Emlékezzetek rá, hogy kik vagytok!
Nincs szebb látvány, mint az a fiatal nő, aki a Lélek világosságától ragyog, aki magabiztos és bátor, mert erényesen él.
Mennyei Atyánk leányai vagyunk. Ő szeret minket, és mi szeretjük Őt.1 Alázattal és hálával tölt el, hogy veletek lehetek. Az Úr megáldott egy nagyon tiszta és mély tudással, hogy kik vagytok, és miért vagytok itt a földön, ebben az időszakban Az Úr szeret benneteket, és tudom, hogy ti is szeretitek Őt. Ez látszik a szemetekben, a visszafogottságotokon, ezt tükrözi azon vágyatok is, hogy a jót válasszátok, és az elkötelezettségetek, hogy erényesek és tiszták maradjatok.
Már sok becses lelki pillanatban volt együtt részünk. Bizonyságunkat tettük a táborokban, a tábortűz körül, a kápolnákban és az esti beszélgetéseken. Hitünk tüzénél melegedtünk. Hegyeket másztunk meg, és aranyzászlókat bontottunk ki – Brazíliától egészen Bountifulig –, melyek mind arról tanúskodnak, hogy szívünkben mélyen elköteleztük magunkat: erényesek maradunk, és mindig érdemesek leszünk, hogy belépjünk a templomba. Imádkoztunk, olvastuk a Mormon könyvét, és mindennap mosolyogtunk. Édesanyáinkkal, nagymamáinkkal és vezetőinkkel pedig együtt munkálkodunk a Személyes fejlődés programján. És ez még csak a kezdet!
Nagyszerű idő ez a mostani: fiatal nőként itt lenni a földön. Jövőképünk nem változik. Érdemesnek kell lennünk a szent szövetségek megkötésére és betartására, és a templomi szertartások elnyerésére. Ez a mi legfőbb célunk! Ezért folytatjuk azt a munkát, hogy visszavezessük a világot az erényhez, vagyis hogy segítsünk visszatérni az erkölcsi tisztasághoz. Továbbra is megteszünk mindent, amit csak tudunk, hogy segítsünk egymásnak szent helyeken állni2, valamint elnyerni és felismerni a Szentlelket, és rá támaszkodni.
Továbbra is Krisztusról beszélünk, Krisztusban örvendezünk, hogy mindannyian tudjuk, milyen forráshoz forduljunk bűneink bocsánatáért.3 És igen, továbbra is szilárdan állunk, nem számít, milyen szelek támadnak ellenünk, mert tudjuk, és bizonyságunkat tesszük, hogy Megváltónk sziklájára, vagyis Krisztusra, Isten Fiára kell építenünk az alapunkat, melyről nem bukhat le az ember, ha arra épít.4
Az Úr ugyanazt tanácsolja nektek, nemesi születési joggal rendelkező fiataloknak5, amit Józsuénak is. „…légy bátor és erős… Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.”6 Nem vagytok egyedül! Bár talán ti vagytok az egyetlen utolsó napi szent az iskolátokban, baráti körötökben vagy akár a családotokban, de nem vagytok egyedül! Támaszkodhattok az Úr erejére! Ahogyan Józsué mondta az izráelitáknak: „Tisztítsátok meg magatokat, mert holnap az Úr csudákat cselekszik köztetek.”7 Ez volt Józsué felhívása, hogy térjenek vissza az erényhez, és napjainkban is ugyanez a felhívás érkezik hozzánk. Egyszerűen nem végezhetjük el a munkát, mely miatt visszatartottak és amelyre felkészítettek bennünket, ha nem férünk hozzá az erényes életből fakadó erőhöz és önbizalomhoz.
Ti hatalmas hittel rendelkező fiatal nők vagytok. Akkor jött veletek ez a hit, mikor a földre érkeztetek. Alma azt tanítja, hogy a halandóság előtti birodalomban „rendkívüli hit[et] és jó cselekedete[ket]”8 tanúsítottatok. A hitetekkel és bizonyságotokkal harcoltatok, hogy megvédjétek a tervet, melyet Isten elénk tárt. Mivel ismertétek a Szabadítót, tudtátok, hogy a terv jó, és azt is, hogy Ő meg fogja tenni, amit megígért. Ott álltatok mellette, és izgatottan vártatok a lehetőségre, hogy a földre jöhessetek. Tudtátok, hogy mit várnak tőletek. Tudtátok, hogy nehéz lesz, de mégis biztosak voltatok benne, hogy nemcsak hogy képesek vagytok betölteni isteni küldetéseteket, hanem nagyon is sokat számít mindaz, amit tesztek. „…kiváló lelkek [vagytok], akik visszatartattak, hogy az idők teljességében jöjjenek elő, és részt vegyenek a nagyszerű utolsó napi munka alapjainak lefektetésében, beleértve ebbe a templomok építését, valamint szertartások elvégzését azokban a halottak megváltására”.9
Most pedig itt vagytok, hogy elvégezzétek, amire megőriztek és felkészítettek benneteket. Ha most rátok nézek, arra gondolok, hogy Hélamán ifjú harcosainak barátnői is biztosan így néztek ki! Nem csoda, hogy Sátán felfokozta támadásait az önazonosságotok és az erényetek ellen. Ha sikerül benneteket megrémíteni, elcsüggeszteni, összezavarni, késleltetni vagy elérni, hogy érdemtelenek legyetek a Szentlélek vezetésére, illetve az Úr szent templomába való belépésre, akkor ő győz.
