Tudod, hogy igaz!

Henry „Hank” Brown, USA, Utah

Illusztrálta: Allan Garns

A kaliforniai Oaklandben az egyik napon bejött egy kedves hölgyismerősöm az áruházba, ahol dolgoztam, és elhívott vacsorázni. Azt mondta, hogy két mormon misszionárius is csatlakozni fog hozzánk.

A vacsora után a misszionáriusok felállítottak egy kis filctáblát és elkezdtek kérdezgetni. Egy kicsit ideges lettem. Csak arra vágytam, hogy végigmondják és elmenjenek.

A beszélgetés végén azonban az egyik fiatal utahi misszionárius közelebb húzta a székét, a szemembe nézett, átadott egy Mormon könyvét, és megosztotta a bizonyságát. Elmondta, tudja, hogy az egyház igaz, és hogy a könyv elolvasása által én is megtudhatom. Ezután a Moróni 10:4-et idézte és elmondta, hogy ha őszinte szívvel és igaz szándékkal kérdezem meg Istent, akkor Ő kinyilvánítja nekem a Szentlélek hatalma által a könyv igaz voltát.

A rákövetkező héten több fejezetet is elolvastam, majd ismét találkoztunk az ismerősömnél. A harmadik beszélgetésünk után a utahi misszionárius befejezte a misszióját és hazautazott.

Továbbra is minden este olvastam és imádkoztam, azt kérdezve, hogy igaz-e a könyv. Az egyik esti ima után lefeküdtem és további fejezeteket olvastam el. Hirtelen egy hangot hallottam, amint négy rövid szót mond: „Tudod, hogy ez igaz!”

Addig még soha nem hallottam, hogy beszélt volna hozzám a Lélek. Akkor azonban rögtön tudtam, hogy Isten ismer és szeret engem. Annyira elérzékenyültem, hogy nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Tudtam, hogy csatlakoznom kell Jézus Krisztus igaz egyházához. Azt is megértettem, hogyan mondhatta a fiatal utahi misszionárius, hogy tudja, hogy az egyház igaz.

Csatlakoztam az egyházhoz és később feleségül vettem egy gyönyörű fiatal nőt a Kaliforniai Oakland templomban. Nyolc gyermekünk született, és 33 éven át éltünk Kaliforniában, mielőtt Utahba költöztünk.

Néhány évvel ezelőtt a legfiatalabb lányunk a missziójára készült, és rákérdezett, hogy vajon megpróbáltam-e valaha is kapcsolatba lépni azzal a fiatal misszionáriussal, aki először tanított.

„Sokat gondoltam rá ez elmúlt években – feleltem neki –, de nem tudom, hogyan érhetném el.”

A lányom 10 perc múlva visszajött és azt mondta: „Itt a telefonszáma.”

Amikor elértem, hosszasan beszélgettünk. Elkérte az e-mail címemet, hogy „képbe hozzon” engem az életét illetően. A másnapi e-mailjében megírta, hogy már több mint 40 éve nem egyháztag, és reméli, hogy ezzel nem okoz nekem csalódást.

„Hogy is lehetnék csalódott? – válaszoltam neki azonnal. – Megváltoztattad az életemet!”

Váltottunk még néhány e-mailt és megbeszéltünk egy találkozót. Hamarosan autóba ültem és elmentem hozzá. Behívott és bemutatott a feleségének. Miközben a közös múltról beszélgettünk, megkérdeztem, hogy van-e nála egy Mormon könyve. Felment és lehozott egy példányt. Kezembe fogtam a könyvet, a szemébe néztem, visszaadtam neki, és ezt mondtam: „Tudom, hogy ez a könyv igaz! Ha elolvasod a Moróni 10:4-et, és imádkozol róla, akkor te is bizonyságot nyerhetsz annak igaz voltáról.”

A rákövetkező pár hónap során olvasott, imádkozott és bűnbánatot tartott. Hamarosan a 18 éves fia újrakeresztelte, én pedig abban az áldásban részesültem, hogy konfirmálhattam őt.

Tudom, hogy a lányom sugalmazást kapott a kérdése feltételére, és azt is tudom, hogy a Mennyei Atya készített fel bennünket a 45 éves találkozóra. Megtanultam a Mormon könyve erejét. Azt is megtanultam, hogy soha ne mondjak le senkiről, aki eltévelyedett az egyháztól.