Enyhülésre lelni az Istennel fenntartott szövetséges kapcsolatunkban. Liahóna, 2024. szept.
Enyhülésre lelni az Istennel fenntartott szövetséges kapcsolatunkban
Jézus Krisztus a tiszta szeretet, a gyógyulás, a boldogság és az enyhülés forrása.
He Comes Again to Rule and Reign [Ő újra eljön, hogy kormányozzon és uralkodjon]. Készítette: Mary R. Sauer. Részlet.
Már jó ideje foglalkoztatja a gondolataimat és az érzéseimet az az enyhülés, melyre az Istennel fenntartott szövetséges kapcsolatunkon keresztül tehetünk szert. Amikor az Úr prófétája arra tanított és buzdított minket, hogy tanuljunk a szövetségekről, a templomokról és a papsági hatalomról, azon kaptam magam, hogy kutatom, szeretem és lakmározom a szövetségekben foglalt felélénkítő igazságokon.
Arra lettünk szánva, hogy szövetségeinken keresztül erőteljes módon társuljunk az Úrral. Szeretne velünk lenni az aggodalmaink és a döntéseink idején is. Nem szükséges, hogy egyedül jussunk keresztül az élet kihívásain, szomorúságain, bizonytalanságain és szívfájdalmain. Ő ott lesz mellettünk. Ezt mondta: „Nem hagylak titeket gyámolítatlanul: eljövök ti hozzátok” (vö. János 14:18).
Russell M. Nelson elnök Isten jelleméről és az Ő irántunk táplált hatalmas szeretetéről beszélt, amikor azt tanította, hogy „a szövetség ösvénye teljes egészében az Istennel való kapcsolatunkról szól”. Így fogalmazott: „Miután ti és én szövetséget kötöttünk Istennel, az Ővele való kapcsolatunk sokkal szorosabb lesz, mint a szövetségkötésünk előtt. Attól fogva össze vagyunk kötve. Az Istennel kötött szövetségünk miatt Ő soha nem fárad bele abba, hogy segítsen nekünk, és soha sem merítjük ki az Ő irgalmas türelmét irántunk. Mindegyikünknek különleges helye van Isten szívében. Nagy reményeket táplál velünk kapcsolatban.”
Békességem legnagyobb forrása
Olyan nővérként, aki még nem kötött házasságot, ennek a szeretetteljes és irgalmas szövetséges kapcsolatnak Mennyei Atyámmal és a Szabadítóval erőteljes szerepe van az életemben; ez volt és ma is ez számomra az enyhülés és békesség legnagyobb forrása. A családi állapotunktól vagy a hátterünktől függetlenül az Úr azt szeretné, ha erőteljes módon társulnánk Ővele – hogy „egyek” legyünk Vele (3 Nefi 19:23) „minden dolg[unk]ban” (Alma 37:37). Amikor az Úrhoz fohászkodunk támogatásért, és örökre az Úrra vannak helyezve szívünk érzelmei (lásd Alma 37:36), akkor ez a gyönyörű szövetséges kötelék be tudja tölteni az életünket.
Szabadítónkon, Jézus Krisztuson keresztül enyhülésben lehet részünk, hogy ne egyedül kelljen átjutnunk az élet kihívásain.
Mindannyiunknak vannak olyan aggályai és szükségletei, amelyekben egyedül érezhetjük magunkat. Ő azonban törődik az aggályainkkal, legyenek azok bármily nagyok vagy kicsik. Magam is éreztem már, hogy szükségem van a segítségére, amikor olyan, látszólag apró dolgok miatt aggódtam, mint az én „örök barátom” – a házfelújítás. Nincs házastársam, akivel tanácskozhatnék erről, így hát aggódhatok egyedül a megfelelő kivitelező megtalálása, a méltányos költségek, a munkából kieső időm, valamint a pénzügyeimmel és az otthonommal való jó sáfárkodás miatt. A minap kész győzelem volt, hogy sikerült ismét működésre bírni a garázsom ajtaját! Az Úr meghallgatta az aggodalmamat. És bár mindent összevetve apróságról volt szó, Ő mégis megválaszolta az imámat. Hogyan? Egy kedves szomszédon, a Lélek segítségén és egy YouTube-videón keresztül abban az áldásban volt részem, hogy tudtam, miként kell megjavítanom az ajtót.
