Előre elrendelve a szolgálatra
Mennyei Atyánk arra vágyik, hogy kinyilatkoztassa nektek a személyes előre elrendeléseteket, és így is tesz, amint törekedtek az Ő akaratának a megismerésére és követésére.
Ma este az egyház fiataljaihoz szólok – a fiatal férfiak és fiatal nők felnövekvő nemzedékéhez, a következő nemzedék zászlóvivőihez.
2013 októberében szeretett prófétánk, Russell M. Nelson elnök kijelentette: „Mennyei Atyátok már nagyon régóta ismer benneteket. Fiaiként és leányaiként Őáltala választattatok ki, hogy ebben a konkrét időszakban jöjjetek a földre, hogy vezetők legyetek az Ő nagyszerű munkájában itt a földön.”
Két évvel ezelőtt Nelson elnök így folytatta:
„Ma határozottan megerősítem, hogy az Úr minden arra érdemes és alkalmas fiatal férfit felkér a misszióra való felkészülésre, és az abban való szolgálatra. Az utolsó napi szent fiatal férfiak számára a misszionáriusi szolgálat papsági felelősség. Ti, fiatal férfiak, erre az időre lettetek tartogatva, amikor sor kerül Izráel megígért egybegyűjtésére. […]
Ami titeket, fiatal és alkalmas nővéreket illet, a misszió számotokra is erőteljes, ámde választható lehetőség. […] Imádkozzatok, hogy megtudjátok, vajon az Úr azt szeretné-e, hogy missziót szolgáljatok, és a Szentlélek válaszolni fog a szíveteknek és az elméteknek.”
Prófétánk hivatkozása arra, hogy az Úr Izráel egybegyűjtésének erre az időszakára tartalékolta napjaink fiataljait, valamint az imára szólító felkérése, miszerint tudjuk meg, mit kíván tőlünk az Úr, részben arra az életre és az Istentől kapott azon áldásokra utalnak, amelyekben azelőtt volt részünk, hogy erre a földre születtünk volna. Mindannyian, akik ezen a földön megszületünk, először Mennyei Atyánkkal éltünk az Ő lélekgyermekeiként. Az Úr kijelentette Mózesnek: „én, az Úristen, minden dolgot… lelkileg teremtettem meg, mielőtt természetben a föld színén lettek volna”.
Amikor lelkileg megteremtett titeket, az Ő lélekfiaiként és -leányaiként szeretett benneteket, és mindegyikőtökben elültette az isteni természetet és örökkévaló rendeltetést.
A halandóság előtti életetek során „kialakult a személyazonosság[otok], és növeltétek a lelki képességei[teket]”. Megáldattatok az önrendelkezés ajándékával, a képességgel, hogy saját magatok válasszatok, és olyan fontos döntéseket hoztatok, mint a Mennyei Atya boldogságterve követésére vonatkozó döntés, amely arról szól, hogy „fizikai testhez és földi tapasztalatokhoz juthat[to]k…, és végül az örök élet örököseiként elérj[éte]k isteni rendeltetés[ete]ket”. Ez a döntés hatással volt az életetekre akkor, a halandóság előtti életetekben, és továbbra is hatással van a jelenlegi életetekre. Isten gyermekeként élve a halandóság előtti életetekben „növekedett az intelligenciátok, és megtanultátok szeretni az igazságot”.
Mielőtt megszülettetek volna, Isten mindegyikőtöket konkrét küldetések elvégzésére jelölt ki a halandó életek során a földön. Ha érdemesek maradtok, ez a halandóség előtti rendelet képessé fog tenni benneteket mindenféle lehetőségek kiaknázására ebben az életben, beleértve a lehetőségeket az egyházban való szolgálatra, valamint a napjainkban a földön folyó legfontosabb munkában való részvételre, ami Izráel egybegyűjtése. Ezeket a halandóság előtti ígéreteket és áldásokat az előre elrendeléseteknek nevezzük. „Az előre elrendelés tana az egyház valamennyi tagjára vonatkozik.” Az előre elrendelés nem szavatolja, hogy megkaptok bizonyos elhívásokat vagy felelősségeket. Ezek az áldások és lehetőségek az önrendelkezésetek igazlelkű gyakorlása által jönnek el ebben az életben, mint ahogy a halandóság előtti előre elrendelésetek is az igazlelkűségetek eredménye. Amint bizonyítjátok az érdemességeteket, és előrehaladtok a szövetség ösvényén, lehetőségeket fogtok kapni a Fiatal Nők-osztályotokban vagy papsági kvórumotokban való szolgálatra. Megáldattok azzal, hogy Jézus Krisztus tanítványaként szolgálhattok a templomban, szolgálattevő fivérek vagy nővérek lehettek, valamint missziót szolgálhattok.
