Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Érzelmi ellenállóképességre lelni Krisztusban a krónikus egészségügyi kihívásaim közepette
A szerző Chilében él.
Amikor gyógyíthatatlan betegséggel diagnosztizáltak, Krisztushoz fordultam békességért.
Tizenévesként keresztelkedtem meg és nagyon szerettem Jézus Krisztus evangéliumát. Idővel azonban egyre kevesebb indíttatást éreztem az evangélium szerinti életre, mert a családomból senki nem volt egyháztag, és egyedül nehéz volt fenntartani a lelki szokásaimat.
Mindig is tudtam, hogy igaz az egyház, azonban nem akartam teljes szívvel belevetni magam, mivel ez hatalmas elkötelezettség lett volna. Már nem jártam el rendszeresen az egyházi gyűlésekre. Aztán a társasági életem elkezdett fontosabb lenni számomra az evangélium szerinti életnél, és végül abbahagytam a parancsolatok betartását. Azzal igazoltam a tetteimet, hogy amíg megpróbálok jó ember lenni, addig nyugodtan csinálhatom azt, amit csak akarok.
Ám ez a döntés sokba került nekem.
Miután már jó ideje az egyházon kívül éltem, pozitív lett a HIV-tesztem. Egy egy krónikus, progresszív és gyógyíthatatlan betegség. Le voltam sújtva.
Ugyanazokat a kérdéseket tettem fel, amelyeket bizonyára sokan felteszünk, amikor bénító diagnózissal vagy egyéb krónikus kihívással szembesülünk: Hogy élvezhetném valaha is újra az életet? Hogyan reménykedhetnék bármiben is?
A válasz?
Jézus Krisztus.
Teljes szívemet beleadva az evangéliumba
A sötétség pillanataiban, amikor megkaptam a diagnózist és enyhülésért imádkoztam, éreztem, hogy Mennyei Atyám és Jézus Krisztus teljes mértékben tudják, mit érzek. A Lélek tisztánlátást biztosított számomra, ami segített átgondolni a döntéseimet.
Felismertem, hogy ha tartós békességre szeretnék lelni, akkor újra meg kell hívnom a Szabadítót az életembe. Így hát a bűnbánat folyamatának az elindításához megbeszéltem egy időpontot a püspökömmel és a cövekelnökömmel.
Ezekkel a csodálatos vezetőkkel dolgozva éreztem a szeretetüket és a támogatásukat, és újra az életem része lett Jézus Krisztus képessé tevő hatalma. A vezetőim segítettek nekem célokat kitűzni. Elkezdtem haladni a szövetség ösvényén. Életemben először a teljes szívemet beleadtam az evangéliumba, és láttam magamban a változást, amikor első helyre tettem a Mennyei Atyámhoz és a Szabadítóhoz fűződő kapcsolatomat.
Amy A. Wright nővér, az Elemi Általános Elnökségének az első tanácsosa tanított nemrégiben arról, hogy miként segíthet nekünk a Szabadító a nehéz körülményeink dacára is reménységre és örömre lelni:
„Jézus Krisztus a »jó reménység«. Semmi nincs, amit tettünk vagy elmulasztottunk megtenni, ami meghaladná az Ő végtelen és örök áldozata hatókörét. Neki köszönhető, hogy a történetünk soha nem ér véget. […]
Az örök élet örök örömöt jelent. Örömöt ebben az életben, éppen most – nem a napi kihívásaink ellenére, hanem azért, mert az Úr segít nekünk tanulni belőlük, s végül felülemelkedni rajtuk – és mérhetetlen örömöt az eljövendő életben.”
Ez az örömre vonatkozó igazság mutatkozott meg az életemben, amint továbbra is Őrá összpontosítottam, és újra – minden egyes nap – szilárdan kapaszkodtam a vasrúdba, Isten szavába (lásd 1 Nefi 15:23–24).
Érzelmi ellenállóképességre lelni a nehéz időkben
Miközben továbbra is vigaszra leltem és küzdöttem a betegségemmel, a püspököm felhívta a figyelmemet az egyház Erőre lelni az Úrban: Érzelmi ellenállóképesség elnevezésű önellátási tanfolyamára.
Istentől kapottnak, sugalmazottnak és csodával határosnak tartom ezt a tanfolyamot. Megtanultam, hogyan alakítsam tanulási élménnyé ezt a betegséget, mely miatt egykor sivárnak láttam az életemet. A tanfolyam megtanította, hogyan alakítsak ki a Szabadítóba vetett mély hitet és egészséges gondolkodási mintákat, kezeljem a stresszt és a szorongást, és végül lépjek tovább reménnyel az életemben.
Azonban még ilyen anyagokkal is vannak nehéz és kimerítő napok. Az ilyen pillanatokat időnként kísérő szorongás és szomorúság bénító. Ám a próféta tanácsainak a követése segített nekem rálelni az ösvényemre ezekben a nehéz időkben.
Russell M. Nelson elnök kifejtette, milyen fontos celesztiálisan gondolkodni, amikor nehéz kihívásokkal nézünk szembe: „Figyeljétek meg az Úr válaszát Joseph Smithnek, amikor a Próféta enyhülésért imádkozott Liberty fogházában. Az Úr azt tanította neki, hogy az embertelen bánásmód, amelyben részesítették, tapasztalatot ad neki és a javára válik majd [lásd Tan és szövetségek 122:7]. »[H]a jól kitartasz azokban – ígérte az Úr –, Isten fel fog magasztalni téged a magasban« [Tan és szövetségek 121:8]. Az Úr arra tanította Josephet, hogy gondolkodjon celesztiálisan és lássa maga előtt az örök jutalmat, ahelyett, hogy az adott pillanat gyötrő nehézségeire összpontosítana.”
Vagyis Nelson elnök tanácsát követve ezt teszem a mentális egészségem javításáért: a jóra összpontosítok. Minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy lelki és világi forrásokat is felhasználva vigyázzak a mentális egészségemre. A nagy képet nézem – az örök látószöget. Emlékszem a szövetségeimre és megtartom azokat.
Legfőképpen pedig a Szabadítómra, Jézus Krisztusra tekintek reménységért és erőért.
Ha krónikus kihívással küzdesz, eredjen az múltbéli döntésekből, mások döntéseiből vagy egyszerűen abból a tényből, hogy tökéletlen világban élünk, emlékezz azon békesség, nyugalom és öröm ígéretére, amelyet Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus kínál nekünk, ha Őhozzájuk fordulunk.
Mindennap megköszönöm Mennyei Atyámnak, hogy segít nekem ellenállóbbá válni a krónikus egészségügyi küzdelmeim közepette. Soha nem gondoltam volna, hogy köszönetet fogok mondani egy ilyen kihívásért, de hálás vagyok azért, hogy ez a küszködés segített felismernem, mennyire szükségem van a Szabadítóra az életemben. Érzem, amint a szívem napról napra egyre inkább az Övéhez igazodik.