6. fejezet

A Lélek által tanítani és tanulni

Szükségünk van a Szentlélek útmutatására, amikor az evangéliumot tanulmányozzuk és azt másoknak tanítjuk.

Wilford Woodruff életéből

Miközben Wilford Woodruff elder egy konferenciára készült 1855 októberében, útmutatásért imádkozott, hogy megtudja, ő és testvérei mit tanítsanak az embereknek. Imájára válaszul a következő kinyilatkoztatást kapta: „Szolgáim tegyenek szert a Szentlélekre és tartsák is maguk mellett, Ő pedig majd folyamatosan kioktatja őket, hogy mit tanítsanak az embereknek! Utasítsátok az embereket is arra, hogy tartsák maguk mellett Lelkemet, és akkor képesek lesznek megérteni az Úr igéjét, amikor azt nekik tanítják!”¹

Az erről az alapelvről való maradandó bizonyságával Woodruff elnök gyakorta kezdte azzal konferenciai beszédeit, hogy hangot adott azon vágyának, hogy a Szentlélek ereje által szeretne tanítani. Ezen felül gyakran emlékeztette a szenteket arra a kötelességükre, hogy ugyanezen erő által kell hallgatniuk és tanulniuk is. Egyszer ezt mondta: „Mindannyian függünk az Úr Lelkétől, a kinyilatkoztatástól, a sugalmazástól, a Szentlélektől annak érdekében, hogy képesek legyünk tanítani az embereket, akik elé ki kell állnunk beszélni, ha viszont az Úr nem adja meg nekem Szentlelkét ezen a délutánon, azt ígérhetem mindannyiótoknak, hogy nem fogtok túl sokat profitálni Woodruff testvérből.”²

Wilford Woodruff tanításai

Csak úgy szabad tanítanunk az evangéliumot, ahogy arra a Szentlélek sugall minket

Jómagam nem vagyok képes, és egyetlen ember sem képes az emberek gyermekeit tanítani és okítani Jézus Krisztus evangéliumára a Szentlélek nélkül, kinyilatkoztatás nélkül, a Mindenható Isten sugalmazása nélkül. Ezért aztán szükségem van az utolsó napi szentek hitére és imáira is. Szükségem van Isten Lelkének segítségére, mint ahogy mindenkinek, aki a menny királyságának dolgairól próbálja tanítani az embereket.³

Úgy hiszem, hogy nincs senki ebben vagy bármely más nemzedékben, aki képes lenne Isten Lelkének sugalmazása nélkül tanítani vagy okítani a föld lakóit. Népként kerültünk már olyan helyzetekbe, … melyek megtanították minden ügyvitelünkben és munkálkodásunkban, hogy milyen fontos is minden dologban elismerni Isten kezét. Ma is érezzük ennek szükségességét. Tudom, hogy Isten Lelke nélkül nem vagyok alkalmas sem az utolsó napi szentek, sem pedig a világ tanítására. Vágyom erre … és vágyom hitetekre és imáitokra, hogy elmém olyan csatornán vezettessék, mely hasznos lesz számotokra. Nyilvános tanításaimban soha nem engedem, hogy elmém bármely más csatornát kövessen, mint amit a Lélek sugall, és ebben a helyzetben vagyunk mindannyian, amikor találkozunk a szentekkel, illetve amikor elmegyünk az evangéliumot hirdetni.⁴

Az Úr ezt mondta Joseph Smith által: „És amit majd a Szentlélek sugallatára mondanak, az szentírás lesz, az Úr akarata lesz, az Úr gondolata lesz, az Úr szava lesz, az Úr hangja és Isten üdvözítő ereje lesz.” [T&Sz 68:4] Miért van ez így? Azért, mert a Szentlélek az Istenség egyik tagja, következésképp amikor valaki a Szentlélek által szól, az az Úr szava. Törekednünk kell e Lélek elnyerésére, hogy velünk lehessen mindenkor, és a kinyilatkoztatás alapelvét jelentse számunkra!⁵

