A felnövekvő nemzedék támogatásáért
A fiatalok életében lévő kapcsolatok vannak a legnagyobb hatással a döntéseikre.
A beszédemre készülve Hélamán és Ammon népe ifjú fiainak a történetére terelődtek a gondolataim. Éreztem, milyen hatalom árad abból, hogy a Mormon könyve prófétái e beszámoló tanulmányozása révén tanítják a szülőket, a püspököket és az egyházközség tagjait.
Hélamán olyan férfi volt, akiben a fiatal ammoniták bízhattak. Segített nekik igazlelkűségben fejlődni és érettebbé válni. Ismerték és szerették őt, és „azt akarták, hogy [ő] legyen a vezetőjük”.
Hélamán saját fiaiként szerette ezeket a fiatal férfiakat, és látta a bennük rejlő lehetőségeket. Dale G. Renlund elder azt tanította, hogy „csak úgy szolgálhatunk eredményesen, ha… Mennyei Atyánk szemével tekintünk másokra. Csak akkor kezdhetjük el felismerni a lélek igazi értékét. Csak akkor érezhetjük azt a szeretetet, melyet Mennyei Atyánk táplál minden gyermeke iránt.” A püspökök napjainkban tisztánlátással áldatnak meg, hogy lássák a gondjaikra bízott fiatalok isteni kilétét.
Hélamán „megszámolta” a gondjaira bízott fiatal férfiakat. Elsődleges fontosságúnak látta, hogy erős kapcsolatokat alakítson ki velük.
Egy sorsfordító időszakban, amikor élet és halál volt a tét, Hélamán és ifjú harcosai szem elől tévesztették az őket üldöző sereget. Hélamán így tanácskozott az ifjakkal:
„Íme, nem tudjuk, azért álltak-e meg, hogy ellenük menjünk…
E hithű fiatal férfiak így feleltek: „Atyánk, íme, velünk van a mi Istenünk, és ő nem fogja megengedni, hogy elessünk; engedd hát, hogy elmenjünk”. A csatát megnyerték, mivel Hélamán támogatta e fiatal férfiakat azon elhatározásukban, hogy cselekedjenek.
A fiatal ammoniták nagyszerű ügyért harcoltak, és hősiesek voltak a nép támogatásában. „Ez a kis haderő”, melyet Hélamán vezetett, „nagy reményeket és nagy örömöt” hozott a harcedzett nefita seregek szívébe. A püspökök napjainkban hasonlóképpen vezethetik az egyedi módokon tehetséges fiataljaikat az egyházközség megáldásában és Izráel egybegyűjtésében. Russel M. Nelson elnök azt tanította, hogy ez „az a küldetés, amelyért a földre küld[ték őket]”.
E fiatal ammonitákhoz hasonlóan, „akik mindig igaznak bizonyultak abban, amely dologgal csak megbízták őket”, Hélamán is hithűen követte a vezetőit. Függetlenül a kihívástól vagy a kudarctól, Hélamán mindig szilárd elhatározással törekedett a céljuk megvalósítása felé. Amikor azt az utasítást kapta, hogy „ifjú fiai[val] vonul[jon] el”, engedelmeskedett.
Napjaink fiatalságára áldást hoz, amikor a püspök követi vezetőink útmutatását, miszerint „tanácskozik az egyházközségi Fiatal Nők elnökével”. A cövekelnökök biztosítják, hogy a püspökök és a Fiatal Nők elnökei képzést kapjanak a fiatalokkal kapcsolatos feladataik teljesítéséről.
Hélamán megtartotta a szövetségeket. Amikor Ammon az ifjú fiatal férfiak szüleinek tanította az evangéliumot, e szülők nyitott szívvel fogadták azt. Annyira elkötelezték magukat az új, igazlelkű tanítványi életük mellett, hogy szövetséget kötöttek, mely szerint „lete[szik] lázadásuk fegyvereit”. Az egyetlen dolog, ami arra késztette őket, hogy fontolóra vegyék e szövetség megszegését és a visszatérést korábbi harcos életvitelükhöz, az volt, hogy veszélyben látták a nefitákat.