Ha az Úr az apró szükségletekre is odafigyel, akkor képzelhetjük, hogy mily nagyon vágyik megáldani és támogatni minket a szív és a lélek fajsúlyosabb dolgaiban, melyek száma egyáltalán nem kevés, és közéjük tartozik a bántalmazás, a szenvedélybetegség, a nehéz családi kapcsolatok, a veszteség és a csalódás, a folyamatos mentális és fizikai egészségügyi kihívások, a pénzügyi ínség, az állandó aggodalmak szülőként, az állandó aggodalmak egy szülő gondozása kapcsán, a küszködés a személyes hittel vagy olyan gyermekkel vagy házastárssal, aki úgy dönt, hogy elzárkózik az evangéliumtól.
Az élet feldúlt és fáradt időszakai során erősen támaszkodtam az Istennel fenntartott szövetséges kapcsolatomra, és szorosan kapaszkodtam abba. Amikor bíztam az Ő szeretetteljes gondoskodásában, és minden tőlem telhetőt megtettem, hogy Neki szenteljem az életemet, akkor a papsági hatalma által Ő enyhülést biztosított, és Gondviselőm lett a lelki és fizikai szükségleteim kielégítésében. Enyhítette a félelmet, a bizonytalanságot, a kevélységet, a bűnt, a magányt, a bánatot.
Nelson elnök világosan és bizonyossággal tanított: „Az Istennel kötött szövetségek megtartásának a jutalma mennyei hatalom – olyan hatalom, amely megerősít minket, hogy jobban bírjuk a próbatételeinket, kísértéseinket és szívfájdalmainkat.”
Jézus Krisztuson keresztül enyhülésben lehet részünk, hogy ne egyedül kelljen átjutnunk az élet kihívásain.
Yee nővér két olyan nővérrel Mikronéziában, akik a szüleik által magukra hagyott gyermekeket nevelnek
Nővérek „a tenger szigetein”
Miközben az Isten és köztünk meglévő szövetséges kötelék áldásain elmélkedtem, eszembe jutott egy korábbi megbízásom, amikor az Ázsia Északi Területre látogattam.
Abban a kiváltságban volt részem, hogy a Mikronéziában található Chuuk szigetcsoportjára utazhattam, mintegy 2400 kilométerre délkeletre Japántól. A Weno szigetén lévő nővérek közül ketten annak szentelték az életüket, hogy olyan gyermekeket neveljenek, akiket a szüleik magukra hagytak. Ez a két nővér fontosnak érezte, hogy ezeket a gyermekeket az evangéliumban nevelje. Az egyik nővér egyedülálló, és teljes munkaidőben iskolai tanácsadóként dolgozik.
Megosztottam velük Nelson elnök üzenetét az egyháztag nővérekhez: szeretünk benneteket, szükség van rátok és becsesek vagytok.
A gyönyörű egyedülálló nővér, aki az unokahúgait és unokaöccseit neveli, könnyekre fakadt, és azt mondta, hogy egy ideje már nem érezte magát becsesnek; inkább elfeledettnek. Bizonyságát tette azonban, hogy érzi Isten iránta tanúsított szeretetét és figyelmét a próféta azon szavaiból, melyek szerint ő is „becses”, és tudja, hogy ez igaz. Érezte Isten gyógyító szeretetét; enyhülésre lelt.
Az Úr a következőket kérdezte: „Nem tudjátok, hogy én, az Úr, a ti Istenetek, teremtettem minden embert, és hogy megemlékezem azokról, akik a tenger szigetein vannak…?” (2 Nefi 29:7).
