Elnökök tanításai
28. Fejezet: Misszionáriusi szolgálat: szent elhívás, dicsőséges munka


28. Fejezet

Misszionáriusi szolgálat: szent elhívás, dicsőséges munka

„Mindazok után, ami elhangzott, a legnagyszerűbb és legfontosabb munka az evangélium prédikálása.”

Joseph Smith életéből

A szentek kirtlandi tartózkodásának utolsó néhány évében sok egyháztag és még az egyház néhány vezetője is hitehagyott lett. Úgy tűnt, az egyház válságos időszakon megy keresztül. „A dolgok ilyetén állása közben – írta a próféta – Isten kinyilatkoztatta nekem, hogy valami újat kell tenni egyháza megszabadításának érdekében”1. Ez a „valami új” egy kinyilatkoztatás volt, mely szerint küldjenek misszionáriusokat Angliába, hogy prédikálják az evangéliumot.

Heber C. Kimball, a Tizenkettek Kvórumának egyik tagja így emlékezett vissza: „1837 júniusának első napja tájékán Joseph próféta odajött hozzám, miközben Kirtlandben a templomban… ültem, és suttogva ezt mondta nekem: »Heber testvér, az Úr Lelke ezt súgta nekem: ’Engedd, hogy Heber szolgám elmenjen Angliába, és hirdesse az evangéliumomat, és megnyissa azon nemzet számára a szabadulás ajtaját.’«”2 Kimball elderen erőt vett egy ilyen vállalkozásnak a gondolata: „Úgy éreztem, én vagyok Isten egyik leggyengébb szolgája. Megkérdeztem Josephet, mit mondjak, amikor odaérek; ő azt mondta, hogy forduljak az Úrhoz, és Ő majd irányítani fog engem, és rajtam keresztül fog beszélni ugyanazon lélek által, amely őt [irányította]”3.

A próféta további elhívásokat adott át Orson Hyde-nak, Willard Richardsnek és Joseph Fieldingnek Kirtlandben, továbbá Isaac Russellnak, John Snydernek és John Goodsonnak a kanadai Torontóban. E testvéreknek csatlakozniuk kellett Kimball elderhez az angliai misszióján. A New York Cityben való gyülekezésüket követően a Garrick nevezetű hajón hajóztak át Nagy-Britanniába 1837. július 1-jén. Az Észak-Amerikán kívül eső első misszió 2000 megtértet hozott az egyházba a misszionáriusok Angliában töltött első évében. Kimball elder ezt írta boldogan a prófétának: „Dicsőség az Istennek, Joseph, az Úr velünk van a nemzetek között!”4

Az Angliába vezető második apostoli missziót, amelyen Brigham Young vezetése alatt a Tizenkettek legtöbb tagja részt vett, a próféta irányította Nauvooból. A Tizenkettek 1839 őszén indultak, és 1840-ben érkeztek meg Angliába. Ott nekiláttak a munkának, amely 1841-re 6000 megtértet hozott az egyházba, beteljesítve az Úr ígéretét, miszerint „valami újat” fog tenni egyháza megszabadításának érdekében.

Joseph Smith folytatta a misszionáriusok kiküldését Nauvooból az egész világba. Orson Hyde 1841-ben ért partot Angliában, majd folytatta kijelölt misszióját Jeruzsálembe. Magánál hordott egy Joseph Smithtől kapott ajánlólevelet, amely elismerte, hogy „e papírok tulajdonosa, Jézus Krisztus hithű és méltó szolgája, a mi képviselőnk és megbízottunk az idegen országokban, hogy a zsidók papjaival, vezetőivel és eldereivel… beszélgessen”5. 1841. október 24-én Hyde elder letérdelt Jeruzsálemben az Olajfák hegyén, és Mennyei Atyához folyamodott, hogy felszentelje és megszentelje ezt a földet „ Júda szétszóródott maradékának az összegyűjtésére, a szent próféták jövendöléseinek megfelelően”6. Hyde elder ezután Németországba ment, ahol lefektette az egyház növekedésének kezdeti alapjait.

