ősi apostolok –, hogy előjöjjünk a testben, és kezünkbe vegyük e királyságot: ezt pedig vagy megtesszük, vagy elkárhozunk! Ebben a helyzetben vagyunk most. A mennyei seregek szeme ránk tekint; és e népet figyeli magának Istennek és fiának, Jézus Krisztusnak a szeme, valamint az összes apostolnak és prófétának a szeme, akik bizonyságukat vérükkel pecsételték meg. Meglátogatnak benneteket, megfigyelik tetteiteket, hiszen nagyon jól tudják, hogy küldetésetek nem más, mint e királyság felépítése, Sion felépítése és megszentelése, valamint a föld megszentelése és a világ felkészítése az Ember Fiának eljövetelére.¹⁷

Utolsó napi szentekként nagy munkát kell elvégeznünk

Joseph Smith … jövendölés beteljesedéseként jött el, majd elvégezte, amit megkívántak tőle, lefektette a munka alapját, megkapta a papság és apostolság kulcsait, valamint minden adományt és kegyelmet az egyház megszervezése során, mely annak továbbviteléhez szükséges. Mi arra vagyunk elhívva, hogy építsünk arra az alapra, amit ő lefektetett.¹⁸

Ha képesek lennénk megnyitni elménk látását, így a jövőbe tekinthetnénk, és láthatnánk e királyságot, valamint azt, hogy mit kell elérnie, továbbá azt, hogy nekünk mi a teendőnk, milyen háborúságon kell általmennünk, akkor bizonyosan látnánk, hogy nagyszerű munka adatott a kezünkbe.¹⁹

Különleges elhívásunk Sion felépítése és a nép felkészítése arra, hogy szent helyeken álljanak, míg az Úr ítéletei kiárasztatnak a gonoszokra.²⁰

Az Isten szándéka és akarata, hogy az utolsó napi szentek alaposan megértsék, hogy Istennek az embernek adott nagy, utolsó sáfársága kellős közepén állnak; továbbá az, hogy azt is alaposan megértsék, milyen felelősségek hárulnak rájuk az abban való tevékenykedés során. És hogy soha ne tévesszék szem elől a tényt, hogy a sötétség minden ereje együttesen sem lesz soha képes Isten céljainak meghiúsítására azt a munkát illetően, melynek elvégzésére kinyújtotta karját abban az időben és nemzedékben, melyben mi élünk. Az utolsó napi szentek úgy éljenek az Úr előtt, hogy megértsék, milyen pozíciót töltünk be, és milyen feladatokat kívánnak meg tőlünk; hiszen az Úr bizonyos dolgokat megkíván tőlünk napjainkban és nemzedékünkben, ahogy népétől minden korban megkívánta, amikor megadta nekik az örökkévaló evangélium teljességét és a szent papság hatalmát és felhatalmazását. (…)

Az is Isten akarata, hogy fizessük tizedünket és felajánlásainkat; az az akarata, hogy engedelmeskedjünk a Bölcsesség szavának; az az akarata, hogy tartsuk be a parancsolatokat, és azokat tanítsuk másoknak is. Felelősségre leszünk vonva mindazért, amit elmulasztunk megtenni, ami amúgy a kötelességünk volna, csakúgy mint azokért a dolgokért, amiket megteszünk. Egy szívvel és egy elmével kell lennünk, és nem szabad semmilyen fizikai vagy lelki természetű dolognak sem engednünk, hogy elválasszon minket Isten és ember szeretetétől.

(…) Egynek kell lennünk, és egymás jólétét kell keresnünk. Meg kell tanítanunk Krisztus evangéliumának alapelveit fiainknak és lányainknak, valamint az egész világnak, és fel kell készítenünk önmagunkat azokra az eseményekre, melyeket a kinyilatkoztatásokban hallhatunk, amiket az Úr megadott nekünk. Már megkezdte munkáját, az Ő csodálatos munkáját, csodatételét a föld lakosai között, melyre Ésaiás utal [lásd Ésaiás 29:14]. És soha nem fogja visszavonni kezét, míg céljai be nem teljesednek.²¹

Nagyszerű munka áll előttünk, aminek elvégzése minden erőnket, minden tehetségünket és képességünket meg fogja kívánni. Keresnünk kell Isten Lelkét, hogy segítséget nyújtson nekünk, hiszen Lelke nélkül vajmi keveset tudunk csak elvégezni.²²

Azt mondom nektek, hogy amikor körbetekintetek, és látjátok egyfelől a világ helyzetét, másfelől pedig azt, hogy mit kell véghezvinnünk, és hova kell Isten királyságának eljutnia annak érdekében, hogy betöltse küldetését és Jézus Krisztus kinyilatkoztatásait, akkor fő célunknak Isten királyságának felépítése és előrevitele kell, hogy legyen. (…)

(…) A királyság felépítésére kell tekintenünk, és nem csupán magunknak kell biztosítanunk az áldásokat, hanem arra is törekednünk kell, hogy szabadítókká váljunk Sion hegyén, megpróbálva megtenni minden jót, amire csak képesek vagyunk, valamint Sion ügyének és érdekeinek előmozdításán munkálkodva minden dologban, aminek elvégzésére elhívattunk.

