Patrick Kearon elder – Akit az Úr felkészített és elhívott. Liahóna, 2024. máj.
Új elhívások
Patrick Kearon elder – Akit az Úr felkészített és elhívott
Az Úr egyedi módokon készítette fel Kearon eldert, valamint felruházta őt egy sor lelki ajándékkal, amelyek lehetővé teszik számára, hogy megáldjon másokat szent elhívásában, vagyis Krisztus nevének különleges tanújaként az egész világon.
Egy szombati napon, jó néhány évvel azután, hogy elhívták általános felhatalmazott hetvenesnek, Patrick Kearon elder és a felesége, Jennifer bementek egy áruházba, ahonnan éppen kifelé jött W. Rolfe Kerr elder és a felesége, Janeil. Rövid ideig beszélgettek, majd Kerrék elindultak az autójukhoz.
Szinte azonnal odalépett Kearon elderhez egy férfi, és izgatottan megkérdezte tőle: „Ugye egy általános felhatalmazott volt, akivel beszélgetett?” Kearon elder megerősítette: „Igen. W. Rolfe Kerr elder volt az a Hetvenektől.”1 A férfi bólintott, egyenesen Kearon elderre nézett anélkül, hogy felismerte volna, és azt mondta: „Mindig lehet látni valakin, hogy általános felhatalmazott, nem igaz?” Majd elsietett.
„Szeretem ezt a történetet, mert nagyon jól képviseli azt, amit érzek – jegyzi meg Kearon elder mosolyogva. – Ma is megtörténhetne velem ugyanez, és ez a férfi valószínűleg még mindig nem szúrna ki engem a tömegből mint általános felhatalmazottat.”
Kearon elder önironikus humora és alázata megszeretteti őt azokkal, akik ismerik vagy kiváltságukban állt együtt szolgálni vele. Kearon eldert 2023. december 7-én hívták el és rendelték el a Tizenkét Apostol Kvórumának a tagjává, és jól tudja, hogy új elhívása nem annyira róla szól, mint az Úr folytatólagos munkájáról.
„Mindannyian részesei lehetünk az Ő munkájának – mondja –, megpróbálva segíteni az embereknek érezni az Ő világosságát, szeretetét és gondoskodását. Aminek a megtételét Ő az egyháza tagjaiként kívánja tőlünk, az nem más, mint mások életének a megáldása.”
Az Úr egyedi módokon készítette fel Kearon eldert, valamint felruházta őt egy sor lelki ajándékkal, amelyek lehetővé teszik számára, hogy megáldjon másokat szent elhívásában, vagyis Krisztus nevének különleges tanújaként az egész világon (lásd Tan és szövetségek 107:23). Kearon elder, aki 26 évesen tért meg az egyházba, és testvérei közül egyedüli egyháztag, mélyen együttérző ember, aki tudja, hogyan hallgassa meg Isten gyermekeit, hogyan teremtsen velük kapcsolatot, és hogyan vigasztalja őket. Természete szerint jószívű, és örömre lel a szolgálatban. Megtapasztalva gyengéd élményeket és szeretett emberek elvesztését is, tanúsítja azt, hogy a Szabadító Jézus Krisztus az engesztelése által gyógyító balzsamot kínál, és egy nap majd mindent helyrehoz.
Kearon elder Jézus Krisztus őszinte tanítványa, aki bízik az Úrban. Olyan vezető, akit könnyű követni, mert elkötelezett a Szabadító követése és aziránt, hogy az embereket Őhozzá vezesse.
Ahogy Jeffrey R. Holland elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának az ügyvezető elnöke fogalmaz: „Az Úr vezette Patricket ahhoz a tisztséghez, amelyet most visel.”
Szerető, odaadó szülők
Patrick Kearon 1961. július 18-án született Észak-Angliában, a Cumbria megyei Carlisle-ben, Paddy és Patricia Kearon gyermekeként. Amikor a szülei a 2. világháború idején megismerkedtek, mindketten a brit fegyveres erőknél szolgáltak – édesanyja ápolónőként Indiában és Burmában, édesapja pedig a Királyi Légierőnél (RAF) franciaországi, észak-afrikai, szicíliai és olaszországi hadszíntereken.
