“Hatvanegyedik fejezet: A Mormon Zászlóalj: 1846. június–1847. július,” Történetek a „Tanok és Szövetségek”-Ből (2002), 218–22
“Hatvanegyedik fejezet,” Történetek a „Tanok és Szövetségek”-Ből, 218–22
Hatvanegyedik fejezet
A Mormon Zászlóalj
(1846. június–1847. július)
A szentek Council Bluffs közelében gyülekeztek. Brigham Younghoz az Egyesült Államok hadseregének egyik kapitánya érkezett látogatóba. Allen kapitány néven mutatkozott be.
Allen kapitány azt mondta, hogy az Egyesült Államok elnökének szüksége van 500 emberre a hadseregbe. Brigham Young azt mondta, hogy a Szentek megteszik, amit az elnök kíván.
Allen kapitány beszélt a férfiakkal és ötszázan jelentkeztek a hadseregbe. „Mormon Zászlóalj”-nak hívták őket. Az Egyház tagjait gyakran mormonoknak nevezik, mert hisznek Mormon Könyvében.
Brigham Young lelkűkre kötötte a férfiaknak, hogy legyenek a hadsereg legjobb katonái. Azt tanácsolta, vigyék magukkal a Bibliát és Mormon Könyvét, és hogy legyenek rendesek, tiszták és udvariasak. Ne káromkodjanak és ne kártyázzanak. Brigham Young azt is mondta, hogy tartsák meg Isten parancsolatait. Ha így tesznek, nem kell senkit megölniük.
A Mormon Zászlóalj Allen kapitány vezetésével eltávozott. A szentek nem szívesen engedték el a férfiakat. Hiszen a szenteknek is szüksége volt minden emberre a nyugati úthoz. Az a gondolat is bántotta őket, hogy harcba keverednek. De azt is tudták, hogy a katonákat megfizetik. A pénz pedig majd a szentek segítségére lesz.
A Mormon Zászlóalj délnek vette útját. A katonák hozzátartozói is csatlakoztak a Mormon Zászlóaljhoz. Az út nagy megpróbáltatásokkal járt. Az egész utat gyalog kellett megtenniük.
Az utak nagyon rosszak voltak. A szekerek gyakran elakadtak a mély homokban. Nem volt ivóvizük. Nem voltak fák, ahol az emberek megpihenhettek volna az árnyékban. Sokan megbetegedtek. A szekereken csak a betegek utazhattak.
Allen kapitány elhatározta, hogy a beteg katonák, az asszonyok és gyerekek maradjanak Colorado államban egy Pueblo nevű kisvárosban. A katonáknak zsoldot fizettek. Néhány beteg katona pénzt küldött a családjának Council Bluffs-ba. Nauvoo-ba is küldtek pénzt a szegényeknek, meg a misszionáriusoknak is.
A zászlóalj katonái tovább meneteltek. Néha nem is tudták, hogy hol vannak. A homokba mélyen le kellett ásni, hogy vizet találjanak. A víznek rossz íze volt. A katonáknak nem volt elég élelmük. Nem volt fa, hogy tüzet rakjanak. Száraz gazt égettek.
A katonák találkoztak indiánokkal és másokkal, akiknek volt élelmük. A katonáknak nem volt pénzük ennivalót vásárolni. Ruhaneműjük egy részét adták oda az indiánoknak és így kaptak egy kevés eledelt.
A Mormon Zászlóalj nyugat felé haladt. Meredek hegyvonulathoz érkeztek. Az embereknek kötelet kellett a szekerekre kötni, és úgy felhúzni a hegyre. Mikor a hegytetőre értek, a másik oldalon ismét kötélen kellett leengedni őket.
Egy nap a katonák egy csoport bikát pillantottak meg. Az elvadult állatok megtámadták a katonákat. A katonák lelőttek néhányat, és végül sikerült elkergetni a bikákat. Az egyik katona megsérült, sokáig nem tudott járni.
Végül a Mormon Zászlóalj a Csendes-óceánhoz érkezett 1847. január 29-én. Nagyon fáradtak voltak. Ruházatuk elrongyolódott. Örültek, hogy a hosszú menetelés véget ért.
A katonáknak kifizették a zsoldot a hadseregben eltöltött idejükért. Már nem kellett a hadseregben maradniok. Hazamehettek a családjukhoz.
Volt egy pár ember, aki Californiában maradt. De legtöbben a Sziklás-hegység vidékére mentek, hogy csatlakozzanak a többi szenthez, akik már Council Bluffs-ból oda érkeztek.