A próféta Jézus Krisztushoz vezet minket. Liahóna, 2024. szept.
A próféta Jézus Krisztushoz vezet minket
A próféta azért ismeri az utat, mert ismeri Jézus Krisztust, aki „az út, az igazság és az élet” (János 14:6).
Seeking the One [Keresve azt az egyet]. Készítette: Liz Lemon Swindle. Másolatok készítése tilos!
Egy nap az Egyházigazgatási Épület ebédlőjében étkeztem három másik hetvenessel. Evés közben Russell M. Nelson elnök lépett az asztalunkhoz a levesével, és azt kérdezte: „Csatlakozhatok hozzátok?”
„Természetesen, Nelson elnök!” – feleltük kórusban. Ki ne szeretne a prófétával ebédelni?
Míg ettünk, Nelson elnök megosztott néhány élményt, amelyeket az általa meglátogatott számos országban szerzett, és olyan emberekről beszélt, akik ösztönzően hatottak rá. Olyan kedves, bölcs és nagylelkű volt!
Amikor befejeztük az ebédet, Nelson elnökhöz fordultam, és azt mondtam: „Nelson elnök! Nem tudom, hogy vajon egyhamar ismét egy asztalnál fogok-e ülni veled. De ma este, amikor találkozom a feleségemmel és a gyermekeimmel, elmesélem majd nekik, hogy a prófétával ebédeltem. Tudom, hogy azt fogják kérdezni tőlem: »És mit üzent nekünk?« Nelson elnök! Mit szeretnél, mit mondjak a feleségemnek és a gyermekeimnek?”
Nelson elnök egy pillanatra rám nézett. Már alig vártam, hogy megtudjam, mit fog mondani! „Az üzenetem csak néhány szavas – felelte. – Mondd meg a családodnak, hogy azt mondtam: »Tartsátok be a parancsolatokat!«”
Mindannyian hallottuk már ezt a tanácsot Nelson elnöktől, de abban a pillanatban személyes, erős tanúságot éreztem arról, hogy Nelson elnök valóban a próféta. Megköszöntem neki, és még aznap el is meséltem a történteket a családomnak. Gyermekeink később „Tartsátok be a parancsolatokat” feliratú matricákat készítettek, majd a hűtőre és a tükrökre ragasztották azokat, hogy Nelson elnök szavaira emlékeztessenek minket.
Azóta is el-elgondolkodom Nelson elnök tanácsán. A parancsolatok betartásával kimutatjuk szeretetünket Mennyei Atya és a Szabadító iránt. Közelebb kerülünk Hozzájuk, és megmaradunk a szeretetükben. (Lásd János 14:21; 15:10.)
Ez a prófétai élmény mély és lelkileg jelentőségteljes igazságot erősített meg számomra. Ahogy az elemiben énekeljük: „…tudhatjuk mindig, mi a jó irány, ha megszívleljük a próféták szavát.” Ő valóban ismeri az utat! A próféta azért ismeri az utat, mert ismeri a Szabadítót, aki „az út, az igazság és az élet” (János 14:6). Amikor követjük a prófétát, akkor Jézus Krisztushoz vezettetünk.
A próféták szent szerepe
Az Úr jelentőségteljes és szent szerepet adott a prófétáknak az ősi időkben és napjainkban is. A szentírásokban azt olvassuk, hogy „bizonyosan semmit sem cselekszik az Úristen, amíg ki nem nyilatkoztatja titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak” (vö. Ámós 3:7 és a Joseph Smith-fordítás).
Ezékiel könyvéből többet is megtudunk arról, hogy mi a prófétákkal szemben támasztott követelmény. Az Úr azt mondta Ezékiel prófétának, hogy „őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, [figyelmeztesd] őket az én nevemben” (Ezékiel 33:7).
A prófétáknak – a toronyban lévő őrállókhoz hasonlóan – különleges megbízásuk van arra, hogy az Úr szószólói legyenek, és kijelentsék azt, amit Ő kinyilatkoztatott nekik. Az Úr megköveteli prófétáitól, hogy hithű, feddhetetlen és rettenthetetlen férfiak legyenek.
A lámánita Sámuel illusztrációját készítette: Dan Burr
A lámánita Sámuel például teljes elkötelezettséget tanúsított Jézus Krisztus iránt, amikor a falon állt és kijelentette a nefitáknak mindazt, amit az Úr a szívébe helyezett (lásd Hélamán 13:4).
„És íme, az Úrnak egy angyala jelentette ki ezt nekem, és örvendetes híreket hozott a lelkemnek – közölte velük Sámuel. – És íme, azért küldettem hozzátok, hogy nektek is kijelentsem ezt, hogy hozzátok is elérhessenek az örvendetes hírek; de íme, ti nem akartatok befogadni engem” (Hélamán 13:7).
Figyelemre méltó számomra, hogy Sámuel merészen bizonyságot tett az igazságról – még akkor is, amikor a nefiták „köveket dobtak rá…, és… nyilakat is kilőttek rá, míg a fal tetején állt” (Hélamán 16:2). Ezt a merészséget látjuk napjainkban is a prófétákban, látnokokban és kinyilatkoztatókban.
Jobb hellyé tenni a világot
Nemrégiben találkoztam egy házaspárral a Tennessee állambeli Nashville-ben tartott egyik cövekkonferencián. A feleség egész életében hithű tagja volt az egyháznak. A férje nem volt egyháztag.