E nép elméjének állandó táplálásra van szüksége, és mindannyiunknak a Szentlélekre és az Úrra kell támaszkodnunk ahhoz, hogy elménket az intelligenciának abból a kimeríthetetlen forrásából tápláljuk, mely Istentől ered, hiszen semmilyen más forrásból nem tehetünk szert táplálékra az ember halhatatlan elméjének táplálására.⁶

Az emberben olyan lélek van, melynek mindörökké fenn kell maradnia, olyan lélek, mely Istentől ered, és amennyiben nem tápláltatik ugyanabból a forrásból vagy hatalomból, mely megteremtette, akkor nem telik el, és nem is telhet el.⁷

Ha nincs velünk a Szentlélek, nincs jogunk tanítani.⁸

Az evangélium tanítása során szem előtt kell tartanunk, hogy a legvilágosabb és legegyszerűbb igazságok a legépületesebbek

Jézus Krisztus kinyilatkoztatásai azt tanítják nekünk, hogy a Szabadító megszületett a testben, és az Atya azt mondta, hogy kezdetben nem adta meg neki a teljességet, hanem kegyelmet kegyelemre kapott, míg elnyerte a teljességet és Isten Fiának hívatott, mivel kezdetben nem kapta meg a teljességet [lásd T&Sz 93:12–14]. Ugyanígy nekünk is teljes lelkünkkel arra kell törekednünk, hogy gyarapodjunk a kegyelemben, világosságban és igazságban, hogy idővel elnyerhessük a teljességet [lásd T&Sz 93:20].

Az Úr rengeteg alapelvet tartogat a számunkra; és a nekünk szánt legnagyszerűbb alapelvek azok, amelyek a legvilágosabbak és legegyszerűbbek. Az evangélium alapvető tételei, melyek az örök életre vezetnek minket, a legegyszerűbbek, mégis nincs náluk dicsőségesebb vagy fontosabb a számunkra. Az ember sokat munkálkodhat azon, hogy megmutassa tehetségét, tanultságát vagy tudását akár nyomtatásban, akár élőszóban; megpróbálhatja a rejtélyek prédikálását vagy valami szokatlan, nagy és csodás dolog bemutatását; lelkének és emberi erejének minden képességével ezen munkálkodhat – ha nincs mellette Isten Szent Lelkének segítsége, akkor az emberek nem fognak okulni, tanításuk pedig nem nyújt igazi megelégedést. A legvilágosabb és legegyszerűbb dolgok a legépítőbbek, ha azokat Isten Lelke által tanítják, és nincs semmi, ami fontosabb vagy hasznosabb lenne számunkra. Ha bennünk lakozik az a Lélek, és állandóan velünk van, megvilágítva elménket éjjel és nappal – akkor a biztonságos ösvényen járunk.⁹

Szeretném elmondani, hogy az egyházzal való ismeretségem óta láttam férfiakat, akik időről időre előléptek, és megpróbáltak Isten szolgái lenni. Megkísérelnek olyan dolgokat elmagyarázni, amiről a legcsekélyebb tudással sem rendelkeznek, csak hogy önmagukat okosnak tüntessék fel. Meglehetősen gyakori ez a dolog mostanság. Volt az egyháznak egy vezető eldere, aki kiállt az emberek elé, hogy bizonyos alapelveket tanítson nekik. Joseph hallott erről, és megkérte, hogy írásban tárja elé az adott tant. A férfi meg is írta, majd amikor elkészült vele, felolvasta azt a prófétának. Azután megkérdezte Joseph-et, mi a véleménye. „Nos – felelte Joseph –, gyönyörű rendszer, igazából csak egy gondom van vele…” „Mi lenne az, Joseph testvér?” Joseph így válaszolt: „Az, hogy nem igaz.” Azt mondom tehát, hogy időnként valaki – magát eszesnek gondolva – megpróbál olyasmit tanítani, ami nincs benne a Tanok és szövetségekben és az egyház műveiben, és ami nem igaz. (…)

(…) Úgy prédikáljátok az igazságot, ahogy értitek! Ne bocsátkozzatok találgatásokba olyan dolgokról, amikről semmit sem tudtok, mert azzal senkinek sem használtok! Ha hamis tanokat hallgattok, tévútra vezetnek benneteket a hamis lelkek. Tartsátok szem előtt és kövessétek ezt, és akkor rendben lesztek! Maradjatok az igazság ösvényein, és akkor minden rendben lesz veletek!¹⁰

