Anyák és leányok
Ezekben az utolsó napokban fontos, sőt, elengedhetetlen, hogy a szülők és gyermekeik figyeljenek egymásra és tanuljanak egymástól.
Kedves testvérek, hat hónappal ezelőtt az általános konferencia papsági gyűlésén az apákhoz és fiakhoz szóltam. Amint az várható volt, öt lányom, huszonnégy lányunokám és egyre növekvő számban lévő lány dédunokáim azóta is kérik az ő részüket. Ma tehát elsősorban az egyház anyáihoz és leányaihoz szólok.
Drága feleségem, Barbara, örök jelentőségű hatással volt és van a leányainkra és a lányunokáinkra, ők pedig reá. Az anyák és a leányok nélkülözhetetlen szerepet játszanak egymás segítésében, miközben igyekeznek felfedezni végtelen lehetőségeiket egy olyan világ romboló hatásaival szemben, amely zülleszti és elferdíti a női mivolt és az anyaság fogalmát.
Amikor Joseph F. Smith elnök közel száz éve az egyház nőtagjaihoz szólt, azt mondta: „Nem nektek való, hogy világi nők vezessenek benneteket; az való nektek, hogy ti vezessétek a világot, különösképpen pedig a világban élő nőket minden olyan dologban, ami dicséretre méltó, ami Istenhez hasonló, ami felemelő és megtisztító az emberek fiai számára” (Lásd Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph F. Smith [1998]. 184.).
Nőtestvérek, mi, férfitestvéreitek, nem tudjuk megtenni mindazt, amire Isten a világ megalapítása óta titeket jelölt ki. Megpróbálhatjuk ugyan, de soha nem remélhetjük, hogy utánozni tudjuk a ti egyedülálló ajándékaitokat. Az igazlelkű nő hatásánál nincs a világban személyesebb, gondoskodóbb, életünket jobban befolyásoló hatás.
Tudom, hogy közületek nem minden fiatal nőnek van olyan édesanyja, akivel meg tudná beszélni ezeket a dolgokat. Sok nőnek pedig jelenleg nincs leánya. Mivel azonban minden nőnek isteni természeténél fogva öröklött tehetsége és sáfársága van az anyaságra, az általam elmondottak nagy része ugyanúgy vonatkozik nagymamákra, nagynénikre, leánytestvérekre, mostohaanyákra, anyósokra, vezetőkre és olyan tanácsadókra is, akik időnként kitöltik e jelentős anya-leány kapcsolat hézagait.
Kedves fiatal nők, édesanyátok csodál benneteket. A jövő nemzedékek ígéretét látja bennetek. Minden eredményetek, minden legyőzött kihívásotok igazi örömet jelent neki. Hasonlóképpen, a ti aggodalmatok és szívfájdalmatok egyben az övé is.
Fiatal nők, ma néhány arra vonatkozó javaslatot szeretnék tenni nektek, hogy miként fordíthatjátok teljes mértékben javatokra az édesanyátokhoz fűződő kapcsolatotokat. Aztán pedig az édesanyákkal osztok meg néhány gondolatot, hogy miként hozhatják ki a legtöbbet a leányaikra és a többi családtagjukra gyakorolt hatásukból.
Sajnos nagyon könnyű szemléltetni, hogy napjaink társadalmában milyen zűrzavaros és torz elképzelések uralkodnak a női mivoltról. Szemérmetlen, erkölcstelen, mértéket nem ismerő nők töltik be az étert, sajátítják ki maguknak a folyóiratokat, és libbennek be a filmvászonra, miközben ünnepli őket a világ. Pál apostol prófétai előrelátással szólt az utolsó napokban bekövetkező „nehéz időkről”, és külön utalt valamire, ami felettébb nehéznek tűnhetett számára: „bűnökkel megterhelt és sokféle kívánságoktól űzött asszonykák” (2 Timótheus 3:1, 6). Az igénytelen kultúra gyakran tünteti fel a nőket butácskának, következetlennek, meggondolatlannak és erőtlennek. Tárgyként kezeli őket, és tiszteletlenül bánik velük, majd azt sugallja, hogy csak csábítással tudnak hatással lenni az emberiségre. Ez a leginkább elterjedt veszélyes üzenet, melyet az ellenség küld a nőknek önmagukról.
