Hála

Kirilo Pohilko elder, Lettország

hetvenes – Európa Északi Terület

Az életünk telve lesz a Szentlélek befolyásával, amikor többet és jobban összpontosítunk a Szabadítónkra, Jézus Krisztusra. Ez akkor következik majd be, amikor időt szakítunk az Ő életének a tanulmányozására, megismerjük az Ő tanát, és valóban azt tesszük, amit Ő is tett, azáltal, hogy krisztusi tulajdonságokat fejlesztünk ki az életünk során.

Több beszámoló és többféle leírás létezik arról, amikor a sokaság kenyeret és halat kapott, és az emberek így jutottak ételhez. Különösképpen szeretem a történet János 6:5–14-ben lejegyzett változatát. Több mint 5000 ember volt jelen, a Szabadítónak viszont csak öt árpakenyere és két hala volt. Ő megköszönte, amit kapott, megáldotta az ételt, majd a tanítványai osztottak belőle minden jelenlévőnek, és ők „betelének”¹. A négy különböző szerző közül, akik beszámoltak erről az eseményről, egyedül Jánostól tudjuk meg, hogy a Szabadító „hálát ad[ott]”² azért, amijük volt, hiába volt az kevés a sokaságnak. Mindössze öt árpakenyere és két hala volt, de az elegendővé tétetett, hogy mindannyian jóllakjanak. Számomra ez egy nagyszerű példája annak, ami az életünkben történhet, amikor hálásak vagyunk, és köszönetet mondunk azért, amink van. Még ha esetleg nem is adatott nekünk valami sok, ám ha hálásak vagyunk azért, amink van, az elég lesz a szükségleteinkre. A hála egy nagyszerű és alapvető krisztusi tulajdonság, amelyet ki kell fejlesztenünk ahhoz, hogy több örömünk legyen az életünkben és gyakrabban észre tudjuk venni az Úr kezét.

Nelson elnök a következőket tanította, amikor a hála gyógyító erejéről beszélt:

„Mindannyian hálát adhatunk a föld gyönyörűségeiért és a mennyek fenségességéért, amelyek bepillantást engednek az örökkévalóság végtelenségébe. Köszönetet mondhatunk az élet ajándékáért, a bámulatos testünkért és elménkért, amelyek lehetővé teszik a növekedésünket és a tanulásunkat.

Köszönetet mondhatunk a lelkünket tápláló művészetért, irodalmi alkotásokért és zenéért.

Köszönetet mondhatunk a bűnbánat, az újrakezdés, a jóvátétel és a jellemünk építésének lehetőségéért.

Köszönetet mondhatunk a családunkért, a barátainkért, a szeretteinkért.

Köszönetet mondhatunk a lehetőségért, hogy segíthetjük, megbecsülhetjük és szolgálhatjuk egymást, ami oly sokkal jelentőségteljesebbé teszi az életet.

Köszönetet mondhatunk még a megpróbáltatásainkért is, amelyekből olyan dolgokat tanulunk, melyeket másképp nem ismernénk.

Legfőképpen pedig köszönetet mondhatunk Istennek, aki a lelkünk Atyja, ezáltal pedig mindannyian fivérek és nővérek vagyunk – egyetlen világméretű család tagjai.”³

Valóban hiszek abban, hogy az Úr szereti a hálás embereket, és mivel hálásak vagyunk, valamint tudjuk és elismerjük, honnan érkezik minden áldásunk, még inkább megáldatunk majd azzal, amire szükségünk van.

Üzenetemet Alma szavaival szeretném zárni, amikor a népét tanította: „És megparancsolta nekik, hogy tartsák meg a sabbat napját, és őrizzék meg szentnek, és azt is, hogy mindennap mondjanak köszönetet az Úrnak, Istenüknek.”⁴ A felénk irányuló kérés az, hogy adjunk hálát az Úrnak egyénekként és családokként. Az életünk meg fog változni, amint naponta az Úrtól kapott áldásokra összpontosítunk, meglátjuk az Ő kezét az életünkben, és kifejezzük a hálánkat ezekért imáinkban minden egyes nap végén. A Mormon könyve tele van tanúsággal arról, hogy a hálás emberek örömteli emberek.

Hálás vagyok szerető Mennyei Atyánkért és az Ő Fiáért, Jézus Krisztusért, aki a Szabadítónk és Megváltónk, valamint a Szentlélek iránymutatásáért, és tanúsítom, hogy Ők valóságosak.