Csodák, angyalok és papsági hatalom
Amennyiben vágytok a papság áldásaira – beleértve a csodákat és az angyalok szolgálattételét –, akkor járjatok az Isten által elérhetővé tett szövetségek ösvényén.
Sokan azt mondják manapság, hogy csodák már nem léteznek, az angyalok a képzelet szüleményei, a mennyek pedig zárva vannak. Tanúsítom, hogy a csodák nem szűntek meg, angyalok járnak köztünk, a mennyek pedig valóban nyitva állnak.
Amikor a Szabadítónk, Jézus Krisztus a földön volt, papsági kulcsokat adott az Ő fő apostolának, Péternek. E kulcsokon keresztül vezette Péter és a többi apostol a Szabadító egyházát. Amikor azonban ezek az apostolok meghaltak, a papság kulcsai elvétettek a földről.
Tanúsítom, hogy a papság ősi kulcsai vissza lettek állítva. Péter, Jakab és János, továbbá más ősi próféták jelentek meg feltámadt lényekként, s ráruházták Joseph Smith prófétára azt, amit az Úr a „királyságom kulcsai[kén]t, és az evangélium adományozási korszak[akén]t” írt le.
Ugyanezek a kulcsok lettek továbbadva prófétáról prófétára mind a mai napig. A 15 férfi, akiket prófétákként, látnokokként és kinyilatkoztatókként támogatunk, a Szabadító egyházának a vezetésére használja azokat. Az ősi időkhöz hasonlatosan van egy rangidős apostol, aki viseli az összes papsági kulcsot és felhatalmazása van azok használatára. Ő Russell M. Nelson elnök, prófétája és elnöke Krisztus visszaállított egyházának – Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának – napjainkban.
A Szabadító egyházán keresztül elnyerjük a papság áldásait – beleértve Isten hatalmát, hogy segítsen minket az életünkben. Felhatalmazott papsági kulcsok szerint szent ígéreteket teszünk Istennek és szent szertartásokat nyerünk el, amelyek felkészítenek minket arra, hogy az Ő jelenlétében éjünk. Kezdve a keresztelkedéssel és konfirmálással, majd pedig a templomban folytatva, szövetségek ösvényén haladunk, amely visszavezet minket Őhozzá.
A fejünkre helyezett kezek által papsági áldásokban is részesülünk, amelyek iránymutatást, vigaszt, tanácsot, gyógyulást nyújtanak és hatalmat Jézus Krisztus követéséhez. Az életem során megáldattam ezzel a nagyszerű hatalommal. Úgy, ahogyan az szentírásokban is kinyilatkoztatásra került, a szent melkisédeki papság hatalmaként utalunk rá.
Fiatal koromban nagy tisztelet alakult ki bennem e hatalom iránt, különösen ahogy az a papsági áldásokban megnyilvánult. Amikor fiatal misszionáriusként szolgáltam Chilében, a társamat és engem letartóztattak, és különválasztottak minket egymástól. Soha nem mondták el, hogy miért. Nagy politikai zavargások időszaka volt ez. A katonai rendőrség emberek ezreit vette őrizetbe, akik felől soha többé nem hallottak.
Miután kihallgattak, egyedül ültem egy fogdában, nem tudván, fogom-e valaha újra látni a szeretteimet. Mennyei Atyámhoz fordultam, buzgón könyörögve: „Atyám, nekem mindig azt tanították, hogy Te őrködsz a misszionáriusaid felett. Kérlek, Atyám, egyáltalán nem vagyok különleges, de engedelmes voltam, és ma este szükségem van a segítségedre.”
Ennek a segítségnek a magjai sok évvel azelőtt lettek elültetve. A keresztelkedésem után az egyház tagjává konfirmáltak és megkaptam a Szentlélek ajándékát. Amint egyedül, a rácsok mögött imádkoztam, a Szentlélek azonnal eljött hozzám, és vigaszt nyújtott számomra. Eszembe juttatott egy nagyon különleges részt a pátriárkai áldásomból, amely a papság egy másik áldása. Ebben Isten megígérte nekem, hogy a hithűségem által lehetőségem lesz egybepecsételtetni az időre és az örökkévalóságra egy gyönyörű, erényes és szeretetteli nővel, akivel együtt becses fiak és leányok szüleivé fogunk válni, és abban az áldásban és megerősítésben részesülök majd, hogy apa lehetek Izráelben.