Az ammoniták segíteni akartak e népnek, akik biztonságos otthont kínáltak nekik. Hélamán másokkal együtt meggyőzte őket, hogy tartsák meg a szövetségüket, és soha ne harcoljanak. Jobban bízott Isten erejében, mint abban az erőben, amelyet ezek az ammoniták a kardjaikkal és a nyilaikkal képviseltek.
Amikor Hélamán és ifjú harcosai félelmetes kihívásokkal kerültek szembe, Hélamán eltökélt maradt. „De íme, ez mit sem jelent – mi bízunk benne, hogy Isten… ki fog szabadítani minket.” Az egyik alkalommal, amikor már az éhhalál szélén álltak, azzal reagáltak a helyzetre, hogy „imádságban kiöntött[ék] lelkü[ket] Isten előtt, hogy erősítse… meg [őket], és szabadíts[a] ki ellensége[ik] kezéből…, az Úr [pedig] meglátoga[tta őket] annak zálogával, hogy ő ki fog[ja] szabadítani [őket]” „az ő rendkívüli hitük miatt abban, amire megtanították őket”.
Hélamántól tudjuk, hogy ezeket a fiatal férfiakat támogatták a szüleik. Ezek a hithű szülők tudták, hogy elsősorban ők felelősek gyermekeik tanításáért. Arra tanították gyermekeiket, hogy tartsák be a parancsolatokat, és „járjanak egyenes derékkal” Isten előtt. Anyáik azt tanították nekik, „hogy ha nem kételkednek, akkor Isten ki fogja szabadítani őket”. Apáik erőteljes példát mutattak a szövetségkötésre. E korábbi harcosok ismerték a csata szörnyűségeit. Tapasztalatlan fiaikat Hélamán gondjaira bízták, és azzal támogatták őket, hogy sok ellátmányt küldtek nekik.
Hélamán nem volt egyedül, amikor ifjú seregét szolgálta. Voltak körülötte olyanok, akikhez támogatásért és útmutatásért fordulhatott. Segítséget kért Moróni kapitánytól, és megkapta azt.
Senki nem szolgál egyedül az Úr királyságában. Az Úr egyházközségekkel és cövekekkel áldott meg minket. Az Ő visszaállított szervezete révén rendelkezünk minden forrással, bölcsességgel és sugalmazással ahhoz, hogy bármely kihívással szembenézzünk.
A püspök tanácsokon keresztül nyújt útmutatást az egyházközségnek. Szorgalmazza a negyedéves szolgálattételi interjúkat, majd arra buzdítja az elderek kvórumát és a Segítőegyletet, hogy töltsék be a családoknak nyújtott szolgálattételre vonatkozó felelősségüket. Ezen elnökségek kezében van a vezetés a szükségletek felmérése és a sugalmazott megoldások megtalálása terén. A cövekelnökök úgy nyújtanak támogatást, hogy tanítják az elderek kvóruma és a Segítőegylet elnökségeit e feladatok kapcsán.
A vezetők és szülők számára szükséges útmutatás fellelhető az Evangéliumi könyvtárban és a Gospel Living‑alkalmazásban. Ezekben a sugalmazott forrásanyagokban megtalálhatjuk a szentírásokat, az újkori próféták tanításait, valamint az Általános kézikönyvet. Az Evangéliumi könyvtár Fiatalok-menüjében számos forrás található a kvórum- és osztályelnökségek számára, valamint elérhető A fiatalság erősségéért: Útmutató a döntések meghozatalához című kiadvány is. Amikor az egyházközség minden tagja tanulmányozza ezeket a sugalmazott forrásokat, és útmutatást kér a Lélektől, akkor mindenki iránymutatást kap majd az Úrtól a fiatalok megerősítéséhez.
Az egész egyházközség áldásokat kap majd és megerősödik, amikor az egyháztagok a felnövekvő nemzedékre összpontosítanak. Tökéletlenségeink és hiányosságaink ellenére Mennyei Atyánk az Ő Lelke társasága által arra kér mindegyikünket, hogy nyújtsuk ki kezünket mások felé. Tudja, hogy növekedünk és megszentelődünk, amikor követjük a Szentlélek késztetéseit. Nem számít, hogy az erőfeszítéseink tökéletlenek. Az Úrral társulva bízhatunk abban, hogy erőfeszítéseink összhangban lesznek azzal, amit Ő tenne a fiatalokért.
