Liahóna
A szent papság alsóruhája
2024. szeptember


A szent papság alsóruhája. Liahóna, 2024. szept.

A szent papság alsóruhája

A templomi felruházás részeként a szövetségeink egy szent, fizikai emlékeztetőjét kaptuk, amely magát a Szabadítót jelképezi.

Ádám és Éva együtt sétál

Adam and Eve [Ádám és Éva]. Részlet. Készítette: Douglas M. Fryer

Függetlenül a felkészítéstől, melyet kétségtelenül megkaptak, és a megerősítésektől, amelyekre próbáltak emlékezni, bizonyára hatalmas megrázkódtatást jelentett Ádám és Éva számára elhagyni az Éden paradicsomi kertjét és belépni egy bukott világba.

Komolyan és tudatosan felismerték, mit jelent a nyugodt, gondtalan életüket az ellentétek, a veríték, a tövis és a bánat világára cserélni, melyet végül valami halálnak nevezett dolog követ majd. Kezdetben nem tudhatták, mit takar mindez, hamarosan azonban megtanulták, hogy minden egyes nap új fájdalmat hozhat. Valójában a legfájdalmasabb az a felismerés volt, hogy mindezzel Mennyei Atyjuktól elválasztva fognak szembenézni – „[kir]rekesztve a[z Ő] színe elől”, amint azt Mózes később feljegyezte.

Megtapasztalván ezt a különválást és magányt egy hideg, kietlen világban, mily vigasztaló lehetett Ádám és Éva számára emlékezni egyvalamire: hogy ígéretek adattak – szövetségnek nevezett szent és örök dolgok. Ők azt ígérték meg, hogy életük minden napján engedelmeskedni fognak az Atyának, az Atya pedig megígérte, hogy biztosít egy Szabadítót, aki majd enyhíti fájdalmukat és bánatukat, engesztelést hoz a hibáikért, és biztonságban visszaviszi őket az Ő színe elé.

De hogyan emlékeznek majd ezek a halandók arra, amit megígértek? Miképpen tartják észben veszedelmes helyzetüket – állandóan, éjjel-nappal?

Szövetségeik emlékeztetője

Erre emlékeztetőül „bőrruhát” adott nekik. Micsoda ajándék volt ez, és milyen időszerű! Miután ettek a tiltott gyümölcsből, Ádám és Éva szinte azonnal felismerték hogy mezítelenek. Először megpróbálták fügefalevéllel eltakarni meztelenségüket. Aztán, mivel féltek attól, hogy ez nem lesz elég, megpróbáltak elrejtőzni az Úr elől. (E balga próbálkozás a bizonyítéka volt annak, hogy kezdetét vette a halandóság!) Attól a pillanattól fogva egy szerető Atya folyamatosan hívja gyermekeit, hogy rejtekükből jöjjenek Őhozzá. Irgalmának köszönhetően – ahogy azt az akkori bőrruhákkal és azóta is számos különböző ruhadarabbal tette – Ő nem hagyott mezítelenül minket, hanem „az igazlelkűség köntösébe” öltöztette az engedelmeseket, emlékeztetőül az ígéreteinkre és a szövetségeinkre. A szabadítás eme ruhái minden ajándék közül a legnagyobbat: Jézus Krisztus engesztelését jelképezik.

Az alsóruha a Szabadítót jelképezi

Nos, az Ádámról és Éváról, a szövetségekről és a ruházatról való mindezen gondolat természetesen több, mint puszta elmefuttatás. Nem nehéz elképzelni, mit érzett Ádám és Éva, hiszen mi is szembesülünk gondokkal ebben a bukott világban. Mi is el lettünk választva Isten jelenlététől, és minden alkalommal, amikor vétkezünk, egyre inkább eltávolodunk Tőle. Ádámhoz és Évához hasonlóan nekünk is megadatott ugyanaz a Szabadító: a názáreti Jézus Krisztus, az Alfa és az Omega, az élő Isten Fia. Ádámhoz és Évához hasonlóan mi is szövetségeket kötöttünk Istennel. A templomi felruházás részeként pedig szent fizikai emlékeztetőt kaptunk ezekre a szövetségekre – magának a Szabadítónak a jelképét. A mi adományozási korszakunkban ezt a szent papság alsóruhájának nevezik.

