23. fejezet

„Egy szív és lélek”

Amikor egységesek vagyunk az evangéliumban, felkészültek vagyunk elnyerni a mennyek leggazdagabb áldásait.

Wilford Woodruff életéből

Wilford Woodruff elnök szeretett más egyháztagokkal közösséget vállalni. Sok naplóbejegyzésében hálával ír az „egység és szeretet szelleméről”, amely jelen volt az egyházi gyűléseken.¹ Egy ilyen gyűlés után feljegyezte, hogy két beszélőnek el kellett menni, hogy egy másik teendőjüknek eleget tegyenek. Nehezen tudtak útnak indulni a találkozójukra, mert „alig tudtak kijutni a házból, annyira sokan akartak velük kezet fogni”. Ugyanerről a gyűlésről így írt: „Az Úr Lelke velünk volt. Szeretet és egység hatotta át a gyülekezetet. Nagyon megörültem, hogy ily sok szentet láthattam egyesülni az új és örökkévaló szövetségben.”²

Woodruff elnök remélte, hogy látni fogja, amint az egység szelleme az egyházi gyűlésekről átterjed az élet minden területére. Nyilvános beszédeiben és mindennapos példájával bátorította a szenteket, hogy legyenek egységesek az otthonaikban, az egyházi feladataikban és a világi munkáikban. Matthias F. Cowley ezt írta: „Az ő gondolkozása szerint az egyházban nem volt helye a vitatkozásnak, gyanakvásnak és ellenkezésnek. A munka Istené volt, és ez számára elég volt. Megvoltak a rendben kijelölt felhatalmazottak. Rájuk helyezték a királyság felelősségeit. Ezért nem aggasztotta az, amit mások a bölcsesség hiányának tartottak. Ő nem volt pénzsóvár [kapzsi]; a pénzügyi kudarcok – az ő gondolkozása szerint – soha nem állhatják útját Isten szándékainak. Az sem foglalkoztatta, hogy e világ javaiból mennyivel rendelkezik. Dicsőséges üzenet adatott a földnek, és azt akarta, hogy mindenki megismerje az emberiség számára képviselt értékét, és hogy megértsék a szabadítás azoknak szóló áldásait, akik hajlandóak engedelmeskedni.

„Wilford Woodruff sohasem találta a helyét a viták közepette. Kerülte azokat, és soha nem foglalkozott olyan ismeretségekkel, akik magukat hibakeresésre, kritikára és személyes bánatnak adták át. Soha nem látta ennek szükségét. Soha nem esett nehezére egyetérteni a testvéreivel. Soha nem volt ésszerűtlen az elvárásaiban, soha nem a maga hasznát kereste, és soha nem vonakodott, ha valami fontosat kellett megtenni. Hűséges volt a prófétához, hű a testvéreihez.”³

Wilford Woodruff tanításai

Egység uralkodik az Istenség tagjai között és a celesztiális királyságban

A Szabadító így szólt apostolaihoz régen, és apostolaihoz napjainkban: „Mondom nektek: Legyetek egyek, mert ha nem vagytok egyek, nem vagytok az enyéim.” [T&Sz 38:27] „Én és az Atya egy vagyunk.” [János 10:30] Kapcsolódik ehhez egy alapelv, amely szerintem nagyon fontos számunkra mint nép és mint egyház itt a földön. A földi erők közötti mindenfajta megosztottság, minden elégedetlenség, vitatkozás és ellenkezés ellenére, a mennyből kinyilatkoztatottak között soha nem hallottam olyan kinyilatkoztatásról az emberek fiai számára, hogy bármiféle megosztottság létezne Isten az Atya, Isten a Fiú és Isten a Szentlélek között. Ők egyek. Mindig is egyek voltak. Mindig egyek lesznek, az örökkévalóságtól az örökkévalóságig. Mennyei Atyánk a vezető, Ő lévén az emberek fiai szabadításának szerzője, valamint mivel megteremtette és benépesítette a világot és törvényeket adott a föld lakosainak.⁴

