Istennek az a szándéka, hogy hazavigyen benneteket
Az Atyának az Ő szeretett gyermekei számára alkotott tervében minden az összes ember hazatérését célozza.
Hálámat szeretném kifejezni az imáitokért, midőn megkezdtem az alkalmazkodást a Nelson elnök által átadott elhíváshoz, hogy az Úr Jézus Krisztus apostolaként szolgáljak. Valószínűleg el tudjátok képzelni, mily alázatra indító érzés ez. Rendkívüli változásokkal teli időszak és kijózanító önvizsgálat ideje ez számomra. Ugyanakkor, természetesen, hatalmas megtiszteltetés a Szabadítót szolgálni, bármilyen minőségben, és veletek együtt munkálkodni reménnyel teli evangéliuma örömhírének a megosztásában.
Ezenkívül az a mondás járja, hogy minden új apostol mögött ott áll egy elképedt anyós. Nem tudom, ez létező mondás-e, esetemben azonban mindenképp az lehet. És feltételezésem szerint a tény, hogy az anyósom már nincsen velünk, mit sem csorbít az elképedésén.
Jó néhány hónapja, amikor a feleségemmel egy másik országban jártunk különféle egyházi megbízások okán, egyik reggel korán felkeltem, és csak úgy bambultam kifelé a szállodánk ablakán. Láttam, ahogy az alattunk elnyúló széles úton felállítottak egy torlaszt, mellette pedig egy rendőr állt, aki visszafordította az arra jövő járműveket. Eleinte csak pár autó járt arra, amelyet vissza kellett fordítani, de az idő előrehaladtával és a forgalom erősödésével az autók kezdtek feltorlódni.
Fentről, az ablakomból figyeltem, ahogy a rendőr látszólag élvezte a hatalmát, amellyel elvághatja a forgalom menetét és visszafordíthatja az embereket. Valóban úgy látszott, mintha ruganyosabban kezdene járni, mintha csak bármelyik pillanatban táncra perdülhetne, amint az autók egyesével megközelítették a torlaszt. Ha egy sofőr bosszankodott az útakadály miatt, a rendőr nem tűnt segítőkésznek vagy együttérzőnek. Csak újra és újra megrázta a fejét, és az ellenkező irányba mutatott.
Barátaim, tanítványtársaim a halandó élet útján! Atyánk gyönyörű terve, igen, az Ő bámulatos terve, azzal a szándékkal készült, hogy hazavigyen titeket, nem pedig azért, hogy kívül rekesszen. Senki sem emelt úttorlaszt, és állított mellé valakit, hogy visszafordítson és elküldjön. Sőt, épp ellenkezőleg. Isten hajthatatlanul keres benneteket. Szeretné, ha minden gyermeke úgy döntene, hogy visszatér Őhozzá, ezért minden lehetséges eszközt megragad a hazaviteletekre.
Szerető Atyánk felügyelte e föld teremtését kimondottan abból a célból, hogy lehetőséget biztosítson nektek és nekem arra, hogy részünk lehessen a halandóság megfeszítő és finomító tapasztalataiban, esélyünk legyen istenadta erkölcsi önrendelkezésünk révén Őt választani, tanulni és fejlődni, hibázni, bűnbánatot tartani, szeretni Istent és a felebarátainkat, valamint egy nap majd visszatérni Őhozzá.
Drága Szeretett Fiát küldte erre a bukott világra, hogy átélje az emberi tapasztalatok teljes körét, követendő példát nyújtson a többi gyermeke számára, valamint hogy engesztelést és megváltást hozzon. Krisztus nagy engesztelő ajándéka eltávolítja a testi és lelki halál minden úttorlaszát, amely közénk és örök otthonunk közé állna.
Az Atyának az Ő szeretett gyermekei számára alkotott tervében minden az összes ember hazatérését célozza.
Minek nevezik Isten hírnökei – az Ő prófétái – ezt a tervet a visszaállítás szentírásaiban? A megváltás tervének, az irgalom tervének, a boldogság nagy tervének és a szabadítás tervének, mely „minden ember számára [adatott] az én Egyszülöttem vére által”.
Az Atya nagy boldogságtervének a célja a ti boldogságotok – pont itt, pont most, valamint az örökkévalóságokban. Nem az, hogy megakadályozza a boldogságotokat, és helyette aggodalommal és félelemmel töltsön el.
Az Atya megváltástervének a célja ténylegesen a ti megváltásotok, a megmenekítésetek Jézus Krisztus szenvedései és halála által, a kiszabadításotok a bűn és a halál fogságából. Nem az, hogy úgy hagyjon benneteket, ahogy vagytok.
Az Atya irgalomtervének a célja az irgalom felkínálása, amint visszafordultok Őhozzá, és tiszteletben tartjátok az Őhozzá való hűségre kötött szövetségeteket. Nem az, hogy megtagadja az irgalmat, és fájdalommal és bánattal sújtson.
Az Atya szabadítástervének a célja ténylegesen a ti szabadításotok a dicsőség celesztiális királyságában, amint elnyeritek a bizonyságot Jézusról, és a teljes lelketeket felajánljátok Neki. Nem az, hogy kívül rekesszen titeket.