Amikor összegyűlünk az evangélium tanulására, nekünk is legalább annyira szükségünk van a Lélekre, mint a tanítónak

Bízom abban, hogy Isten Lelke nem csupán azokkal lesz, akik beszélnek és tanítanak …, hanem azokkal is, akik ülnek és hallgatnak.¹¹

Szükségünk van a Mindenható sugalmazására …, akár prédikálunk, akár hallgatók vagyunk.¹²

Azt mondom fivéreimnek és nőtestvéreimnek: próbáljuk meg felkészíteni elménket és szívünket az Úr előtti ima által, hogy eleget kapjunk a Lélek világosságából és a Szentlélek hatásából, azáltal láthassunk és megtartathassunk az élet ösvényén, hogy amikor megkapjuk Isten szolgáinak tanításait és tanácsait, készek legyünk azokat kincsként elraktározni a szívünkben, és gyakorolni azokat az életünkben!¹³

Ha megvan bennünk Isten Lelkének az a része, amire kiváltságunk adatott, és felmagasztaljuk elhívásunkat, akkor meglesz bennünk az a bizonyság, aminek meg kell lennie, amikor bármilyen új tant hallunk, illetve amikor egy már ismert tant még teljesebben kifejtenek számunkra. Ily módon hasznunkra válik majd testvéreink prédikálása, és képesek leszünk kincsként elraktározni az örök élet alapelveit.¹⁴

Remélem és imádkozom azért, hogy míg egybegyűlünk, élvezhessük Isten Lelkét, valamint szívünk eggyé legyen, mintha csak egyetlen ember szíve lenne; továbbá hogy imáink felhatoljanak az Úrhoz, hogy áldásai velünk lehessenek, és mindazok, akik beszélnek hozzánk, a Szentlélek sugalmazása és Isten ereje által tegyék azt.¹⁵

Meg kell adnunk [a tanítónak] figyelmünket, imáinkat és hitünket, ha pedig így teszünk, akkor szíve bőségéből megkapjuk azokat a dolgokat, melyek a javunkra fognak válni.¹⁶

Amikor bárki ezen egyház elnökségéből, a Tizenkettek Króvumából, illetve bármely elder felemelkedik …, hogy szóljon, az emberek rájuk tekintenek, és arra számítanak, hogy elegendő mértékben fogják élvezni a Szentlelket ahhoz, hogy olyasmit mondjanak, ami építi őket; az emberek szinte egy emberként erre számítanak. Másrészről azonban elmondom, hogy az elnökség, a tizenkettek és az elderek … arra számítanak, hogy az embereket is az Úr Lelke fogja kísérni, hogy megértésre tegyenek szert; ez pedig legalább annyira megkívántatik tőlük ahhoz, hogy megértsék, amit nekik mondanak, mint amennyire megkívántatik a beszélő testvérektől, hogy tant, alapelvet, igazságot és Jézus Krisztus kinyilatkoztatásait tanítsák.

Amikor az emberek értelme életre kel, és megvilágosítja őket Isten hatalma és a Szentlélek ajándéka, hogy képesek lesznek megbecsülni és becsben tartani az örök élet alapelveit és az Istentől kapott kinyilatkoztatásokat …, akkor felkészültek arra, hogy javukra váljanak a rájuk kiontott áldások. Bármelyikőtök, aki már tapasztalta ezt az áldást – és feltételezem, hogy olykor már mindannyiunk tapasztalta ezt – elámultak életük bizonyos időszakaiban, hogy oly nagy változás állt be az elméjükben. Tudom, hogy így van ez velem, és feltételezem, hogy másokkal is.