Jézus egy volt az Atyával. Ezt mondja: „Azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.” [János 6:38] Az Atya és a Fiú közti egység mindig töretlen volt. A Joseph Smithnek adott első kinyilatkoztatás az Atyáról és a Fiúról szólt. A mennyek megnyíltak, és az Atya, a Fiával együtt megjelent Joseph-nek válaszként az imájára, majd a Fiára mutatva ezt mondta: „Ez az én Szeretett Fiam, Őt hallgasd!” [Lásd Joseph Smith története 1:17.]⁵

Van egy celesztiális királyság, egy terresztriális királyság és egy telesztiális királyság. Van a napnak, a holdnak és a csillagoknak egyfajta dicsősége; és amint egyik csillag különbözik a másiktól annak dicsőségében, ugyanígy van a halottak feltámadása is [lásd 1 Korinthusbeliek 15:41–42]. Isten celesztiális királyságában egység van és egyetértés.⁶

Egy hasonlattal élve, ki akarná, hogy neki egyedül legyen negyven hold földje Isten királyságában, avagy a mennyben, amikor oda jutunk? Ezt senki sem várhatja, mert abban a királyságban, a mennyben vagy a földön, egységet találunk majd, az Úr pedig elvárja tőlünk, hogy egyesüljünk az ő celesztiális törvényének alapelvei szerint.⁷

A prófétáknak egységessé kell válniuk az Istenség tagjaival, és az egyház minden tagjának is ugyanerre az egységre kell törekednie

Istennek az emberekkel való dolgairól olvasva a Bibliában, a Mormon könyvében és a Tanok és szövetségekben, megfigyelhetjük, hogy Ádám atya idejétől fogva az Úr felnevelt egy csoport embert minden sáfárságban, akiknek megadta az Ő papságát, és akiknek hatalmat és felhatalmazást adott arra, hogy munkáját végezzék a föld színén az emberek fiai között. E férfiak pedig az Istennel, az Isten Fiával és a Szentlélekkel való egység alapelvének birtokában voltak. Ádám atya megkapta a Szentlelket; eltelt vele, amikor – élete végén – megáldotta azokat a fiait, akik főpapok voltak, valamint ivadékainak maradékát [lásd T&Sz 107:53–56].

Ádám atya, Énók, Mózes, Noé, Ábrahám, Izsák és Jákób, és mindazok a régi pátriárkák és próféták kapcsolatot kellett, hogy fenntartsanak Istennel. Szükségük volt arra, hogy az Urat keressék, mert ha e kapcsolat nem volt meg, nem voltak alkalmasak feladatuk végzésére. Az Úrtól függtek a kinyilatkoztatások, a világosság és az oktatás terén, hogy erejük legyen teljesíteni Isten parancsolatait. Ez az egység, amelyet az Úr megkövetelt a régi pátriárkáktól és prófétáktól, és amelyet Jézus megkövetelt az apostolaitól, Joseph Smithtől és testvéreitől is megköveteltetett. Isten minden szentjétől megkívántatott a világ megalapozásától fogva egészen napjainkig.⁸

Elismerem, hogy ennek az egyháznak az elnöksége e nép és az Úr között áll, mert ők a vezetői, és elismerem, hogy Isten kinyilatkoztatja nekik akaratát, ezért rájuk kell tekintenünk világosságért és információért. Az irányító tele lehet világossággal, sugalmazással, kinyilatkoztatással és Isten szándékaival és akaratával, de ha azok a tisztségviselők, akik mellett állnak, és ha mi magunk restek vagyunk feladatainkkal kapcsolatban, és nem vagyunk alkalmasak ama világosság befogadására, akkor nem látjátok, hogy a folyó elakad a forrásnál? Nincs áramlat vagy közeg, melyen keresztül a világosság eljuthatna a végtagokhoz vagy a test távolabbi részeihez.

