A nagyszerű ároni papság
Sürgetően fontos, hogy teljesítsétek az Isten iránti kötelességeteket. Biztos vagyok abban, hogy ezt meg is fogjátok tenni.
Megtisztelő, hogy ma este hozzátok, az egyház bámulatra méltó fiatal férfiaihoz szólhatok. Abban az áldásban volt részem, hogy sokatokkal találkozhattam szerte a világban. A lelkesedésetek ragadós.
Rendkívüli erővel és bátorsággal néztek szembe a kihívásaitokkal. Szeretlek titeket, és bízom bennetek!
Sokkal jobban inspiráljátok a körülöttetek lévőket, mint ahogy azt el tudnátok képzelni. Hallgassátok csak meg egy olyan fiatalember szavait, aki nem a mi hitünket vallja, hogy mit gondol az ároni papságot viselő barátjáról: „Látom, hogy van valami, amitől Luis más. […] Ez a srác egyáltalán nem olyan, mint mások. Ez egyszerűen látszik rajta. […] Hogy mi ez a valami, azt én sem tudom pontosan, de mindannyiuktól különbözik. Ez olyasvalami, amit az ember érez; […] valami olyan, ami nem látható. Egyszerűen csak érzed!”
Van valami nagyon fontos, ami Luist és benneteket megkülönböztet minden más fiatal férfitól. Ti rendelkeztek az ároni papsággal. Ez egy szent ajándék, és sokan nem értékelik kellőképpen. Ma este segítek nektek megérteni, hogyan fedezhetitek fel ti magatok az ároni papság nagyszerűségét.
I. Isten bízik bennetek
Amikor Isten rátok bízza az Ő szent papságát, hatalmas bizalmat tanúsít irántatok. Tudja, hogy megbízhat benneteket azzal, hogy mások szolgálatára használjátok a papságát, csakúgy, ahogyan más fiatal férfiakat is megbízott, hogy végezzék el legfontosabb munkájának egy részét.
Például a világnak nem lenne meg a Mormon könyve erőteljes tanúbizonysága Jézus Krisztusról, ha nem lett volna két fiatal férfi, akikben Isten megbízott. Mormon, a próféta, aki ezeket a szent feljegyzéseket összeállította, csupán 10 éves volt, amikor megbízták, hogy figyelje meg, majd később jegyezze fel népe történetét. Tizenöt évesen „meglátogat[ta] az Úr, és megízlelt[e] és megismert[e] Jézus jóságát”(Mormon 1:15).
A Mormon könyvét Joseph Smith fordította le, és adta ki, aki 14 évesen lett elhívva erre a nagyszerű munkára, amikor Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus meglátogatták.
Thomas S. Monson elnök ezt mondta: „Nagy elvárásokat támasztanak veletek szemben. […] Harsona hangján szól az Úr hozzátok, hozzám és minden papságviselőhöz mindenütt: »Most tehát minden ember tanulja meg a kötelességét, és tevékenykedjen abban a hivatalban, amelyre kijelöltetett, teljes szorgalommal«” (lásd Eljött a bátorság ideje! Liahóna, 2004. máj. 54., 57.).
II. Az Isten iránti kötelesség új programja
Hogy segítsen nektek válaszolni erre a sürgős hívásra, az egyház bevezet egy új Isten iránti kötelesség programot, ahogyan azt ma Henry B. Eyring elnök már korábban bejelentette. Nagyon izgatott vagyok e program miatt. Az anyagokat júniustól kezdve küldjük ki a püspökeiteknek és gyülekezeti elnökeiteknek. Amint megkapjátok, kezdjétek el használni őket.
Diakónusokként, tanítókként és papokként olyan tevékenységekben vesztek majd részt, melyek segítenek lelki erőtök gyarapításában, valamint papsági kötelességeitek elsajátításában és teljesítésében. Minden tevékenység a következő egyszerű mintát követi:
Először is, megtanultok egy evangéliumi tantételt vagy papsági kötelességet. Ezután felfedezitek, mit szeretne Mennyei Atyánk, hogy tegyetek, és igyekeztek lelki bizonyságot nyerni arról, hogy ez miért fontos.
