Szeretetben összekötött nemzedékek
A családi kapcsolatok iránti velünk született vágyakozás akkor teljesedik be, amikor a templom szent szertartásai hozzákötnek minket az őseinkhez.
A húsvétkor vagy karácsonykor kapott levelek szívet melengető emlékeket idéznek fel bennünk a drága barátainkról és rokonainkról. Néhány levelet becses családi fényképek is gazdagítanak. Itt van egy, amely igencsak felkeltette a figyelmemet.
Az egyik dédunokánkról készült. Most úgy fogok utalni rá, mint „Drága Ruby”. Ez a kép az édesanyjára emlékeztet, amikor még ő is hasonló korú volt. Előkerestem hát ezt a fényképet „Drága Ruby” édesanyjáról – aki az egyik unokánk.
Ezt a képet úgy 29 évvel ezelőtt készítettem róla. A szemei azonban még mindig ilyen kékek.
Elnézve a képét felszínre törtek bennem a fél évszázaddal ezelőtti csodás emlékek, amikor „Drága Ruby” nagymamája – a mi egyik leányunk – családunk legújabb tagjaként megérkezett közénk. Ez a babakép róla készült. Mostanra már szerető nagymama, én pedig „Drága Ruby” dédnagypapája vagyok. (Az én csecsemőkori képemet nem mutatom meg. Az nem lenne túl szerencsés.) E fényképeken átérződik a négy generációt összekötő szeretet.
Amikor a családtagjaim iránt érzett szeretetemre gondolok, kis mértékben érzékelem, milyen szeretetet érez Mennyei Atyánk az Ő gyermekei iránt. Miközben világszerte támadásnak van kitéve a család, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza azt az igazságot hirdeti, erősíti és védelmezi, mely szerint a család központi szerepet játszik a Teremtő tervében, melyet azért alkotott, hogy gyermekei betölthessék örök rendeltetésüket. „A Család – Kiáltvány a világhoz”, valamint a hatalmas családtörténeti erőfeszítéseink csupán két példa arra, ahogyan ez az egyház reményt és segítséget nyújt a család szent intézményének.
Azt tanítjuk, hogy az a szeretet, melyet Isten érez a gyermekei iránt, végtelen. Mindannyiukat szereti – fajtól, nemzetiségtől és nemtől függetlenül.1 Ez kezdettől fogva így volt, és továbbra is így lesz. Mindenkit hív, hogy családjával együtt nyerjen örök felmagasztosulást. Munkája és dicsősége gyermekei halhatatlanságának és örök életének – felmagasztosulásának – véghezvitele.2 “Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”3
Szeretett Fiának engesztelése lehetővé tette, hogy az Atya mindkét célja beteljesedhessen. Az engesztelés nélkül nem lenne halhatatlanság. Az engesztelés nélkül nem térhetnénk vissza az Atya színe elé, és a családi kapcsolataink sem folytatódhatnának a síron túl.
Az engesztelés folytán azonban mindkét hatalmas áldást elnyerhetik Isten azon gyermekei, akik engedelmeskednek az Ő örök törvényeinek. Az idők során sok gyermekéhez eljutottak az evangélium áldásai, de még többen vannak, akikhez nem. Mennyei Atyánk már a világ megalapítása előtt létrehozta a keresztelés szertartását azok számára, akik az evangélium ismerete nélkül halnak meg.4 Ő ezeket a gyermekeit is nagyon szereti.
Biztosította tehát annak módját, hogy ők is részei lehessenek egy örökkévaló családnak. Minden emberi lény, aki erre a földre jön, szülők nemzedékeitől származik. Természetes vágy él bennünk az őseinkkel való összeköttetésre. Ez életkortól függetlenül mindannyiunk szívében ott van.
Gondoljatok csak bele, milyen lelki kapocs alakul ki akkor, amikor egy fiatal nő segít a nagymamájának számítógépre vinni a családi információkat, vagy amikor egy fiatal férfi meglátja dédapja nevét a népszámlálási feljegyzésen. Amikor az őseink felé fordul a szívünk, valami megváltozik bennünk. Érezzük, hogy valami felettünk álló dolog részesei vagyunk. A családi kapcsolatok iránti velünk született vágyakozás akkor teljesedik be, amikor a templom szent szertartásai hozzákötnek minket az őseinkhez.