Elismerem, hogy nemcsak nekünk, papságviselőknek a feladatunk, hanem általában ennek a népnek, hogy alázattal és hittel járuljunk az Úr elé, hogy áldásokat nyerhessünk, amelyek készen várnak ránk, és hogy alázatosság, engedelmesség és az Isten akaratának elfogadása által elnyerhessük a világosságot, a tudást, a hitet, az intelligenciát és erőt, ami szükséges a szabadításunkhoz. Azért kell ennek eleget tennünk, hogy elménk kész legyen és testünk alkalmas legyen a Szentlélek befogadására, hogy Isten Lelke szabadon áramolhasson át az egész testen a fejtől egészen a láb ujjáig. Amikor pedig ez a helyzet, mind egyféleképp fogunk látni, érezni, és hasonlóak leszünk, és az evangélium és Isten királysága szempontjából egyek leszünk, úgy, ahogy az Atya és a Fiú egyek. Ekkor pedig ez a nép majd elkezdi megérteni az egymás és az Isten iránti viszonyunkat, és érezni fogjuk annak fontosságát, hogy eleget tegyünk kötelességeinknek; készségesen előállunk majd időnket jobban használva és képességeinket jóra fordítva, hogy elnyerjük az áldásokat, amiket az Úr a mi élvezetünkre szánt. De vajon nem látjátok-e, hogy ha az emberek alszanak és restek, és nem élnek a kiváltságaikkal, és ekkor Istennek a Lelke elkezd a fejtől a test felé áramlani, akkor hamarosan akadályba ütközik és eltorlaszolódik?

Ezt az alapelvet megfigyelhetjük Isten egyházán és királyságán keresztül, és átültethetitek a család kormányzásába… Olyan ez, mint a szőlőtő főágaival, ágaival és gallyacskáival [lásd János 15:1–11]. Ez egy nagyon jó hasonlat arra, hogy megtanuljuk az igazlelkűség alapelvét.

Ahhoz, hogy készek legyünk megtenni Isten akaratát, és királyságát építeni tudjuk a földön, szándékait pedig megvalósíthassuk, nem csak egységben és egyetlen szívként kell cselekednünk, hanem Isten Szent Lelkét is el kell nyernünk, valamint Istennek ránk vonatkozó akaratát és szándékait is, és annak kell minket irányítani minden lépésünkben és tettünkben, hogy biztonságban legyünk, és gondoskodjunk a szabadításunkról.⁹

Az egységben erő rejlik

Nem hinném, hogy túl sok érv kellene annak bizonyítására, hogy az egységben erő rejlik, és hogy egy egységben lévő népnek olyan ereje van, amivel egy megosztott nép nem rendelkezik.¹⁰

Egységesnek kell lennünk, és együtt kell állnunk a ránk váró ellenkezés közepette.¹¹

Nem az rendeltetett a gonoszok számára, hogy rosszat hozhassanak ránk, ha egységesek vagyunk.¹²

Babilon kettészakadhat; a föld lakosai annyi részre oszthatják magukat, ahányra csak akarják; de éppen úgy, ahogy eddig, a jövőben is számolniuk kell az e megosztottsággal járó következményekkel. Város város után, nemzet nemzet után pusztult el a Mindenható ítélete nyomán, amikor megértek bűneikben, mint például Szodoma és Gomora, Babilon, Ninive, Tirus és Szidon és egy sor hatalmas ősi város és ország esetében. Isten szentjei azonban nem boldogulhatnak, ha nincsenek egységben.¹³

Ahogy egyre többen vagyunk az egyházban, és egyre jobban megalapozzuk Isten királyságát, a tagok közötti egység fontossága még inkább megnyilvánul. Teljességgel szükséges, hogy ne csak szóbeli egység legyen, hanem a szív és lélek összekapcsolása jelenjen meg minden elnöknél, tanácsnál és gyülekezetnél Krisztus egyházában, hogy véghezvihessék Isten szándékait Sion felépítésében, avagy azon áldások elnyerésében, amelynek élvezete kiváltságuk. Biztosak lehettek benne ti, a Legfenségesebb szentjei, hogy a mennyek elvonulnak bármely elnökség, kvórum, tanács vagy gyülekezet feje fölül, akik szívükben, véleményükben és érzéseikben megosztottak, és így is maradnak. Az áldások pedig visszatartatnak, amíg a gonoszt el nem hagyják, mert az Úr nem fogja kiárasztani a menny leggazdagabb áldásait, a papságot és az evangélium ajándékait, csak ha alkalmazzák az egység ama alapelvét, amelyet Isten celesztiális törvénye megkövetel. (…) Már egyedül Isten szentjeinek egyesült erőfeszítései által is teljesülni fog Sion felépítése az utolsó sáfárságban, és Isten királysága itt a földön felkészül az Isten mennyei királyságával való egyesülésre. Így az a láncolat, amely a mennyei seregeket összekötötte, kibővül, és a hatósugarán belül megragad mindenkit, akik engedelmesek voltak Isten rendeletei iránt.¹⁴

