Míg újra találkozunk
A Bagoly Expressz példázata
“Three Parables – The Unwise Bee, the Owl Express, and Two Lamps,” Liahona, Feb. 2003, 36–41. Részlet.
Mélyen elgondolkodtam a koszos, olajfoltos mozdonyvezető szavain.
Kép © Hemera/Thinkstock, iStock/Thinkstock
Egyetemi éveim alatt egy olyan csoportban tanultam, amelyet a kötelező földrajztanulmányok részeként többször is terepmunkára küldtek…
Az egyik megbízás miatt napokon át kint kellett lennünk terepen. […] Ahogy közeledett a kutatásra szánt idő vége, lecsapott ránk egy heves szélvihar, melyet sűrű hóesés követett. Ez az évszakhoz képest szokatlan és váratlan volt, de ennek ellenére egyre erősödött, azzal fenyegetve minket, hogy a hó miatt a magaslatok között rekedünk. A vihar akkor hágott a tetőfokára, amikor egy hosszú és meredek hegyoldalon ereszkedtünk lefelé, több mérföldnyire attól a kis vasútállomástól, ahol reményeink szerint felszálltunk volna [egy] hazafelé tartó vonatra. Nagy erőfeszítések árán késő éjszaka értük el az állomást, miközben a vihar még mindig tombolt. […]
Az általunk olyannyira várt vonat a Bagoly Expressz – egy nagyvárosok között közlekedő éjszakai gyors – volt. […]
Jóval éjfél után, a rettenetesen kavargó szél és hó közepette befutott a vonat. Miközben társaim sietve vonatra szálltak, én egy kicsit leszakadtam tőlük, mivel felkeltette figyelmemet a mozdonyvezető. Míg a segédje a víz utántöltését felügyelte, ő maga e rövid megálló során a gép körül sürgölődött, egyes részeket megolajozva, másokat megigazítva, és általánosságban átvizsgálva a ziháló gőzmozdonyt. Elfoglaltsága ellenére vettem a bátorságot, hogy megszólítsam. Megkérdeztem, milyen érzés számára egy ilyen vad, furcsa és ádáz éj, amikor úgy tűnik, hogy a pusztító erők széltében-hosszában, fékevesztetten elszabadultak; amikor bömböl a vihar, és mindenfelől veszély leselkedik. […]
Válasza máig nem feledett tanulsággal szolgált. Lényegében ezt mondta (igaz, szaggatott és összefüggéstelen mondatokkal): „Nézze meg a mozdony elülső lámpását. Az talán nem világítja meg a síneket száz yardra [90 méterre] vagy akár messzebb? Hát, én csak annyit próbálok tenni, hogy végigmegyek azon a száz yardnyi megvilágított sínpályán. Odáig ellátok, és tudom, hogy addig a töltés akadálymentes és biztonságos. […] A mozdony fénye mindig előttem halad!”
Ahogy visszamászott a saját helyére a fülkében, magam is sietve szálltam be az első személykocsiba, és miközben belesüppedtem a párnázott ülésbe – boldogan élvezve a meleget és az általános kényelmet, amely élesen különbözött a kinti éjszaka vadságától –, mélyen elgondolkodtam a koszos, olajfoltos mozdonyvezető szavain. Telve voltak hittel – nagy dolgokat véghezvivő hittel, bátorságot és eltökéltséget adó hittel…
Nem tudhatjuk, hogy mi van előttünk az eljövendő években, de még a rögvest elkövetkező napokban vagy órákban sem. De néhány yardnyira – vagy esetleg néhány lábnyira – tiszta a pálya, nyilvánvaló a feladatunk, meg van világítva az utunk. Tedd meg e rövid távolságot, a következő lépést, Isten sugalmazásának fényénél!