Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Amikor véget akartam vetni az életemnek, Jézus Krisztus segített nekem világosságra lelni
Az életem egyik sötét időszakában úgy éreztem, hogy az öngyilkosság az egyetlen választási lehetőségem. Azonban Jézus Krisztuson keresztül békességre tudtam lelni.
He Comes Again to Rule and Reign [Újra eljő, hogy kormányozzon és uralkodjon]. Készítette: Mary R. Sauer
Gyermekkoromban rögbijátékos voltam Írországban, és fiatal felnőttként – mint hivatásos játékos – a sportnak köszönhetően bejárhattam a világot. Amikor a rögbi révén épp Angliában tartózkodtam, találkoztam a misszionáriusokkal, és megkeresztelkedtem. Később missziót szolgáltam, majd Ausztráliába költöztem, ahol megismerkedtem a feleségemmel, majd apa lettem.
Amikor megtértem Jézus Krisztus evangéliumához, nagyon rövid idő alatt teljes mértékben megváltozott az életmódom. Hirtelen lett egy feleségem, otthonom egy idegen országban, valamint egy fiam. Nem hagyományos családban nőttem fel, úgyhogy mindez teljesen új volt nekem. Az evangélium szerinti élet olyan áldásokat hozott számomra, amelyekhez azelőtt nem fértem hozzá, és nagyon hálás voltam ezekért.
Azonban annak ellenére, hogy életem oly sok területén áldott voltam, így is túlterheltnek éreztem magam.
A benyomás, hogy egyedül vagyok az érzéseimmel
Kívülről nézve szép volt az élet, de felismertem, hogy az áldások között nehézségek is rejtőztek. Amikor veszekedtünk a feleségemmel, nehezemre esett megosztanom az érzéseimet. Nem tanultam meg őket hathatósan kifejezni. És mivel egyedülálló édesanya nevelt, némileg elveszettnek éreztem magam, ami a házastársi kapcsolatot illeti.
A körülményeim megváltoztak, és nem tudtam tovább rögbizni. Úgy éreztem, hogy nem vagyok jó apa, jó férj, illetve jó kenyérkereső. Pedig annyira szerettem volna gondoskodni a családomról! Csak nem tudtam, hová forduljak.
A túlterheltség érzése fokozatosan egyre rosszabb lett. Elkezdtem elveszíteni annak a reményét, hogy a dolgok jobbra fordulnak, és egyre depressziósabb lettem. Idővel öngyilkossági gondolatok merültek fel bennem. Az öngyilkossági gondolataim és a depresszióm kezelésének a hiányából adódóan az öngyilkosság megkísérlése mellett döntöttem.
Egy csodával határos eseménynek köszönhetően túléltem a próbálkozást. Felismertem, mennyire leromlott a mentális egészségem, és elkezdtem járni egy tanácsadóhoz. Ez a tanácsadó segített nekem egészségesebb nézőpontot kialakítani, és megtanulni felismerni és ki is mondani, hogy valójában mit érzek.
Az evangélium világosságának a behívása
Immáron a reményre összpontosítva és egy szakemberrel az oldalamon, aki segített a mentális egészségemmel, elhatároztam, hogy elkezdek meggyógyulni. Ráébredtem, hogy bár nem vagyok tökéletes, Mennyei Atyám segítségével erős maradhat a házasságom, jó apa lehetek, és gondoskodhatok a családomról.
Az egyházközségem is támogatott, mivel a püspökségben szolgáltam. Az, hogy szolgálni tudtam másokat, szintén visszahozta a céltudat érzését az életembe.
Egy másik csodával határos áldás, amely segített észrevennem a világosságot, a pátriárkai áldásom tanulmányozása volt. A szavak Mennyei Atyám nekem tett ígéreteire emlékeztettek engem, és segítettek felismernem, hogy ha az Urat teszem az első helyre, akkor tudok gondoskodni a családomról.
Elkezdtem őszintébben imádkozni, hogy meghívjam az életembe az evangélium világosságát. Mindennap olvasom a szentírásokat. Mindig megpróbálom meghívni a Lelket, hogy kedvező gondolataim lehessenek és javíthassak a kapcsolatomon a feleségemmel és a fiammal.
Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:
„[I]dőnként úgy tűnhet, az életünket megérinti, sőt, beburkolja a sötétség.
[T]anúságomat teszem, hogy az élő reménységünk Krisztus Jézusban van! Ő jelenti a valódi, tiszta és hatalommal teli kaput az isteni megvilágosodáshoz.
Tanúsítom, hogy Krisztus mellett nem győzedelmeskedhet a sötétség.”
Most már mindennap szólok Mennyei Atyámhoz. Amikor nehéz időszakon megyek át, letérdelek, és elmondom Neki, hogy még mindig mindent megteszek, ami csak tőlem telik. Most már értem, hogy nem számít, mennyire vagyok túlterhelt, a Szabadítóhoz mindig fordulhatok segítségért.
Valójában soha nem vagyok egyedül. Tényleg Isten gyermeke vagyok.
Ahogyan te is.
Békességre és reményre lelhetsz
A szentírások azt tanítják nekünk, hogy a lelkek értéke nagy Isten szemében (lásd Tan és szövetségek 18:10). Mennyei Atyánk mindegyik gyermekét nagyon szereti, és tudatában van a küszködéseinknek. Még ha embert próbáló is az élet, mindig hihetünk abban, hogy Ő el fog vezetni minket a megfelelő emberekhez és a megfelelő forrásokhoz.
Én is visszhangzom azt, amit Jeffrey R. Holland elnök, a Tizenkét Apostol Kvóruma ügyvezető elnöke mondott: „Bármi nyomasszon is, bármi terheljen is titeket, kétségtelenül nem az öngyilkosság általi halál jelenti a megoldást. […] Egy olyan világban, amelynek oly kétségbeesett szüksége van minden elérhető világosságra, arra kérlek titeket, ne becsüljétek le azt az örökkévaló világosságot, amelyet Isten a ti lelketekbe helyezett e világ kezdete előtt. Beszéljetek valakivel! Kérjetek segítséget! […] Képesek vagytok elviselni e halandó élet küzdelmeit, mert segíteni fogunk nektek elviselni azokat. Erősebbek vagytok, mint gondolnátok. A segítség rendelkezésre áll – más emberektől, különösen pedig Istentől. Szeretünk titeket, nagyra értékelünk benneteket, szükség van rátok. Szükségünk van rátok!”
Először nem ismertem fel, hogy küszködöm a mentális egészségemmel, míg annyira le nem gyengített, hogy alig tudtam végezni a dolgom. Az, hogy megtanultam beszélni az érzéseimről, és a Szabadítómra, valamint az Ő gyógyító hatalmára összpontosítottam, segített nekem újra békességet és remény érezni az életemben.
Tudom, hogy az Őreá összpontosítás neked is segíteni fog gyógyulásra lelni.