1843. május 11-én a próféta elhívta Addison Pratt, Noah Rogers, Benjamin F. Grouard és Knowlton F. Hanks eldereket, hogy missziót szolgáljanak a Csendes-óceán déli részén fekvő szigeteken. Ez volt az egyház első missziója azon a hatalmas területen. Hanks elder meghalt a tengeren, de Pratt elder eljutott az Ausztrál-szigetekre, ahol Tubuai szigetén tanította az evangéliumot. Rogers és Grouard elder tovább folytatta az útját Tahitire, ahol emberek százai keresztelkedtek meg munkájuk eredményeképpen.

Joseph Smith irányítása alatt a szentek tovább haladtak előre az Úr parancsának beteljesítésében: „Menjetek… el az egész világba; és amely helyre nem tudtok elmenni, oda küldjétek el, hogy a bizonyság tőletek az egész világba, minden teremtményhez eljuthasson” (T&Sz 84:62).

Joseph Smith tanításai

A misszionáriusi szolgálat szent munka; a hit, az erény, a szorgalom és a szeretet tesz minket képessé ennek a munkának az elvégzésére

„Mindazok után, ami elhangzott, a legnagyszerűbb és legfontosabb munka az evangélium prédikálása”7.

1840 decemberében a próféta a következőket írta a Tizenkettek Kvóruma tagjainak és más papsági vezetőknek, akik NagyBritanniában szolgáltak missziót: „Biztosítalak benneteket, szeretett testvérek, hogy nem vagyok érdektelen megfigyelője azoknak a dolgoknak, amelyek az egész föld színén történnek; és a folyamatban lévő általános tennivalók közül egyik sem bír nagyobb fontossággal, mint az a dicsőséges munka, amelyben részt vesztek; következésképp meglehetős aggodalom tölt el engem miattatok, hogy erényetek, hitetek, szorgalmatok és jószívűségetek által ajánljátok magatokat egymásnak, Krisztus Egyházának és Atyátoknak, aki a mennyben van; akinek kegyelme által egy ilyen szent elhívásra hívattatok el; és képesek legyetek arra, hogy elvégezzétek azokat a nagyszerű és felelősségteljes feladatokat, amelyek rajtatok nyugszanak. És biztosíthatlak benneteket, hogy a kapott információk által elégedettség tölt el, amiért nem hanyagoltátok el kötelességeteket; hanem szorgalmatok és hithűségetek olyan volt, amelynek hatására az az Isten, kinek ti szolgái vagytok, bizonyosan reátok mosolyog, továbbá biztosítja számotokra a szentek jóakaratát az egész világon.

Az evangélium terjedése Anglia-szerte határozottan örvendetes; az efelett való elmélkedés rendkívüli érzéseket ébreszt azok keblében, akik a nap hevét és terhét viselték, és akik szilárd támogatói és fáradhatatlan szószólói voltak annak korai napjaiban, miközben a legkedvezőtlenebb körülmények vették őket körül, és pusztulással fenyegették minden oldalról – mint egy hősies bárka [hajó], amely sértetlenül dacolt a viharral, kiterjeszti vitorlavásznát a szellőnek, és nemesen utat vág magának a behódoló hullámokon át, nagyobb tudatában gerendái erősségének, kapitánya, kormányosa és legénysége tapasztalatának és képességeinek, mint valaha…

A szeretet az Istenség egyik fő jellemvonása, és mindazokban meg kell nyilvánulnia, akik Isten fiaivá szeretnének válni. Az az ember, aki telve van Isten szeretetével, nem elégszik meg azzal, hogy csak a családját áldja meg, hanem bejárja az egész világot, arra törekedve, hogy megáldja az egész emberi fajt. Ezt éreztétek ti, és emiatt mondtatok le az otthon kényelméről, hogy megáldhassatok másokat, akik a halandóság jelöltjei, de járatlanok az igazságban; és azért imádkozom, hogy mindezért a menny legnagyszerűbb áldásai nyugodjanak rajtatok”8.