Ezért, szeretett fiatal nők, teljes szívemből arra biztatlak titeket, hogy ne napjaink kultúrájában keressetek példaképeket és tanácsadókat. Tekintsetek inkább hű édesanyátokra, és nézzétek meg, milyen mintát fedeztek fel az életében, melyet követhettek. Róla vegyetek példát, ne azokról a sztárokról, akik nem az Úr normáit követik, és akiknek értékrendje nem örökkévaló perspektívát tükröz. Tekintsetek az édesanyátokra! Sajátítsátok el az erősségeit, a bátorságát és a hűségét. Hallgassatok rá! Lehet, hogy nem menő az SMS-küldésben, és az is lehet, hogy nincs fent a Facebookon. Azonban szívügyek és az Úr dolgai tekintetében rendkívüli tudással rendelkezik. A házasság és az anyaság időszakához közeledve ő lesz számotokra a bölcsesség első számú forrása. Nincs a földön más, aki ugyanígy szeretne titeket, vagy ennyire sok áldozatra lenne hajlandó azért, hogy biztasson és segítsen nektek boldogságra lelni – mind ebben az életben, mind az örökkévalóságban.
Kedves fiatal nőtestvéreim, szeressétek az édesanyátokat! Tiszteljétek! Hallgassatok rá! Bízzatok benne! Csak a javatokat akarja. A ti örök biztonságotokat és boldogságotokat tartja szem előtt. Legyetek hát kedvesek hozzá! Legyetek türelmesek a gyengeségeivel szemben, mert bizony vannak neki. Mint mindannyiunknak.
Most pedig veletek, édesanyákkal osztanék meg néhány gondolatot arról, hogy milyen különleges szerepet játszotok leányaitok életében. Egyik családi barátunk rengeteget utazik a rokonaival. Az egyes utakról elsősorban mindig azzal a megfigyeléssel tér haza, hogy a fiatal nők mennyire úgy viselkednek, mint édesanyáik. Ha az anya iparkodó, akkor a leányai is azok. Ha az anya visszafogott, akkor a leányai is. Ha az anya strandpapucsot és más hétköznapi ruházatot visel az úrvacsoragyűlésen, akkor a leányai is. Édesanyák, a példátok rendkívül fontos a leányaitok számára – még akkor is, ha ezt nem ismerik el.
A világ történelmében a nők mindig is az erkölcsi értékek tanítói voltak. Ez a tanítás a bölcsőnél kezdődik, és gyermekeik egész életén át folytatódik. Ma olyan üzenetek bombázzák társadalmunkat a női mivoltról és az anyaságról, amelyek veszélyesen és gonosz módon helytelenek. Ezen üzenetek követése a bűn és az önpusztítás ösvényére viheti leányaitokat. Ha nem mondjátok meg, vagy még inkább, ha nem mutatjátok meg nekik, hogy miként hozzanak jó döntéseket, akkor leányaitok ezt nem fogják megérteni. Édesanyákként Izráelben ti jelentitek leányaitok első védelmi vonalát a világ gonoszságai ellen.
Nos, édesanyák, azt is tudom, hogy időnként úgy tűnik, mintha gyermekeink nem figyelnének oda arra, amit tanítani próbálunk nekik. Higgyétek el, láttam már, milyen üres tekintetet vet ránk a tizenéves, pont mikor véleményünk szerint elértünk tanításunk legjobb részéhez. Hadd biztosítsalak titeket arról, hogy amikor szerintetek egyetlen szavatokat sem hallja meg a leányotok, akkor is tanul tőletek, miközben figyeli, hogy tetteitek összhangban vannak-e a szavaitokkal. A Ralph Waldo Emersonnak tulajdonított szavak szerint: „Tetteid oly hangosan beszélnek, hogy nem hallom, amit mondasz” (lásd Ralph Keyes, The Quote Verifier [2006], 56).