Ha ezt az utat járjuk, boldogulni fogunk, valamint állandó békesség honol majd elménkben, és ahogy az Úr megmondta, semmi sem fog visszatartatni attól az embertől, aki Isten királyságának igazlelkűségére és áldásaira törekszik. (…)

(…) Igen sok dolog áll a küszöbön, igen sok változás zajlik a földön, a királyság pedig növekszik; és itt minden utolsó napi szentet arra intenék, aki hall engem e napon, hogy igen alaposan gondolja át, milyen helyzetben van, tekintsen szíve mélyébe és nézze meg, kegyelt-e Urunk, Istenünk előtt, aztán folyamatosan gyarapodjék hitében, reménységében, igazlelkűségében és minden erényes alapelvben, ami szükséges ahhoz, hogy átsegítsen minket minden megpróbáltatáson, melynek elviselésére elhívatunk, hogy Isten barátainak bizonyuljunk, megmutatva, hogy megmaradunk-e a szövetségben avagy sem. Próbára leszünk tétetve ettől az időtől fogva egészen a Messiás eljöveteléig, illetve addig, míg e földön élünk.²³

Nincs ok félelemre, ha az utolsó napi szentek hűek maradnak az Istenükkel kötött szövetségekhez, és pontosan véghezviszik az alapelveket, melyekről elmondta, hogy azok irányítsanak minket az Ő Sionjának felépítésében.

Ha azonban megfeledkezünk szövetségeinkről, ha elhagyjuk vagy nem vesszük figyelembe a tőle kapott tanításokat, akkor bizonyosak lehettek, utolsó napi szentek, hogy állapotunk igen veszedelmes! Isten céljai nem fognak kudarcot vallani, mi azonban megostoroztatunk, és mindazok, akik kitartanak ezen az úton, elutasításban fognak részesülni, és meg lesznek fosztva minden részesedésüktől a Sionnak ígért áldásokból!²⁴

Az Úr e néppel van, ám úgy vélem, utolsó napi szentekként nem mindig tartjuk becsben kiváltságainkat. Elhívattunk egy munka elvégzésére, az Úr a mi kezünkbe helyezte ezt a munkát, mi pedig felelősséggel tartozunk a mennyek és a föld előtt azért, hogyan használjuk a tehetségeket – a világosságot és igazságot, mely a mi kezünkbe adatott.²⁵

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd az v–ix. oldalt.

Tekintsd át a 25–26. oldalt! Miként teljesedik most be Joseph Smith jövendölése? Mit tanulhatunk Woodruff elnök látomásából?
Miért tekintettek várakozással a próféták e sáfárság elé? Miért fontos megértenünk, hogy az utolsó sáfárság „kellős közepén” élünk? (Lásd 27. oldal.)
Mit értünk azalatt, amikor tanúságunkat tesszük, hogy egyházunk „az egyetlen igaz egyház az egész föld színén”? (27. oldal; lásd még T&Sz 1:30.) Hogyan oszthatjuk meg alázatosan ezt az igazságot másokkal?
Mi van nagy hatással rád, amikor Woodruff elnöknek az egyház rendeltetésére vonatkozó tanításait tanulmányozod? (Lásd 27–29. oldal.)
Fusd át a 28–29. oldalt, és keress olyan dolgokat, melyek el fognak pusztulni, valamint olyanokat, melyek mindörökre megmaradnak! Milyen különbségek láthatók a majdan elpusztuló és az örökké fennmaradó dolgok között?
Olvasd el Woodruff elnök tanításait arról, hogy „vissza lettünk tartva a lelkek világában”, hogy ebben a sáfárságban szülessünk meg (29–30. oldal)! Milyen érzéseid vannak, amikor elgondolkodsz ezekről a kijelentésekről?
Nézd meg a 32. oldalon lévő fényképet! Mi köze van ennek a képnek Isten királysága felépítéséhez? Woodruff elnök szerint milyen kötelességek hárulnak ránk Isten királyságának felépítése során? (Lásd 30–33. oldal.)
Olvasd el az utolsó bekezdést a 33. oldalon! Milyen kiváltságaink vannak ebben a sáfárságban? Szerinted mit jelent becsben tartani a kiváltságainkat?

Kapcsolódó szentírások: T&Sz 6:32–34; 64:33–34; 121:26–32; 138:53–56