„Szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet”
Tudjuk, sikeresek vagyunk, ha úgy élünk, hogy kiérdemeljük, elnyerjük és követni tudjuk a Lelket.
Az elmúlt évben sok országot bejárva utolsó napi szent nők ezreivel találkoztam. Hosszú és kijózanító az a lista, amely felsorolja e nőtestvérek kihívásait. Családi problémák, gazdasági nehézségek, csapások, balesetek és betegségek. Sok minden nyugtalanít minket, és úgy tűnik, nincs elegendő béke és öröm. A népszerű médiaüzenetekkel ellentétben senki sem elég gazdag, elég szép vagy elég okos ahhoz, hogy elkerülhesse a halandóság tapasztalatait.
A nőtestvérek komoly és mély meglátásokkal bíró kérdéseket tesznek fel. Ezek jövővel kapcsolatos nyugtalanságokat, beteljesületlen várakozások miatti bánatot, némi határozatlanságot és elhalványulóban lévő önbecsülést fejeznek ki. Mindemellett azonban mélyről fakadó vágyat is tükröznek, hogy azt tegyék, ami helyes.
Egyre növekszik bennem egy rendkívül erős tanúbizonyság Isten leányainak értékéről. Oly sok múlik rajtuk. A nőtestvéreket meglátogatva mostanában egyre inkább azt érzem, hogy soha nem volt még ilyen nagy szükség erős hitre és személyes igazlelkűségre. Soha nem volt még nagyobb szükség erős családokra és otthonokra. És soha nem nyílt még több lehetőség a szükséget látók megsegítésére. Hogyan lehetséges a hit gyarapítása, a családok megerősítése és a segítségnyújtás?1 Hogyan talál válaszokat napjaink asszonya saját kérdéseire, hogyan áll meg erősen és rendíthetetlenül a hihetetlen ellenállás és nehézségek ellenére?
Személyes kinyilatkoztatás
A derék nő tudja, hogy nincs elég ideje, energiája és lehetősége arra, hogy mindenkivel törődjön, vagy minden jó dolgot megtegyen, amire szívében vágyik. A legtöbb nő életében soha nincs szélcsend, minden egyes nap milliónyi elvégeznivalót követel, amelyek nagy része valóban fontos. A derék nőnek folyamatosan ellen kell állnia a számtalan forrásból érkező csábító és megtévesztő üzeneteknek, melyek szerint több szabadidő jár neki, mikor nem kell a feladataival bajlódnia, és nyugalmasabb, függetlenebb életet érdemel. Személyes kinyilatkoztatás segítségével azonban fel tudja állítani a megfelelő fontossági sorrendet, és magabiztosan irányíthatja az életét.
A személyes kinyilatkoztatásra való érdemesség, annak elnyerése és alkalmazása a legfontosabb készség, amelyre ebben az életben szert tehetünk. Az Úr Lelkére való érdemesség azzal kezdődik, hogy vágyunk erre a Lélekre, ugyanakkor bizonyos mértékű érdemességre is szükség van. A parancsolatok betartása, a bűnbánat és a keresztelkedéskor kötött szövetségek megújítása vezet el ahhoz az áldáshoz, hogy mindig velünk van az Úr Lelke.2 A templomi szövetségek megkötése és betartása pedig további lelki erőt és hatalmat hoz a nők életébe. Sok nehéz kérdésre válaszra lelhetünk a szentírások olvasása által, hiszen a szentírások segítik a kinyilatkoztatást.3 Időt igényel, hogy felhalmozhassuk a szentírásokból nyerhető meglátásokat, ezért fontos, hogy mindennap lehetőséget teremtsünk a szentírások olvasására. A mindennapos ima is elengedhetetlen ahhoz, hogy velünk legyen az Úr Lelke.4 Akik ima és szentírás-tanulmányozás által komolyan keresik a segítséget, azok sokszor papírt és ceruzát tartanak maguk mellett, hogy leírhassák a kérdéseket, és feljegyezhessék a benyomásokat és az ötleteket.
