„Öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust”
A szövetségeink megtartása által adunk lehetőséget Istennek arra, hogy kiárassza ránk a szövetségeinkkel kapcsolatos megígért áldások sokaságát.
Amíg a két legkisebb gyermekem még cseperedett, rábukkantam olyan könyvekre, amelyek nemcsak szórakoztatóak és lebilincselőek voltak, hanem még jelképes ábrázolást is használtak a történeteikben. Amint esténként együtt olvastunk, szerettem segíteni a gyermekeimnek megérteni azokat a jelképrendszereket, amelyeket a szerző mélyebb, akár evangéliumi tantételek tanítására használt.
Egy nap, amikor a kisebbik fiam kiskamasz volt, rájöttem, hogy ezek a beszélgetések elkezdtek rögzülni benne. Egy új könyvet kezdett el olvasni, és csak élvezni akarta a történetet, az elméje azonban folyamatosan próbált mélyebb jelentést találni mindenben, amit olvasott. Ez nagyon bosszantotta, de én csak mosolyogtam magamban.
Jézus történeteken és jelképeken keresztül tanított – egy mustármag példájával a hit erejéről, egy elveszett juh példájával a lelkek értékéről, és egy tékozló fiú példájával Isten jelleméről. Példázatai olyan jelképeket foglaltak magukban, amelyekkel mélyebb leckéket tudott tanítani azoknak, akiknek volt „füle a hallásra”. Akik azonban nem kutatták a mélyebb jelentést, nem értették meg őket, hasonlóan sokakhoz, akikben ugyanazokat a könyveket olvasva, mint én a gyermekeimnek, soha nem merült fel, hogy azokban mélyebb jelentés is rejlik, és sokkal többet is nyerhetnének a történetekből.
Amikor az Atyaisten felajánlotta az Ő Egyszülött Fiát értünk áldozatul, maga Jézus Krisztus vált Mennyei Atyánk mindegyikünk iránti halhatatlan szeretetének a legnagyobb jelképévé. Jézus Krisztus lett Isten Báránya.
Abban a kiváltságban és áldásban van részünk, hogy meghívtak minket, hogy lépjünk egy olyan szövetséges kapcsolatra Istennel, amelyben a mi saját életünk válhat e szövetség jelképévé. A szövetségek olyan kapcsolatot hoznak létre, amely lehetővé teszi Isten számára, hogy idővel alakítson és megváltoztasson minket, valamint felemeljen, hogy hasonlóbbá váljunk a Szabadítóhoz, ezáltal egyre közelebb hozva minket Őhozzá és az Atyánkhoz, végül pedig felkészítve minket arra, hogy az Ő színük elé lépjünk.
Minden egyes ember a földön Isten szeretett fia vagy leánya. Amikor úgy döntünk, hogy egy szövetség részévé válunk, az fokozza és elmélyíti Ővele a kapcsolatunkat. Russell M. Nelson elnök tanítása szerint, amikor úgy döntünk, hogy szövetségeket kötünk Istennel, akkor sokkal szorosabbá válhat a kapcsolatunk Ővele, mint amilyen a szövetségünk előtt volt; továbbá ez lehetővé teszi Számára, hogy nagyobb mértékben megáldjon minket az Ő irgalmával és szeretetével. Erre a szövetséges szeretetre a héber nyelvben heszedként utalnak. A szövetség ösvénye teljes egészében az Istennel való kapcsolatunkról szól – az Ővele való heszed-kapcsolatunkról.
Atyánk szeretne mélyebb kapcsolatot kialakítani az Ő fiaival és leányaival, ez azonban a mi döntésünk. Amikor úgy döntünk, hogy egy szövetséges kapcsolat révén közelebb jövünk Őhozzá, az lehetővé teszi Számára, hogy Ő is közelebb jöjjön hozzánk, és még teljesebben megáldjon minket.
