Hogyan segített az összeomlásom újjáépíteni a hitbéli alapzatomat. Liahóna, 2024. szept.
Fiatal felnőtteknek
Hogyan segített az összeomlásom újjáépíteni a hitbéli alapzatomat
Némi komoly mentális, fizikai és lelki kihívás után rájöttem, mit jelent gyógyulásra lelni a Szabadítónkon, Jézus Krisztuson keresztül.
Misszionáriusként szolgáltam Franciaországban, amikor a világ bedőlt, és a Covid19 szigorú lezárásokba taszította az egész országot. Az életem során mindvégig depresszióval küszködtem, ezért aggódtam, hogy a bezártság miatt újra elő talál jönni. Azonban a karantén első hete – a történelmi 2020. áprilisi általános konferenciához vezető hét – életem egyik leginkább lelki hete volt.
Visszatekintve, az azon a héten átélt élmények olyannak érződtek, mintha az Úr éppen megerősített volna engem egy vihar előtt.
Gary E. Stevenson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából mondott egy beszédet azon a konferencián a Salt Lake templom alapjainak a javításáról. A saját életünkhöz hasonlította az átépítést, és arra kért minket, hogy gondoljuk át a következő kérdést:
„A lelki és az érzelmi egyéniségem mely alapvető elemei teszik lehetővé számomra és a családom számára azt, hogy szilárdak és mozdíthatatlanok maradjunk, ellenállva még azoknak a földrengésszerű és viharos eseményeknek is, amelyek biztosan bekövetkeznek majd az életünkben?”
Miközben a beszédét hallgattam, a Lélek azt a benyomást keltette bennem, hogy a templomhoz hasonlóan az életem következő időszakában nekem is többféle komoly átalakuláson kell majd átmennem. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy ha az Úrhoz fordulok e kihívások közepette, akkor Ő segíteni fog megerősítenem a hitem alapját.
Romokban
Amint arra számítottam is, hamarosan depresszióssá váltam, és kis idő múlva már azt éreztem, hogy csapdába ejtett az öngyilkossági gondolatok végtelen körforgása. Mentálisan, érzelmileg és lelkileg is romokban éreztem magam.
Két hónapnyi karantén után egy kicsit javultak a dolgok. A körülményeimben bekövetkezett változásoknak – egyebek közt az antidepresszánsok szedésének és a lezárások befejeződésének – köszönhetően elkezdtem mentálisan jobban érezni magam. Csakhogy nem sokkal ezután a testi egészségem kezdett romlani, és három nagy csomót vettem észre elöl a nyakam tövénél.
Eleinte nem vettem róluk tudomást, de amikor a tüneteim rosszabbra fordultak, világossá vált, hogy nem maradhatok tovább a missziós terepen. Hazatértem, ahol azon nyomban vérrákot – Hodgkin-limfómát – állapítottak meg nálam.
Mivel az antidepresszánsaimnak volt némi érzelmi fásultságot okozó hatása, eléggé közönyösnek éreztem magam, amikor belevágtam a féléves kemoterápiába.
Fizikailag viszont így is kezdtem összeroskadni.
A lelki alapzatom újjáépítése
Egy évvel a kemoterápiás kezelésem befejezése után elkezdtem fizikailag jobban érezni magam. Ismét egyetemre jártam és terveket szőttem. Azonban a missziómon és a kemoterápia során érzett perzselő lelki fájdalom és a fásultság mostanra átalakult a Mennyei Atya és Jézus Krisztus iránti közömbösség általános érzésévé.
Küszködtem az átéltekkel kapcsolatos érzéseimmel, és úgy éreztem, mintha Ők pont akkor hagytak volna magamra, amikor a legmélyebben voltam.
Mennyei Atya azonban tudta, milyen ösvényeken kell haladnom ahhoz, hogy meggyógyulhassak.
Úgy éreztem, mintha az egykor erős hitem és életteli személyiségem romjaival és maradványaival vesződnék. Nagyon úgy éreztem, mintha ez már nem is én lennék. Bár a szívem egyre jobban megnyílt az Úr azon próbálkozásai előtt, hogy felkaroljon engem, ugyanakkor lelkileg bűntudatot, szorongást és érdemtelenséget éreztem az evangélium iránti közömbösségem miatt.
Miután hónapokon át töprengtem a lelki egészségemen, késztetést éreztem arra, hogy apró lelki változtatásokat végezzek el az életemben. Bár előtte egy ideig figyelmen kívül hagytam a fájdalmat, ezúttal foglalkozni szerettem volna azzal a szenvedéssel, melyet az átélt kihívások miatt éreztem a lelkemben.
És hamarosan már láttam is Mennyei Atya kezét az életemben. Anélkül, hogy a barátaim és a szeretteim tudták volna, milyen fásult vagyok lelkileg, szóba hozták a gyógyulás témáját. Egyikük meg is osztott velem egy áhítati beszédet Elaine S. Marshalltól.
Vonakodva bár, de elolvastam.
Elaine, aki ápolónő volt, párhuzamot vont a testi és a lelki gyógyulás között. Ezt mondta: „Az orvosi beavatkozás nem egyenlő a gyógyulással. A beavatkozás lehet sima, gyors és egyszerű is, mint amilyen egy altatásban végzett rövid műtét. […] A gyógyulás… gyakran a felépülés és növekedés egész életen át tartó folyamata, amely annak ellenére – vagy talán éppen annak köszönhetően – zajlik, hogy testileg, érzelmileg és lelkileg kitartó ostrom alatt állunk. Idő kell hozzá.”