Az evangélium egyszerű igazságait alázattal és szelídséggel tanítjuk, és kerüljük a másokkal való vitatkozást az ő hitükről

„Ó, ti Izráel elderei, figyeljetek a hangomra; és amikor kiküldettek a világba prédikálni, azokat a dolgokat mondjátok, amelyek miatt elküldtek benneteket; prédikáljatok, és kiáltsátok hangosan: »Bánjátok meg bűneiteket, mert közel van a mennyeknek királysága; bánjátok meg bűneiteket, és higgyetek az evangéliumban!« Jelentsétek ki az első tantételeket, és hagyjátok békén a rejtelmeket, nehogy legyőzzessetek… Prédikáljátok azokat a dolgokat, amelyeket az Úr mondott nektek, hogy prédikáljatok: bűnbánatot és a bűnök bocsánatára való keresztséget”9.

„Beszéltem, és elmagyaráztam annak hiábavalóságát, hogy a világnak nagy ítéletekről prédikáljunk, ehelyett prédikáljuk inkább az egyszerű evangéliumot”10.

“„Az eldereknek teljes szelídségben, mértékletességben… [kellene] elmenniük, és Jézus Krisztust, valamint az Ő keresztre feszítését prédikálni; nem másokkal vitatkozni az ő hitükről vagy vallási rendszereikről, hanem egy szilárd utat követni. Ezt parancsolat formájában adtam át, és mindazok, akik ezt nem tartják be, üldöztetést fognak a fejükre vonni, míg azok, akik betartják, mindig telve lesznek a Szentlélekkel; ezt próféciaként jelentettem ki”11.

„Ha vannak nyitott ajtók az elderek számára, hogy prédikálják az evangélium első tantételeit, ne maradjanak csöndben. Ne ágáljatok a felekezetek ellen; és ne beszéljetek tanaik ellen. Hanem prédikáljátok Krisztust és az Ő keresztre feszítését, Isten szeretetét és az ember szeretetét; …ezáltal, ha lehet, enyhíthetitek az emberek előítéletét. Legyetek szelídek és alázatos szívűek, és atyáink Úristene örökké veletek lesz”12.

„Figyeljetek e kulcsra, és legyetek bölcsek Krisztus kedvéért és a saját lelketek kedvéért. Nem azért küldettetek ki, hogy titeket tanítsanak, hanem azért, hogy ti tanítsatok. Legyen minden szó kegyelemmel fűszerezve. Legyetek éberek; legyetek megfontoltak. Ez a figyelmeztetés napja, nem a sok szóé. Cselekedjetek becsületesen Isten és ember előtt… Legyetek becsületesek, nyíltak és őszinték az emberiséggel való minden [cselekedetetekben]! [Lásd T&Sz 43:15; 63:58.]”13

Mielőtt George A. Smith elindult volna a missziójára 1835-ben, meglátogatta Joseph Smith prófétát, aki az unokatestvére volt. George A. Smith a következőket jegyezte fel: „Elmentem meglátogatni Joseph unokatestvéremet. Ideadott egy Mormon könyvét, kezet rázott velem, és ezt mondta: »Prédikálj rövid beszédeket, imádkozz röviden, és beszédeidet imádságos szívvel add át!« ”14

Az evangéliumot a Lélek irányítása szerint tanítjuk

„Mindenkinek a Szentlélek hatalma és befolyása szerint kell prédikálnia az evangéliumot; és senki nem prédikálhatja az evangéliumot a Szentlélek nélkül”15.

„Ahogy Pál mondta, mindeneknek mindenné kellett lennie, hogy ezáltal megtartson némelyeket [lásd 1 Korinthusbeliek 9:22], így kell tenniük az utolsó napok eldereinek is; és kiküldetve az evangélium prédikálására és a világ figyelmeztetésére az eljövendő ítéletekkel kapcsolatban, biztosak vagyunk abban, hogy amikor a Szentlélek irányítása szerint tanítanak, Jézus Krisztus kinyilatkoztatásainak értelmében az igazságot fogják prédikálni, és minden kétséget kizáróan sikerrel fognak járni. Így hát nem adunk új parancsolatot, hanem arra intjük az eldereket és az egyháztagokat, hogy éljenek minden igével, amely Isten szájából származik [lásd Máté 4:4], nehogy ne érjék el azt a dicsőséget, amely a hithűeknek van fenntartva”16.

1839 októberében a próféta beszédett mondott egy konferencián: „[Joseph Smith] elnök azzal folytatta, hogy az eldereket tanította az evangélium prédikálásával kapcsolatban, és nyomatékosította a Lélek elnyerésének szükségességét, hogy a mennyből leküldött Szentlélekkel taníthassanak; hogy legyenek óvatosak olyan témákkal kapcsolatban, amelyek nincsenek világosan körvonalazva Isten igéjében, ami spekulációhoz és vitához vezet”17.

