Átkeltem a sötétség ködfátyolán

Juventa Vezzani, USA. Kalifornia

Illusztráció: Stan Fellow

Néhány évvel ezelőtt különösen sötét időszakon mentem át az életemben. Számos nehéz kihívással néztem szembe, a súlyos terhek miatt pedig a hangulatom nyomott volt, és magam alatt voltam.

Az egyik vasárnap az egyházban körbenéztem a sok boldog családon, akik himnuszokat énekeltek és megízlelték Isten szeretetét. Én is így akartam érezni, de mintha valamilyen fizikai akadály lett volna az utamban.

Korábban már éreztem a Lelket, de egy ideje nem voltam rá képes. Ugyanúgy, ahogyan az Lehinek az élet fájáról való látomásában történt, teljesen körülvett a sötét köd – még a fát sem láttam (lásd 1 Nefi 8:2–24).

Ahogy elkezdődtek az úrvacsorai imák, lehunytam a szememet és a Mennyei Atyához fordultam, az Ő szeretetének bizonyosságáért imádkozva. Azt kérdeztem Tőle, hogy miért nem ehetek az élet fájának gyümölcséből.

Miközben Lehi álmán gondolkodtam, belém hasított a felismerés! „Miért is nem jutott ez hamarabb eszembe?” – gondoltam. A sötétség ködfátyolain való átkelés teljesen megszokott része Isten tervének. Ő időről időre engedi, hogy nehézségeket éljünk át, és így teljes mértékben Őrá és a Fiára támaszkodhassunk. Az a megoldás, ha a vasrúdba kapaszkodunk. Még mindig a sötét ködben éreztem magamat, de már volt reményem.

Amint ez a benyomás elhagyta az elmémet, éreztem a Szentlélek kellemes bizonyosságát azt illetően, hogy a megpróbáltatásaim el fognak múlni. A Lélek bizonyságot tett, hogy van egy Mennyei Atyám. Letöröltem a könnyeimet, hálát adva, hogy ismét képes voltam érezni a Lelket.

Elkezdtem elmélyedni a szentírásokban. Még sok sötét nap várt rám, de megvolt a hitem, hogy a vasrúdba – Isten szavába (lásd 1 Nefi 11:25) – kapaszkodva kiszabadulok a sötét ködből. Nem tudom pontosan, hogy mennyi ideig tartott, de egy nap végül ismét megízlelhettem Isten szeretetét. Olyan volt, mint a melengető napfény egy hosszú tél után.

Amikor időnként az élet kihívásaival küzdöttem, észben tartottam azt az ígéretemet, erősen fogok kapaszkodni a vasrúdba a szentírások és a próféták szavainak tanulmányozása által. Tudom, hogy amikor leereszkedik a sötét köd, rendelkezésemre állnak az eszközök ahhoz, hogy átkeljek rajta, ahogyan az az ígéret is, hogy a túlfelén meleg fogadtatásban lesz részem.