Isten szabja meg az általunk kötött szövetségek feltételeit és kötelezettségeit. Amikor úgy döntünk, hogy szövetséges kapcsolatra lépünk Ővele, az egyes szövetségek jelképes tettein keresztül tanúsítjuk Neki, hogy hajlandóak vagyunk tartani magunkat az Őáltala megszabott feltételekhez. A szövetségeink tiszteletben tartása által adunk lehetőséget Istennek arra, hogy kiárassza ránk a szövetségeinkkel kapcsolatos megígért áldások sokaságát, köztük fokozott hatalmat arra, hogy megváltozzunk, és hasonlóbbá váljunk a Szabadítónkhoz. Jézus Krisztus áll minden általunk kötött szövetség középpontjában, és a szövetséges áldásokat az Ő engesztelő áldozata teszi lehetővé.
Az alámerítéssel történő keresztelés az a jelképes kapu, amelyen keresztül egy szövetséges kapcsolatra lépünk Istennel. A vízbe való alámerülés, majd feljövetel, a Szabadító halálát és új életre való feltámadását jelképezi. Amikor megkeresztelkedünk, mi is jelképesen meghalunk, majd újjászületünk Krisztus családjába, és megmutatjuk, hogy készek vagyunk magunkra venni az Ő nevét. Mi magunk testesítjük meg ezt a szövetséges jelképrendszert. Az Újszövetségben ezt olvassuk: „Mert a kik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.” A keresztelkedésünkkel jelképesen Krisztust öltjük magunkra.
Az úrvacsora szertartása is a Szabadítóra mutat. A kenyér és a víz Krisztus testét és értünk kiontott vérét jelképezik. Engesztelésének az ajándékát jelképesen felajánlják nekünk minden egyes héten, amint egy papságviselő, aki magát a Szabadítót képviseli, kenyeret és vizet kínál nekünk. Amikor eszünk és iszunk az Ő testének és vérének a jegyeiből, Krisztus jelképesen a részünkké válik. Újra és újra magunkra öltjük Krisztust, amint minden egyes héten új szövetséget kötünk.
Amikor szövetségeket kötünk Istennel az Úr házában, tovább mélyítjük a kapcsolatunkat Ővele. Minden, amit a templomban teszünk, az Atya számunkra készített tervére mutat, melynek a középpontjában a Szabadító és az Ő engesztelő áldozata áll. Az Úr sorról sorra fog tanítani minket a szertartások és szövetségek jelképrendszerén keresztül, amint kitárjuk a szívünket és imádságosan törekszünk a mélyebb jelentések megértésére.
A templomi felruházás részeként felhatalmazást kapunk arra, hogy viseljük a szent papság alsóruháját. Ez egy szent kötelezettség és szent kiváltság is egyben.
Számos vallási hagyomány részeként viselnek különleges külső öltözetet, mely az emberek hitelveit és Istenhez való elkötelezettségét jelképezi, továbbá szertartásöltözetet is gyakran viselnek azok, akik a hódolati gyűléseket vezetik. Ezen öltözetek mély jelentéssel bírnak az azokat viselők számára. A szentírásokban azt olvassuk, hogy az ősi időkben is viseltek szertartásöltözetet a templomi szertartások során.
Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjai közül azok, akik úgy döntöttek, hogy szövetséget kötnek Istennel az Úr házában, egy külső, szent szertartásöltözetet viselnek a templomi hódolat során, mely az ősi templomi szertartásokon viselt öltözetet jelképezi. A szent papság alsóruháját pedig a templomi hódolat során és a mindennapi életünkben is viseljük.
A szent papság alsóruhája mély jelképeket hordoz és egyben a Szabadítóra is mutat. Amikor Ádám és Éva vett a gyümölcsből, és el kellett hagyniuk az Éden kertjét, bőrruhákat kaptak a testük befedésére. Valószínűleg feláldoztak egy állatot a bőrruhák elkészítéséhez – ami a Szabadító saját, értünk hozott áldozatát jelképezi. A kafar az alap héber szó az engesztelésre, melynek az egyik jelentése az, hogy befedni. A templomi alsóruhánk arra emlékeztet minket, hogy a Szabadító és az Ő engesztelésének az áldásai egész életünkben befednek minket. Amikor minden egyes nap magunkra öltjük a szent papság alsóruháját, e gyönyörű jelkép a részünkké válik.
