Otthonukban gyermekeiket tanító édesanyák
Hitem szerint Isten tervezte úgy, hogy az anyai szerepkörben oly nagy hangsúlyt kap a következő nemzedék gondozása és tanítása.
Nemrég Donald L. Hallstrom elderrel lehetőségünk nyílt öt város meglátogatására az Egyesült Államok középső területein. Minden városban gyűlést tartottunk a teljes idejű misszionáriusokkal, amelyet szintén misszionáriusi témájú gyűlés követett a cövek- és egyházközségi vezetőkkel. A két gyűlés között a cövek Segítőegylet könnyű ebédet készített nekünk, evés közben pedig elbeszélgethettünk a cövekelnökökkel. A wisconsini Milwaukeeban két kisgyermekes család jelentkezett a Segítőegyletnél, hogy szeretnék elkészíteni és felszolgálni az ebédünket. A konyhai személyzet a két férjből állt. A két édesanya a terítést és az étel felszolgálását felügyelte. Édesanyjuk irányítása alatt három kisgyermek végezte a terítést és a felszolgálást. Ez lehetőséget adott az édesanyáknak gyermekeik tanítására. Különleges élmény volt megfigyelni, hogyan reagálnak a gyermekek édesanyjuk tanításának minden részletére. Feladatukat részletekbe menő tökéletességgel hajtották végre.
Mindez arra indított, hogy visszaemlékezzek arra a nevelésre, melyet az édesanyámtól kaptam. Nefi prófétához és sokatokhoz hasonlóan én is jó szülőktől születtem (lásd 1 Nefi 1:1).
Az egyik unokahúgom nemrég megmutatott nekem négy füzetet, melyeket még édesanyám jegyzetelt tele, mikor a segítőegyleti tanításaira készült. Úgy vélem, ezek a jegyzetfüzetek – és a többi, amit még nem láttam –, órák százait jelképezik, amelyeket édesanyám a felkészülésre fordított.
Édesanyám szorgalmasan és alaposan felkészülő, nagyszerű tanár volt. Határozottan emlékszem a tanításait megelőző napokra. Az ebédlőasztal tele volt forrásanyagokkal, valamint a tanításhoz készített jegyzeteivel. Olyan sok anyaggal készült, hogy az órán bizonyára csak kis részét használhatta fel, de biztos vagyok benne, hogy felkészüléséből semmi sem ment kárba. Miért vagyok biztos ebben? Jegyzetfüzeteiben lapozgatva úgy éreztem, mintha újra fülembe csengne édesanyám tanítása. Minden témáról sokkal több volt a jegyzetfüzeteiben annál, ami egy óra alatt megtanítható lett volna, amit azonban nem használt fel az órán, azt megtanította a gyermekeinek.
Bizonyos vagyok benne, hogy bár édesanyám rendkívül hatékony tanára volt a segítőegyleti nőtestvéreknek, legjobb tanításait mégis otthon adta át, a gyermekeinek. Természetesen ez nagyrészt annak tudható be, hogy gyermekei tanításával sokkal több időt töltött, mint a segítőegyleti tanítással, szívem szerint én azonban azt mondanám, hogy két okból készült fel annyira alaposan. Egyrészt azért, hogy példát állíthasson gyermekei elé a szorgalmas egyházi szolgálatra, másodszor pedig azért, hogy a tanításra való felkészülés során tanultakat felhasználhassa egy magasabb cél érdekében – mégpedig fiai és leányai tanítására.
Még pár percig az emlékeimnél időzve hadd meséljek el néhány olyan dolgot, amit édesanyámtól tanultam az evangélium otthoni tanításáról. Édesanyám tudta, milyen értékkel bír, ha akkor tanítja meg gyermekeit a normákra, értékekre és tanokra, amikor azok még fiatalok. Bár hálás volt mindazoknak, akik az iskolában vagy az egyházban, vagyis az otthon falain kívül tanították a gyermekeit, de egyben felismerte, hogy gyermekeik oktatásáért a szülők a felelősek, és végső soron nekik kell meggyőződni arról, hogy gyermekeik megtanulják mindazt, amire Mennyei Atyánk meg szeretné tanítani őket. Az otthonunk falain kívül kapott tanítást követően édesanyám alaposan kikérdezett engem és testvéreimet, hogy meggyőződjön: helyes tanulság jutott el a fülünkbe és formálja az elménket.