E munka fontossága miatt az egyház templomokat épít, hogy azok egyre közelebb lehessenek az emberekhez5, a családtörténeti kutatás pedig még soha nem volt ilyen könnyű és egyszerű. Egyre jobb módszerek állnak rendelkezésre a nevek beazonosítására és a templomi szertartásokra történő előkészítésükre. A 2005. októberi általános konferencián Gordon B. Hinkcley elnök izgalmas előrelépést jelentett be a családtörténeti és templomi munkával kapcsolatban. Azt mondta: „A templomi tevékenységek egyik legaggasztóbb problémája, hogy miközben egyre több templom van a földön, a helyettesítő munkáért tett erőfeszítésekre olykor duplán is sor kerül… Ezért már jó ideje egy nagyon nehéz feladaton fáradozunk… A megoldás egy igen bonyolult számítógépes eljárásban rejlik.”6
Azóta nemcsak a duplázódásokat csökkentettük, hanem a folyamat is egyszerűbb lett, így most már jóformán az egyház minden tagja részt vehet a templomi és családtörténeti munkában. Az az idő, amikor csak szakemberek végezték ezt a szent munkát, már a múlté. Körülményeitektől függetlenül már most életetek részévé tehetitek a családtörténeti munkát. Az elemis gyerekek rajzolhatnak családfát. A fiatalok részt vehetnek helyettes általi keresztelésekben. Emellett segíthetnek az idősebb nemzedéknek a számítógéphasználatban. A szülők történeteket mesélhetnek életükből az utódaiknak. Az érdemes felnőtt egyháztagok rendelkezhetnek templomi ajánlással, és templomi szertartásokat végezhetnek a rokonaikért.
Joseph Smith próféta azt mondta: „A legnagyobb felelősség, amelyet Isten ránk ruházott ebben a világban, a halottaink felkutatása.”7 A műszaki fejlődés eddig soha nem tapasztalt módon megkönnyíti számunkra, hogy eleget tehessünk ennek a felelősségnek. A templomi és családtörténeti munkát felgyorsíthatja az a rendszer, amelyet úgy ismerünk: az új FamilySearch8. Ez az internetalapú rendszer segít az egyháztagoknak őseik beazonosításában, annak meghatározásában, hogy esetükben milyen szertartások elvégzésére van szükség, valamint a nevek templomi munkára való előkészítésében. A rendszer otthonról is elérhető vagy a családtörténeti központokból, illetve bárhonnan,9 ahol van internetkapcsolat. A lépések könnyen követhetők.10
Először beazonosítjuk azokat az egyéneket, akikért templomi munkát szeretnénk végezni.
Aztán kinyomtatunk egy Családiszertartás-igénylő nyomtatványt. Ez a dokumentum tartalmazza azokat az információkat, melyekre szükség van a templomban, és így nem kell magunkkal vinni számítógépes lemezt.
A Családiszertartás-igénylő nyomtatvány alapján a templomban kinyomtatják a szertartáskártyákat. Amint egy szertartást elvégeznek, még aznap feljegyzik, és az megjelenik az új FamilySearchben.
Na és mi a helyzet azokkal, akiknek nincs számítógépes hozzáférésük, vagy nem szívesen használják ezt a technológiát? Ne aggódjatok! Haladjatok lépésenként. Kezdjétek el otthon. Boyd K. Packer elnök javaslatának megfelelően vegyetek elő egy üres kartondobozt.11 Tegyétek bele a rólatok és családotokról szóló fontos információkat. Egészítsétek ki a más családtagoktól gyűjtött információkkal. Aztán kérjetek segítséget az egyházközségi vagy gyülekezeti családtörténeti tanácsadótoktól. Az új FamilySearch rendszere lehetővé teszi, hogy a tanácsadó minden szükséges számítógépes folyamatot elvégezzen helyettetek, beleértve ebbe a nevek templomi előkészítését is. Világszerte mintegy 60 000 tanácsadó szolgál. Egyikük közülük, aki a ti egyházközségetekben vagy gyülekezetetekben szolgál, nagyon sokat segíthet nektek.