Tanítsátok meg a leányaitoknak, hogy találjanak örömet a gyermekek gondozásában! Szeretetük és tehetségeik itt bírhatnak a legnagyobb örökkévaló jelentőséggel. Ennek fényében gondoljuk át Harold B. Lee elnök felhívását, mely szerint „az általunk elvégzett legfontosabb… munkára saját otthonunk falain belül kerül sor” (Lásd Az egyház elnökeinek tanításai: Harold B. Lee [2000]. 134.). Ez mindannyiunkra igaz, azonban különösen erőteljes hatású, ha az anyák és leányok kapcsolatát nézzük.
Édesanyák, tanítsátok meg leányaitoknak, hogy Isten hű leánya elkerüli a pletykára vagy egymás megítélésére csábító kísértést! A nauvooi Segítőegylethez intézett beszédében Joseph próféta azt tanácsolta a nőtestvéreknek, hogy bár „a nyelv rakoncátlan szerv – fogjátok vissza a nyelveteket olyan dolgoktól, amelyek kevésbé fontosak” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 478.).
Az elmúlt években számos cikk, könyv és film íródott olyan nőkről és leányokról, akik pletykálkodnak és rosszindulatúak. Sátán mindig is megpróbálta aláásni a nő isteni természetének legbecsesebb összetevőjét, a gondoskodásra termettséget.
Az anya–lánya kapcsolatban a leányok azon keresztül tanulják meg a gondoskodást, hogy gondoskodnak róluk. Hogy szeretik őket. Hogy megtanulják és első kézből tapasztalják, milyen érzés, amikor valaki annyira szereti, hogy helyreigazítja őket, miközben továbbra is biztatást ad, és ugyanakkor hisz bennük.
Nőtestvérek, ne felejtsétek el, hogy minden erkölcsi és lelki erő Istentől ered. Ehhez az erőforráshoz úgy férünk hozzá, hogy szövetségeket kötünk Vele, és betartjuk azokat. Édesanyák, tanítsátok meg leányaitoknak a szövetségkötés fontosságát, majd mutassátok meg nekik e szövetségek betartásának mikéntjét úgy, hogy ők is olyan életre vágyjanak, mely érdemessé teszi őket a templomba való belépésre.
A mai világban ez azt is jelenti, hogy beszéltek leányaitokkal a szexualitással kapcsolatos dolgokról. Leányaitok, valamint fiaitok olyan világban érik el a nagykorúságot, amely nyíltan biztat a korai, alkalmi és meggondolatlanul szabad szerelemre. Ahol ragyogónak tüntetik fel a visszafogottságot nélkülöző, erkölcstelen nőket, akiket túl gyakran ünnepelnek és utánoznak. Bár tehetünk bizonyos lépéseket, hogy otthon és a családunkban minél kevésbé legyünk kitéve napjaink életvitelének e visszataszító elemeinek, leányaink nem kerülhetik el teljesen az őket körülvevő közönséges szexuális üzeneteket és csábításokat. Gyakran és nyíltan kell beszélgetnetek a leányaitokkal, és ilyenkor meg kell tanítanotok nekik, mi az igazság e dolgokkal kapcsolatban.
Például meg kell érteniük, hogy amikor túl szűk, túl rövid vagy túl mélyen kivágott ruhát viselnek, az nemcsak helytelen üzenetet közvetít róluk az őket körülvevő fiatal férfiaknak, hanem saját elméjükben is elmélyíti azt a téves elképzelést, hogy a nő értéke kizárólag érzéki vonzerejétől függ. Ez viszont soha nem volt, és soha nem is lesz benne Isten hű leányának igazlelkű meghatározásában. Ezt világosan, újra és újra hallaniuk kell tőletek, és látniuk is kell ennek következetes megjelenését a ti személyes normáitokban: az öltözködés, az ápoltság és a visszafogott életvezetés területén egyaránt.
