Út az Úr kezébe
Nagyon szeretek kerékpározni, ha jó az idő, még a városba is szívesen megyek vele. Szolnok-Szandaszőlős között körülbelül 8 km-es kerékpárút van kiépítve több alagúttal és kanyarral. Néhány ilyen alagút rendkívül veszélyes, az egyiket például egy beláthatatlan és éles kanyar követi. Általában jelezni szoktunk a csengővel, hogy ne érjenek bennünket meglepetések.
Az egyik alkalommal a kerékpáromon nem volt csengő. Próbáltam lassan kijönni az alagútból, de épp a kanyarban vettem észre, hogy túl nagy ívben jön szembe egy férfi. Nem akartam vele összeütközni, így „kiegyenesítettem” a kanyart. Egy pillanat alatt történt minden, közben csak az Úrra tudtam gondolni, és fohászkodtam, hogy vigyázzon rám. Az út mellett, ahol meredek a széle, egy szakaszon védőkorlát húzódik, azon túl egy bozótos, fákkal borított mély árok van. Valamikor a Tisza árterülete volt. Én a még a korlát előtt tértem le az útról, egyenesen egy nagy bokorba hajtottam, de olyan volt, mintha az Úr karjaiba érkeztem volna. Olyan érzésem volt, mintha gyengéden odatett volna. Bár elestem, de nem zuhantam az árokba, valahogyan az ágak megtartottak. Nem lett semmi sérülésem és a kerékpárom sem tört össze. Amikor éreztem, hogy milyen nagy áldásban részesültem, hálát adtam magamban Mennyei Atyának. Csodálatos érzés volt. Persze, aki miatt odakerültem, továbbment, de egy utánam érkező fiatalember lejött hozzám, felsegített, és többször is megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Leellenőrizte a kerékpáromat is, és mivel ő is Szandaszőlősre jött, együtt mentünk tovább.
Az Úr kinyújtotta a kezét és megóvott a bajtól. Ha összeütközünk az úton, vagy nekimegyek a korlátnak, akkor sokkal rosszabbul jártam volna. Ennek már több éve, de örökre hálás vagyok Mennyei Atyámnak a segítségéért, és csak a köszönetemet tudom kifejezni.