Kearon elder nem felejti a szülei, Paddy és Patricia példamutató életét, melyet odaadás, szolgálat és áldozathozatal jellemzett
Bár nem voltak templomba járó emberek, olyan családközpontúság, szolgálat és áldozathozatal jellemezte életet éltek, amely maradandó benyomást tett Patrickre, a házaspár öt gyermeke közül a legfiatalabbra. Úgy emlékszik Patre, mint szeretetteljes, „rendkívüli édesanyára”, aki gyengéden, leginkább példamutatás által irányított, és soha nem bírált senkit. Nagylelkű volt, állhatatos és figyelemre méltóan kiegyensúlyozott. Paddy esetében pedig nem feledi „a lendületét, a kedvességét és a fékezhetetlen szívélyességét; az Arábia száraz sivatagai…, Anglia és Írország kies lankái iránti szeretetét; valamint az ég, a napfény és a tenger iránti szenvedélyét”. Mint mondja: „Tisztán felismerem a lenyomatát azon, ahogy magam is sóvárgok kint lenni a szabadban, a levegőn és a napon.”2
Kearon elder édesapja a RAF-ban eltöltött szolgálata után védelmi ipari vállalkozóként dolgozott Szaúd-Arábiában. Patrick hétéves fiúként fontos leckét tanult meg ott az engedelmességről, melyet az első, általános felhatalmazottként elmondott általános konferenciai beszédében fel is idézett. Egy sivatagi táborozás során, nem törődve szülei azon utasításával, hogy viseljen cipőt, strandpapucsban indult el felfedezni a környéket, amikor is egy skorpió megcsípte a talpát.3
Patrick Kearon kisfiúként Szaúd-Arábiában
Három évvel később az ifjú Patrick már bentlakásos iskolába járt otthon, Angliában, ahol nagyon magányosnak érezte magát a szülei nélkül, és ezt a magányt csak a bátorító leveleik enyhítették.
„Harry Potternek ehhez képest határozottan kényelmes dolga volt a Roxfortban. Nehéz volt – meséli a bentlakásos iskoláról. – Csak karácsonyra, húsvétra és nyárra mehettem haza. Lapokra apró naptárakat készítettem, és a napokat át-áthúzva számoltam vissza addig, amíg végre visszatérhettem a családomhoz.”
Néhány évvel később, mialatt Patrick már a második angliai bentlakásos iskolájába járt, hatalmas vihar zúdult le az Ír-tenger felől. Az ennek eredményeképpen kialakult árvíz 5000 házat öntött el azon a vidéken. Patricket és az osztálytársait kivezényelték, hogy segítsenek a hatalmas romeltakarításban.
„Még mindig emlékszem az átázott szőnyegek súlyára és az egész bűzére – meséli. – De emlékszem, hogy kitartottam, és elvégeztem a munkát a többi iskolai barátommal együtt. És emlékszem az emberekre és a hálájukra is.”
Ez az élmény volt talán Patrick első bepillantása a szolgálat nyújtásának és elfogadásának a kölcsönös áldásaiba. Később ráébredt, hogy a kamaszkori bizonytalanság érzése elszállt belőle „amikor részt vettem ebben a felebarátainkat segítő nagyszerű erőfeszítésben”4.
A középiskola után Patrick visszatért Szaúd-Arábiába, ahol csatlakozott egy nemzetközi élelmiszeripari vállalatcsoport vezetőképzéséhez. Ez a tapasztalat megadta a kezdőlökést ahhoz, hogy később több iparágban is dolgozzon – utoljára egy kommunikációs tanácsadói vállalkozásban Kearon nővérrel.
„A világom felfordult”
Amikor Patrick 19 éves volt, elvesztette édesapját és sógorát egy tragikus autóbalesetben Szaúd-Arábiában. „A világom felfordult az elvesztésükkel” – idézi fel a történteket. Édesapja terelgető keze, szeretetteljes biztatása és örömteli világfelfogása nem volt többé. Patrick egy ideig nem érzett mást a gyászon és ürességen kívül, így hazament Angliába az édesanyjával, de végül visszatért Szaúd-Arábiába dolgozni.
Amint fogalmaz: „Mindenféle értékes lehetőségem adódott tanulni és fejlődni, és látni, hogyan működnek a vállalkozások.” Különösen hálás volt az egyik csodálatos főnökéért, „aki oktatott és vezetett engem, és jó barátom lett. Egyike volt azoknak az apafiguráknak, akikkel édesapám halála után megáldattam.”