Az Újszövetségben, a Rómabeliekhez írt levélben ezt olvassuk: „Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit. […] [Ö]ltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust”.
Annyira hálás vagyok azért a kiváltságért, hogy viselhetem a szent papság alsóruháját, emlékeztetőül arra, hogy a Szabadító és az Ő végtelen engesztelésének az áldásai folyamatosan befednek engem a halandó utazásom során. Ez arra is emlékeztet, hogy amikor megtartom azokat a szövetségeimet, amelyeket az Úr házában Istennel kötöttem, jelképesen magamra öltöm Krisztust, aki önmagában a világosság fegyverzete. Ő megvéd engem a gonosztól; hatalmat és megnövekedett képességeket ad nekem; továbbá a fényem és kísérőm lesz e világ sötétségén és nehézségein át.
A szent papság alsóruhája és a kapcsolata Krisztussal mély és gyönyörű jelképes jelentést hordoz. Hiszem, hogy a hajlandóságom a szent alsóruha viselésére, az én jelképemmé válik az Ő számára. Ez az én saját személyes jelem Istennek, nem pedig egy másoknak szóló jel.
Nagyon hálás vagyok a Szabadítómért, Jézus Krisztusért. Az értünk hozott engesztelő áldozata lett az Ő és Mennyei Atyánk mindegyikünk iránti végtelen szeretetének a legnagyobb jelképe, úgy, hogy e szeretet és áldozat kézzelfogható jelképei – a sebek a Szabadító kezein, lábain és oldalában – még a feltámadása után is megmaradtak.
Az Istennel kötött szövetségeim és kötelezettségeim megtartása által – beleértve a szent papság alsóruhájának a viselését is – az én saját életem válhat a Szabadítóm, Jézus Krisztus iránti szeretetem és mély hálám, valamint azon vágyam személyes jelképévé, hogy Ő mindig velem legyen.
Arra hívlak bennetek, hogy ha eddig még nem tettétek volna, akkor válasszatok egy mélyebb kapcsolatot Istennel azáltal, hogy szövetségeket köttök Vele az Úr házában. Tanulmányozzátok a prófétánk beszédeit – beleértve a lábjegyzetekben található gyönyörű tanításokat, amelyekkel szinte minden konferenciai beszéd kiegészül. Ő több éve ejt újra és újra szót a szövetségekről, különösen mióta az egyház elnöke lett. Tanuljatok a tanításaiból azokról a gyönyörű áldásokról, illetve megnövekedett hatalomról és képességekről, amelyekben az Istennel való szövetségek megkötése és megtartása révén lehet részetek.
Az Általános kézikönyvben foglaltak szerint nem elvárás, hogy missziós elhívásunk legyen vagy eljegyezve házasságra készüljünk ahhoz, hogy templomi szövetségeket kössünk. Az adott személy legyen legalább 18 éves; már ne folytasson középfokú tanulmányokat; és legyen legalább egy éve az egyház tagja. Továbbá a személyes szentség normáit illető követelmények is vannak. Ha vágytok arra, hogy elmélyítsétek a kapcsolatotokat Mennyei Atyával és Jézus Krisztussal azáltal, hogy szent szövetségeket köttök az Úr házában, akkor kérlek, beszéljetek a püspökötökkel vagy gyülekezeti elnökötökkel, és tudassátok vele ezen vágyatokat. Ő segít majd tudnotok, hogy miként készüljetek fel e szövetségek elnyerésére és megtartására.
Az Istennel való szövetséges kapcsolaton keresztül az életünk a Mennyei Atyánk iránti elkötelezettségünk és mély szeretetünk élő jelképévé válhat, a mi heszedünkké Őfeléje, valamint azon vágyunk jelképévé, hogy fejlődjünk és végül majd olyanná váljunk, mint a Szabadítónk, felkészülve arra, hogy egy nap majd az Ő színük elé álljunk. Tanúságomat teszem, hogy e szövetséges kapcsolat nagyszerű áldásai bőven megérik a fizetendő árat. Jézus Krisztus nevében, ámen.