Szövetségek és felelősségek
Jézus Krisztus egyháza olyan egyházként ismeretes, amely hangsúlyt fektet a szövetségek megkötésére Istennel.
„Miben különbözik az egyházad más egyházaktól?” A válaszom erre a fontos kérdésre változáson ment keresztül, ahogy egyre érettebb lettem, és ahogy az egyház növekedett. Amikor 1932-ben megszülettem Utah-ban, az egyháztagságunk megközelítőleg 700 000 főt számlált, akiknek a zöme leginkább Utah-ban és a közeli államokban élt. Akkoriban mindössze hét templomunk volt. Ma Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagsága mintegy 170 országban több mint 17 millió fő. Az április 1-i adatok szerint 189 felszentelt templomunk van világszerte, további 146 pedig tervezés és építés alatt áll. Úgy éreztem, beszélnem kell e templomok céljáról, valamint a szövetségek történetéről és szerepéről a hódolatunkban. Ez kiegészíti a korábbi beszélők sugalmazott tanításait.
I.
A szövetség elköteleződést jelent bizonyos feladatok teljesítésére. A személyes kötelezettségvállalások elengedhetetlenek egyéni életünk szabályozásához és a társadalom működéséhez. Ezt az elgondolást jelenleg kétségbe vonják. Egy hangos kisebbség ellenzi az intézményi tekintélyt, és ragaszkodik ahhoz, hogy az egyének mentesek legyenek minden olyan megszorítástól, amely korlátozza az egyéni szabadságukat. Ugyanakkor több évezrednyi tapasztalatból tudjuk, hogy az embereknek fel kell adniuk valamennyi egyéni szabadságot annak érdekében, hogy elnyerjék a szervezett közösségekben való élet előnyeit. Az egyéni szabadságról történő ilyetén lemondások elsősorban kifejezett vagy hallgatólagos kötelezettségvállalásokon vagy szövetségeken alapulnak.
Íme néhány példa azokra, akik szövetségben vállalt feladatokat teljesítenek társadalmunkban: 1.) bírák, 2.) katonák, 3.) egészségügyisek és 4.) tűzoltók. E jól ismert foglalkozások minden résztvevője elkötelezi magát – gyakran hivatalos esküvel vagy szövetséget fogadva –, hogy elvégzi a kijelölt feladatait. Ugyanez igaz a teljes idejű misszionáriusainkra. A jellegzetes öltözetük és névtáblájuk azt szándékoznak jelezni, hogy viselőjük szövetség alatt áll, ezért kötelessége tanítani és szolgálni, és e szolgálatban támogatni kell őt. Céljuk az is, hogy emlékeztessék viselőiket a szövetséges felelősségeikre. Nincs semmilyen varázserő az egyedi ruházatukban vagy jelképeikben, csupán szükséges emlékeztetői a viselőik által vállalt különleges felelősségeknek. Ugyanez igaz az eljegyzési vagy jegygyűrű jelképére, melynek az a szerepe, hogy tájékoztassa a szemlélőket, vagy emlékeztesse viselőjét a szövetségben vállalt felelősségeire.
II.
A korábbi kijelentésem, mely szerint a szövetségek jelentik az egyéni élet szabályozásának az alapját, különösen igaz a vallási szövetségekre. Számos vallási felekezet és követelmény eredete és története szövetségekre épül. Az ábrahámi szövetség például több nagy világvallásnak szolgál alapjául. Bemutatja Isten, gyermekeivel kötött szövetséges ígéreteinek a szent elképzelését. Az Ószövetség gyakran utal Isten Ábrahámmal és az ő magjával kötött szövetségére.
A Mormon könyve első része, mely az ószövetségi időszakban íródott, világosan szemlélteti a szövetségek szerepét az izráelita történelemben és hódolatban. Nefi megtudta, hogy ama kor izráelita írásai „a zsidók feljegyzése, mely az Úr szövetségeit tartalmazza, melyeket Izráel házával kötött”. Nefi könyvei gyakran utalnak az ábrahámi szövetségre, valamint Izráelre mint „az Úr szövetséges népére”. Az Istennel vagy vallási vezetőkkel való szövetségkötés gyakorlatát a Nefiről, az egyiptomi Józsefről, Benjámin királyról, Almáról és Moróni kapitányról szóló Mormon könyve-beli feljegyzések is tartalmazzák.
