Amikor az Úr parancsol
A hithű engedelmesség… függetlenül a feladat látszólagos nagyságától, megadja nekünk az Úr irányítását, segítségét és békéjét.
Van egy történetet két lelkes kirándulóról, akik kibéreltek egy kisrepülőt, hogy elvigye őket egy távoli tóhoz a szokásos, éves pecatúrájukra. A sikeres kirándulás után a pilóta visszament értük, hogy hazavigye őket. A pecásoknak elmagyarázta, hogy a kisrepülő nem fogja elbírni őket a felszerelésükkel és a kifogott halak többletsúlyával együtt. Így szükség lesz még egy fordulóra.
A pecások nem akartak kifizetni egy második utat is, így miután ígéretet tettek, hogy majd jól összepakolnak, és egy kis borravalót is adtak, a pilóta vonakodva ugyan, de beleegyezett, hogy megkísérli az utat.
A két pecás mindentudóan egymásra mosolygott, miközben a pilóta azon erőlködött, hogy a magasba emelje a gépet. A gép azonban pár másodperc múlva zuhanni kezdett, és a tó szélén fekvő hatalmas mocsárba csapódott.
A repülő akkor kezdett zuhanni, mikor kikerült az úgynevezett föld párnahatásából. A párnahatás akkor jön létre, amikor a repülő szárnyai és a föld elég közel vannak egymáshoz, hogy a közéjük préselt levegő megnövekedett felhajtóerőt eredményezzen. Ebben az adott esetben, amikor emelkedése közben a repülő apránként kikerült a föld párnahatásból, már saját erejére támaszkodva kellett volna repülnie, erre azonban egyszerűen nem volt képes.
Szerencsére nem történt komoly baleset. Miután mindenki magához tért, az egyik pecás megkérdezte a másiktól, hogy mi történt. Az így válaszolt: „Felszállás közben lezuhantunk – körülbelül száz méterre onnan, ahol tavaly is.”
A két horgászhoz hasonlóan, időnként mi is azt hisszük, hogy van egy egyszerűbb, rövidebb út, vagy az Úr parancsolatainak egy leegyszerűsített, illetve módosított változata, mely hozzáidomul a személyes körülményeinkhez. Az ilyen gondolatok figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy az Isten parancsolatainak való szigorú engedelmesség az Ő áldásait eredményezi, míg az azoknak való ellenszegülés jól kiszámítható következményekkel jár.
Az egyház elnökévé való kinevezése idején, Harold B. Lee ezt mondta: „Az egyház biztonsága attól függ, hogy az egyháztagok betartják-e a parancsolatokat… Amikor betartják azokat, jönni fognak az áldások.”1
Amikor úgy döntünk, hogy egy parancsolatnak nem engedelmeskedünk, az általában azért van, mert (1) meggyőztük magunkat, hogy az adott parancsolat ránk nem vonatkozik; (2) nem hisszük, hogy fontos; vagy (3) biztosak vagyunk benne, hogy túl nehéz lenne engedelmeskedni annak.
1. Ez a parancsolat nem vonatkozik rám
Salamon király uralkodásának utolsó éveiben az Úr, egyik prófétáján keresztül a következőket tudatta vele: „…elszakasztom tőled az országot, és adom a te szolgádnak.”2
Ahija próféta nem sokkal ezután elmondta, hogy ez a szolga egy „erős férfiú”, Jeroboám lesz, akire Salamon „reá bízá a József háza gondviselésének egész terhét”3. Jeroboám feladatai megkívánták, hogy gyakran elhagyja Efráim hegyeit, ahol élt, és elutazzon a fővárosba, Jeruzsálembe. Az egyik ilyen útján találkozott vele Ahija, akin keresztül az Úr így szólt: „…néked adom a tíz nemzetséget”4. Majd azt mondta Jeroboámnak: „…ha te járandasz az én utaimban… megőrizvén az én rendelésimet és parancsolatimat, …én veled leszek és néked adom az Izráelt.”5
Salamon, miután hallotta Ahija próféciáját, meg akarta öletni Jeroboámot, aki ezért Egyiptomba menekült.6 Salamon halála után Jeroboám visszatért Izráel északi részére, és ő lett az északi tíz törzs vezetője.7
A királyság felett való uralkodásának tervébe azonban a jók mellett gonosz dolgok is belekeveredtek. Síkemet nevezte meg a nemzet fővárosának, mely népe számára nagy vallási jelentőséggel bírt. Sajnálatos módon azonban sátáni szertartásokat is a hódolatuk részévé tett.8
Jeroboám meggyőzte magát arról, hogy Isten néhány parancsolata rá nem vonatkozik. Cselekedeteinek az lett a következménye, hogy lemészárolták minden leszármazottját, végül pedig a pogány gyakorlatok miatt, melyeket ő vezetett be a szent szertartásokba, Izráel tíz törzsét elűzték örökségük földjéről.9
Épp úgy, mint mikor úgy repülünk ki a „föld párnahatásból”, hogy a fedélzeten több súly van, mint amennyit a gép szárnyai elbírnának, ugyanúgy katasztrofális következményekkel kell számolnunk, ha Isten törvényeinek csak részben vagy azokat megválogatva próbálunk megfelelni, megfosztva magunkat az engedelmességből származó áldások teljességétől.