Ezek a jövőmre vonatkozó sugalmazott szavak békével töltötték el a lelkemet. Tudtam, hogy az én szerető Mennyei Atyámtól származnak, aki mindig megtartja az Ő ígéreteit. Abban a pillanatban biztosan tudtam, hogy kiszabadulok, és megérem azon ígéretek beteljesülését.
Nagyjából egy évvel később Mennyei Atya valóban megáldott engem egy feleséggel, aki gyönyörű, erényes és tele van szeretettel. Lynette-et és engem egymáshoz pecsételtek a templomban. Három becses fiúval és négy drága leánnyal áldattunk meg. Édesapa lettem, és mindez Isten pátriárkai áldásomban foglalt ígéretei szerint történt, amelyet 17 éves fiúként kaptam.
„Tehát, szeretett testvéreim, megszűntek-e a csodák csak azért, mert Krisztus felment a mennybe…? […]
[N]em; és az angyalok sem szűntek meg szolgálni az emberek gyermekeinek.”
Tanúsítom, hogy csodák és szolgálattételek folyamatosan történnek az életünkben, gyakran a papsági hatalom közvetlen következményeként. Néhány papsági áldás azonnal beteljesedik, olyan módokon, amelyeket képesek vagyunk látni és megérteni. Mások fokozatosan bontakoznak ki, és nem fogjuk őket teljes mértékben felfogni ebben az életben. Isten azonban mindig megtartja valamennyi ígéretét, ahogy azt a családtörténetünkből való e beszámoló is szemlélteti:
Apai nagyapám, Grant Reese Bowen hatalmas hittel rendelkező ember volt. Élénken emlékszem arra, amikor hallottam őt felidézni saját pátriárkai áldása elnyerésének a történetét. A naplójában így jegyezte fel: „A pátriárka megígérte nekem a gyógyítás ajándékát. Azt mondta: »A betegek meggyógyulnak. Igen, a halottak feltámadnak kezeid alatt.«”
Évekkel később nagyapa szénát hordott halomba, amikor késztetést érzett arra, hogy visszamenjen a házhoz. Útközben szembetalálkozott az apjával. „Grant, édesanyád az imént hunyt el” – mondta.
Ismét nagyapám naplójából idézek: „Nem torpantam meg, ehelyett a házba siettem, majd ki a tornácra, ahol édesanyám egy kiságyon feküdt. Ránéztem, és az életnek már semmi jelét nem láttam benne. Emlékeztem a pátriárkai áldásomra és az ígéretre, mely szerint ha hithű vagyok, a hitemnek köszönhetően a beteg meggyógyul, a holt pedig feltámad. Édesanyám fejére tettem a kezeimet és azt mondtam az Úrnak, hogy amennyiben az ígéret, melyet a pátriárkán keresztül tett nekem, igaz, váltsa be most, és hozza vissza őt az életbe. Megígértem Neki, hogy ha teljesíti ezt, soha nem fogok habozni, hogy megtegyek minden tőlem telhetőt az Ő királyságának a felépítéséért. Amint imádkoztam, édesanyám kinyitotta a szemét, és azt mondta: »Grant, segíts fel. A lélekvilágban voltam, de te visszahívtál. Legyen ez mindig bizonyság neked és a család többi tagjának.«”
Russell M. Nelson elnök azt tanította, hogy keressük a csodákat és számítsunk rájuk. Tanúsítom, hogy a papság visszaállításának köszönhetően Isten hatalma és felhatalmazása a földön van. Elhívásokon és tanácsokon keresztül férfiak és nők, fiatalok és idősek részt vehetnek a papsági munkában. Csodák műve ez, angyalok részvételével. A menny munkája ez, és áldást jelent Isten összes gyermeke számára.
1989-ben a héttagú családunk egy egyházközségi kirándulásról tért vissza. Későre járt. Lynette a hatodik gyermekünkkel volt várandós. Erős késztetést érzett a biztonsági öve becsatolására, amit addig elfelejtett megtenni. Nem sokkal később beértünk egy kanyarba, ahol egy autó áttért a mi sávunkba. Nagyjából 110 km/h sebességgel haladva félrekaptam a kormányt, hogy kitérjek a közeledő autó elől. A kisbuszunk felborult, továbbcsúszott az országúton, majd lesodródott az útról, végül a jobb oldalára fordulva megállt a porban.