III.
Amikor elérkezett az idő Jézus Krisztus evangéliuma teljességének a visszaállítására, Isten elhívott egy prófétát, Joseph Smitht. Nem ismerjük Moróni angyal korai utasításainak a teljes tartalmát, melyet e fejlődő, ifjú prófétának adott. Tudjuk azonban, hogy azt mondta Josephnek, hogy „Istennek elvégzendő munkája van [számára]”, és hogy elő kell hozni „az örökkévaló evangélium teljességét”, beleértve „az atyáknak tett ígéreteket”. Azt is tudjuk, hogy azok a szentírások, melyeket az ifjú Joseph behatóan tanulmányozott – már azelőtt is, hogy utasítást kapott volna egy egyház megszervezésére –, a szövetségekről szóló azon tanítások sokasága volt, melyeket akkoriban a Mormon könyvében fordított. Az a könyv a visszaállítás fő forrása az evangélium teljességére vonatkozóan, beleértve Istennek a gyermekei számára készített tervét is, és a Mormon könyve tele van szövetségekre vonatkozó utalásokkal.
Mivel Joseph jól ismerte a Bibliát, bizonyosan ismerős volt számára a Zsidókhoz írt levélből a Szabadító azon szándékára tett utalás, hogy „Izráel házával és Júdának házával új szövetséget [kössön]”. E levélben arról is szó esik, hogy Jézus az új szövetség közbenjárója. Fontos, hogy a Szabadító halandó szolgálattételéről szóló bibliai beszámoló címe is Újszövetség – vagyis egy új szövetség.
A szövetségek alapvető szerepet játszottak az evangélium visszaállításában. Ez már azon legelső lépésekben is megnyilvánul, melyek megtételére az Úr az egyháza megszervezése során utasította a Prófétát. Közvetlenül a Mormon könyve kiadása után az Úr parancsot adott visszaállított egyházának a megszervezésére, melyet nem sokkal később Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának neveztek el. Az 1830 áprilisában feljegyzett kinyilatkoztatás azt az iránymutatást adja, hogy miután az emberek „tanúsítják [vagyis ünnepélyesen bizonyságot tesznek], hogy minden bűnüket valóban megbánták, és hajlandóak magukra venni Jézus Krisztus nevét, elhatározva azt, hogy mindvégig szolgálják őt”, befogadják őket „keresztelés által az ő egyházába”.
Ugyanez a kinyilatkoztatás arra is utasít, hogy az egyház „gyakran találkozzon, és az Úr Jézus emlékezetére vegyen a kenyérből és a [vízből]”. E szertartás jelentőségét bizonyítják a szövetségek szavai, melyek az azokat végző elder vagy pap számára meg vannak határozva. Megáldja a kenyér jelképeit „mindazok lelke számára, akik [abból] vesznek, hogy… tanúsíthassák neked, ó, Istenünk, Örökkévaló Atyánk, hogy készek Fiad nevét magukra venni és őrá mindenkor emlékezni és parancsolatait betartani, melyeket nekik adott”.
A szövetségek központi szerepe az újonnan visszaállított egyházban megerősítésre került abban az előszóban, amelyet az Úr fűzött a kinyilatkoztatásai első kiadásához. Ebben az Úr kijelenti, hogy azért hívta el Joseph Smitht, mert a föld lakói „eltértek szertartásaimtól, és megszegték örök szövetségemet”. Ez a kinyilatkoztatás továbbá kifejti, hogy az Ő parancsolatai azért adattak, „hogy meg lehessen alapozni az én örökkévaló szövetségemet”.
Mára értjük a szövetségek szerepét a visszaállított egyházban, valamint tagjainak a hódolatában. Gordon B. Hinckley elnök így foglalta össze a keresztelkedésünk és a hetenkénti úrvacsoravételünk hatását: „Ennek az egyháznak minden tagja, aki belépett a keresztelés vizébe, szent szövetség részese lett. Minden alkalommal, amikor veszünk az úrvacsorából, megújítjuk ezt a szövetséget.”
