Az Úr bölcsessége szerint való, hogy megkaptuk a Mormon könyvét

Mark L. Pace elnök

a Vasárnapi Iskola általános elnöke

Azért imádkozom, hogy a Mormon könyve olvasása ebben az évben öröm és áldás legyen mindegyikőnk számára.

Drága fivérek és nővérek! Rendkívül hálásak vagyunk azért, hogy igyekeztek olvasni a szentírásokat a Jöjj, kövess engem! keretében. Köszönjük mindazt, amit tesztek. A napi kapcsolatotoknak Istennel és az Ő igéjével mélyreható következményei vannak. „[N]agy munka alapját fektetitek le. És kis dolgokból jő elő az, ami nagy.”

A Szabadító szentírásokban található tanításainak az olvasása segít nekünk átalakítani az otthonunkat a hit szentélyévé és az evangélium-tanulmányozás központjává. Ez meghívja a Lelket az otthonunkba. A Szentlélek örömmel tölti el a lelkünket, és Jézus Krisztus élethossziglani tanítványaivá alakít minket.

Az elmúlt évek során a szentíráskötetek olvasása közben egész körképét figyelhettük meg Isten, gyermekei számára adott tanításainak minden főbb adományozási korszakban.

Minden adományozási korszakban láthatunk egy ismerős mintázatot. Isten a prófétáin keresztül visszaállítja vagy kinyilatkoztatja Jézus Krisztus evangéliumát. Azok, akik követik a prófétákat, sok áldásban részesülnek. Azonban idővel egyesek már nem figyelnek a próféták szavaira, és eltávolodnak az Úrtól és az Ő evangéliumától. Ezt hívjuk hitehagyásnak. Az evangélium elsőként Ádámnak került kinyilatkoztatásra, azonban Ádám és Éva gyermekei közül néhányan hitehagyásukban elfordultak az Úrtól. Látjuk a visszaállítás és a hitehagyás mintázatát ismétlődni Énók, Noé, Ábrahám, Mózes és mások adományozási korszakában is.

Nos, ma az idők teljessége adományozási korszakában élünk. Ez az egyetlen olyan adományozási korszak, mely nem hitehagyással fog végződni. Ez az adományozási korszak az, amely felvezeti a Szabadító Jézus Krisztus második eljövetelét és az Ő ezeréves uralmát.

Tehát miben más ez az adományozási korszak? Mit adott nekünk ma az Úr, ami kimondottan a mi időnkre szól, és ami segít nekünk közeledni a Szabadítóhoz és soha el nem hagyni Őt?

Az egyik válaszom erre a kérdésre a szentírások ajándéka – különösképpen a Mormon könyve, amely egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról.

Habár Isten ígéretet tett, hogy nem lesz több általános hitehagyás, figyelnünk és vigyáznunk kell, hogy elkerüljük a személyes hitehagyást. Ne feledjük Russell M. Nelson elnök szavait: „Mindegyikünk személy szerint felelős a saját lelki fejlődéséért.” A Mormon könyve tanulmányozása – amint azt az idén tesszük – mindig közelebb visz minket a Szabadítóhoz és segít közel maradnunk Hozzá.

Tanulmányozásnak hívjuk, ami jó, mert erőfeszítést sugall. De nem kell, hogy mindig valami új tényt ismerjünk meg. A Mormon könyve tanulmányozása néha egyszerűen csak arról szól, hogy érezzük, kapcsolatban vagyunk Istennel – tápláljuk a lelkünket; megerősödünk lelkileg, mielőtt szembenéznénk a világgal; vagy gyógyulást találunk egy nehéz, a világban eltöltött nap után.

Tanulmányozzuk a szentírásokat, hogy a Szentlélek – a nagy tanító – elmélyíthesse a megtérésünket Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz, és segítsen nekünk olyanná válni, mint Ők.

Ezekre építve elgondolkodhatunk a következőkön: Mit tanított nekem a Szentlélek ezen a héten a Mormon könyve tanulmányozása során? Hogyan vitt ez közelebb a Szabadítóhoz?