Ti, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának fiatal női, ne feledjétek el, hogy kik vagytok! Kiválasztottak vagytok. Isten leányai vagytok. Nem lehettek egy olyan fiatal nő generáció, akik beolvadnak a többiek közé. Elég bátraknak kell lennetek ahhoz, hogy kitűnjetek – hogy „[felkeljetek] és ragyogjatok, hogy világosságotok zászló lehessen a nemzetek számára”10. A világ szeretné elhitetni veletek, hogy nem vagytok értékesek, sőt divatjamúltnak és maradinak akar beállítani titeket. A világ fáradhatatlanul arra ösztönöz benneteket, hogy „éljétek ki magatokat”, „próbáljatok ki mindent”, hogy „kísérletezzetek és legyetek boldogok”. Ezzel ellentétben a Szentlélek azt suttogja, és az Úr arra biztat titeket, hogy „az erény ösvényein jár[jatok], [tegyétek] félre e világ dolgait, …és ragaszkodj[atok] a szövetségekhez”11.
Mindig szerettem a francia király, XVI. Lajos fiának történetét, mert megingathatatlan tudással rendelkezett arról, hogy ki is ő. Ifjú korában elrabolták azok a gonosz emberek, akik apját, a királyt megfosztották trónjától. Ezek a férfiak tudták, hogy ha sikerül erkölcsileg megtörniük, akkor nem lehet belőle trónörökös. Hat hónapon át kitették minden olyan undorító dolognak, amelyet az élet csak kínálhatott, de nem engedett a nyomásnak. Ez nagy fejtörést okozott fogvatartóinak. Miután megtettek vele mindent, amit csak el tudtak képzelni, megkérdezték, honnan ez a lelki erő. Egyszerű válasza így hangzott: „Nem tehetem meg, amire kértek, mert én királynak születtem.”12
A király fiához hasonlóan ti is királyi születési jogot örököltetek. Mindannyiótoknak isteni öröksége van. „Ti szó szerint Mennyei Atyánk királyi leányai vagytok.”13 Mindannyian királynőnek születtetek.
Amikor a Brigham Young Egyetemre jártam, megtanultam, mit jelent valójában királynőnek lenni. Abban a különleges kiváltságban volt részem, hogy néhány diáktársammal együtt találkozhattam a prófétával, David O. McKay elnökkel. Azt mondták, vegyem fel a legszebb ruhámat, és készüljek fel, hogy másnap korán reggel a utahi Huntsville-be utazzam, a próféta otthonába. Soha nem felejtem el ezt az élményt! Belépve a házba éreztem az otthonát betöltő lelkületet. A nappaliban foglaltunk helyet, körülülve a prófétát. McKay elnök fehér öltönyt viselt, a felesége pedig ott ült mellette. Mindannyiunkat megkért, hogy egyesével menjünk ki előre, és meséljünk magunkról. Amikor rám került a sor, kinyújtotta a kezét és megfogta az enyémet. Miközben az életemről és családomról meséltem neki, mélyen a szemembe nézett.
Amikor befejeztük, visszadőlt a székében, megfogta a felesége kezét, és így szólt: „Most pedig, kedves fiatal nők, szeretném, ha találkoznátok az én királynőmmel.” Mellette ült Emma Ray McKay, a felesége. Bár nem viselt csillogó gyémántokkal kirakott koronát, és nem egy trónon foglalt helyet, mégis tudtam, hogy igazi királynő. Fehér haja volt a koronája, tiszta tekintete pedig úgy ragyogott, akár az ékkő. Ahogy McKay elnök és McKay nőtestvér a családjukról és közös életükről meséltek, egymásba fonódó kezeik sokatmondóan tanúskodtak egymás iránti szeretetükről. Arcuk örömet sugárzott. McKay nőtestvér olyan szépséggel rendelkezett, melyet nem lehet megvásárolni. Abból fakadt, hogy éveken át a legjobb ajándékokra törekedett, a legjobb oktatásban részesült, tanulás és hit által törekedve a tudásra. A sok évnyi kemény munkából, a nehézségek optimizmussal, bizalommal, erővel és bátorsággal való hithű elviseléséből származott. A férje, a családja és az Úr iránti rendíthetetlen elkötelezettségéből és hűségéből eredt.
