Az alkotás lelki lenyomata. Liahóna, 2024. szept.
A hit képmásai
Az alkotás lelki lenyomata
Jézus Krisztus engesztelése mélyebb értelmet nyert számomra, miközben Ábrahám és Izsák történetét mintáztam.
Fényképezte: Christina Smith
A festés és a szobrászat az egyik módja annak, ahogyan kifejezésre tudom juttatni, hogy milyen nagyra értékelem a föld szépségét. Számomra a művészet az alkotás lelki lenyomatánál kezdődik.
A szövetség gyermeke
Amikor egy barátom nyugdíjba ment, és máshova készült költözni, készítettem neki egy szobrot, amelynek A szövetség gyermeke nevet adtam. Ábrahámot ábrázolta, amint a kisded Izsákot tartja. Azóta egy sor másik szobrot is készítettem Ábrahám és Izsák kettőséről. Ezek a kedvenceim, és a legfontosabb alkotásaim között tartom őket számon.
Stephan Seable kedvencei közé tartoznak az Ábrahámot és Izsákot ábrázoló szobrai. Az Atyának az Egyszülött Fia iránti szeretetére emlékeztetik őt. A jobb szélen látható A szövetség gyermeke nevű szobra
Személy szerint azt tartom a legerőteljesebbnek közülük, amelyiken Ábrahám tekercsekről oktatja a fiát. Keze a saját combjába markol, miközben fájdalmas arckifejezéssel pillant fel, miután azt a benyomást kapta az Úrtól, hogy fel kell áldoznia az egyetlen fiát. Eközben Izsák megöleli Ábrahámot, de nem érti, hogy az édesapja miért nem válaszol neki.
Ezen a szobron, melynek Seable fivér a Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet nevet adta, Ábrahám azt a benyomást kapja az Úrtól, hogy fel kell áldoznia fiát, Izsákot.
Egy másik, készülőben lévő alkotáson az látható, amint ők ketten oltárt építenek. Izsák megkérdezi, hogy hol van az áldozati állat, Ábrahám pedig azt feleli, hogy majd az Úr gondoskodik róla. Egy korábbi szobron Ábrahám egy kost talál a szövevényben, és megtudja, hogy mégsem kell feláldoznia a fiát. Ábrahám akkor szorosan magához öleli Izsákot. (Lásd 1 Mózes 22:1–13.)
Ábrahám éppen megöleli Izsákot Seable fivér ezen szobrán, mely A próbatétel után nevet kapta
Ami annyira becses ebben a történetben, az az, hogy ez Isten Fia feláldozásának a mintája avagy jelképe. Mennyei Atyánk, aki szereti az Egyszülött Fiát, szintén úgy döntött, hogy feláldozza Őt – csak Ő nem kímélte meg az utolsó pillanatban. Neal A. Maxwell elder (1926–2004) a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta: „Nem volt kos a szövevényben a Kálvárián, hogy megkímélje Őt, Ábrahámnak és Izsáknak eme barátját” (“O, Divine Redeemer,” Ensign, Nov. 1981, 8).
Ehelyett az Atya megengedte választott Fiának (lásd Mózes 4:2), hogy elvégezze értünk az engesztelést, hogy ezáltal mind hazatérhessünk és újra Velük élhessünk, ha úgy kívánjuk, és ha érdemesen élünk erre az áldásra (lásd János 3:16–17).
Saját tapasztalatom azt mutatja, hogy Isten részt vesz az életünkben. Azért vagyunk, hogy „örömünk lehessen” (vö. 2 Nefi 2:25), ugyanakkor az elszenvedett dolgokból tapasztalatra teszünk szert. Habár kétségtelenül történnek jó dolgok, mindazonáltal minden dologban ott van az ellentét (lásd 2 Nefi 2:11). Isten azonban ott van számunkra, és bármit legyőzhetünk, amit csak kell, függetlenül attól, hogy mivel szembesülünk. Rá fogunk jönni, hogy át tudjuk vészelni a próbatételeinket, ha továbbra is igyekszünk szeretni, szolgálni és jószívűbbé válni – hasonlóan a Szabadítónkhoz.
Hálás vagyok az evangéliumért, a családomért, és minden káprázatos emberért az egyházban. Bárhol jártunk misszióban a feleségemmel, Kathleennel szerte a világon, olyan szentekre leltünk, akik szeretik, szolgálják és megáldják egymást, és áldozatokat hoznak egymásért. Mennyei Atya szeret minket, és mi az Ő gyermekei vagyunk. Nincs semmi fontosabb annál, mint hűnek lenni Őhozzá és az Ő Fiához, akik oly hűek hozzánk.
Bárhol szolgált éppen missziót Seable testvér és a felesége, Kathleen szerte a világon, olyan utolsó napi szentekre leltek, akik „szeretik, szolgálják és megáldják egymást, és áldozatokat hoznak egymásért”