1840. május 14-én Joseph Smith levelet írt Nauvooból Orson Hyde és John E. Page eldereknek, akik úton voltak a Szentföldön végzendő missziójukra: „Ne bátortalanodjatok el a munka nagyszerűsége miatt; csak legyetek alázatosak és hithűek, és akkor elmondhatjátok: »Ki vagy te, te nagy hegy? [Ledöntetsz] Zorobábel előtt!« [Lásd Zakariás 4:7.] Ő, aki szétszóratta Izráelt, megígérte, hogy össze fogja őket gyűjteni; ezért minthogy eszközként kell szolgálnotok ebben a nagyszerű munkában, fel fog ruházni benneteket hatalommal, bölcsességgel, erővel, intelligenciával és minden szükséges képességgel; miközben elmétek szélesebbre és szélesebbre tárul, mígnem felfogjátok a földet és a mennyeket, kinyúltok az örökkévalóságba, és megszemlélhetitek Jehova hatalmas tetteit, azok minden változatosságában és dicsőségében”18.

Keressük azokat a lehetőségeket, amikor taníthatjuk az evangéliumot, és bizonyságot tehetünk annak igazságáról

1832 őszén Joseph Smith Newel K. Whitney püspökkel az Ohio állambeli Kirtlandből az Egyesült Államok keleti részébe utazott. Október 13-án a próféta ezt írta Emma Smithnek New York Cityből: „Amikor ezen a nagyszerű városon tűnődöm, ahol Nini-véhez hasonlóan jobb kezüket sem tudják megkülönböztetni a baltól, méghozzá több mint kétszázezer lélek, bensőm könyörülettel van telve irántuk, és eltökéltem magam, hogy felemelem szavam ebben a városban, és a többit Istenre bízom, aki minden dolgot a kezében tart, és nem fogja hagyni, hogy fejünkről hajunknak egy szála is észrevétlenül a földre hulljon…

Beszélgettem már néhány emberrel, ami megelégedéssel töltött el, és egy nagyon szép fiatal úriemberrel is Jersey-ből, akinek nagyon komoly volt a tekintete. Odajött hozzám, leült mellém, és a koleráról kezdett el beszélgetni velem, és megtudtam, hogy a betegség korábban megtámadta őt, és közel került ahhoz, hogy belehaljon. Azt mondta, az Úr valamilyen bölcs célból megőrizte őt. Kihasználtam a lehetőséget, és hosszú beszélgetésbe elegyedtem vele. Látszólag nagy örömmel fogadta a tanításomat, és erős kötődést érzett irántam. Késő éjszakába nyúlóan beszélgettünk, majd úgy döntöttük, hogy másnap folytatjuk. Mivel azonban valamilyen üzleti ügye támadt, a hajó indulásáig akadályoztatva volt. Akkor odajött hozzám, elbúcsúzott, és nagy vonakodás után elváltunk”19.

Newel K. Whitney felesége, Elizabeth Ann, így emlékezett vissza férjének 1832-es utazására Joseph Smithtel az Egyesült Államok keleti részébe: „Férjem sok keleti városba elutazott Joseph prófétával, ahol bizonyságot tettek, és pénzt gyűjtöttek a Kirtlandben épülő templom építésére, továbbá hogy Missouriban földeket vásároljanak… Azt mondta a férjemnek: »Ha elutasítanak minket, meglesz nekik a bizonyságunk, mert leírjuk azt, és otthagyjuk a küszöbükön és az ablakpárkányukon.«”20

1834-ben Joseph Smith egy iskolaépületben prédikált a Michi-gan állambeli Pontiacban. Edward Stevenson jelen volt, és így emlékezett vissza az élményre: „Azon az iskolaterületen történt, hogy 1833-ban két mormon elder bemutatta a visszaállított evangéliumot; és 1834-ben Joseph Smith, a próféta, olyan hatalommal prédikált, amelyet még nem tapasztaltak a tizenkilencedik században… Nagyon jól emlékszem a próféta fiú szavaira, ahogy azokat egyszerűen, mégis olyan hatalommal ejtette ki, amely minden jelenlévő számára ellenállhatatlan volt…