Ezek jó kérdések az otthoni szentírás-tanulmányozásunkhoz. Emellett nagyszerű kérdések lehetnek egy vasárnapi tanítás kezdetekor is. Jobbá tesszük a vasárnapi egyházi tanításunkat azáltal, hogy javítunk a tanulásunkon a hét során. Így a vasárnapi órákon, „aki… prédikál, és aki fogadja, megértik egymást, és mindketten épülnek, és együtt örvendeznek”.

Szeretnék idézni néhány verset, amelyek a Lélek által mély hatással voltak rám ezen a héten a Mormon könyve tanulmányozása során:

Nefi azt az utasítást adta Jákóbnak, hogy „a lemezeket [őrizze] meg, és [adja] tovább …nemzedékről nemzedékre. És ha lenne olyan prédikáció, mely szent, vagy kinyilatkoztatás… vagy prófétálás, …azoknak lényegét [Jákób vésse] rá ezekre a lemezekre, …népü[k] kedvéért.”
Jákób később bizonyságot tett, miszerint „kutatjuk [a szentírásokat], …és mindezen bizonyítékokkal rendelkezvén reményt nyerünk, és rendíthetetlenné válik a hitünk”.

Nos, ezek a versek eszembe juttatták, mit mondott Nefi korábban a rézlemezekről:

„[M]egszereztük a feljegyzéseket, …és tanulmányoztuk őket, és azt találtuk, hogy …nagy értékkel bírnak számunkra, olyannyira, hogy általuk megőrizhetjük az Úr parancsolatait gyermekeink számára.

Tehát az Úr bölcsessége szerint volt, hogy magunkkal vigyük azokat, amint a vadonban a megígért föld felé megyünk.”

Nos, ha bölcsesség szerint való volt Lehinek és családjának, hogy rendelkezzenek a szentírásokkal, akkor ez ma a mi esetünkben is bölcs. A szentírások nagy értéke és a lelki hatalma töretlenül jelen van a mi életünkben is.

Soha nem volt még nép a történelemben, amelynek oly módon állt rendelkezésére a Mormon könyve és más szentírások, ahogy az napjainkban nekünk megadatott. Igen, Lehi és a családja áldottak voltak, hogy magukkal vihették a rézlemezeket – de nem volt belőle külön példány minden sátorban! A Mormon könyve legfontosabb példánya a saját személyes példányunk. Az a példány, amelyet olvasunk.

Az élet fájáról való látomásában Lehi az Isten szeretetével kapcsolatos személyes élményünk fontosságáról tanított. Miután vett a gyümölcsből, Lehi látta egy kicsit távolabb a feleségét, Sáriát, és a fiait, Nefit és Samot.

„[Ú]gy álltak, mintha nem tudnák, hogy merre menjenek.

[I]ntettem nekik; és azt is mondtam nekik, hangos szóval, hogy jöjjenek hozzám és vegyenek a gyümölcsből, mely kívánatos, felülmúlva minden más gyümölcsöt.

És… odajöttek hozzám, és ők is vettek a gyümölcsből.”

Szeretem Lehi tudatos szülői példáját. Sária, Nefi és Sam jó, igazlelkű életet éltek. Ám az Úrnak volt számukra valamije, ami jobb és édesebb volt. Ők nem tudták, hol találják, de Lehi tudta. Ezért ő „hangos szóval” hívta őket, hogy jöjjenek az élet fájához és vegyenek maguknak ők is a gyümölcsből. Az iránymutatása világos volt. Nem lehetett félreérteni.

Én is egy hasonlóan tudatos szülői nevelés eredménye vagyok. Fiatal, 11-12 éves fiú voltam, amikor édesanyám megkérdezte: „Mark, tudod személyesen, a Szentlélek által, hogy az evangélium igaz?”

A kérdése váratlanul ért. Mindig igyekeztem jól viselkedni, és azt gondoltam, az elég is. Ám Lehihez hasonlóan édesanyám is tudta, hogy ennél többre van szükség. Nekem kellett cselekednem és magamnak kellett megtudnom.

Azt válaszoltam, hogy még nem volt ilyen élményem, és egyáltalán nem tűnt úgy, hogy meglepte a válaszom.