Később, amikor már Londonban dolgozott, Patrick találkozott néhány egyháztaggal.
„Nagyszerű példái voltak a hitünknek – emlékszik vissza. – Egyikük Kaliforniából származott, és amíg ott dolgoztam, az ő családjához mentem lakni.”
Ez az élmény csodálatos alapot adott Patricknek az egyház megértéséhez. Megérintette őt az az öröm, amelyet a család a szolgálatban talált, azonban sok kérdése volt az egyház tanával és hitelveivel kapcsolatban. Két évvel később azonban – már ismét Angliában – találkozott néhány „lenyűgöző misszionáriussal” London utcáin. Miután hónapokon át beszélgetett velük az evangéliumról, ám a meglátásuk szerint nem került közelebb a keresztelkedéshez, megkérdezték tőle, hogy szeretne-e egy áldást.
„Beleegyeztem, hogy áldást kapjak egy ismerős idős misszionáriustól – idézi fel Kearon elder. – Az, amilyen érzéseim voltak ezen áldás során, kulcsfontosságú pillanatot jelentett a megtérésemben. A világosság és öröm és békesség teljességgel tagadhatatlan érzése volt, melyet szavakkal nem lehet leírni. Az áldás szavai sugalmazottnak és határozottan előrelátónak bizonyultak.”
Ez az élmény, melyhez társult „számos egyéb dolog is a keresztelkedés felé való haladásomban”, oda vezette Patricket, hogy bizonyságra tett szert a Szabadítóról és az Ő visszaállított egyházáról. Néhány hónappal később, 1987 szentestéjén megkeresztelkedett Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjaként.
Kearon elder azt szokta mondani azoknak, akik bizonyságra törekszenek: „Válaszd a hitet, és válaszolj az Alma 32-ben található felhívásra. Kövesd a lelki érzéseidet! Vezeti fognak majd téged, és tudni fogod.”
„Az erő forrása”
Két évvel a keresztelője után Patrick fiatal egyedülálló felnőttek egyházközségébe járt Londonban, amikor is találkozott Jennifer Hulme-mal, a Brigham Young Egyetem egyik diákjával, aki a kaliforniai Saratogából érkezett. Jennifer fél évre érkezett Londonba, hogy művészettörténetet és angol irodalmat tanuljon. Hét idősebb testvére volt és az egyházban nőtt fel.
Szinte azonnal felfigyelt Patrickre.
„Ahogy figyeltem, hogyan teremt kapcsolatot az egyházközségben lévő emberekkel, láttam, hogyan viselkedik velük – meséli Jennifer Patrickről. – Akár új egyháztagról, visszatérő egyháztagról, küszködő emberről vagy közeli barátról volt szó, mindenkivel ugyanolyan őszinte szeretettel és érdeklődéssel bánt. Ez a tulajdonsága vonzott engem elsősorban. Olyan tulajdonság ez, amelynek a fejlődését a házasságunk 33 éve alatt is láttam, és amelyet Isten is sok jóra tudott fordítani.”
Kearon elder és nővér egymás iránti szeretete és tisztelete lehetővé teszi számukra, hogy hitben egységesen dolgozzanak
Az udvarlási időszakukat követően a házaspár 1991 januárjában kötött házasságot a Kaliforniai Oakland templomban. Ezután a család 19 éven át Angliában élt, amíg Kearon eldert 2010-ben el nem hívták általános felhatalmazott hetvenesnek, miután előtte több vezetői elhívásban is szolgált, egyebek között cövekelnökként és területi hetvenesként. Amikor elhívták a Tizenkét Apostol Kvórumába, éppen a Hetvenek rangidős elnökeként szolgált.
Kearon elder azt mondja, hogy a felesége olyan hithű tanítvány, aki tisztában van a saját valódi önazonosságával. „Boldog, előremutató, építő, segítőkész, örömteli életet él, és ennek a középpontjában a Szabadító áll. Amióta csak megismerkedtünk, számomra az erő forrása ő és óriási áldás.”
Susannah, a házaspár három lánya közül a középső, azt mondja, hogy édesanyja nagyon szeret adni másoknak magából: „Tele van élettel és világossággal, és szenvedélye az evangélium.” Édesapjához hasonlóan édesanyja is „kiváló hallgatóság”.
