A hit képmásai
Christian Karlsson
Norvégia, Buskerud
Amikor Christian rábukkant a nagyapja naplóira, fogalma sem volt, hogy milyen sokat jelentenek majd neki és a családjának.
Fényképezte: Cody Bell
Édesanyám egy doboz régi fényképet adott nekem. A dobozban rejtőző egyik meglepetés a nagyapám naplói voltak. Számos bejegyzés rövid és velős, és olyan egyszerű dolgok szerepelnek bennük, mint a benzin, a banán vagy a hal ára.
A naplói mellett a legnagyobb ajándék az volt, ahol Nagyapa gondosan feljegyezte az egyházban elmondott beszédeit.
Miután évekig volt érdeklődő, Nagyapa végül csatlakozott az egyházhoz. Hithűen szolgált, rendíthetetlen volt és teljességgel feddhetetlen. Mielőtt Norvégiában önálló cövekek alakultak volna, tanácsosként szolgált a Fiatal Férfiak országos elnökségében. 1986-os halálakor a Svédországi Stockholm templom elnökségében szolgált tanácsosként.
A nagyszüleim még azelőtt kezdtek randevúzni, hogy Nagyapa csatlakozott az egyházhoz. Nagyi közölte vele, hogy vasárnaponként, illetve néhány hétköznap este nem ér rá. Nagyapa először azt fontolgatta, hogy valaki mással kezd randevúzni, ha Nagyi ennyire elfoglalt. De ő végül elmagyarázta neki: „Egy olyan egyház tagja vagyok, amelyikről még soha nem is hallottál.”
Nagyapa azonnal rávágta: „Ó, csak nem Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza?” Nagyi ledöbbent – hirtelen azt hitte, hogy Nagyapa titokban követte őt. Pedig tényleg hallott már az egyházról.
Nagyapát 19 éves korában felkérték, hogy segítsen a népszámlálásban, mert szépen tudott írni. Amikor az egyik asszonytól a vallása felől tudakozódott, ő így felelt: „Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagja vagyok.” Ez volt a leghosszabb nevű felekezet, amelyet Nagyapa valaha is hallott. Az elnevezés megragadt benne. Amikor Nagyi közölte vele, hogy egy olyan egyház tagja, amelyet Nagyapa valószínűleg nem ismer, neki rögtön eszébe jutott ez a név.
A beszédeiben Nagyapa megosztotta a gondolatait és az érzéseit és mindazt a küszködést, amelyet érdeklődőként átélt. Meg kellett alázkodnia, hogy imádkozzon az egyházhoz való csatlakozásról. Választ kapott, és aszerint cselekedett.
Bámulatos, hogy megoszthatom a feleségemmel és a gyerekeimmel Nagyapa első kézből származó beszámolóit. Ők már nem ismerhették, de a szavai 30 évvel a halála után is eljutnak hozzájuk.
Karlssonéknak van egy kedvenc játéka, amelyet „családi csomónak” hívnak. Ezt úgy játsszák, hogy összeállnak egy körbe, mindenki megfogja a mellette álló kezét, miközben az egyik résztvevő – ő lesz a „bogozó” – kimegy a szobából. A bent maradók ezek után össze-vissza helyezkednek, de közben nem engedik el egymás kezét. Ezt követően a „bogozónak” ki kell bogoznia a családi csomót.
Elisabeth (jobbra), Mia (középen) és Mats (balra) házi roppanós kenyeret süt.
Mikkel és Mia átöleli egymást a családi est során játszott játék után. Az együtt töltött idő erős köteléket hozott létre a Karlsson családban.
Christian és a gyerekei családi fényképeket nézegetnek. Christian hálás a lehetőségért, hogy megismertetheti a gyerekeivel az őseiket.
Mia vezetésével sétálni indul a család a környéken található egyik ligetbe.
Szülőnek lenni hatalmas örömöt jelent Christian és Elisabeth számára.
A Karlsson család megáll egy játszótéren. Mats (jobbra) a fenyőket lesi, miközben a testvéreivel, Magnusszal (balra) és Mikkellel (középen jobbra) beszélget.
Mia az édesapja nyakában utazik a hazafelé vezető úton.