Látogató tanítói üzenet

Jézus Krisztus megtanította, hogy mi földi életünk célja

Ebből az üzenetből imádságos lélekkel válaszd ki és olvasd fel azokat a szentírásokat és tanításokat, amelyek megfelelnek az általad látogatott nőtestvérek szükségleteinek! Oszd meg velük tapasztalataidat és bizonyságodat. Kérd meg az általad tanítottakat, hogy tegyenek ők is hasonlóképpen!

Mi földi életünk célja?

Spencer W. Kimball elnök (1895–1985): „Az embert, aki Isten képmására teremtetett, azért helyezték a földre, hogy megtapasztalja a halandó életet, a halandóság előtti élet és a halhatatlanság közötti köztes állapotot.

Első szüleink, Ádám és Éva nem engedelmeskedtek Istennek. Azzal, hogy ettek a tiltott gyümölcsből, halandókká váltak. Ennek következtében ők és minden leszármazottjuk ki lett téve mind a fizikai, mind a lelki halálnak (fizikai halál: a test és a lélek különválása; lelki halál: a lélek elszakadása Isten jelenlététől, és halál a lelki dolgokra nézve).

Ahhoz, hogy Ádám visszanyerje eredeti állapotát (hogy Isten jelenlétében legyen), az engedetlenség miatt szükség volt egy engesztelésre. Isten dicsőséges tervében gondoskodtak egy megváltóról, hogy megoldja a halál kötelékeit, és a feltámadáson keresztül lehetővé tegye a lélek és a test újra egyesülését miden ember számára, aki a földön élt.

A Názáreti Jézus volt az, akit még a világ teremtése előtt kiválasztottak, hogy a földre jöjjön és elvégezze e szolgálatot, hogy legyőzze a fizikai halált” („The True Way of Life and Salvation”, Ensign, May 1978, 6).

Mit tehetek azért, hogy betöltsem életem célját?

Ezra Taft Benson elnök (1899–1994): „Amikor Mennyei Atyánk Ádámot és Évát ide helyezte a földre, az volt a szándéka, hogy megtanítsa nekik, hogyan térjenek vissza az Ő jelenlétébe. Atyánk ígért egy Szabadítót, aki megváltja őket bukott állapotukból. Elkészítette számukra a szabadulás tervét, és megmondta nekik, hogy tanítsák gyermekeiknek a Jézus Krisztusba vetett hitet és a bűnbánatot. Isten továbbá megparancsolta Ádámnak és utódainak, hogy keresztelkedjenek meg, nyerjék el a Szentlelket, és lépjenek be Isten Fiának rendjébe…, melyet annak teljességében csak az Úr házában nyerhetnek el” („What I Hope You Will Teach Your Children about the Temple”, Tambuli, Apr.–May 1986, 4).

Julie B. Beck, a Segítőegylet általános elnöke: „A nők, Isten lélekleányaiként »első oktatásukban a lelkek világában [részesültek], és felkészültek arra, hogy előjöjjenek« (T&Sz 138:56) a földre. Ott voltak a »nemesek és nagyok« (T&Sz 138:55) között, akik »örvendezének« (Jób 38:7) a föld teremtésekor, mert fizikai testet kapnak, azzal a lehetőséggel, hogy megpróbáltassanak egy halandó létben (lásd Ábrahám 3:25). Igazlelkű férfiak mellett akartak dolgozni, hogy olyan örökkévaló célokat valósítsanak meg, amelyeket önmagukban egyikük sem lenne képes elérni.

A női szerepek nem a földön kezdődtek, és nem is itt érnek véget. Egy olyan nő, aki becsben tartja az anyaságot a földön, az elkövetkezendő világban is becsben fogja tartani, »mert a hol van [az ő kincse], ott van [az ő szíve] is« (Máté 6:21). Minden lány és asszony, azáltal, hogy anyai szívre törekszik, felkészül az anyaság isteni, örökkévaló küldetésére…

Azt tapasztaltam, hogy a legigazabb anyai szívek olyan nők keblében dobognak, akik nem fognak saját gyermeket felnevelni ezen a földön, de tudják, hogy »minden dolognak a maga idejében kell bekövetkezni« és hogy »nagyszerű munka alapját [fektetik] le« (T&Sz 64:32–33)” (Lásd „Anyai szív”, Liahóna, 2004. máj., 76).