A következő dolog, amire emlékszem, az, hogy Lynette hangját hallom: „Shayne, a te ajtódon keresztül kell kijutnunk.” A biztonsági övemnél fogva lógtam a levegőben. Beletelt néhány másodpercbe, hogy tájékozódjak. Elkezdtük mindegyik gyermekünket kiemelni a kisbuszból az ablakomon keresztül, amely most már a kisbusz mennyezete volt. Sírtak, hisz megrázták őket a történtek.
Hamarosan rájöttünk, hogy a 10 éves lányunk, Emily eltűnt. A nevét kiáltoztuk, de nem érkezett válasz. A szintén hazafelé tartó egyházközségi tagok kétségbeesetten kutattak utána a helyszínen. Annyira sötét volt! Újra benéztem a kisbuszba egy zseblámpával, és elszörnyedve láttam, hogy Emily apró teste a busz alá szorult. Kétségbeesetten kiáltottam: „Le kell emelnünk a buszt Emilyről!” Megragadtam a tetőt és hátrahúztam. Csupán páran emeltük, de a kisbusz csodával határos módon a kerekeire billent, felfedve Emily élettelen testét.
Emily nem lélegzett. Az arcszíne egy lila szilvához hasonlított. „Adnunk kell neki egy áldást” – mondtam. Egy drága barát és egyházközségi tag letérdelt velem, és a melkisédeki papság felhatalmazása által, Jézus Krisztus nevében megparancsoltuk neki, hogy éljen. Abban a pillanatban Emily vett egy hosszú, hörgő lélegzetet.
Óráknak tűnt, mire végre megérkeztek a mentők. Emilyt azonnal bevitték a kórházba. Összeomlott a tüdeje és elszakadt egy ínszalag a térdében. Az agykárosodás miatt is aggódtunk az oxigén nélkül eltöltött idő miatt. Emily másfél napig kómában volt. Tovább imádkoztunk és böjtöltünk érte. Abban az áldásban részesült, hogy teljesen felépült. Ma Emily és a férje, Kevin hat leánygyermek szülei.
Csodával határos módon mindenki más a saját lábán volt képes távozni. Tyson volt az a gyermek, akivel Lynette várandós volt. Ő is megúszta károsodás nélkül, és a következő februárban megszületett. Nyolc hónappal később, földi testének elnyerése után, Tyson hazatért Mennyei Atyához. Ő a mi őrangyalunk. Érezzük az ő hatását a családunkban, és várakozással tekintünk arra, hogy újra vele lehessünk.
Azok, akik leemelték a kisbuszt Emilyről, azt mondták, úgy tűnt, mintha a busznak nem lett volna súlya. Tudtam, hogy mennyei angyalok csatlakoztak a földi angyalokhoz, hogy leemeljék a járművet Emily testéről. Azt is tudom, hogy Emily a szent papság hatalma által kelt újra életre.
Az Úr a következő igazságot nyilvánította ki az Ő szolgáinak: „[A]z arcotok előtt járok majd. Ott leszek a jobb és a bal kezetek felől, és Lelkem a szívetekben lesz, angyalaim pedig körülöttetek, hogy hordozzanak.”
Tanúsítom, hogy az „Isten Fiának rendje szerinti szent papság” – a melkisédeki papság – vissza lett állítva a földre kulcsaival, felhatalmazásával és hatalmával együtt ezekben az utolsó napokban. Tudom, hogy bár nem minden körülmény alakul úgy, ahogyan azt reméljük vagy imádkozunk érte, Isten csodái mindig az Ő akarata, időzítése és ránk vonatkozó terve szerint fognak érkezni.
Amennyiben vágytok a papság áldásaira – beleértve a csodákat és az angyalok szolgálattételét –, meghívlak benneteket, hogy járjatok az Isten által mindegyikünk számára elérhetővé tett szövetségek ösvényén. Az egyház tagjai és vezetői, akik szeretnek benneteket, segíteni fognak nektek megtenni a következő lépést.
Tanúsítom, hogy Jézus Krisztus, Isten fia, él és élő prófétákon keresztül vezeti az Ő egyházát, akik viselik és használják a papsági kulcsokat. A Szentlélek valóságos. A Szabadító az életét adta, hogy meggyógyítson, megmentsen és hazahozzon minket.
Tanúságot teszek, hogy a csodák nem szűntek meg, angyalok járnak köztünk, a mennyek pedig valóban nyitva állnak. És, ó, mennyire nyitva állnak! Jézus Krisztus nevében, ámen.