2. Ez a parancsolat nem fontos
Évtizedekkel később Naámán, a szíriai hadvezér, és „vitéz hős”10, szülőhelyéről Izráelbe utazott, ahol megkérte a királyt, Jórámot, hogy gyógyítsa meg a bélpoklosságából.11
Naámánt Elizeus prófétához irányították. „És külde Elizeus követet ő hozzá, mondván: Menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban, …és megtisztulsz.”12
A prófétai ígéret ellenére, miszerint meggyógyulhat, Naámán megsértődött azon, hogy Elizeus nem üdvözölte őt személyesen, a próféta utasítása pedig, hogy fürödjön meg hétszer a sekély és sáros vizű Jordánban csak még jobban felbosszantotta. Büszkesége valami jelentősebb és hatalmasabb dolgot kívánt. Valamit, ami felér az ő társadalmi rangjához.
Naámán szerencséjére az egyik szolgája meggyőzte, hogy attól függetlenül, hogy a próféta mit kért tőle, ha engedelmeskedik, az Úr meg fogja áldani. Naámán az utasítás szerint megfürdött a Jordánban. Engedelmessége miatt pedig meggyógyult a bélpoklosságából.13
Az Úr parancsolatainak való engedelmesség – függetlenül attól, hogy azokat milyen lényegtelennek vagy jelentéktelennek is tartjuk – biztosan elhozza az Ő megígért áldásait.
3. Ez a parancsolat egyszerűen túl nehéz
Lehi próféta az Úr parancsát követve családját a vadonba vezette. Utazásuk első néhány hetében Lehi azt az utasítást adta idősebb fiának, Lemuelnek, hogy legyen „szilárd és állhatatos, és rendíthetetlen az Úr parancsolatainak megtartásában!”14
Amikor azonban a prófétai felkérésnek eleget téve vissza kellett menniük Jeruzsálembe, hogy a zsidók feljegyzéseit15 tartalmazó rézlemezeket elhozzák, a két legidősebb fiú fellázadt, mondván hogy „nehéz dolog az”16.
Bátyjai zúgolódása ellenére Nefinek az Úrba vetett hite és parancsolatai iránti engedelmességének köszönhetően szert tudtak tenni a rézlemezekre. Ennek eredményeként felépült egy nemzet, mely megőrizhette a nyelvét, és számos eljövendő nemzedéknek tanították Jézus Krisztus evangéliumát.
Időnként megpróbáljuk ésszerűsíteni a dolgokat, remélve hogy az Úr majd megérti az engedetlenségünket, mivel a sajátos körülményeink miatt nehéz, zavarba ejtő vagy fájdalmas engedelmeskednünk az Ő törvényeinek. A hithű engedelmesség azonban, függetlenül a feladat látszólagos nagyságától, megadja nekünk az Úr irányítását, segítségét és békéjét.
Joseph Smith próféta két alkalommal is megkérdezte az Úrtól, hogy kiváló barátja, Martin Harris visszaviheti-e a Lehi könyvéből lefordított első 116 oldalnyi anyagot a pennsylvaniai Harmonyból Palmyrába. Az Úr egyik alkalommal sem tanácsolta Josephnek, hogy rábízza Harris úrra a kéziratot.
A lefordított anyagot Martin bizonyítékként akarta használni, hogy megakadályozza a társaságába tartozók további híreszteléseit, melyeket a Joseph Smithszel való barátságáról terjesztettek. Harmadszorra az Úr engedett Joseph kérlelésének.17
Martin elveszítette a kéziratot, melynek következtében a lemezek egy hosszabb időre elvétettek Joseph Smith prófétától. Ez a fájdalmas lecke késztette Joseph prófétát a következő szavakra: „Felállítottam magamnak ezt a szabályt: amikor az Úr parancsol, akkor cselekedj!”18 Ez lehet a mi szabályunk is, és annak is kell lennie.
Amikor engedelmeskedünk az Úr parancsolatainak, biztosak lehetünk az Ő válaszában. Ő ezt ígérte nekünk: „…ha betartod a parancsolataimat, és mindvégig kitartasz, akkor örök életed lesz”.19
Továbbá így szólt hozzánk: „Én, az Úr, irgalmas és könyörületes vagyok azokkal szemben, akik félnek engem, és örömöt lelek azok megtisztelésében, akik mindvégig igazlelkűségben és igazságban szolgálnak engem.”20
Az Úr parancsolatainak való engedelmesség önbizalmat ad a választott utunkat járva, feljogosít bennünket, hogy erőfeszítéseink során részesüljünk az Ő vezetésében és irányításában, és felkínálja annak lehetőségét, hogy olyanná váljunk, mint Szabadítónk, Jézus Krisztus, és visszatérjünk Atyánk jelenlétébe.
Imádkozom, hogy mindennap még jobban törekedjünk arra, hogy engedelmesebbek legyünk Jézus Krisztus evangéliumának törvényei, szertartásai és parancsolatai iránt, hogy Ő még teljesebb mértékben hozhasson áldást az életünkre.
Bizonyságomat teszem, hogy az Isten parancsolatainak való engedelmesség elhozza nekünk a menny áldásait, hogy Mennyei Atyánk és Fia, Jézus Krisztus élnek, hogy a Mormon könyve Isten szava, és hogy napjainkban Thomas S. Monson elnök az Úr prófétája. Jézus Krisztus nevében, ámen.