Majd pedig megtervezitek, hogy miként fogtok a tanultak szerint cselekedni. Arra buzdítunk benneteket, hogy saját szükségleteitekre és körülményeitekre alapozzátok a terveteket, miközben keresitek a szolgálat lehetőségét. Ez egy csodálatos alkalom, hogy felelősséget vállaljatok a növekedésetekért, és kifejlesszétek lelki önállóságotokat.
Ezt követően pedig megosztjátok másokkal, hogy mit tanultatok, és milyen tapasztalatokat szereztetek. Miközben ezt teszitek, megerősítitek bizonyságotokat, és a körülöttetek lévők hitét is építitek. Azon képességetek is fejlődik, hogy tudjatok másokkal beszélgetni az evangéliumról.
Hálás vagyok azért a fiatal férfiért, aki megosztotta velem a következő élményét. Őt és egy másik ároni papságviselőt megbízták, hogy szolgálják ki az úrvacsorát egy olyan férfinak, akit súlyos betegsége az otthonához kötött. Megérkeztek a házához, nem is sejtve, hogy a legutóbbi orvosi kezelései miatt semmit sem ehetett – még egy darabka úrvacsorai kenyeret sem. Miután a fiatal férfi megáldotta a kenyeret, odanyújtotta a férfinak, aki vett belőle egy darabot, majd várt egy pillanatot, és az ajkaihoz szorította. A fiatal férfi elmesélte, hogy amikor látta, miként fejezte ki ez a hithű testvér az úrvacsora iránti tiszteletét, úgy érezte, mintha a Szabadító lábát látná megcsókolni. Tudta, hogy a férfi szereti Őt.
Az úrvacsora jelentősége aznap feledhetetlen módon bevésődött annak a fiatal férfinak a szívébe. Nektek is lesznek olyan szent élményeitek, mint ennek a fiatal férfinak.
Szüleitek, vezetőitek és kvórumotok tagjai fontos szerepet játszanak az Isten iránti kötelesség programjában. Vasárnapi kvórumgyűléseitek rendszeresen lehetőséget fognak biztosítani a tanulásra, a cselekvésre és a megosztásra. Az új Isteni iránti kötelesség program végigvezet benneteket egy utazáson, mely során teljesítitek az Isten iránti kötelességeteket, és felfedezitek az ároni papság nagyszerűségét.
III. Az Isten iránti kötelességetek teljesítése
Az elmúlt évben én is részt vettem egy utazáson, mely örökre megváltoztatta azt, ahogyan rátok és az ároni papságra tekintek. Izgatottan várom, hogy ti magatok is felfedezzétek azt, amit én. Meg fogjátok tanulni, hogy miért ilyen fontos az életetekben az ároni papság, és hogy miért elengedhetetlen az egyházban. Megértitek majd, miért utalnak rá a papság „fő ágainak” egyikeként (lásd T&Sz 107:6). És jobban megértitek a papsági kulcsoknak, az angyalok szolgálattételének és az előkészítő evangéliumnak a jelentését is (lásd T&Sz 13; 84:26).
Sátán el akarja hitetni veletek, hogy túl fiatalok vagytok, vagy hogy túl kevesen vagytok ahhoz, hogy jelentős dolgokat tehetnétek az ároni papság által. Egyik sem igaz.
Isten Mózeshez intézett szavai napjainkban hozzátok is szólnak: „…íme, te az én fiam vagy; …és van egy munkám számodra” (Mózes 1:4, 6).
