Kövesd a prófétát!
Írta: Claudio R. M. Costa elder
a Hetvenektől
Minden áldás, mellyel ma rendelkezem, az újkori prófétákról való bizonysággal kezdődött.
Illusztrációk: David Malan
1977 júniusában, 28 éves koromban keresztelkedtem meg. Az a hit és tudás vezetett engem az evangélium elfogadásához, melyre az újkori prófétákat illetően tettem szert.
Amikor 12 éves voltam, a misszionáriusok eljöttek hozzám és a családomhoz – a szüleimhez, a fivéremhez és a két lánytestvéremhez –, és a családról beszéltek nekünk. Elmondták, hogy az egyháztagok mindig tartanak egy közös estét a családjukkal, és elmagyarázták, hogy mi az a családi est.
Édesapám ezt mondta: „Köszönöm, hogy eljöttetek, de minket nem érdekel.” Szomorú voltam, de ő megmagyarázta nekem: „Fiam, a mi családunkban hét közös estét tartunk, ők meg azt mondják, hogy elég nekünk egy is. Nincs semmi, amit taníthatnának nekünk.”
Öt évvel később, 17 évesen egy másik városban kaptam munkát, és egyedül laktam. Távollétem idején a misszionáriusok ismét kopogtattak a szüleim ajtaján. A családom ezúttal meghallgatta őket, és megkeresztelkedtek. Amikor a szüleim elmondták nekem, én közöltem velük, hogy „jelenleg nem érdekel a vallás”.
Eltelt újabb öt év, amikor is a munkahelyváltásom idejére visszaköltöztem a szüleimhez. Édesapám volt az egyházközségi misszióvezető, így a misszionáriusok minden délután meglátogatták egy kis időre, hogy beszámoljanak neki, és egyeztessék a terveiket. Egy nap azt kérdezték tőle: „Ki az a fiatalember ott?”
„Az idősebbik fiam” – felelte.
„Egyháztag?”
„Nem.”
„Akkor beszélnünk kellene vele.”
Én viszont csak annyit mondtam erre, hogy „nem, nem érdekel”.
A Joseph Smithről való tudás
Egy nap aztán az édesapám megengedte, hogy a misszionáriusok a mi otthonunkban tanítsanak egy asszonyt. Délután öt óra tájban érkeztek, és elkezdték tanítani – tudva, hogy én is ott vagyok a szomszéd helyiségben, és éppen szendvicset készítek, mielőtt elindulnék a barátaimhoz. A tanítás egy prófétafiúról – Joseph Smithről – és az első látomásról szólt. Én pedig a szomszéd helyiségből hallgattam.
Amikor végül elindultam otthonról, a Lélek munkálkodni kezdett a szívemben, és felmerült az elmémben néhány kérdés: „Miért nem teszed meg azt, amit a nővérek tanítottak ennek az asszonynak? Miért nem tanulmányozod Joseph Smith történetét, és kérdezed meg az Urat, hogy Joseph próféta volt-e?” Aztán azt mondtam magamnak: „Boldog vagyok. Jó dolgokat csinálok. Nincs szükségem rá.” A Lélek azonban birokra kelt velem, én pedig úgy döntöttem, hogy aznap este mégsem megyek el a barátaimhoz. Visszafordultam és hazamentem.
„Hol olvashatom el Joseph Smith történetét?” – kérdeztem édesanyámtól. Ő odaadta a szentírásait, megmutatta a Joseph Smith története részt, én pedig olvastam és imádkoztam. Elolvastam az első bekezdést, eltöprengtem rajta, majd megkérdeztem Mennyei Atyát, hogy igaz-e, ami abban áll. Ezt mindegyik bekezdéssel megtettem, amíg az egésznek a végére nem értem. Szívemben izgatottan vártam a választ. Egész éjszaka olvastam és imádkoztam, egészen másnap reggel 9 óra 20 percig.
Az Úr kinyilatkoztatta nekem, hogy Joseph Smith próféta volt. Nagyon szent élményben volt részem. Az imám befejeztével ígéretet tettem arra, hogy felkeresem a misszionáriusokat, és meg fogok keresztelkedni, mivel már rendelkeztem ezzel a biztos tudással.
„Azonnal meg akarok keresztelkedni!” – közöltem a nővérekkel. Elmagyarázták, hogy milyen tanításokban kell még részesülnöm, és milyen vállalásokat kell tennem. Én viszont ezt mondtam: „Nem akarok egyetlen napot sem elvesztegetni annak a tudásnak a birtokában, melyet az Úr adott nekem arról, hogy Joseph Smith próféta volt.”
