Első elnökségi üzenet
Isten szava az Ő gyermekeihez
Írta: Dieter F. Uchtdorf elnök
második tanácsos az Első Elnökségben
A szentírásokból tudjuk, hogy a férfi és a nő megteremtését követően Isten első dolga az volt, hogy szólt hozzájuk.1 Létfontosságú tudnivalókkal és értékes útmutatással szolgált számukra. Nem az volt a célja, hogy megterhelje vagy aggassza, hanem hogy a boldogság és az örökkévaló dicsőség felé terelje őket.
És ez még csak a kezdet volt. Attól a naptól kezdve Isten mindmáig tartja a kapcsolatot a gyermekeivel. Minden nemzedékben voltak tanítványok, akik megőrizték, megbecsülték és tanulmányozták az Ő szavait. Tisztelettel fordulnak szavaihoz azok, akik Isten akaratának megismerésére törekednek, és bizonyságot tesznek az igazságról, miszerint „semmit sem cselekszik… az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak”2.
Ez volt a minta az idők kezdete óta, és ma is ez a minta folytatódik. Ez nem pusztán egy kedves bibliai történet: ez Isten megszabott módja arra, hogy alapvető fontosságú üzeneteit közölje a gyermekeivel. Egyéneket emel fel közülünk, prófétának hívja el őket, és a szavakat, melyeket elmondat velük, kérése szerint úgy kell fogadnunk, mintha az Ő saját szájából erednének.3 Kijelentette: „akár saját hangom, akár szolgáim hangja által, az ugyanaz”4.
Ez a visszaállítás egyik legdicsőségesebb, legbiztatóbb és legreménytelibb üzenete: Isten nem némult el! Ő szereti a gyermekeit. Nem hagy bennünket sötétségben tévelyegni.
Évente kétszer – áprilisban és októberben, a csodálatos általános konferenciáink során – alkalmunk adódik az Úr hangját hallgatni az Ő szolgáin keresztül.
Személyes tanúságomat teszem nektek, hogy egy általános konferenciai beszélő – már jóval azelőtt, mielőtt megtenné az emelvényhez vezető hosszú utat – hatalmas erőfeszítést, imát és tanulmányozást fektet abba, hogy eleget tegyen a beszédre való felkérésnek. Minden konferenciai üzenet mögött számtalan órányi felkészülés és szívből jövő fohász van, melyek mind annak megértését célozzák, hogy az Úr szándéka szerint mit kell hallaniuk az Ő szentjeinek.
Vajon mi történne, ha a beszélők felkészülése mellé mi, a hallgatóság is odatennénk a sajátunkat? Miben különbözne az általános konferenciához való hozzáállásunk, ha a konferenciában annak a lehetőségét látnánk, hogy magától az Úrtól kapjunk üzeneteket? Számíthatunk arra, hogy az általános konferencia szavain és zenéjén keresztül személyre szabott válaszokat kapunk bármely minket foglalkoztató kérdésre vagy gondra.
Ha valaha is eltűnődtetek azon, hogy vajon valóban fog-e Mennyei Atya szólni hozzátok, akkor emlékeztetnélek benneteket az elemis gyermekeink által énekelt egyszerű, mégis mélyreható szavakra: „Isten gyermeke [vagy], Ő küldött a földre”. Az a célja, hogy segítsen visszatérni, „hogy Vele élj… majd”.
Ha a gyermekeiként közeledtek Mennyei Atyához, akkor őszinte szívvel kérhetitek Őt: „Vezess engem, járj mellettem, mutasd az utat; tanítsd meg, hogy mit tegyek”. Ő a Szent Lelke által szólni fog hozzátok, onnantól pedig rajtatok áll, hogy „köve[ssétek] szavát”. Megígérem, hogy ha megteszitek, akkor gazdagon „áldott [lesz] az élete[tek]”.5
Az Úr iránymutatására legalább akkora szükség van napjainkban, mint a világ történelme során bármikor. Miközben felkészülünk arra, hogy az Úr szavát halljuk, törekedjünk szorgalmasan az igazság Lelkére, hogy amikor az Úr szól a szolgáin keresztül, akkor azt megérthessük, épülhessünk és együtt örvendezhessünk.6
Bizonyságot teszek arról, hogy „megtéve e dolgokat a pokol kapui nem fognak diadalmaskodni felett[ün]k; igen, és az Úristen eloszlatja elől[ün]k a sötétség erőit, és megrázza az egeket [érettünk] és az ő nevének dicsőségéért”7.