Megadta nektek az Ő hatalmát, hogy nagy dolgokat vihessetek véghez. Az Isten iránti kötelességeiteket teljesítve megerősítitek és megáldjátok a családotokat. Ez a ti legfőbb papsági kötelességetek. Hallgassatok meg egy édesanyát, aki leírja, hogy fia milyen hatással van a családjukra: „Családunkban Leo rendelkezik a papsággal, és ez hatalmas áldás. Jó példát mutat a testvéreinek. […] Mindig figyel rá, hogy imádkozzanak. Ő osztja az úrvacsorát vasárnaponként. A kisöccse figyeli őt. Leo segít… a családi imánál is. Tudom, hogy idősebb korábban is áldást jelent majd nekünk. Megkeresztelheti majd a kisöccsét. Ez vigaszt ad, és nagy ajándék a számunkra.”
Teljesítve az Isten iránti kötelességeteket, kinyújtjátok kezeteket a más hitet valló barátaitok felé, és segítetek felkészíteni őket, hogy csatlakozzanak az egyházhoz. Mint egy hű testvér, őrködtök felettük, és erősítitek őket. Vezető szerepet vállaltok abban is, hogy megmentsétek az elkallódott fiatal férfiakat.
Miközben teljesítitek az Isten iránti kötelességeteket, jóra ösztönző erő lehettek mindig és minden körülmények között. Igazlelkű példátok és hithű papsági szolgálatotok által erőteljesen tudjátok majd buzdítani minden ismerősötöket, hogy jöjjenek Krisztushoz.
A nefiták a legkritikusabb időszakukban egy fiatal férfitól, Mormontól várták a vezetést és a sugalmazást (lásd Mormon 2:1–2). Napjainkban mi tőletek várjuk, hogy az egyház hatalmas erőssége, és jóra ösztönző erő legyetek a földön. Ezt várja el az Úr.
IV. Váljatok hithű papságviselő férfivá!
Bizonyságomat teszem, hogy érezni fogjátok a szívbéli változást, miközben hithű papságviselő férfivá váltok. Tökéletesen tiszták szeretnétek majd lenni, és érdemesek az úrvacsora kiszolgálására. Minden fiatal nővel tisztelettel és kedvesen bántok majd. Tisztelitek a szüleiteket is. El fogjátok kerülni, hogy megbántsátok a Lelket a gondolataitokkal, szavaitokkal vagy tetteitekkel. Meg fogjátok ismerni az Urat, akit szolgáltok, és örökké arra törekedtek, hogy olyanok legyetek, mint Ő.
Bizonyságomat teszem nektek, hogy az ároni papságban való hithű szolgálatotok megváltoztatja azok életét, akiket szolgáltok. Vannak, akiknek szükségük van a papsági szolgálatotokra. A családotoknak szüksége van rátok. A kvórumotokban szükség van rátok. Az egyháznak szüksége van rátok. És a világnak is szüksége van rátok.
Sürgetően fontos, hogy teljesítsétek az Isten iránti kötelességeteket. Biztos vagyok abban, hogy ezt meg is fogjátok tenni.
Néhány héttel ezelőtt egy hideg reggelen a portugáliai Lisszabonban kocogtam a Tagus folyó mentén. Egyszer csak egy emlékműhöz értem, melyet az elmúlt századok portugál felfedezőinek tiszteletére állítottak. Ahogy ott álltam, a felkelő nap sugara ráhullott a szoborra, miközben melengető fénye engem is átölelt. Sugalmazást adott, mikor a felfedezők elszánt, vizet kémlelő arcára tekintettem. Ezek a férfiak hajlandók voltak olyan dolgokat megtenni, amire előttük csak kevesen vállakoztak. Maguk mögött hagyták megszokott, kényelmes világukat, és bátran nekivágtak az ismeretlen tengereknek, hogy új földeket fedezzenek fel. Megváltoztatták a világot.
Amikor e bátor felfedezők emlékművére gondolok, benneteket látlak. Látom, hogy ti is egy olyan személyes utazáson vesztek részt, melyre a mai világban kevesen vállalkoznak. Látom, hogy betöltitek az Isten iránti kötelességeteket.
Imádkozom, hogy mindannyian megértsük a nagyszerű ároni papságot, és ahogyan Isten is teszi, bízzunk azokban, akik azt viselik. Jézus Krisztus nevében, ámen.