A nővérek felhívták a zónavezetőjüket. Ő beleegyezett, hogy gyorsított ütemben tanítsák nekem a leckéket. Kijelölt egy időpontot a keresztelési interjúra, és elmondta, hogy az egyházközségi misszióvezetővel is beszélnie kell. Azt feleltem: „Ne aggódj, majd én beszélek az egyházközségi misszióvezetővel. Ő az apukám. Évek óta imádkozik azért, hogy megkeresztelkedjek.”
A keresztelőm olyan élmény volt, amelyre örökké emlékezni fogok. Mily édes és csodálatos érzés! Új embernek éreztem magam. Tiszta voltam. Nagyon közel éreztem magam Istenhez, és nagyon boldog voltam.
Az élő próféta követése
Mivel szilárd bizonyságom van arról, ami 1820-ban a Szent Ligetben lezajlott, mindig is tevékeny maradtam az evangéliumban és az egyházban. Elkezdtem szolgálni, elhívásokat betölteni, és mindenemet az egyháznak szentelni.
Két héttel a keresztelőm után a cövekelnököm elhívott a cövekemben lévő fiatal egyedülálló felnőttek vezetőjének (igaz, meg kellett kérdeznem tőle, hogy mi az a cövek). Újabb két hét elteltével már az egyedülállók regionális konferenciáját szerveztem. Ez volt az egyház történetének legjobb ilyen konferenciája, mert ott ismertem meg a feleségemet.
Egy évre rá összeházasodtunk. Most már 38 éve vagyunk boldog házasok. Négy gyermekünk és 10 unokánk van, és minden áldásunk egy általunk meghozott döntésre vezethető vissza. Mielőtt összeházasodtunk volna, feltettem neki a kérdést: „Mindig támogatni fogsz abban, hogy teljesen, 100%-ban engedelmeskedjek az élő prófétáknak?” „Igen” – felelte.
Miután megkeresztelkedtem, az első beszéd, amelyet a prófétától, Spencer W. Kimball elnöktől (1895–1985) hallottam, az önellátásról és a pénzünk bölcs beosztásáról szólt. Azt is mondta, hogy jó oktatást kell biztosítanunk a gyermekeinknek.1 E két elvet azóta is tanítjuk a családunkban, és nagy áldásnak bizonyultak. A gyermekeimnek ma jó a helyzete – nem azért, mert én olyan okos vagyok; hanem mert egyszerűen azt választottam, hogy követem a prófétákat.
Szeretem szolgálni az Urat és az embertársaimat, mert ezt tanultam a prófétáktól.
Saját bizonyságot szerezni
Kövessétek a prófétákat! Figyeljetek oda a szavaikra, és gyakoroljátok, amit tanítanak, és akkor boldogok lesztek. Az egyházzal és az evangéliummal kapcsolatos hitem és tudásom abból a bizonyságomból fakadt, hogy Joseph Smith próféta volt.
Szeretem Mennyei Atyát és Jézus Krisztust. Arra vágyom, hogy örökre Velük legyek. Ezért fontos a prófétákra hallgatni – ők ismerik az Isten színe elé visszavezető utat.
Úgy vélem, minden fiatalnak igaz szándékkal, nyitott szívvel és nyitott elmével el kellene olvasnia Joseph Smith történetét, majd megkérdezni Mennyei Atyát. És biztos vagyok benne, hogy az Úr meg fogja adni a választ, ahogy nekem is megadta. Ha elolvassátok azt a változatot, amely a szentírásainkban van, erős bizonyságot fogtok nyerni. Aztán elolvashatjátok a többi változatot is.2
Joseph Smith látta a világosságot, látta az Atyaistent és Jézus Krisztust, Ők pedig beszéltek hozzá. Ez olyan szent tudás, mely Istentől jön a Lelken keresztül.
Miután megkaptátok szívetekben ezt a megerősítést, tűzzétek ki célul az élő próféták szavainak megismerését. Tanulmányozzátok a szavaikat a szentírásokban, az általános konferencián, A fiatalság erősségéért füzetben, az egyházi folyóiratokban és az LDS.org oldalon. Hallgassátok meg tanácsaikat az ifjúsági hitoktatáson, a vasárnapi iskolai órákon, valamint a kvórum- és osztálygyűléseken. A próféták által megadott fontossági sorrendet követve tűzzetek ki célokat. Aztán pedig cselekedjetek!
Közelebb fogjátok érezni magatokat az Úrhoz. Érezni fogjátok, ahogy megnő az iskolai és egyéb dolgok felfogására való képességetek. És ne feledjétek, hogy soha nem vagytok egyedül! Támogató, segíteni kész emberekkel vagytok körülvéve, beleértve a püspökötöket vagy gyülekezeti elnökötöket. És veletek lesz az Úr és az Ő Lelke is.