Azáltal, hogy a fiatalok felkarolása során követjük a Szentlélek útmutatását, tanúi leszünk Mennyei Atyánk szeretetének az életükben. Ha az Úr késztetései szerint cselekszünk, az szeretetteljes és bizalomteljes kapcsolatokat épít. A fiatalok életében lévő kapcsolatok vannak a legnagyobb hatással a döntéseikre.
A fiatalok úgy tanulják meg a kinyilatkoztatás mintáját, ha velünk együtt részt vesznek a folyamatban, mely során késztetésekre törekszünk mások szolgálatában, majd pedig ezek szerint cselekszünk. Amikor a fiatalok az Úrhoz fordulnak ezért a sugalmazott útmutatásért, elmélyül az Ővele való kapcsolatuk, valamint az Őbelé vetett bizalmuk.
Azáltal fejezzük ki a fiatalokba vetett bizalmunkat, hogy támogatást és útmutatást nyújtunk, anélkül, hogy átvennénk az irányítást. Amikor hátralépünk, és hagyjuk, hogy a fiatalok tanuljanak a közös tanácskozás, egy sugalmazott útirány kiválasztása és a tervük tettekre váltása által, valódi örömben és fejlődésben lesz részük.
Henry B. Eyring elnök azt tanította, hogy „a leginkább az számít majd, hogy mit tanulnak tőle[tek] arról, kik ők és kivé válhatnak valójában. Feltételezem, hogy nem előadásokból tanulnak majd a legtöbbet. Sokkal inkább azokból az érzésekből, hogy ti kik vagytok; mit gondoltok, ők kik; valamint mit gondoltok, ők kivé válhatnak.”
Fiataljaink lenyűgöznek minket a bátorságukkal, a hitükkel és a képességeikkel. Amikor úgy döntenek, hogy Jézus Krisztus teljes mértékben elkötelezett tanítványai lesznek, az Ő evangéliuma a szívükbe vésődik. Az Ő követése nemcsak a tetteik, hanem a lényük részévé is válik.
Hélamán segített az ifjú ammonitáknak meglátni, miként él Jézus Krisztus hősies tanítványa. Erőteljes példák lehetünk a fiataloknak arra, hogy miként élnek napjainkban Krisztus tanítványai. Hithű szülők imádkoznak ezekért a példákért a gyermekeik életében. Egyetlen program sem helyettesítheti a szerető, szövetségeket megtartó felnőttek hatását.
A papok kvórumának az elnökeként a püspök példát mutathat a fiataloknak arról, hogy miként lehet valaki hűséges férj és szerető apa, ha igazlelkűen oltalmaz, gondoskodik és elnököl. Ha a püspök figyelme hajszálpontosan irányul a fiatalokra, hatása nemzedékeken átívelő lesz majd.
A mai fiatalok Mennyei Atyánk legnemesebb lelkei közé tartoznak. Az igazság és az önrendelkezés vitéz védelmezői közé tartoztak a halandóság előtti világban. Napjainkban születtek, hogy egybegyűjtsék Izráelt az Úr Jézus Krisztusról való erőteljes tanúságuk által. Mindegyiküket ismeri, és ismeri a bennük rejlő nagyszerű lehetőségeket. Türelmes, miközben növekednek. Megváltja és oltalmazza őket. Meggyógyítja és irányítja őket. Sugalmazza őket. Mi pedig, az ő szüleik és vezetőik, fel lettünk készítve a támogatásukra. A Szabadító egyháza is a rendelkezésünkre áll segítségképpen a következő nemzedék felnevelése során.
Tanúságot teszek arról, hogy Krisztus egyháza – amely Joseph Smith prófétán keresztül került visszaállításra, és amelyet ma Russell M. Nelson elnök vezet – úgy van megszervezve, hogy segítsen a fiataloknak betölteni nagyszerű rendeltetésüket ezekben az utolsó napokban. Jézus Krisztus nevében, ámen.