E konferencián többen is emlékeztettek minket arra, hogy prófétánk, Russell M. Nelson elnök gyakran utal úgy a szövetség ösvényére, hogy az „visszavezet minket [Istenhez]… és teljes egészében az Istennel való kapcsolatunkról szól”. Tanít bennünket a szövetségek jelentőségéről a templomi szertartásainkban, és arra buzdít hogy kezdettől fogva lássuk a véget, és gondolkodjunk celesztiálisan.
IV.
Most a templomi szövetségekről fogok többet szólni. Azon felelősségének eleget téve, hogy visszaállítsa Jézus Krisztus evangéliuma teljességét, Joseph Smith próféta az utolsó évei nagy részét egy templom építésének az irányításával töltötte az Illinois állambeli Nauvooban. Rajta keresztül az Úr szent tanításokat, tant és szövetségeket nyilatkoztatott ki az utódai számára a templomi szolgálattételre vonatkozóan. Azokat, akiket ott felruháztak, Isten szabadítástervéről tanították, és felkérték őket, hogy kössenek szent szövetségeket. Akik hűek maradtak ezekhez a szövetségekhez, az örök élet ígéretét kapták, ahol „minden dolog az övék”, és „Isten és az ő Krisztusa színe előtt [laknak] örökkön örökké”.
A Nauvoo templomban a felruházási szertartásokat közvetlenül azelőtt végezték el, hogy korai pionírjaink arra kényszerültek volna, hogy megkezdjék történelmi vándorlásukat a nyugaton fekvő hegyekhez. Sok pionír bizonysága maradt ránk, miszerint a hatalom, amely abból fakadt, hogy a Nauvoo templomban történt felruházásuk során Krisztushoz kötötték magukat, erőt adott nekik e hősies utazáshoz és a nyugaton történő letelepedéshez.
Azoknak, akik már részesültek a felruházásukban a templomban, viselniük kell egy templomi alsóruhát, mely ruhadarab nem látható, mivel a külső ruházat alatt hordják. Arra szolgál, hogy emlékeztesse a felruházott egyháztagokat az általuk kötött szent szövetségekre, valamint a szent templomban ígért áldásokra. E szent célok elérése érdekében azt az utasítást kaptuk, hogy folyamatosan viseljük a templomi alsóruhát, kivéve azon alkalmakat, amikor nyilvánvalóan szükséges a levétele. Mivel a szövetségek sem vesznek ki szabadnapot, az alsóruha levétele úgy is felfogható, hogy lemondunk a viseléséhez kapcsolódó szövetséges felelősségekről és áldásokról. Ezzel szemben, ha hithűen viseljük az alsóruhánkat és megtartjuk a templomi szövetségeinket, folyamatosan megerősítjük szerepünket az Úr Jézus Krisztus tanítványaiként.
Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza világszerte épít templomokat. Az a rendeltetésük, hogy megáldják Isten szövetséges gyermekeit a templomi hódolattal, valamint annak szent lehetőségével, hatalmával és egyedülálló áldásaival, hogy szövetség által kötve vannak Krisztushoz.
Jézus Krisztus egyháza olyan egyházként ismeretes, amely hangsúlyt fektet a szövetségek megkötésére Istennel. A szövetségek elválaszthatatlan részei a szabadítás és felmagasztosítás minden egyes szertartásának, melyet eme visszaállított egyház végez. A celesztiális királyságba való belépés követelményei a keresztelés szertartása és a hozzá kapcsolódó szövetségek. A templom szertartásai és a hozzájuk kapcsolódó szövetségek pedig követelményei a celesztiális királyságban való felmagasztosulásnak, amely az örök élet, és amely „a legnagyobb Isten minden ajándéka közül”. Ez Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza legfőbb üzenete.
Bizonyságot teszek Jézus Krisztusról, aki annak az egyháznak a feje, és az Ő áldásait kérem mindazokra, akik törekednek megtartani a szent szövetségeiket. Jézus Krisztus nevében, ámen.