Miért számít, ha törekedtek az előre elrendelésetek megismerésére és megértésére? Egy olyan korban, amely hemzseg a kérdésektől, amikor oly sokan igyekeznek megismerni az igazi kilétüket, a tény, mely szerint Isten mindegyikünket ismer és egyénileg már azelőtt megáldott minket „az egyén halandóság előtti, halandó és örök kilétének és céljának [alapvető jellemvonásaival]”, hogy erre a földre születtünk volna, édes békét és bizonyosságot hoz az elménkbe és szívünkbe. Valódi kilétetek megismerése annak a megértésével kezdődik, hogy Isten milyen előre elrendelt és rátok ruházott áldásokat adott nektek még azelőtt, hogy megszülettetek volna ezen a földön. Mennyei Atyánk arra vágyik, hogy kinyilatkoztassa nektek a személyes előre elrendeléseteket, és így is tesz, amint törekedtek az Ő akaratának a megismerésére és követésére.
Szeretem olvasni Nelson elnök Instagram-bejegyzéseit. Az egyik kedvencemet 2022. július 20-án tette közzé. Ezt írta:
„Hiszem, hogy ha közvetlenül az Úr szólna hozzátok ma este, akkor az első dolog, amelyről megbizonyosodna, az lenne, hogy megértitek-e a valódi kiléteteket. Drága barátaim! Szó szerint Isten lélekgyermekei vagytok. […]
Legyen egyértelmű számotokra: a bennetek rejlő lehetőség isteni. Szorgalmas keresésetek által Isten bepillantást nyújt majd nektek abba, hogy kivé válhattok.”
Hadd osszam meg veletek, a földi édesapám miként tanította meg nekem, hogyan fedezzem fel a kilétemet és Isten tervét az életemben.
13 éves koromban egy szombat reggel éppen füvet nyírtam a heti teendőim részeként. Amikor elkészültem, hallottam bezáródni a házunk hátsó ajtaját, és felnézve azt láttam, hogy apám hív, csatlakozzak hozzá. A hátsó verandához sétáltam, ő pedig megkért, üljek le mellé a lépcsőre. Csoda szép reggel volt. Máig emlékszem, olyan közel ültünk egymáshoz, hogy összeért a vállunk. Azzal kezdte, hogy elmondta, szeret. Megkérdezte, mik a céljaim az életben. Azt gondoltam: Hát, erre egyszerű a válasz. Két dologban biztos voltam: szerettem volna magasabbra nőni és gyakrabban táborozni. Egyszerű teremtés voltam. Ő mosolygott, egy pillanatig hallgatott, majd azt mondta: „Steve, szeretnék megosztani veled valamit, ami igen fontos a számomra. Imádkoztam, hogy Mennyei Atya elérje: amit most mondok, kitörölhetetlenül bevésődjön az elmédbe és a lelkedbe, hogy soha ne felejtsd el azt.”
Ekkor már minden érzékszervemmel apámra figyeltem. Felém fordult, a szemembe nézett, és azt mondta: „Fiam, légy elővigyázatos az egyedüllét pillanataiban!” Hosszú szünetet tartott, hogy mélyen be tudjam fogadni ennek a jelentését.
Így folytatta: „Tudod, az életed azon pillanataiban, amikor senki nincs körülötted és senki nem tudja, mit csinálsz. Azok a pillanatok, amikor úgy gondolod: Bármit teszek, annak semmilyen hatása nem lesz másra, csak rám.”
