A vezetők legkisebbike?
Egy új diakónus tanította meg nekem – a püspökének –, hogy mit értett a Szabadító a következő kijelentése alatt: „mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy” (Lukács 9:48).
Az egyházközségünknek szüksége volt egy új diakónusok kvóruma elnökre. A tanácsosaimmal letérdeltünk a püspökségi gyűlésen – ahogy mindig tesszük –, hogy az Úr jóváhagyását kérjük erre és más elhívásokra.
Éreztem a Lélek megerősítő válaszát, ezért megbeszéltem egy interjúidőpontot egy bizonyos Víctor Leonardo Jiménez Gonzáles nevű fiatal férfival, aki nemrégiben töltötte be a 12. évét, és már a diakónusok kvórumának titkáraként szolgált.
Az interjú során a jelenlegi elhívásáról kérdeztem Víctort, és érdeklődtem, hogyan érzi magát benne.
– Aggódom, püspök úr – felelte. – Nagyon gondban vagyok.
– Miért aggódsz?
– Nos, szeretném, ha minden diakónus járna az egyházba. Ezért ma idejövet elmentem Nicholas és Anthony otthonába, hogy felébresszem őket, majd átmentem Jimmyhez és Luishoz, hogy őket is elhívjam. Tényleg nagyon nyugtalanított a dolog, püspök úr – mondta Víctor.
Bámulatba ejtett, amit mondott, és az, hogy egy 12 éves diakónusok kvóruma titkárt mennyire képes aggasztani a kvóruma többi tagjának sorsa.
– Azért vagyok itt, hogy szolgáljak – folytatta –, és szeretném jól végezni, de én csak egy vagyok a legkisebb vezetők közül.
– Mit értesz az alatt, hogy „legkisebb vezető”? – kérdeztem.
– Azt, hogy én vagyok a titkár. Nem vagyok se elnök, se tanácsos. Én titkár vagyok, és emiatt a legkisebb vezetők közé tartozom. De a diakónusoknak itt kellene lenniük, és nincsenek itt, ezért el kell, hogy menjek értük, mert itt van a helyük! Nem tudom, miért nem jönnek. De el kell hívnom őket, püspök úr!
A könnyeimet nem tudtam tovább visszatartani, hullani kezdtek a szememből. Érzelemtől elcsukló hangon azt mondtam: – Emlékeztettél rá, hogy miért hívtak el engem püspöknek. Azért, hogy törődjek másokkal, hogy meglátogassam és szolgáljam őket, ahogy Benjámin király tette. Szolgálnunk kell másokat, és akkor szolgáljuk Istent. Nem vagy a legkisebb vezető. Mindazok, akik szolgálnak, fontosak Mennyei Atyánk és az Ő egyháza számára.
Erre ezt mondta: – Ezt tanultam aputól is. És most, hogy sírni látlak, eszembe jut, amikor egyszer beszélgetett velem – sírt, és azt mondta: „Ha van egy feladatod, akkor rendesen végezd azt.”
A könnyek felfrissítették a lelkemet, a fiatal férfi szavai pedig az emlékeimet. Eszembe juttatták, hogy mennyire értékesek Mennyei Atyánk gyermekei, amikor láttam, hogy ez a fiatal férfi milyen értékesnek tartja a kvóruma minden egyes tagját.
Átadtam Víctor számára a diakónusok kvóruma elnöki elhívását. Ezt válaszolta: – Most már tényleg keményen fogok dolgozni. Nem fogok csalódást okozni önnek, püspök úr.
Még most is, némi idő elteltével, visszatérnek a könnyeim, mikor eszembe jut ez a felejthetetlen interjú. Tudom, milyen isteni lehetőségek rejlenek ebben a fiatal férfiban. Határozott elképzelése van a jövőről, és világos számára, hogy mi az, ami fontos.