Ezt az alsóruhát a külső ruházatunk alatt viseljük. Bármilyen feladataim is legyenek, bármilyen szerepkörnek tegyek is eleget az életben, bármilyen kötelességekkel is járjon a mindennapi élet, mindezek mögött ott vannak a szövetségeim – mindig és mindörökké. Mindezek mélyén ott vannak azok a szent ígéretek, amelyekbe minden áron kapaszkodom. Az alsóruhával nem hivalkodom vagy mutogatom azt a világ előtt, ahogyan a szövetségeimet sem. Azonban mindkettőt közel tartom magamhoz – olyan közel, amilyen közel csak lehet. Roppant személyesek ezek és páratlanul szentek.

E szövetségekre – e kétirányú ígéretekre – emlékezve, egész életünkön át viseljük az alsóruhát. Ez a gyakorlat tükrözi azon vágyunkat, hogy a Szabadító állandó hatással legyen az életünkre. A többi szeretett jelkép időszakos. Egyszer keresztelkedünk meg az életünkben. Hetente egyszer veszünk az úrvacsorából. Eljárunk a templomba, ahogy a körülményeink engedik. A szent papság alsóruhája azonban más: e jelkép iránt éjjel-nappal kifejezzük a tiszteletünket.

És ilyenek a szövetségek is: nem mellőzzük azokat kényelemből vagy nemtörődömségből, és nem módosítjuk azért, hogy illeszkedjenek a társadalmi ízléshez és szokásokhoz. Jézus Krisztus tanítványának az életében a világ útjait kell módosítani ahhoz, hogy összhangban legyenek a szövetségeivel, nem pedig fordítva.

Amikor felvesszük az alsóruhát, akkor – amint azt az Első Elnökség tanította – Jézus Krisztus szent jelképét öltjük magunkra. Ha ez a helyzet, akkor miért keresnénk valaha is kifogást, hogy levegyük ezt a jelképet? Miért fosztanánk meg magunkat az alsóruha által jelképezett hatalom, oltalom és irgalom ígéretétől? Éppen ellenkezőleg: valahányszor ideiglenesen le kell vennünk az alsóruhát, lelkesen vegyük azt vissza, amilyen hamar csak lehetséges, hiszen emlékezünk mind az ígéretekre, mind pedig a veszélyekre, amelyek szövetségeink értelmét adják. Mindenekelőtt Krisztus keresztjére és üres sírboltjára emlékezünk.

Néhányan talán azt mondják: „Más módjai is vannak, hogy Jézusra emlékezzek.” Erre én azt felelem, hogy ez csodálatos. Minél több módon tesszük ezt, annál jobb. Mindannyian gondolkodjunk el, miképpen tudnánk a lehető legtöbbféleképpen eleget tenni a vállalt kötelezettségünknek, mely szerint „őrá mindenkor emlékez[zünk]”. Ennek során azonban képmutatás lenne szándékosan elhanyagolni azt az emlékeztetőt, melyet maga az Úr adott a felruházottaknak: a szent papság alsóruháját.

Jézus Krisztus és az Ő evangéliuma jelent számomra mindent. Minden örökkévaló reményem és törekvésem, minden, ami kedves számomra, Őtőle függ. Ő az „én szabadításom kősziklája”, az összeköttetésem Mennyei Atyámmal, az egyetlen utam a visszatérésre ahhoz, amivel egykor rendelkeztem, és amivel most újra szeretnék rendelkezni, oly sok minden mással együtt. Az Ő nekünk adott ajándéka a legnagylelkűbb, melyet valaha is kaptam, a legnagylelkűbb, mely valaha is adatott – végtelen szenvedéssel fizetve érte, végtelen sok emberre kiterjesztve, végtelen szeretettel átnyújtva. A tövisek és bogáncsok, a fájdalom és gyötrelem, e bukott világ bánata és bűne mind „felemésztődik Krisztusban”.

