“Negyvennegyedik fejezet: A tized: 1838. július,” Történetek a „Tanok és Szövetségek”-Ből (2002), 165–66
“Negyvennegyedik fejezet,” Történetek a „Tanok és Szövetségek”-Ből, 165–66
Negyvennegyedik fejezet
A tized
(1838. július)
Az Úr megmondta Josephnek, hogy az Ő népének tizedet kell fizetnie. Mikor Joseph Far West-ben volt, imádkozott a Mennyei Atyához és megkérdezte mennyit adjanak a szentek. Kinyilatkoztatásában az Úr azt mondta, hogy a szenteknek összjövedelmük egytized részét kell fizetni.
T. és SZ. 64:23; 119: Előszó
Ha 10 forintot keresnek, akkor 1 forintot kell fizetni. Fia 100 forintot keresnek, akkor 10 forintot kell adni.
A szentek másként is fizethették a tizedet. Voltak szentek, akik terményük tized részét adták oda. Gabonájuk és szénájuk egy tizedét adták oda. A baromfiak és más állatok tizedét is odaadták. Tizedet fizettek a tejtermékekből és a zöldségfélékből is.
A tized fedezi a templomok építését és a hittérítő munkát, és segíti azokat, akik egész idejüket az Úr munkájának szentelik.
A tizedből származó pénzösszegeket az Egyház tagjainak megsegítésére használják fel. A tized segít a rászoruló emberek részére élelmiszert és ruhaneműt vásárolni.
A tizedet a püspöknek kell átadni. A püspök jutattja el az összegeket az Egyház vezetőihez. Ők azután elhatározzák, hogyan kell felhasználni a pénzt.
A Mennyei Atya csodálatos áldásokban részesíti azokat a szenteket, akik tizedet fizetnek. Azok a szentek, akik nem fizetnek tizedet, nem részesülhetnek ezekben az áldásokban. A Bibliában olvashatjuk, hogy azok a szentek, akik nem fizetnek tizedet, az Istent rabolják meg.