Susannah és a testvérei azt mondják, hogy szüleik egymás iránti szeretete és tisztelete lehetővé teszi számukra, hogy hitben egységesen dolgozzanak közös célokért. Odafigyelnek egymásra, tisztelik és méltányolják egymás gondolatait és véleményét.
Emma, a házaspár legkisebb lánya szerint a szülei kiegyensúlyozott kapcsolata és a gyermekeik iránti leplezetlen szeretete „nagyon boldog és biztonságos otthoni környezetet teremtett”.
Lizzie Kearon Staheli, a legidősebb nővér így jellemzi az édesapját: „Apa krisztusi szemmel látja az embereket. Mindig alig várja, hogy bátorítson és megerősítsen másokat. Mindenkiben látja a benne rejlő lehetőséget, függetlenül a körülményeiktől.”
Emma még hozzáteszi: „Telve van hittel, és szereti azt az örömöt, amelyet az evangélium ad neki. Miután felnőttként talált rá a visszaállított evangéliumra, nagyra értékeli, hogy az mekkora hatással van az ember életére a világosság és az öröm forrásaként.”
Kearon elder lányai, Lizzie (a képen a férjével, Jonathannal), Susannah és Emma, akik az apjuk szavai szerint „életünk leggyönyörűbb világossága, a legnagyobb kincseink”
Jean B. Bingham, a Segítőegylet korábbi általános elnöke úgy jellemzi Kearon eldert, mint aki nyomás alatt is nyugodt marad. Jól emlékszik egy olyan alkalomra, amikor ő maga, David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából, Kearon elder és mások is egy politikai felkelés idején hirtelen külföldön rekedtek. Bednar elder irányítása alatt Kearon elder órákat töltött azzal, hogy egy műholdas telefonon a helyi hivatalnokokkal és egyház képviselőivel együttműködve kidolgozza a távozásuk módját.
„Nyugodt természete, összpontosított erőfeszítései és sugalmazott meglátásai olyan megoldást eredményeztek, amely lehetővé tette a biztonságos távozásunkat” – meséli Bingham nővér.
2021 decemberében a család megdöbbenve értesült arról, hogy Kearon nővérnél mellrákot állapítottak meg.
„Soha nem gondoltam volna, hogy rám vagy ránk le fog sújtani a rák” – vallja be Kearon nővér. Az ezt követő kezelést rendkívül nehéznek nevezte, de mindezek során a Szabadító volt az ereje forrása. „Még mindig szájon át szedhető kemoterápiás kezelés alatt állok, de hálás vagyok, amiért azt mondhatom, hogy amennyire az orvosok meg tudják állapítani, már nincs rákom.”
Kearon elder azt mondja: „Jen mindvégig állhatatos és kifogástalanul hithű volt. Mindennap köszönetet mondunk az egészségéért, és köszönetet mondunk azért a kivételes ellátásért, amelyben részesült.”
Kearon nővér a férjével együtt megtapasztalt más próbatételekhez hasonlóan erről is azt mondja: „Az élet olyan dolgokat hoz, amelyeket egyszerűen nem akarunk. Nem szeretjük ezeket. Nem kértük őket. Viszont ennek ellenére is szembe kell néznünk velük. A legjobb módja annak, ahogy azokat a dolgokat kezelhetjük, amelyek kimondottan nehezek, az, ha az Úrhoz fordulunk és az Ő erejét kérjük, Jézus Krisztusba, valamint az Ő kegyelmébe és hatalmába vetve a hitünket. Már régen is sokat tanultam arról, hogy a Szabadító miként segít nekünk a legmélyebb, legsötétebb időkben.”
Kearon elder és felesége az első gyermekük, Sean születése után tett szert erre a szent tudásra.
„Jézus Krisztus engesztelésének a kősziklája”
Kearon nővér első terhessége során a házaspár az ultrahangvizsgálatokból korán megtudta, hogy a kisfiuknak „komoly, életveszélyes szívrendellenessége van – osztja meg Kearon elder. – A várandósság hátralevő részét azzal töltöttük, hogy felkutattuk a legjobb orvosokat, kardiológusokat és szívsebészeket, akik felkészültek lehettek az adott rendellenesség kezelésére. Londonban találtunk egy világszínvonalú csapatot, akik biztosak voltak benne, hogy a gond megoldható.”