Voltak olyan napok, amikor hazafelé szaladva azt hittem, aznapra már végeztem a tanulással, ennek illúziója azonban hamar elpárolgott, amikor megláttam az ajtóban várakozó édesanyámat. Gyermekkorunkban mindegyikünknek volt egy kis asztalkája a konyhában, ahol a háztartási munkák és a vacsorafőzés közben folytatta a tanításunkat. Természetéből fakadt a tanítás, és sokkal többet követelt tőlünk, mint az iskolai vagy egyházi tanáraink.
Édesanyám tanításainak hatóköre világi és lelki tanulságokra is kiterjedt. Meggyőződött róla, hogy egyikünk sem marad le az iskolai tananyaggal, amit szintén gyakran kiegészített. Emellett gyakorolta velünk a segítőegyleti leckéit. Mi természetesen a jegyzetfüzeteiből származó teljes anyagot kaptuk meg, nem pedig az egyetlen órába belezsúfolt, tömörített változatot.
Otthoni tanulásunkhoz hozzátartozott a szentírásrészek, a Hittételek, valamint próféták, látnokok és kinyilatkoztatók szavainak memorizálása. Édesanyám olyan valaki volt, aki hitt abban, hogy ha nem használják, akkor ellustul az elme. Így hát tanított minket, miközben mosogattunk, vajat köpültünk, vagy más módon segítettünk. A fizikai munkavégzés során sem engedte, hogy haszontalan gondolatok férkőzzenek gyermekei elméjébe.
Nem állítom, hogy a mai világban minden szülőnek pontosan azt kellene tennie, amit édesanyámnak. Más idők járnak, de bár változnak az idők, a szülői tanítást soha nem szabad alábecsülnünk. Sok tevékenység összeköti az egyik nemzedék értékrendjét a következőével, és ezek közül talán az a legfontosabb, hogy a szülők tanítják otthon a gyermekeiket. Ez különösen akkor igaz, ha értékek, erkölcsi és etikai normák, valamint a hit tanításáról van szó.
Az otthoni tanítás egyre fontosabbá válik a mai világban, ahol az ellenség oly széles körű befolyással bír, és társadalmunk valódi alapját, a családot támadja, annak szétzilálására és elpusztítására törekedve. A szülőknek fel kell ismerniük, hogy az otthoni tanítás szent és fontos felelősség. Bár más intézmények, például az egyház és az iskola segíthetnek nekik a gyermeket „az ő útjának módja szerint” tanítani (Példabeszédek 22:6), de ez a felelősség végső soron a szülőkön nyugszik. A boldogság nagyszerű terve szerint Mennyei Atyánk gyermekeinek gondozása és fejlődése a szülőkre van bízva. Családunk alapvető része az Ő munkájának és dicsőségének, miszerint „véghezvigye… az ember halhatatlanságát és örök életét” (Mózes 1:39). Isten örök színpadán a terv alapján a szülők játsszák el a főszerepet a gyermekek életében. Szerencsére mások is részt vesznek az előadásban, akik besegíthetnek ott, ahol a szülők erre nem képesek. Az Úr azonban a szülőknek parancsolta meg gyermekeik világosságban és igazságban való felnevelését (lásd T&Sz 93:40).
A szülőknek apránként kell világosságot és igazságot vinni az otthonukba egy-egy családi imával, szentírás-tanulmányozással, családi esttel, közösen olvasott könyvvel, énekkel és családi étkezéssel. Tudják, hogy az igazlelkű, tudatos, állhatatos, mindennapos szülői nevelés hatása a világ egyik legerősebb és leginkább megtartó, jóra vezető ereje. A társadalom jóléte, népe boldogsága, gyarapodása és békéje mind a gyermekek otthoni tanításában gyökerezik.
Joseph Fielding Smith elder azt tanította: „A szülők kötelessége megtanítani gyermekeiknek Jézus Krisztus evangéliumának e szabadító tantételeit, hogy tudják, miért kell megkeresztelkedniük, és hogy keresztelkedésük után a szívükbe vésődhessen Isten parancsolatai betartásának folyamatos vágya, mely visszaviszi őket a színe elé. Testvéreim, szeretnétek, ha a családotok, a gyermekeitek hozzá lennének pecsételve az előttetek járt apákhoz és anyákhoz? […] Ha igen, akkor már a bölcső mellett el kell kezdenetek a tanítást. Példamutatással és szavakkal is tanítanotok kell” (in Conference Report, Oct. 1948, 153).