Óráról órára, percről percre is érkezhet kinyilatkoztatás, miközben helyesen cselekszünk. Amikor a nők úgy gondoskodnak, ahogyan Krisztus gondoskodott, hatalom és békesség szállhat le rájuk, hogy utat mutasson, amikor segítségre van szükség. Az édesanyák például akkor is érezhetik a Lélek segítségét, amikor fáradt és hangos gyermekek követelik a figyelmüket, azonban ha elveszítik a türelmüket velük szemben, akkor eltávolodhatnak a Lélektől. Ha megfelelő helyen vagyunk, akkor az lehetővé teszi számunkra, hogy útmutatást kapjunk. A zavaró körülmények kizárása tudatos erőfeszítést igényel, azonban a kinyilatkoztatás Lelkének társasága lehetővé teszi a szembenállás legyőzését, valamint a hittel való kitartást a nehéz időszakokban és a fontos mindennapi feladatokban. Személyes kinyilatkoztatás által értjük meg, hogy mit tegyünk nap mint nap hitünk és személyes igazlelkűségünk gyarapítása, családunk és otthonunk megerősítése, valamint azok megtalálása érdekében, akiknek a mi segítségünkre van szükségük. Mivel a személyes kinyilatkoztatás folyamatosan megújítható erőforrás, még a zűrzavaros időkben is bővelkedhetünk a segítségben.
Abba a Lélekbe kell helyeznünk a bizalmunkat, amely arra vezet, hogy igazságosan cselekedjünk, alázatosan járjunk, és igazlelkűen ítélkezzünk.5 Azt is megmondták nekünk, hogy ugyanez a Lélek megvilágosítja az elménket, örömmel tölti el a lelkünket, és segít mindazt megtudnunk, amit meg kell tennünk.6 A megígért személyes kinyilatkoztatás akkor jön el, ha kérjük, ha felkészülünk rá, és ha hittel haladunk előre, bízva abban, hogy kitöltetik ránk.
Segítőegylet – tanítás, inspirálás és erősítés
Az Ő bölcsességében az Úr mindemellett rendelkezésünkre bocsátotta a Segítőegyletet, hogy segíthessen leányainak ezekben az utolsó napokban. Ha a Segítőegylet ihletett módon működik, akkor a zűrzavaros világból kiemelve olyan életmódra tanítja meg a nőket, mely felkészíti őket az örök élet áldásaira. Ezen egylet egyik alapvető felelőssége az, hogy segítsen a nőtestvéreknek a hitbéli és a személyes igazlelkűségben való gyarapodásban, a családok és otthonok megerősítésében, valamint a szükséget látók felkeresésében. A Segítőegyleten keresztül a nőtestvérek választ kaphatnak kérdéseikre, és megáldhatja őket a nőtestvérek egyesített lelki ereje. A Segítőegylet megerősíti Isten leányainak valódi és örök természetét. Szent megbízás, irányjelző fény, valamint őrködő rendszer, amely arra tanítja és inspirálja a nőket, hogy legyenek erősek és rendíthetetlenek. Mottója, miszerint „a jószívűség soha el nem fogy”7, testet ölt minden egyes derék nőtestvérben.
Amikor egy leány átlép a Segítőegyletbe vagy egy nő megkeresztelkedik az egyházba, olyan nőtestvéri közösség tagjává válik, amely megerősíti az örök életre való felkészülésében. A Segítőegyletbe való belépés kifejezésre juttatja, hogy az adott nőtestvérben meg lehet bízni, és számítani lehet rá, hogy jelentősen hozzájárul az egyház munkájához. Emellett tovább fejleszti egyéni értékeit anélkül, hogy figyelemre méltó külső elismerést vagy dicséretet kapna.