Egyeknek kell lennünk a tanokban, az Isten királyságában végzett munkánkban, és az egymás iránti szeretetben

Tan

Mindig örömömre szolgál, amikor embertársaimat látom, hogy megismerik az igazságot, mert engedelmeskednek az evangéliumnak, ahogyan azt az Úr szolgái tanítják. Amikor az emberek beléptek a keresztelővízbe és részesültek a kézrátételben a Szentlélek ajándékáért, ugyanazt az igazságot, világosságot kapják meg, amit mi kaptunk, és így egy szívvé és egy lélekké válunk, és a Szentlélek sugalmazását követjük, amely az Ő evangéliumát kíséri. Az evangélium hirdetésében és az Úr háza szertartásainak kiszolgáltatásában a menny lelkének sugalmazása kíséri azokat, akik abban tevékenykednek, hogy örökre velük maradjon, ha az élet minden dolgában hithűek maradnak.

Amikor a testvérektől Istennek a jelen nemzedékkel kapcsolatos dolgairól hallok, azt veszem észre, hogy egyféleképpen gondolkoznak; ugyanazt a tanúságot teszik; megegyezik a bizonyságuk; egyek annak kijelentésében, hogy az Úr munkája győzedelmeskedni fog minden ellensége felett.¹⁵

Egy különleges vonás kapcsolódik az evangélium hirdetéséhez: Elküldhettek ezer eldert, és mind ugyanazt a tant fogják tanítani; ugyanazon egyház felépítéséért fognak dolgozni, egységesek lesznek; mert hitük, tanaik és az egyház szervezete Isten kinyilatkoztatásai által váltak ismertté előttük: ennélfogva tisztán fognak látni az evangélium alapelveivel kapcsolatban… Véleményünk egyezése és egysége egyike az Isten királysága szervezetében rejlő előkelő szépségeknek.¹⁶

Isten királyságában végzett munka

E királyságot egység, és azon férfiak hithű követése által kell felépítenünk, akiket vezetőinkként adtak, máskülönben szétszóratunk. Isten áldásai elvétetnek tőlünk, ha bármely más utat választunk.¹⁷

Az én feladatom, hogy barátságban éljek Istennel, bármily gyenge eszköz legyek is Isten kezében. Az én kötelességem, hogy Isten hatalmában részesüljek. Amikor rendelkezem vele, akkor tanácsosaimnak mellettem kell állni. Egy szívvel és lélekkel kell lennünk minden fizikai és lelki dologban, melyek utunkba kerülnek Isten egyházának és királyságának munkájában. Szerencsére azt mondhatom, hogy ez így is van, amióta elhívattam e feladatra, vagyis mióta megszervezték az egyháznak [eme] elnökségét. Itt van velünk kapcsolatban a tizenkét apostol. Nekik is kötelességük egy szívvel és lélekkel élni. Nincs joguk másképp tenni. Nem lehet, hogy másképp élnek és közben Isten előtt boldogulnak. Egynek kell lenniük velünk, és nekünk ővelük. Megvannak a jogaik, megvan a szabad akaratuk. Amikor azonban az egyház elnöksége azt mondja bármelyiküknek: „Ez az Úr szava”, vagy „Az úgy helyes”, akkor velünk együtt kell dolgozniuk. Isten törvénye megköveteli tőlünk ezt az egységet. A hetveneknek is az a dolga, hogy egységben legyenek a tizenkét apostollal. A hetveneket az apostolok szólítják, hogy menjenek, dolgozzanak az Úr szőlőskertjében, és ők együtt dolgoznak. Így van ez, testvérek, az egyház minden szervezetével. Egységnek kell lenni. Nem lehet viszály vagy meghasonlás. Ha mégis van, annak az Úr nem örül, és saját munkánkat hátráltatjuk.¹⁸