A fiatalok mind inkább hajlandók lesznek a szövetségek megkötésére és betartására, ha megtanulják, hogyan ismerjék fel a Lélek jelenlétét és hangját. Tanítsátok meg leányaitokat a Lélek dolgaira! Irányítsátok őket a szentírásokhoz! Biztosítsatok számukra olyan élményeket, amelyek segítenek megbecsülniük a papság hatalmának áldásait az életükben. A szövetségek betartása által meg fogják tanulni, hogyan hallják meg az Úr hangját, és miként kapjanak személyes kinyilatkoztatást. Isten valóban meghallja és megválaszolja majd az imáikat. A fiatalok 2010-es jelmondata mindannyiunkra vonatkozik: „Légy bátor és erős… Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz” (Józsué 1:9). Ez biztonságban elvezeti őket az Úr házának áldásaihoz.
Győződjetek meg róla, hogy tudják: az örök boldogsághoz vezető legbiztonságosabb utat a szövetségek betartása jelenti. És ha szükséges, akkor tanítsátok meg nekik, hogyan tartsanak bűnbánatot, majd miként maradjanak tiszták és érdemesek.
Ha mindez ismerősen hangzott, kedves testvéreim, akkor az azért van, mert már három egymást követő konferencián a szülőkhöz és a gyermekekhez szólok. Tavaly áprilisban arra biztattam a fiatalokat, hogy tanuljanak a múlt leckéiből. Ebből a beszédből idézek: „Amikor hajlandók vagytok figyelni és tanulni, az élet néhány legfontosabb leckéjét azoktól kapjátok, akik előttetek jártak. […] Mennyivel jobb lesz az életetek, ha példát vesztek Krisztus hithű követőiről” (Tanulni a múlt leckéiből. Liahóna, 2009. máj. 31, 33.).
Tavaly októberben az apákhoz és fiakhoz szóltam a papsági gyűlésen, ma pedig elsősorban az anyákhoz és leányokhoz. Üzenetem minden esetben kicsit más, de mégis hasonló volt. Remélem, hogy figyeltek és meglátjátok a mintát, mely folyamatosan azt az üzenetet küldi, amelyre oly nagy szükség van ezekben az utolsó napokban: a szülőknek és a gyermekeknek meg kell hallgatniuk egymást, és tanulniuk kell egymástól. Nem csak légies fogalmakról beszélek. Ezek alkotják annak a tervnek a lényegét, melyet Isten a mi örök boldogságunk és békénk érdekében készített.
Az egyház ahol tud, segít. Támogatunk és erősítünk titeket mint szülőket és gyermekeket. Azonban a mai fiataloknak az otthon jelenti a legfontosabb helyet, hogy felkészüljenek a holnap családjainak és egyházának vezetésére. Édesanyákként és édesapákként rajtunk múlik, hogy minden tőlünk telhetőt megtéve felkészítsük a fiataljainkat arra, hogy hű és igazlelkű férfiak és nők legyenek. Az evangéliumot otthon kell megtanítanunk szavak és példamutatás által.
Tanácsaimat Joseph F. Smith elnök következő prófétai összefoglalásával zárom: „Családi kapcsolatainkat nem kizárólag erre az életre, az időre szánták, [ahogyan megkülönböztetjük azt az örökkévalóságtól]. Életünk az időre és az örökkévalóságra szól. Az időre és az örökkévalóságra alakítunk ki szövetségeket és kapcsolatokat. […] Az utolsó napi szenteken kívül kik azok, akik afölött elmélkednének, hogy az apa, az anya és a gyermekek a síron túl is családi szervezetben élnek tovább, elismerve egymást e kapcsolatokban… hogy ez a szervezet egy egység Isten munkájának nagyszerű és tökéletes szervezetében, s minden arra lett szánva, hogy tovább folytatódjék az időn és az örökkévalóságon át?” (Tanítások: Joseph F. Smith. 385., 386.).
Isten áldjon meg minket azzal, hogy otthonunk falain belül tanítsunk, gondoskodjunk, és hogy felkészítsük egymást arra a nagyszerű munkára, amelyet most és a jövőben is mindannyiunknak el kell végezni – ezért imádkozom az Úr Jézus Krisztus nevében, ámen.