Majd ezt mondta: „Amit az életed során az egyedüllét pillanataiban teszel, életed bármely más pillanatánál nagyobb hatással lesz arra, ahogy szembenézel a kihívásokkal és a szívfájdalommal; és amit az életed során az egyedüllét pillanataiban teszel, életed bármely más pillanatánál nagyobb hatással lesz arra is, ahogy az általad átélt sikerekkel és örömökkel nézel szembe.”
Apám szívbéli kívánsága valóra vált. Hangjának a színe és ritmusa, valamint a szeretet, amelyet a szavaiból érzékeltem, aznap kitörölhetetlenül az elmémbe és a lelkembe vésődött.
Az évek során megtanultam, hogy annak a gyermekkori otthonom lépcsőjén eltöltött napnak a legnagyobb csodája az volt, hogy életem során az egyedüllét pillanataiban imában Istenhez fordulhattam kinyilatkoztatásért. Apám arról tanított engem, miként ismerhetem meg Isten előre elrendelt áldásait. Az egyedüllét azon pillanataiban tanultam meg, hogy a Mormon könyve Isten szava. Megtudtam, hogy Isten előre elrendelt engem a missziós szolgálatra. Megtanultam, hogy Isten ismer engem, és hogy Ő meghallja és megválaszolja az imáimat. Megtudtam, hogy Jézus a Krisztus, a Szabadítónk és Megváltónk.
Bár az apámmal töltött ezen emlékezetes nap óta számos hibát követtem el, az életem során az egyedüllét pillanataival kapcsolatos óvatosságra való törekvés a horgonyom maradt az élet viharai közepette, és képessé tett arra, hogy biztonságos menedéket, valamint a Szabadítónk szeretetének és engesztelő áldozatának a gyógyító, megerősítő áldásait keressem.
Fiatal fivéreim és nővéreim! Amint óvatosak vagytok az egyedüllét pillanataival az életetek során azáltal, hogy időtöket tartalmas kikapcsolódással; felemelő zene hallgatásával; szentírásolvasással; rendszeres, jelentőségteljes imádkozással; valamint azzal töltitek, hogy törekedtek a pátriárkai áldásotok elnyerésére és az azon való elmélkedésre, kinyilatkoztatásokban fogtok részesülni. Nelson elnök szavaival élve „a szemeitek tágra nyíl[n]ak azon igazság előtt, mely szerint ez az élet valóban az az idő, amikor eldönthetitek, ti milyen életet szeretnétek örökké élni”.
Mennyei Atyánk meg fogja válaszolni az imáitokat, különösen azokat az imákat, amelyeket az egyedüllét pillanataiban mondtok el életetek során. Ki fogja nyilatkoztatni nektek az előre elrendelt ajándékaitokat és tehetségeiteket, és érezni fogjátok, amint az Ő szeretete beborít titeket, ha őszintén kéritek és vágytok arra, hogy megtudjátok. Ha óvatosan bántok az egyedüllét pillanataival az életetekben, az evangélium szertartásaiban és szövetségeiben való részvételetek jelentőségteljesebb lesz. Még teljesebben Istenhez fogjátok kötni magatokat az Ővele kötött szertartások által, és felemeltettek, hogy nagyobb reménnyel, hittel és bizonyossággal rendelkezzetek az Ő nektek tett ígéreteiben. Szeretnétek megismerni Isten rátok vonatkozó tervét? Tanúságomat teszem arról, miszerint Ő szeretné, ha megismernétek azt, és arra sugalmazta az Ő prófétáját, akit a világnak adott, hogy kérjen fel mindegyikünket, hogy imádkozzunk és saját magunk részesüljünk ezen élményekben, melyek felnyitják szemeinket. Tanúságomat teszem a Szabadító engesztelő áldozatának a valóságáról és hatalmáról, amely lehetővé teszi, hogy felnőjünk Isten valamennyi előre elrendelt áldásához, és kiélvezzük azokat. Jézus Krisztus nevében, ámen.