A sebészek 19 napos korában műtötték meg Seant. A műtét hosszú és aprólékos volt. Utána azonban, ahogy Kearon elder mondja, „Sean szíve nem tudott újraindulni. Vagyis elvesztettük őt. Halála rendkívül fájdalmas volt. Nem ez volt az eredmény, amelyért böjtöltünk, imádkoztunk és könyörögtünk, de tudtuk, hogy a menny keze van a történtekben.”
Kearon nővér is így látja: „Isten oly módon vezetett bennünket a várandósság e hónapjai és a fiunk gyönyörűséges, rövid élete során, hogy a végén tudtuk, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk érte. Ez hatalmas vigaszt jelentett.”
Gyógyulás fakadt a Szabadító engesztelésének és feltámadásának jobb megértéséből, amire Kearon nővér az 1 Nefi és 2 Nefi alapos tanulmányozása révén tett szert. „Veszteségünket gyászolva úgy éreztem, mintha egy fekete lyukban zuhannék pörögve – szemlélteti Kearon nővér a lelkiállapotát. – És mégis, ezt a szabadesést újra és újra megállította Jézus Krisztus engesztelésének a kősziklája – mert igaz. Az Ő kegyelme, az élő valósága még a legfájdalmasabb veszteségeket is elviselhetővé és reményteljessé teszi.”
Gyógyulás fakadt a házaspár három lányának a születéséből. „Gyógyulást hoztak magukkal – mondja Kearon elder. – Ők az életünk leggyönyörűbb világossága, a legnagyobb kincseink.”
Gyógyulás fakadt sugalmazott egyházi vezetők szavaiból, köztük Lance B. Wickman elder egyik általános konferenciai beszédéből5, melyben elmesélte, milyen fájdalommal járkált fel-alá az üres kórházi folyosókon, amikor a saját kisfia haldoklott egy gyermekbetegségben. „Wickman elder azt tanította, hogy »látom, ha hiszem«, és hogy a hit az Úrba vetett bizalom – idézi fel Kearon elder. – Beszéde roppantul értékes volt számomra, mert ő világosan értette, hogy milyen ez a tapasztalat. Ez minden alkalommal egyre erősödött, ahányszor csak elolvastam és meghallgattam.”
És gyógyulás fakadt abból, hogy szolgálattételt nyújtottak másoknak az ő veszteségeikben – legyenek azok menekültek Európában6, bántalmazottak vagy elnyomottak7, vagy olyan egyházi vezetőtársak, mint Paul V. Johnson elder a Hetvenek Elnökségéből, aki két hónappal azelőtt veszítette el rákban a lányát, hogy 2015-ben Kearon elderhez csatlakozott az Európa Terület Elnökségében.
„Ő is és Kearon nővér is csodálatosak voltak, ahogy segítettek nekünk a gyásznak és a gyógyulásanak abban az időszakában – mondja Johnson elder. – Nagyon fogékonyak voltak a helyzetünkre. Mindig szerettem őket ezért.”
Ilyen a tanítványság útja. Viseljük egymás terheit. Gyászolunk azokkal, akik gyászolnak. Megvigasztaljuk azokat, akik vigasztalásra szorulnak. És Isten tanúiként állunk, valamint a Jézus Krisztus engesztelése által lehetővé tett örömteli viszontlátás örök ígéretének a tanúiként. (Lásd Móziás 18:8–9.)
Kearon elder egyháztagokat üdvözöl az Európa Keleti Területen
Aztán, amikor megtalálnak minket a nehéz idők, ez a gyógyító szeretet és a szolgálattétel balzsama viszonzásra talál. Az Úr Jézus Krisztus apostolaként Kearon elder felkészült arra, hogy az egész világgal megossza a remény, a gyógyítás és a békesség evangéliumi üzenetét.
„Miért jut ki nekünk a nehéz próbatételekből? – teszi fel a kérdést Kearon elder. – Mert azért jövünk a földre, hogy tanuljunk, növekedjünk, megszentelődjünk, valamint hogy szeressük Mennyei Atyánkat és a Szabadítónkat, és bízzunk Bennük. Jelenleg nem láthatjuk Őket, és ők nem tarthatnak minket ölelésükben. Ám a Szabadító engesztelésének az áldásai végtelenek – végtelenek!”