Aligha véletlen, hogy a rákom kezeléséhez is kellett hat hónapnyi kemoterápia. A kemó hatásai kíméletlenek, kirívóak és kimerítőek. Érdekes módon, abból, ahogy megtanultam gyógyulni hagyni a testemet, megtanultam egyúttal egy fontos tantételt a lelki gyógyulásról is: azt, hogy miként merítsek Jézus Krisztus kegyelméből, és hagyjak magamnak időt és teret a Vele és Mennyei Atyával meglévő kapcsolatom gyógyulására.
A Szabadító kegyelmében részesülve
A kegyelem isteni segítség, képessé tevő és megerősítő hatalom, valamint lelki gyógyítás. Egy Mennyei Atyánktól kapott ajándék, mely az Úr Jézus Krisztus engesztelése által lett ránk ruházva.
Az ifjabb Alma a kedvenc példám arra, amikor valaki hozzáfér Jézus Krisztus gyógyító hatalmához az Ő engesztelése által. Mialatt három napon át magatehetetlenül feküdt és „egy elkárhozott lélek fájdalmai” gyötörték, eszébe jutottak apja tanításai Jézus Krisztusról (lásd Alma 36:16–17). Először is segítségre vágyott, majd Krisztushoz fordult, ami megváltoztatta az általa követett irányt, és lehetővé tette számára, hogy lelkileg meggyógyuljon (lásd Alma 36:18–22).
Az én első lépésem a lelki gyógyulás felé az volt, hogy megtaláltam a vágyat az Istennel való kapcsolatteremtésre. Alma tanított meg erre a kezdeti lépésre, amikor ezt mondta: „[E]gy cseppnyi hitet gyakorol[ja]tok, igen, még ha nem is vagytok képesek annál többre, mint hogy vágyjatok arra, hogy higgyetek, engedjétek, hogy ez a vágy mindaddig dolgozzon bennetek, míg oly módon nem hisztek, hogy helyet tudtok adni szavaim egy részének” (Alma 32:27).
Személyes tapasztalat alapján tanúsítom, hogy ez a tanítás igaz.
Ki tudjuk fejleszteni a vágyat, el tudjuk ültetni a magot (Isten szavát), és táplálni tudjuk azt, mígnem valóságossá és kézzelfoghatóvá válik. Végül aztán teremni fognak a Jézus Krisztusba vetett hitünk gyümölcsei, amikor is változást látunk a tetteinkben, a vélekedéseinkben, a hitelveinkben, a szívünkben, az elménkben, majd pedig a lelkünkben. Az alapunk attól fogva Őrá épül majd (lásd Hélamán 5:12).
Alma élményéhez hasonlóan az én saját vágyam arra, hogy ismét érezzem a Lelket és az evangélium örömét, egy teljes irányváltást indított el, amely végigvitt engem a gyógyulás folyamatán. Azóta a Szabadító segített megbékélnem a múltbéli érzéseimmel, amint megtanultam elengedni a neheztelésemet Isten iránt, Őiránta, valamint a saját gyengeségeim iránt.
Neki köszönhetően olyan „részeim” adattak vissza, amelyekről úgy gondoltam, hogy rég elvesztettem a megpróbáltatásaim ködében – például a személyiségem, a vágyaim és az evangélium iránti szeretetem –, amitől épnek, megújultnak és visszaállítottnak érzem magam.
Erősebb alapzat
A fájdalom és a kihívások megváltoztattak, de amikor gyógyulásra leltem Jézus Krisztus által, akkor igazán újjáépítettem Rajta a hitbéli alapzatomat. Ahogy telik az idő, és én egyre gyógyulok, látom, hogy Jézus Krisztusnak köszönhetően megtanulhatok a küszködéseim ellenére is örömre lelni. Most már értem, hogy a próbatételek átélésének a legfontosabb része nem az, ami leomlaszt bennünket, és nem is az általunk érzett fájdalom, hanem ami akkor következik, amikor gyógyulást és újjáépítést tapasztalunk meg a Szabadító kegyelme által.
Patrick Kearon elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította: „Drága barátaim, [akiket] az élet igazságtalanságai érnek –: igenis van számotokra új kezdet! A Gecsemánéban és a Kálvárián Jézus »magára vett… minden olyan kínt és szenvedést, amelyet ti, én és mindenki… valaha is megtapasztal« [Russell M.Nelson: Az egyház helyes neve. Liahóna, 2018. nov. 88], és le is győzte mindezeket.”
Így hát mindenkihez, aki romba dőlve érzi magát, ezzel a kéréssel fordulok: légy bátor, bírd még ki, és bízz az Úrban és az Ő gyógyító hatalmában! Idővel, türelemmel és akár csak a legcsekélyebb vágy esetén is az Ő kegyelme képes átalakítani téged, újjáépíteni az alapzatodat, és segíteni abban, hogy újra épnek érezd magad.
Ezt az ajándékot ajánlja fel mindnyájunknak.
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Észak-Karolinában él.