Odajöttek hozzám, és a férj azt mondta: „Készen állok megkeresztelkedni.”
Boldog voltam, amikor ezt hallottam! Megkérdeztem tőle: „Mi változott?”
Ezt felelte: „Amikor meghallottam Nelson elnök üzenetét az általános konferencián, az nagyon megérintett. Azonnal tudtam, hogy ő egy próféta. Bizonyságot szereztem, és most készen állok megkeresztelkedni.”
Ismerek egy nőt Ghánából is, Cape Coastból, aki valahogy elkezdte nézni az általános konferenciát. Annak előtte soha nem hallott Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházáról, de lebilincselőnek találta azt, amit a prófétáktól, látnokoktól és kinyilatkoztatóktól látott és hallott. Utána elkezdte keresni az egyházat. Rátalált az egyik kápolnára, és találkozott a misszionáriusokkal. Végül aztán megkeresztelkedett. Nemrégiben képeket küldött nekem magáról a templom előtt, amint éppen arra készült, hogy részesüljön a felruházásában.
Ez a két eset megmutatja, milyen erőteljes a próféta üzenete a világ számára! Ha mindenki megszívlelné az üzenetét, akkor a világ nagyon békés lenne. Mindannyian arra összpontosítanánk, ami a leginkább számít; például arra, hogy kapcsolatot alakítsunk ki Mennyei Atyával és az Ő Fiával, Jézus Krisztussal, valamint erős, örök családokat építsünk. Emellett a legjobbat adnánk önmagunkból, mert betartanánk a két nagy parancsolatot: szeressük Istent és szeressük a felebarátainkat (lásd Máté 22:37–39). Előhoznánk Siont – egy olyan társadalmat, ahol szeretet, igazlelkűség és összhang uralkodik, a tanítványság lelkületét tükrözve (lásd Tan és szövetségek 82:14).
Amikor követjük a prófétát, biztosak lehetünk abban, hogy azt tesszük, amit Isten szeretne, hogy tegyünk, mert a próféta Jézus Krisztust követi és segít nekünk is követni. Jézus Krisztusnak köszönhetően minden értelmet nyer az életben. „[Ö]römöt érezhetünk, függetlenül attól, hogy mi történik – vagy mi nem történik – az életünkben.” A prófétát követve valóban jobb hellyé tehetjük a világot.
Lelj rá a megígért áldásokra
Amikor a szenteket kiűzték az Ohio állambeli Kirtlandből, az Első Elnökség megbízta Oliver Grangert, hogy adja el a szentek ingatlanait, és rendezze az egyház adósságait. Oliver – aki átlagos ember volt, és a fagyok során korábban szinte teljesen megvakult – elfogadta ezt az emberpróbáló feladatot, mert Joseph Smith próféta és más vezetők erre kérték. Sok nehézségen keresztül kitartott, és az Úr nagyra értékelte az áldozatát és az erőfeszítéseit.
Ezt mondta róla: „[E]mlékszem Oliver Granger szolgámra; íme, bizony mondom neki, hogy neve szent emlékezetben tartatik nemzedékről nemzedékre, örökkön örökké…
[É]s amikor elesik, keljen fel újra, mert áldozata szentebb lesz számomra, mint gyarapodása” (Tan és szövetségek 117:12–13).
Oliver és felesége, Lydia támogatták a prófétát, az Úr pedig elismerte, hogy Oliver minden tőle telhetőt megtett, még ha nem is mindig járt sikerrel. Az Úr kiemelte, hogy az erőfeszítései értékesebbek az elért eredményeinél.
Sem egykori misszionáriusként, sem pedig napjainkból nem tudom felidézni, hogy sokat hallottam volna Oliver Grangerről, de a nevét megemlíti a szentírás, mert engedelmeskedett a próféta iránymutatásának és elnyerte a megígért áldásokat – a neve valóban szent emlékezetben van tartva. Oliver Granger példájából azt látjuk, hogy bár az iránymutatás isteni forrásból érkezik (prófétákon keresztül), ez nem biztosít kihívásoktól mentes sima ösvényt – ám az ígéretek biztosak (lásd Alma 37:17).
Milyen lenne az életünk próféták nélkül? Az élő próféta – az egyház elnöke – jelenti azt a közvetlen csatornát, melyen keresztül Isten az Ő népének üzen, és ő az egyetlen olyan ember a földön, aki kinyilatkoztatást kap az egyház egészének az irányítására. Emellett Istentől jövő folyamatos kinyilatkoztatást ad, hogy segítsen nekünk eligazodni napjaink kihívásai között. Ha megszívleljük a próféta tanácsát, békességre, örömre és iránymutatásra lelhetünk az életünkben, miközben igyekszünk hasonlóbbá válni Jézus Krisztushoz. (Lásd Tan és szövetségek 21:4–6.)
Fogadjuk hát be a mai próféták tanításait és példáját, tudva azt, hogy eszközök ők Isten kezében, és örök áldások felé vezetnek minket! Szeretem őket és imádkozom értük. Hálás vagyok, amiért tudom, hogy sugalmazásban részesülnek, és segítenek a Szabadítónkhoz, Jézus Krisztushoz vezetni minket és a családunkat.