Édesanyám példája az otthoni tanításra magáról a tanításról is eszembe juttat még valamit. Az egyház vezetői sok időt töltenek annak átgondolásával, hogy miként javíthatnánk a tanításon az egyházban. Vajon miért fektetünk ebbe ennyi időt és erőfeszítést? Azért, mert hisszük, hogy a tanítás rendkívüli hatással van az emberek hitének gyarapítására és a családok megerősítésére. Hitem szerint azzal javíthatjuk leghatékonyabban a tanítást az egyházban, ha jobbá tesszük az otthonunkban történő tanításokat. Otthoni tanításunk felkészít minket, hogy hatékonyabban tanítsunk az egyházban, egyházi tanításunk pedig segít hatékonyabban tanítani az otthonunkban. Szerte az egyházban láthatnánk forrásanyagokkal és tanítási ötleteket tartalmazó jegyzetfüzetekkel beborított ebédlőasztalokat. Jézus Krisztus evangéliumának tanításában nincs olyan, hogy túlzott felkészültség, mert azokat az evangéliumi meglátásokat, melyeket az osztályban nem mondunk el, otthon még mindig megtaníthatjuk.
A sugalmazott dokumentum: „A család: Kiáltvány a világhoz”, így szól:
„Mind a férjnek, mind a feleségnek komoly kötelessége, hogy szeressék egymást és törődjenek egymással, valamint gyermekeikkel. »Az Úrnak öröksége, a fiak [gyermekek]« (Zsoltárok 127:3). A szülők szent kötelessége, hogy gyermekeiket szeretetben és igazságban neveljék, gondoskodjanak fizikai és lelki szükségleteikről, arra tanítsák őket, hogy szeressék és szolgálják egymást, betartsák Isten parancsolatait, és bárhol is éljenek, az ország törvényeinek engedelmeskedő állampolgárok legyenek. […]
Isten terve szerint az apáknak szeretetben és igaz módon kell családjukat irányítaniuk, valamint gondoskodniuk kell a család szükségleteiről és annak védelméről. Az anyák elsősorban gyermekeik gondozásáért felelősek. Az anyáknak és az apáknak egyaránt kötelességük, hogy egyenlő partnerekként segítsék egymást e szent feladatok ellátásában” (Liahóna, 2009. okt. Cs4.).
E kiáltvány szerint azok a tantételek, amelyeket az otthoni tanításról tanítottam, mindkét szülőre vonatkoznak, azonban az anya szerepkörét illetően elengedhetetlenek. Az apák a nap legnagyobb részét az otthonuktól távol, a munkájukkal töltik. A sok közül ez az egyik oka annak, amiért a gyermekek otthoni tanításának felelőssége nagyrészt az anyákra hárul. Jóllehet a körülmények nagyon eltérők, és nem mindig lehetséges az, ami ideális, hitem szerint Isten tervezte úgy, hogy az anyai szerepkörben oly nagy hangsúlyt kap a következő nemzedék gondozása és tanítása. Ma oly sok kihívást látunk, melyek figyelemelterelő és káros hatásaikkal megpróbálják félrevezetni Isten gyermekeit. Sok olyan fiatalt látni, akiknek nincsenek meg a mély, lelki gyökereik, melyekre szükségük lenne ahhoz, hogy megálljanak a hitetlenség és a kilátástalanság tomboló viharában. Mennyei Atyánknak túl sok gyermekét győzik le a világi vágyak. Az eddigieknél sokkal körmönfontabb és pimaszabb csapásokat mér ma gyermekeinkre a gonoszság. Jézus Krisztus evangéliumának otthoni tanítása még egy védőréteget ad, mely megoltalmazza gyermekeinket a világi hatásoktól.
Isten áldjon meg benneteket, Sion csodálatos édesanyái és édesapái! A ti gondjaitokra bízta az Ő örökkévaló gyermekeit. Szülőkként Isten társai lévén, Vele együtt visszük véghez gyermekei között az Ő munkáját és dicsőségét. Szent kötelességünk megtenni minden tőlünk telhetőt. Erről teszem tanúságomat Jézus Krisztus nevében, ámen.