Ez vajon azt jelenti, hogy mindent szabad az életvitelünket illetően? Hogy nem számít, mit döntünk, hogyan használjuk az önrendelkezésünket? Hogy megválogathatjuk Isten parancsolatait? Nem, természetesen nem. Bizonyára Jézus egyik legkövetkezetesebb kérése és óhaja a halandó szolgálattétele során az volt, hogy változzunk meg, tartsunk bűnbánatot, és jöjjünk Őhozzá. Az arra irányuló minden tanításába, hogy éljünk az erkölcsi magaviselet magasabb síkján, alapvetően beleértendő a felhívás a személyes fejlődésre, a Krisztusba vetett átalakító hitre, a hatalmas szívbéli változásra.
Azt kívánja tőlünk, hogy gyökeresen változtassunk önző és gőgös hajlamainkon, vessük ki a természetes embert, és fogadjuk meg e szavait: „[E]redj el és többé ne vétkezzél!”
Ha hisszük azt, hogy az Atya mindenkire kiterjedő tervének az a szándéka, hogy megszabadítson minket, megváltson minket, irgalmat nyújtson felénk, ezáltal pedig boldogságot adjon nekünk, akkor vajon mi a szándéka a Fiúnak, aki által véghez vitetik ez a nagy terv?
Maga a Fiú mondja ezt: „Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.”
Jézus akarata a jó szándékú Atya akarata! Szeretné lehetővé tenni Atyja minden egyes gyermeke számára a terv végcéljának az elnyerését, vagyis az örök életet Velük. Senki sincs kizárva ebből az isteni lehetőségből.
Ha hajlamosak vagytok azon aggódni, hogy soha nem fogtok megfelelni, vagy hogy Krisztus végtelen engesztelésének a szeretetteljes hatása irgalmasan kiterjed mindenkire, csak rátok nem, akkor félreértitek azt. A végtelen valóban azt jelenti, hogy végtelen. A végtelen kiterjed rátok és a szeretteitekre is.
Nefi így magyarázza ezt a gyönyörű igazságot: „Semmit nem tesz, ami ne a világ javára lenne; mert szereti a világot, olyannyira, hogy leteszi saját életét, hogy minden embert magához vonzhasson. Senkinek nem parancsolja meg tehát, hogy ne legyen része az ő szabadításában.”
A Szabadító, a Jó Pásztor, egészen addig keresi elveszett juhait, amíg meg nem találja. Nem akarja, hogy akár csak egy is elvesszen.
„Íme, ki van nyújtva felétek irgalmas karom, és aki jön, azt befogadom”.
„Van-e köztetek beteg? Hozzátok ide! Van-e béna vagy vak vagy sánta vagy csonka vagy bélpoklos vagy sorvadásos, vagy aki süket vagy valamely módon nyomorult? Hozzátok ide, és én meggyógyítom őket, mert könyörülettel vagyok irántatok”.
Nem taszította el a vérfolyásos nőt, nem hőkölt hátra a leprástól, nem utasította el a házasságtörésen ért asszonyt, nem küldte el a bűnbánót, bármi volt is a vétke. Ahogy nem fog elküldeni titeket vagy a szeretteiteket sem, amikor Elé hozzátok megtört szíveteket és töredelmes lelketeket. Nem ez az Ő szándéka vagy elgondolása, sem terve, célja, kívánsága vagy reménye.
Nem, Ő nem állít úttorlaszokat és akadályokat; Ő eltávolítja azokat. Nem rekeszt kívül minket; tárt karokkal befogad. Teljes szolgálattétele e szándék élő kijelentése volt.
Aztán természetesen ott van maga az engesztelő áldozata, amelyet nehezebb megértenünk – megértése meghaladja a halandó képességeinket. De – és ez egy fontos „de” – igenis megértjük, fel tudjuk fogni engesztelő áldozatának a szent, szabadító szándékát.
Amikor Jézus meghalt a kereszten, a templom kárpitja kettéhasadt, annak a jelképeként, hogy az Atya színe elé való visszajutás szélesre tárult – mindenki számára, aki Őhozzá fordul, aki Őbenne bízik, aki Őreá veti a terheit, és aki szövetséges kapcsolatban magára veszi az Ő igáját.
Más szavakkal: az Atya terve nem az úttorlaszok terve. Soha nem volt az, és soha nem is lesz. Vannak-e dolgok, amelyeket meg kell tennünk, parancsolatok, amelyeket be kell tartanunk, természetünknek olyan elemei, amelyeken változtatnunk kell? Igen. Ám az Ő kegyelmével ez mind elérhető számunkra, nem pedig elérhetetlen.
Ez az örömhír! Kimondhatatlanul hálás vagyok ezekért az egyszerű igazságokért. Az Atya elgondolása, terve, célja, szándéka, vágya és reménye mind-mind az, hogy meggyógyítson benneteket, békességet nyújtson nektek, hazavigyen titeket és mindazokat, akiket szerettek. Erről teszem tanúságomat az Ő Fia, Jézus Krisztus nevében, ámen.