Mindaz a jó, amit az evangélium hozott nekem. Liahóna, 2024. szept.
Utolsó napi szentek történetei
Mindaz a jó, amit az evangélium hozott nekem
Az istentiszteleten lévő emberek révén éreztem a Szentlelket.
Gyermekkoromban az én hősöm az anyai nagyapám (navahó szóval: acseji) volt. Erős volt a hitében. Sok különböző egyház gyűléseire jártam vele, de a vallás nem nekem való volt.
Amikor találkoztam leendő feleségemmel, Ginával, ő Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza hithű tagja volt. Azt szerette volna, ha megismerem az egyházat, hogy majd a templomban kelhessünk egybe. Nekem viszont nem volt hozzá kedvem. Nem voltam vallásos.
Végül polgári házasságot kötöttünk. Aztán gyermekünk született, és bár engem még mindig nem érdekelt az egyház, Gina továbbra is járt.
Végül úgy döntöttem, hogy más egyházakhoz járva fogom bebizonyítani, hogy az ő egyháza téves. Ez több éven át így is történt, de bárhová mentem is, sehol nem éreztem magam otthonosan.
Aztán az egyik vasárnap, miközben Gina éppen a lányunkkal készülődött istentiszteletre, én is elkezdtem öltönyt-nyakkendőt húzni. Rám nézett, és azt kérdezte: „Mit csinálsz?” Azt feleltem: „Elmegyek veletek istentiszteletre.” Erre a lányunkra nézett, és azt mondta: „Gyorsan kapd össze magad! Nehogy meggondolja magát!”
Így aztán elindultunk. Mivel az istentiszteleten lévő emberek révén éreztem a Szentlelket, ők nélkülözhetetlen szerepet játszottak a megtérésemben. Azután misszionáriusok jöttek hozzánk. Fantasztikusak voltak, az általuk megosztott tanításokat gyönyörűnek találtam, és a Lélek betöltötte a szívemet (lásd Moróni 10:4–5).
Amikor meglátogattam a nagyapámat, hogy elmondjam neki, amire rátaláltam, nem volt boldog. Azonban tudtam, hogy a szívemre kell hallgatnom.
Csatlakoztam az egyházhoz, és hamarosan Ginával egymáshoz pecsételtek bennünket a templomban. A lányunkat hozzánk pecsételték, azóta pedig még három gyermekünk született a szövetségben.
10 évbe telt, mire acseji végre tisztelettel viszonyult ahhoz, amit az egyházban vallunk. A fiam érettségijén mindenkinek elmondta navahóul: „Örülök ennek a családnak. Támogatom azt, amiben hisznek. A gyerekeik tényleg tudják, hogyan kell imádkozni.”
A tágabb családomban én vagyok az egyetlen egyháztag, de tudom, hogy elfogadják, hogy a megtérésem őszinte volt, és látják mindazt a jót, amit az evangélium a feleségemnek, a gyermekeinknek és nekem hozott.