Azon az őszön ott Huntsville-ben emlékeztettek engem isteni kilétemre, és megtanultam valamit arról, amit most „mélyről fakadó szépségnek” hívok: a szépségről, amely belülről ragyog kifelé. Ez az a szépség, melyet nem lehet az arcunkra festeni, vagy magunkra műttetni, sem pedig megvásárolni. Ez olyan szépség, melyet nem lehet lemosni. Ez lelki báj. A mélyről fakadó szépség forrása az erény. Az erkölcsi tisztaság szépsége ez. Olyan szépség, melyet az erényes nők szemében láthattok, amilyen az édesanyátok és a nagymamátok. Ezt a szépséget hit, bűnbánat és a szövetségek megbecsülése által nyerhetjük el.
A világ nagyon nagy hangsúlyt fektet a fizikai vonzerőre, és el akarja hitetni veletek, hogy úgy kell kinéznetek, mint a magazinok borítóján látható elérhetetlen modelleknek. Az Úr viszont azt szeretné elmondani nektek, hogy mindannyian páratlanul szépségesek vagytok! Amikor erényesek és erkölcsileg tiszták vagytok, a szemetekben és az arcotokon ott ragyog a belső szépségetek. Ahogyan a nagyapám mondta mindig: „Ha Istent és az Ő végtelen kegyelmét követed, nem is kell mondanod, elárulja majd a tekinteted.”14 Amikor érdemesek vagytok a Szentlélek társaságára, magabiztosak vagytok, és fényesen ragyog a belső szépségetek. „…gondolataidat pedig díszítse szüntelenül az erény; akkor majd megerősödik önbizalmad Isten színe előtt… [és a] Szentlélek állandó társad lesz…”15
Arra tanítottak bennünket, hogy „a Szentlélek ajándéka… serkenti az intellektuális képességeinket, gyarapítja, növeli, tágítja és tisztítja a természetes szenvedélyünket és szeretetünket… Erényre, kedvességre, jóságra, gyengédségre, szelídségre és jószívűségre ösztönöz. Kifejleszti az emberek, formák és vonások szépségét…”16 Nos, ez a szépség nagyszerű titka! Ez az a szépség, melyet a próféta otthonában megfigyelhettem. Aznap megtanultam, hogy a McKay nőtestvérben látott szépség számít igazán, és hogy ez az egyetlen, mely tartós is.
Alma kérdései a szívünkig hatolnak, és elgondolkoztatnak bennünket: „Átvettétek-e az ő képmását az ábrázatotokra?”17
Nemrégiben néhány fiatal nő ellátogatott az irodámba. Találkozásunk végén az egyik fiatal nő könnyek közt, bizalmasan azt mondta nekem: „Soha nem gondoltam, hogy én is szép vagyok. Mindig is nagyon átlagosnak éreztem magam. De ma, amikor elmentem az irodádban lévő tükör előtt, belepillantottam, és gyönyörűnek láttam magam!” Valóban gyönyörű volt, mert arcán ott ragyogott a Lélek. Úgy látta önmagát, ahogyan Mennyei Atyánk látja őt. A lány az Ő képmását vette át az ábrázatára. Ez az a mélyről fakadó szépség.
Fiatal nők, nézzetek bele az örökkévalóság tükrébe! Emlékezzetek rá, hogy kik vagytok! Lássátok úgy önmagatokat, ahogyan Mennyei Atyátok lát benneteket. Kiválasztottak vagytok. Nemesi születésűek vagytok. Ne kockáztassátok isteni örökségeteket. Arra születtetek, hogy királynők legyetek. Éljetek úgy, hogy érdemesek legyetek belépni a templomba, és ott átvenni „mindaz[t], amivel Atyá[nk] rendelkezik”18. Fejlesszétek ki magatokban ezt a mélyről fakadó szépséget. Nincs szebb látvány, mint az a fiatal nő, aki a Lélek világosságától ragyog, aki magabiztos és bátor, mert erényesen él.
Emlékezzetek rá: Mennyei Atyánk leányai vagyunk! Ő annyira szeret benneteket, hogy elküldte Fiát, hogy megmutassa, hogyan éljetek úgy, hogy egy nap majd visszatérhessetek Hozzá. Bizonyságomat teszem, hogy ha közeledtek a Szabadítóhoz, az Ő végtelen engesztelése lehetővé teszi nektek a bűnbánatot, a változást, azt, hogy tisztává válhassatok, és átvegyétek ábrázatotokra az Ő képmását. Engesztelése erőssé és bátorrá tesz titeket, ha továbbra is magasba emelitek az erény zászlaját. Ti magatok vagytok az arany. Ti vagytok a zászló!
Ezért az Úr szavaival szeretném zárni, mely hozzánk, az Ő becses leányaihoz szól: „Íme, …kiválasztott hölgy vagy, akit én elhívtam.”19 „…az erény ösvényein jár[j] énelőttem… tedd félre [a] világ dolgait… ragaszkodj a szövetségekhez, amelyeket kötöttél! …tartsd be a parancsolataimat, és el fogod nyerni az igazlelkűség koronáját!”20 Erről teszek bizonyságot Szabadítónk, Jézus Krisztus nevében, ámen.