A Segítőegylet második általános elnöke, Eliza R. Snow, azt mondta a nőtestvéreknek: „A tetteinkben is igazi hölgyek akarunk lenni, nem világi értelemben, a világ megítélése szerint, hanem oly módon, ahogy az Istenek és Szentek társaihoz illik. Ha szervezettek vagyunk, akkor nem csak a jó dolgok megtételében, de egymás finomításában is segítséget nyújthatunk, és lépjenek bár elő kevesen vagy sokan e nagyszerű munka előmozdítására, ők lesznek azok, akik tiszteletteljes feladatkört töltenek majd be Isten királyságában. […] A nők legyenek nők, ne pedig kisbabák, akiknek állandóan dédelgetésre és helyreigazításra van szükségük. Tudom, hogy szeretjük, ha értékelnek minket, de mit számít, ha nem kapjuk meg a szerintünk nekünk kijáró megbecsülést? Tudjuk, hogy az Úr nagy felelősséget ruházott ránk, és hogy nincs az Úr által a szívünkbe ültetett olyan igazlelkű kívánság vagy vágy, amely végül meg ne valósulna. A legtöbb jót akkor tesszük magunkkal és egymással, ha e feladatokhoz felnőve minden olyan dolgot ápolunk és finomítunk, ami jó és nemesít.”8
A siker mércéje
A derék nők mindig is szeretnék tudni, hogy sikerrel járnak-e. Olyan világban, amely gyakran eltorzítja a siker mércéit, fontos, hogy megfelelő helyekről várjunk elismerést és megerősítést. A Prédikáljátok evangéliumomat! című kézikönyv felsorolását átfogalmazva akkor végezzük jól a dolgunkat, ha szert teszünk Krisztus tulajdonságaira, és igyekszünk pontosan betartani az Ő evangéliumát. Akkor végezzük jól a dolgunkat, amikor igyekszünk jobbak lenni, és megteszünk minden tőlünk telhetőt. Akkor végezzük jól a dolgunkat, ha gyarapszik a hitünk és személyes igazlelkűségünk, ha erősítjük a családokat és az otthonokat, ha megkeressük a szükséget látókat, és segítünk nekik. Tudjuk, sikeresek vagyunk, ha úgy élünk, hogy kiérdemeljük, elnyerjük és követni tudjuk a Lelket. Ha minden tőlünk telhetőt megtettünk, akkor is lehet részünk csalódásban, azonban nem magunkban fogunk csalódni. Ha érezzük, hogy a Lélek rajtunk keresztül munkálkodik, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az Úr elégedett velünk.9 Békességben, örömben és reményben van részük azoknak, akik megfelelőképpen mérik a sikert.
Jóel könyvének egyik kinyilatkoztatása kijelenti, hogy Isten fiai és leányai az utolsó napokban prófétálni fognak, és az Úr kitölti Lelkét a szolgáira és a szolgálóleányaira.10 Kimball elnök ezt a próféciát visszhangozta, amikor azt mondta:
„Az egyház utolsó napokban bekövetkező erőteljes növekedésének java részét az idézi majd elő, hogy a világon élő sok derék nő – akik gyakran oly nagy belső lelki érzékenységgel rendelkeznek – tömegesen jön majd az egyházba. Ez pedig annak függvényében történik, hogy az egyház nőtestvérei milyen mértékben tanúsítanak igazlelkűséget és tisztaságot az életükben, valamint hogy mennyire látszanak majd különbözőnek és másnak – jó értelemben – a világban élő nőktől. …
Így történik az, hogy az egyház ezen példamutatóiként jelentős erőt képviselnek az egyház mind számbeli, mind pedig lelki növekedésében az utolsó napokban.”11
Tanúbizonyságomat teszem arról, hogy Jézus Krisztus evangéliuma igaz. Az Úr számít a leányaira, hogy kiveszik részüket Sion otthonainak megerősítésében és az Ő királyságának felépítésében a földön. Ha személyes kinyilatkoztatásra törekednek, és azt kiérdemlik, akkor az Úr ki fogja önteni Lelkét szolgálóleányaira ezekben az utolsó napokban. Jézus Krisztus nevében, ámen.