Így hát viselem a szent papság alsóruháját – minden egyes nappal és éjjel a megfelelő módon, azóta, hogy 64 évvel ezelőtt, 19 évesen felruháztak –, mert szeretem Őt, és mert szükségem van az alsóruha által jelképezett ígéretekre.

Kérdéseid vannak az alsóruha viseléséről?

Talán abban a reményben olvasod ezt a cikket, hogy megválaszolok egy bizonyos kérdést az alsóruhával kapcsolatban. Talán reménykedsz egy így szól az Úr vagy egy így szólnak az Ő szolgái jellegű útmutatásban egy, a szívedhez közel álló ügyben. A kérdésed fakadhat munkavállalással, testmozgással, higiéniával, éghajlattal, visszafogottsággal, tisztálkodási lehetőségekkel vagy akár egészségügyi állapottal kapcsolatos személyes körülményekből.

Az ilyen kérdésekre néhány válasz megtalálható a temples.ChurchofJesusChrist.org oldalán és az Általános kézikönyv 38.5-ös szakaszában. Egy-egy személyes ügyet illetően tanácskozhatsz bizalmasan a családtagjaiddal és a vezetőiddel. Az előkészítő szertartások során azonban nagyon világos útmutatás adatik, továbbá örökkön örökké ott van Mennyei Atyád, aki ismer és szeret téged, és mindent megért a körülményeiddel kapcsolatban. Nagyon örülne, ha személyesen Neki tennéd fel ezeket a kérdéseket.

A Utah-i St. George templom tornya

Fénykép a Utah-i St. George templom tornyáról

Kérlek, ne érts félre! Amikor isteni útmutatást kérsz, a Lélek nem fog mást sugalmazni, mint hogy kövesd a templomban kapott útmutatást és az Első Elnökség által a közelmúltban kiadott nyilatkozatban elhangzott prófétai tanácsot. Egy szerető Atya nem fog segíteni abban, hogy megmagyarázd magadnak, miért teszel a lehetségesnél kevesebbet azért, hogy igazodj az Ő mércéihez az odaadásban és a visszafogottságban, amelyek áldást hoznak rád most és mindörökké. De vajon érti-e a kérdéseidet, és segítségedre lesz-e abban, hogy elnyerd az alsóruha tiszteletben tartásának és a szövetségeid megtartásának az áldásait? Igen! Kellhet-e hozzáértő egészségügyi és mentálhigiénés szakemberekkel is tanácskoznod szükség esetén? Hát persze! Figyelmen kívül kell-e hagynod a józan észt, netán túl kell-e tekintened a célon? Imádkozom azért, hogy ne tedd.

Nem tudom minden kérdésedet megválaszolni. Még a saját kérdéseim közül sem tudom az összesre a választ. Az Úr Jézus Krisztus apostolaként azonban megígérhetem neked egy szerető Isten segítségét, aki arra törekszik, hogy sikerekben és áldásokban legyen részed, mégpedig oly módokon, ahogy az még fel nem fogható és előre nem látható, amennyiben megtartod a Vele kötött szövetségeidet.

Jegyzetek

  1. Mózes 5:4.

  2. Mózes 4:27.

  3. Lásd Mózes 4:13–14.

  4. Lásd Ésaiás 61:10; 2 Nefi 9:14; lásd még Jelenések 19:8; 2 Nefi 4:33; Mormon 9:5; Tan és szövetségek 109:76.

  5. Nyilvánvaló, hogy a ma viselt alsóruha nem pontosan olyan, mint az Ádámnak és Évának adott bőrruha. Az alsóruhán az évek során számos alkalommal történt átalakítás, többek között az anyagában és a szabásában is. Azonban azok a dolgok, amelyek igazán számítanak – az alsóruha szent természete, az általa jelképezett szövetségek –, nem változnak.

  6. Az alsóruha teljes neve, csakúgy, mint az egyház teljes neve, sokatmondó. A papság Isten hatalma, és az alsóruha viselése arra az isteni hatalomra emlékeztet, amely akkor áll rendelkezésünkre, amikor szövetségeket kötünk Istennel és megtartjuk azokat.

  7. Lásd Moróni 4:3; 5:2.

  8. 2 Nefi 4:30.

  9. Vö. Móziás 16:8; lásd még Alma 31:38.