Szerte a föld színén láthatjuk a viszály hatását. Az egek alatt bármely megbízásban a nemzetek, közösségek, családok vagy embercsoportok minél megosztottabbak, annál kevésbé tudnak megvalósítani bármely elképzelhető célt vagy alapelvet. Viszont minél nagyobb az egység, legyen szó törvényhozói vagy bármely más megbízásról, annál nagyobb hatalom van a kezükben annak megvalósítására. Láthatjuk, hogy a világ népei között minden nap egyre nagyobb a megosztottság, és az ebből fakadó gonoszság egyre nyilvánvalóbb. Sion felépítésére hívattunk el, és csak akkor építhetjük fel, ha egységesek vagyunk. Ebben az egységben pedig meg kell tennünk Isten nekünk adott parancsolatait, és engedelmeskednünk kell azoknak, akiket Isten királysága ügyeinek vezetésére és irányítására kijelöltek…

Jézus Krisztus evangéliumának alapelvei, amelyek napjainkban kinyilatkoztattak, Isten hatalmát jelentik a szabadításra minden hívőnek, zsidónak és nem zsidónak a világ eme korszakában úgy, mint bármelyik másikban. És ha egységesek vagyunk a kapott tanácsok teljesítésében, legyőzhetjük a gonoszt, amely utunkon leselkedik, felépíthetjük Isten Sionját, és olyan helyzetbe hozhatjuk magunkat, amelyben megszabadíttatunk.¹⁹

Egymás iránti szeretet

Legyetek kedvesek egymáshoz! Ne keressetek hibát egymásban! (…) Támogassátok egymást!²⁰

A család egyik tagjában sem lehet semmiféle önző érzés – „Nem érdekel, mi lesz ebből, vagy abból, ameddig megkapom, amit akarok.” Ez önzőség, amely viszályt szül, és összeférhetetlen Isten szentjének hitvallásával. Mindegyikünknek azon kell dolgozni, hogy az ilyen érzéseket kivessük a szívünkből, majd pedig családi szervezetünkben megpróbáljuk előmozdítani a családtagok általános érdekeit.²¹

Ha vallásunk nem vezet az Isten és embertársaink iránti szeretetre, és az emberekkel való igazságos és becsületes bánásra, akkor hitvallásunk hiábavaló. Az apostol ezt mondja:

„Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát?” [1 János 4:20]

Isten iránti szeretetünket vallásunk gyakorlásával mutathatjuk meg leginkább. Hiába beszélünk az Isten iránti szeretetünkről, ha másokról gonoszul beszélünk, vagy velük gonoszul cselekszünk. A Vele kötött szent szövetségek szigorú kötelességeket rónak ránk, melyekkel egymásnak tartozunk. A vallás nagy feladata az, hogy megtanítsa nekünk, hogyan végezzük e feladatokat úgy, hogy a mi és az embertársaink legnagyobb boldogságát elérjük. Amikor megtartjuk vallásunk követelményeit, nem hangzanak el olyan szavak, és nem történnek olyan tettek, amelyek mást megbántanának. Ha az utolsó napi szentek úgy élnének, ahogy kellene, és amint azt vallásuk tanítja, csak a testvéri kedvesség és szeretet érzései lennének minden kebelben. Nem lenne közöttünk rágalmazás és rossznyelvűség, hanem béke és szeretet és jóakarat uralkodna mindenki szívében, otthonában és lakóhelyén. Mi lennénk a legboldogabb nép a föld színén, és a menny békességének áldása nyugodna rajtunk és mindenünkön.