Aztán mondott valamit, amit soha nem felejtettem el. A mai napig emlékszem a szavaira: „Mennyei Atya azt szeretné, ha te magad tudnád. De ehhez neked kell erőfeszítést tenned. Olvasnod kell a Mormon könyvét, és imádkoznod kell, hogy tudhasd a Szentlélek által. Mennyei Atya meg fogja válaszolni az imáidat.”

Nos, azelőtt még soha nem olvastam el a Mormon könyvét. Nem gondoltam, hogy elég idős vagyok hozzá. De édesanyám bölcsebb volt ennél.

Kérdése felkeltette bennem a vágyat, hogy személyes tudást szerezzek.

Így hát esténként felkapcsoltam az ágyam feletti olvasólámpát a hálószobámban, amelyen két testvéremmel is osztoztam, és elolvastam egy-egy fejezetet a Mormon könyvéből. Aztán leoltottam a lámpát, az ágyból kibújva térdre ereszkedtem, és imádkoztam. Őszintébben és nagyobb vággyal imádkoztam akkor, mint azelőtt valaha. Arra kértem Mennyei Atyát, hogy tudhassak a Mormon könyve igaz voltáról.

Attól kezdve, hogy elkezdtem olvasni a Mormon könyvét, éreztem, hogy Mennyei Atya tisztában van az erőfeszítésemmel. És éreztem, hogy számítok Neki. Ahogy olvastam és imádkoztam, egy megnyugtató, békés érzés pihent meg rajtam. A hit világossága fejezetről fejezetre nőtt egyre fényesebben a lelkemben. Idővel rájöttem, hogy ezek az érzések a Szentlélektől jövő megerősítései voltak az igazságnak. Személyesen is megtudtam, hogy a Mormon könyve igaz, és hogy Jézus Krisztus a világ Szabadítója. Mily hálás vagyok édesanyám sugalmazott felkéréséért!

Ezzel a Mormon könyve olvasásához kapcsolódó gyermekkori élményemmel egy olyan szentírás-tanulmányozási mintát kezdtem el, amely a mai napig megáldja az életemet. Máig olvasom a Mormon könyvét és letérdelek imában. A Szentlélek pedig újra és újra megerősíti nekem az igazságát.

Jól mondta Nefi. Az Úr bölcsessége szerint való, hogy velünk legyenek a szentírások az életünk során. A Mormon könyve a zárókő, amely megkülönbözteti ezt az adományozási korszakot az összes korábbi adományozási korszaktól. Amikor tanulmányozzuk a Mormon könyvét és követjük az élő prófétát, nem lesz személyes hitehagyás az életünkben.

Az a meghívás, hogy jöjjünk az élet fájához szilárdan kapaszkodva az Úr szavába, nemcsak Lehi felkérése a családja felé – és nem is csak édesanyám felhívása felém, hogy olvassam a Mormon könyvét és imádkozzak róla –, hanem meghívás a prófétánktól, Russell M. Nelson elnöktől is mindegyikünk felé.

Ezt mondta: „[M]egígérem nektek, hogy ha mindennap imádságosan tanulmányozzátok a Mormon könyvét, akkor mindennap jobb döntéseket fogtok hozni. Megígérem, hogy ha átgondoljátok, amit tanulmányoztok, akkor meg fognak nyílni a menny ablakai, és válaszokat fogtok kapni a saját kérdéseitekre, valamint útmutatást a saját életetekre vonatkozóan.”

Azért imádkozom, hogy a Mormon könyve olvasása ebben az évben öröm és áldás legyen mindegyikőnk számára, és még közelebb vigyen minket a Szabadítóhoz.

Mennyei Atya él. Jézus Krisztus a Szabadítónk és Megváltónk. A Mormon könyve az Ő szavait tartalmazza és az Ő szeretetét közvetíti. Russell M. Nelson elnök az Úr élő prófétája a földön napjainkban. A Szentlélek megerősítő tanúsága által – amely tanúságban először még kisfiúként, a Mormon könyve olvasása közben volt részem – tudom, hogy ezek a dolgok igazak. Jézus Krisztus nevében, ámen.