Gondolatok egy böjti vasárnapról
Amikor böjtölök, több időm marad lelki dolgokra: elgondolkozni azon, milyen személyes céljaim vannak az életben, mit szeretnék elérni, mire lennék büszke? Sok minden jár a fejemben, de valahogy mindig ugyanarra jutok, hogy akármit is tennék, azt csakis az Úrral tudom megvalósítani. Hogyan jutottam erre a felismerésre? 23 évnyi egyháztagságom alatt voltak nehezebb időszakok és voltak könnyebbek is, de mindig éreztem Megváltónk töretlen szeretetét és a Szentlélek árasztotta békességet. Sokszor olvastam már a szentírásokat, és mindig akadtak olyan részek, amelyek kedvenceimmé váltak, mert erősítettek abban, hogy mindvégig kitartsak ezen az úton. Az egyik, amelyből mindig erőt tudok meríteni: „És lelkem éhezett; és letérdeltem Alkotóm előtt, és erős imával és könyörgéssel fohászkodtam hozzá a saját lelkemért; és egész nap fohászkodtam hozzá; igen, és amikor eljött az éjszaka, még mindig magasra emeltem a hangom, hogy az elérte a mennyeket. És egy hang szólt hozzám, mondván: Énós, bűneid megbocsáttattak neked, és áldott leszel. És én, Énós tudtam, hogy Isten nem hazudhat; bűnöm tehát el lett törölve. És ezt kérdeztem: Uram, hogyan történik ez? És ő így szólt hozzám: Hited miatt Krisztusban, akit még soha ezelőtt nem hallottál, se nem láttál. És sok év telik el, mielőtt kinyilvánítja magát a testben; indulj tehát, hited éppé tett téged.” téged” (Énós 1:4–8).
Az Úr szeret minket, lehetőségünk van nap mint nap újra megtérni Hozzá, és megtisztítva belső edényeinket hithűnek maradni. Tartsunk ki a bizonyságunkban, mert a Vele való találkozás lehetősége a földi életünk után mindennél nagyobb ajándék számunkra.