Voltak alkalmak, amikor elmém látása megnyílt, hogy megértse Isten igéjét és szolgáinak tanításait. – Elmém látása megnyílt és életre kelt Isten ereje és a Szentlélek ajándéka révén. Így amikor itt ültem és hallgattam az elnökséget és Isten szolgáit, amint az igazlelkűség alapelvét és Isten igéjét tanították nekünk, éreztem ezeknek az örök igazságoknak az erejét, hatalmát és fontosságát, melyeket elménk elé tártak, míg más alkalmakkor lehet, hogy ugyanezeket az igazságokat tanították, mégis anélkül hangzottak el, hogy ugyanilyen benyomással lettek volna elmémre.

(…) Fontosnak tartom, hogy munkálkodjunk a Lélek elnyerésén, hogy nagyobb mértékben töltessen ki ránk és mindig velünk legyen, hogy amikor tanítást hallunk, akkor elménk felkészült legyen annak befogadására. (…)

Azt mondom, hogy amennyiben sokan befogadtuk az evangéliumot, és egybegyűltünk Isten szentjeivel, fontos, hogy munkálkodjunk ma és annak a Léleknek a hatása alatt éljünk, hogy tovább növekedhessék és uralhassa tetteinket az emberek gyermekei között. – Nos, amikor az ember rendelkezik a Szentlélekkel, és meghallja a szabadítás világos, egyszerű igazságait, akkor azok minden másnál értékesebbnek fognak tűnni, az ember pedig kész lesz feláldozni minden fizikai természetű dolgot, hogy biztosítsa önmagának a szabadítást, amikor azonban az emberek elméje elhomályosul, elveszítik a Szentlelket és az evangélium értékét, és nem ismerik fel, milyen kiváltság és megtiszteltetés Isten szentjei közé tartozni …, továbbá nem tartják fenn Mennyei Atyjuk iránti hűségüket sem, és nem tisztelik nevét a földön, se nem tartják becsben azokkal való kapcsolatukat, akik viselik a szent papságot, így hát sötétségbe vesznek… Ámulunk és csodálkozunk, amikor megvilágosít minket Isten Lelke és minden tőle kapott kinyilatkoztatás, amikor pedig megértjük és átérezzük e dolgok fontosságát, akkor láthatjuk, milyen hatással és jelentőséggel bírnak számunkra, nem csupán abban a tekintetben, hogy elménk készen lesz belépni a lelkek világába, hanem abban is, hogy felkészülünk a Mennyei Atyánkkal való találkozásra.¹⁷

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd az v–ix. oldalt.

Olvasd el Woodruff elnök kijelentéseit a fejezet első két bekezdésében (59. oldal)! Milyen betekintést nyújtanak e kijelentések vele kapcsolatban? Milyen betekintést nyújtanak a tanításról és a tanulásról?
Mit tudsz meg Woodruff elnöknek a Lélek ereje általi tanításról mondott szavaiból? (Lásd 59–60.oldal; lásd még 2 Nefi 33:1–2.) Hogyan készülhetünk fel a Szentlélek útmutatásának elnyerésére, amikor tanítunk?
Milyen tapasztalataid voltak a Lélek általi tanítással és tanulással kapcsolatban?
Tekintsd át a 61. oldalon kezdődő részt! Miért veszélyes olyan dolgokról feltételezésekbe bocsátkozni, amiket nem értünk? Miért a legvilágosabb és legegyszerűbb igazságokból okulunk a legtöbbet?
Milyen kötelességeik vannak a tanulóknak? (Lásd 62–65. oldal.) Hogyan válhat a leginkább a javunkra egy evangéliumi tanítás vagy prédikáció? Gondold át vagy beszéljétek meg, miként lehet felkészülni arra, hogy a Lélek tanítson minket!
Tekintsd át a második bekezdést a 63. oldalon! Az evangélium tanításával kapcsolatos tapasztalataid során miként vált javadra az általad tanítottak „figyelme, imái és hite”?
Miként segíthetnek az e fejezetben álló alapelvek e könyv tanulmányozása során? (Lásd még az v–ix. oldalt.) Hogyan vonatkoznak ezek az alapelvek arra, amikor otthonunkban tanuljuk és tanítjuk az evangéliumot?

Kapcsolódó szentírások: Zsidók 4:2; 2 Péter 1:21; 2 Nefi 31:3; Alma 17:2–3; T&Sz 11:18–21; 42:14; 50:13–22; 52:9; 100:5–8