Ha boldogtalanság, forrongó érzések, vitatkozások és gyűlölködés van közöttünk, akkor azok azért léteznek, mert nem a megvallott vallásunk szerint élünk. Ezek nem annak a gyümölcsei. Ahol ezek a gonoszságok léteznek, ott égbekiáltó szükség van a bűnbánatra…

Utolsó napi szentekként általános szokásunk, hogy hetente egyszer veszünk az úrvacsorából. Ha Urunk tanításait – akinek emlékére elvégezzük e szent szertartást – meg akarjuk tartani, senki bűnösnek nem engedhetjük meg, hogy részesüljön belőle, amíg bűnét jóvá nem tette. Az Úr Jézus Krisztus kifejezett parancsolata, hogy senkinek ne engedjük, hogy érdemtelenül vegyen az Ő testéből és véréből [lásd 3 Nefi 18:28–32]. A helytelen érzések és a testvéreinkkel tett rossz megelőzésének nem képzelhető el tökéletesebb módszere. Ha a szentek megteszik a kötelességüket, a nehézségek nem maradnak megoldatlanok az Úr napján túl, amikor összegyűlnek, hogy az Ő emlékezetére egyenek és igyanak.²²

Arra buzdítok minden szentet, hogy egységesen tegyük meg az Úr szavait, amint azok János [15. fejezetének] 12., 13. és 14. versében szerepelnek – ha úgy szeretjük egymást, ahogyan Krisztus szeret minket, könnyen megoldhatjuk a köztünk felmerülő nehézségeket, megbocsáthatunk egymásnak, és irgalommal telhetünk el. Emellett világosság, szeretet, öröm, egység, békesség és közösségvállalás jellemzi majd napjainkat, ami pedig sokkal jobban mutat majd Isten, az angyalok és az emberek szemében, mint a testvéreink hibái feletti kicsinyes rágódás.²³

Egy szívvel és egy elmével kell lennünk, és nem szabad semmilyen fizikai vagy lelki természetű dolognak sem engednünk, hogy elválasszon minket Isten és ember szeretetétől.²⁴

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd az v–ix. oldalt.

Tekintsd át az első bekezdést a 241. oldalon! Neked milyen hasonló élményekben volt részed?
A Mennyei Atya, Jézus Krisztus és a Szentlélek milyen tekintetben „egyek”? (Lásd 243–244. oldal.)
A próféták milyen tekintetben egységesek az Istenség tagjaival? (Lásd 244–246. oldal.) Hogyan érhetünk el mi is ilyen egységet? (Lásd 246–247. oldal.)
Nézd át a 244–247. oldalakat, és keresd meg Woodruff elnök szavait a 40 holdas telekről, a folyóról és a szőlőtőről! Mit tanulhatunk ezekből a hasonlatokból?
Olvasd el a harmadik bekezdést a 246. oldalon! Milyen tapasztalatok mutatták meg neked, hogy „egységben van az erő”?
Gondold át vagy beszéljétek meg az egyháztagok különböző hátterét, tulajdonságait, érdeklődéseit, adottságait és kötelességeit az egyházközségetekben, gyülekezetetekben vagy családotokban! Szerintetek hogyan lehetnek egységesek a jóban az ilyen egyháztagok?
Milyen áldásokat nyerhetünk, amikor a jó érdekében egyesülünk otthonainkban? Egyházi szervezeteinkben? Milyen következményekkel jár otthon és az egyházban a viszály?
Milyen forrásokat ad az egyház, amelyekkel segít egységesnek lennünk a tanított tanokban? Mivel biztosíthatjuk, hogy tanításunk egységben van az utolsó napi próféták tanításaival?
Miért lehetetlen azt mondani, hogy szeretjük Istent, ha közben gyűlöljük a testvérünket? (Lásd 249–250. oldal.)
Tanulmányozd a 250. oldalon lévő utolsó teljes bekezdést! Miként segít az úrvacsora egységesnek lennünk?

Kapcsolódó szentírások: Zsoltárok 133:1; Móziás 18:21; 3 Nefi 11:28–29