Enyhülésre lelni Jézus Krisztusban

Ebben a hónapban a Jöjj, kövess engem! tanulmányozása során egy különleges és egyedi eseményről olvashatunk: a feltámadt Krisztus látogatásáról az amerikai földrészen, illetve a nefitákhoz intézett hívásáról, mely szerint „jöjjetek hozzám, hogy kezeteket bebocsáthassátok az oldalamba, és hogy érezhessétek a szögek nyomait a kezeimben és a lábfejeimben, hogy tudhassátok, hogy én vagyok Izráel Istene és az egész föld Istene, és megöltek a világ bűneiért” (3 Nefi 11:14).

Amint azt a nefitákkal is tette, Jézus Krisztus mindegyikünket hív, hogy jöjjünk, tegyünk szert személyes élményre Ővele, és alakítsunk ki szövetséges kapcsolatot Ővele. Mily hálás vagyok azért, hogy így szeret minket, és szeretne velünk lenni! Neki köszönhetően soha nem vagyunk egyedül. A cikkemben arról írok, miszerint „arra lettünk szánva, hogy szövetségeinken keresztül erőteljes módon társuljunk az Úrral” (44. oldal). Amikor a szent szövetségek megtartására irányuló mindennapos döntéseink által Őhozzá jövünk, olyan kapcsolatot építünk ki Jézus Krisztussal, amely elhozza az Ő szeretetét és enyhülését az életünkbe és a családunk életébe.

Jeffrey R. Holland elnök A szent papság alsóruhája című cikkében (4. oldal) elmagyarázza, hogy a felruházásunk után Jézus Krisztusra emlékeztet minket a templomi alsóruha viselése. Megosztja az Első Elnökség ígéretét, mely szerint a szövetségeink megtartása és az alsóruha viselése nagyobb hozzáférést biztosít számunkra a Szabadító oltalmához és hatalmához.

Tanúsítom, hogy Mennyei Atyánk és a Szabadítónk mindannyiunkat szeret, és hogy Jézus Krisztus pontosan e célból jött: hogy elhozza nekünk azt az enyhülést, melyet keresünk. Jézus Krisztus az enyhülés.

Őszinte tisztelettel:

Kristin M. Yee

második tanácsos a Segítőegylet Általános Elnökségében

Krisztus meggyógyít egy vak férfit — „Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok.

Ezeket mondván [Jézus], a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire,

És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában… Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva.”