Az új FamilySearch rendszere megváltoztatja a családtörténeti munka dinamikáját, mivel lehetővé teszi egyetlen közös leszármazási táblázat létrehozását. A múltban mindenki egyénileg dolgozott, saját magánál tartva a családi feljegyzéseit. Gyakran előfordult, hogy közben nem is tudta, min dolgozik a család többi tagja. Most viszont mindenki hozzájárulhat információkkal a családfa kialakításához, miközben egyeztet a többiekkel.
Bár az új FamilySearch nagy előrelépés, azért még mindig csak egy lépés. Sok munka vár még ránk. Mivel a rendszer a sok évtizede benyújtott információkhoz is hozzáférést biztosít, az új FamilySearch dupla bejegyzéseket vagy hibákat is megjeleníthet, melyeket korábban nem fedezhettünk fel. Ennek különösen nagy hasznát veszik azok, akiknek pionír ősei vannak. A dupla bejegyzéseket és hibákat ki kell javítani, ezt pedig mindenki a saját családjánál tudja legjobban elvégezni.
Ez azonban kihívásokat is magában rejthet. Tartsátok szem előtt, hogy átlátjuk az aggodalmaitokat! Az egyház Thomas S. Monson elnök sugalmazott vezetésével szorgalmasan azon dolgozik, hogy segítsen megoldani ezeket a problémákat. Közös erőfeszítéssel igyekszünk összerendezni Isten minden gyermekének családfáját. Hatalmas vállalkozás ez, hatalmas áldásokkal.
Örömteli munka. Nézzétek meg ezt a fényképet, amelyen új megtértek végeznek templomi munkát a rokonaikért. Ezek a becses szentek a San Salvador El Salvador Ilopango Cövekből első alkalommal látogattak el a Guatemalaváros templomba. Kezükben templomi kártyákat tartanak, mindegyiken olyan elhunyt rokonuk nevével, akiért helyettes általi keresztelést végeztek.
A családtörténeti erőfeszítések sikeréhez alapvető fontosságú a papsági irányítás és vezetés. A vezetők megtanítják a szent munka mögött húzódó tant, és bizonyságot tesznek róla.12 Elhívásokat adnak át, és meggyőződnek arról, hogy biztosítottak-e a képzési lehetőségek.13 Úgy tekintenek a templomi és családtörténeti munkára, mint nagyszerű lehetőségre, hogy emeljék egyházközségük lelkiségét, megerősítsék az új megtértek lelki gyökereit, és megáldják minden egyháztag életét.
A templomi és családtörténeti munkának hatalmában áll, hogy megáldja a fátyol mögött lévőket, de ugyanígy áldást hoz az élőkre is. Finomító hatással van azokra, akik részt vesznek benne. Szó szerint segítenek felmagasztalni a családjaikat.
Ha felmagasztosulunk, akkor kiterjedt családunkkal együtt a Mindenható Isten jelenlétében lakhatunk. Joseph Smith próféta előre látta, mi a kötelességünk: „Elközeleg az Úr nagy napja” – mondta. „Ajánljunk fel tehát igazlelkűségben felajánlást az Úrnak, egyházként és népként, valamint utolsó napi szentekként; és mutassunk be az ő szent templomában… egy olyan könyvet, amely halottaink feljegyzéseit tartalmazza, ami teljes elfogadásra méltó.”14
E feljegyzés elkészítése egyéni és közös felelősségünk is. Együtt dolgozva elfogadásra méltóvá tehetjük azt az Úr szemében. Ez a feljegyzés lehetővé teszi, hogy szertartásokat végezzünk elhunyt őseinkért, és hogy ők elfogadhasák azokat, ha úgy döntenek. Ezek a szertartások elhozzák a szabadságot a fátyol másik oldalán lévő foglyoknak.15
Gyermekeinket, unokáinkat, „Drága Rubyt” és minden dédunokánkat összeköti a szeretet. Emellett az ősökhöz fűződő szeretetük is összeköti őket. Ezek a szent szertartások révén egybeforrt kötelékek vezetnek el családunk felmagasztosulásához.16 Azért imádkozom, hogy ez a szent cél mindannyiunknál valóra váljon, Jézus Krisztus nevében, ámen.