Mennyei Atyjuk és a Szabadítójuk ismeri ezeket a nővéreket. Nincsenek magukra hagyva. Ahogy ti és én sem vagyunk magunkra hagyva a próbatételeinkben és a kihívásainkban. Az Úr közel 14 000 kilométerre küldött nekem repülővel, vonattal, autóval és hajóval, hogy elvigyem Isten szeretetét és enyhülését egyetlen embernek a tenger szigetein. Éppen így fog megtalálni titeket és engem is a személyes szigeteinken, ahol talán egyedül érezzük magunkat azon aggodalmainkkal és terheinkkel, melyeket a szívünkben hordozunk. Ő jelen van, és felkészült arra, hogy megáldjon, vezéreljen és megvigasztaljon minket.
„De én eljöhetek hozzád”
Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) egyszer elmesélte egy fiatal elvált nő történetét, aki hét gyermek édesanyja volt, korban 7 és 16 év között. Ez a nő egy este átment a szemben lakó szomszédjához, hogy átvigyen neki valamit. Hinckley elnök később így idézte fel ezen édesanya szavait:
„Amikor megfordultam, hogy hazasétáljak, megláttam a kivilágított házamat. Fülemben még ott csengtek gyermekeim szavai, melyeket akkor mondtak, amikor néhány perce kiléptem az ajtón. Ezt mondták: »Anya, mi lesz vacsorára?« »El tudsz vinni a könyvtárba?« »Vennem kell néhány kartonpapírt ma este.« Fáradtan és kimerülten ránéztem a házra, és láttam, hogy minden szobában ég a villany. Azokra a gyermekekre gondoltam, akik odahaza várják, hogy hazajöjjek, és kielégítsem a szükségleteiket. A terhem nehezebbnek tűnt annál, mint amit el tudok viselni.
Emlékszem, amint könnyes szemmel felnéztem az égre, és így szóltam: »Kedves Atyám, nem vagyok rá képes ma este. Túl fáradt vagyok. Nem tudok szembenézni vele. Nem tudok hazamenni, és egyedül gondoskodni azokról a gyermekekről. Elmehetnék Hozzád, és Veled maradhatnék csak egyetlen éjszakára? […]«
A valóságban nem hallottam a választ, de az elmémben igen. A felelet így szólt: »Nem, kicsiny gyermek, nem jöhetsz most hozzám. […] De én eljöhetek hozzád.«”
„De én eljöhetek hozzád.” Eljött hozzá, és hozzátok és hozzám is el fog jönni, ahogy eljött a Szabadító az asszonyhoz is a kútnál, ahol az nap nap után dolgozott és fáradozott (lásd János 4:3–42). Bátorította őt, tanította, kijelentette neki a messiási kilétét, és szerette őt, amikor talán még ő sem szerette magát. A kútnál lévő asszonynak, a hétgyermekes fiatal édesanyának, nektek és nekem – Jézus Krisztus készen áll, hogy enyhülést nyújtson. Tanúsítom, hogy a szerető Istennel meglévő szövetséges kötelékünk révén enyhülést nyerhetünk.
Hozzám hasonlóan talán ti is segítségért fohászkodtatok, hogy ne hagyassatok magatokra életetek érzelmileg, fizikailag és lelkileg leginkább megterhelő időszakaiban. A növekedés ezen erőteljes időszakai, ahogy mondani szoktam, „lelki striákat” hagynak az ember lelkén. De bizonyságot teszek arról, hogy Ő hordozott engem, és titeket is hordozni fog. A tenyerébe vésett titeket (lásd Ésaiás 49:16; 1 Nefi 21:16). Ő ott volt, miközben arra törekedtetek, hogy „sötétben is igazlelkűek” legyetek. Nem hagyott el engem, és titeket sem fog. Én pedig örökké szeretni fogom Őt ezért.
Kedves nővérek és fivérek! A tiszta szeretet, a gyógyulás, a boldogság és az enyhülés forrása már megvan Jézus Krisztusban. Tanúsítom, hogy Jézus Krisztus az enyhülés.
Szeretne gondoskodni rólatok, megáldani titeket és megbocsátani nektek. Pontosan ebből a célból jött: hogy megadja nektek azt a szükséges enyhülést, amelyre vágytok. Ő a világ Megváltója, és tanúsítom, hogy Ő él, és szeret benneteket.
Részlet a Brigham Young Egyetem 2023. május 3-án tartott női konferenciáján elhangzott beszédből.