Lehi itt volt?
A Mormon könyve élénk képet fest azokról a nehézségekről és győzelmekről, melyeket Lehi és családja tapasztalt, miután elhagyták jeruzsálemi otthonukat, és átutaztak a vadonon. Miközben az élményeikről olvasunk, úgy érezzük, hogy képesek vagyunk megérteni és átérezni azokat. Bár nem tudunk pontosan a nyomukba eredni, azért nagyjából tudjuk, hogy mely területen utazott át Lehi és családja, és így még nagyobb tiszteletet érzünk irántuk azért, amin át kellett menniük. A legújabb kutatások világosabb képet adnak e területek némelyikéről, és a körülményekről, mellyel Lehi csoportja szembesülhetett.1
Miután Lehi családja elhagyta Jeruzsálemet, megálltak egy helyen, melyet „Lemuel völgyének” neveztek el (1 Nefi 2:14), ami háromnapnyi utazásra volt a Vörös-tenger északkeleti sarkától (lásd 1 Nefi 2:5–6). A völgy „egy vízzel telt folyó mentén” volt, melyet Lehi Lámánnak nevezett el, és amely „szüntelenül [folyt]” (1 Nefi 2:6, 9). Lehi Lemuel völgyét „szilárdnak és állhatatosnak” nevezte (1 Nefi 2:10).
Lehi családja „sok napon át” tovább folytatta az útját „megközelítőleg ugyanazt az útirányt követve, mint a kezdetben” (1 Nefi 16:33). Ismáel ezután meghalt, „és a Náhomnak nevezett helyen lett eltemetve” (34. v.). Az ily módon lefestett hely nagyjából azon a területen fekszik, ahol a csoport utazott, és amelyet sok éven át a Náhom elnevezés különböző változataival hoztak összefüggésbe.
Náhom elhagyása után Lehi családja „attól kezdve megközelítőleg kelet felé [utazott]. És ment[ek] és sok megpróbáltatáson vergőd[tek] át a vadonban” (1 Nefi 17:1).
A keleti irányú utazást követően Lehi csoportja elérte az Arab-félsziget délkeleti partjait. Ama tengerpart néhány helyszíne itt látható. Mivel pedig épp most utaztak át egy sivár pusztaságon, nem csoda hát, hogy egy ilyen helyet Bőség földjének neveztek el, „sok gyümölcse és vadméze miatt is” (1 Nefi 17:5).