Felemelt kézzel ezt mondta: »Tanúja vagyok annak, hogy van egy Isten, mert fényes nappal láttam Ot, miközben egy csendes erdőben imádkoztam, 1820 tavaszán.« Majd arról tett bizonyságot, hogy Isten, az Örökkévaló Atya, egy különálló személyre mutatott, aki hasonlított hozzá, mondván: »Ez az én Szeretett Fiam, Őt hall-gasd!« Ó, hogy ezek a szavak mennyire megborzongatták az egész testemet, és kimondhatatlan örömmel töltött el az, hogy láthattam valakit, aki Pálhoz, az ősi idők apostolához hasonlóan merészen tudott tanúskodni arról, hogy Jézus Krisztus színe előtt állt! […]…

Összejövetelek sorozatát tartották, amelyeken a prófétához a Mormon könyve három tanúja is csatlakozott, ami szintén nagyon érdekes volt. E gyülekezet látogatása alatt a próféta arról tett bizonyságot, hogy arra utasították, hogy szervezze meg az egyházat annak az egyháznak a mintájára, amelyet Jézus szervezett meg, tizenkét apostollal, hetvenekkel, elderekkel, ajándékokkal és áldásokkal, az őket követő jelekkel, ahogy az Márk tizenhatodik fejezetében fel van jegyezve… »Isten szolgájaként – mondta Joseph – megígérem nektek, hogy amennyiben megbánjátok bűneiteket, és megkeresztelkedtek bűneitek bocsánatáért, meg fogjátok kapni a Szentlelket.«”21

Amikor 1838 novemberében elvitték Missouri állam Far West városából, egész úton, a Missouribeli Richmondban történő bebörtönzéséig, a próféta megint csak az evangéliumot tanította: „Néhány hölgy és úriember meglátogatott bennünket. Az egyik asszony közelebb jött, és nagyon őszintén megérdeklődte a katonáktól, hogy a foglyok közül melyik az Úr, akinek a »mor-monok« hódolnak? Az egyik őr jelentőségteljes mosollyal rám mutatott, és ezt mondta: »Ő az.« Az asszony ekkor felém fordult, és megkérdezte tőlem, hogy az Úrnak és Szabadítónak tartom-e magam? Én azt válaszoltam, hogy nem tartom magam semmi egyébnek, mint egy embernek, a szabadulás szolgájának, akit Jézus Krisztus küldött, hogy prédikálja az evangéliumot.

Ez a válasz úgy meglepte az asszonyt, hogy elkezdett kérdezősködni a tanunkról, én pedig beszédet tartottam neki is és a társainak is, és a csodálkozó katonáknak is, akik szinte lélegzetvisszafojtva figyeltek, miközben én eléjük tártam a Jézus Krisztusba vetett hit, a bűnbánat és a bűnök bocsánatára való keresztség tanát, a Szentlélek ígéretével, ahogyan az az Apostolok cselekedeteinek második fejezetében fel van jegyezve [lásd Cselekedetek 2:38–39].

Az asszony elégedett volt, és a katonák füle hallatára dicsőítette az Istent, majd elment, azért imádkozván, hogy Isten védjen meg minket, és szabadítson ki bennünket”22.

Dan Jones felelevenítette, mi történt a próféta mártírhalálát megelőző este a Carthage börtönben: „Joseph erőteljes bizonyságot tett az őröknek a Mormon könyve isteni hitelességéről, az evangélium visszaállításáról, az angyalok szolgálatáról, és arról, hogy Isten királysága ismét megalapíttatott a földön, és, hogy ez az, ami miatt bebörtönözték abba a börtönbe, nem pedig azért, mert megszegte Isten vagy az ember bármely törvényét”23.

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd a vii–xi. oldalakat!

  • Tekintsd át a 345–347. oldalakat és figyeld meg azokat a misszionáriusi erőfeszítéseket, amelyek Joseph Smith irányítása alatt tettek! Hatással volt rád valamilyen módon azoknak a korai misszionáriusoknak a munkája? Ha igen, hogyan?

  • Olvasd el a 348. oldalon található első teljes bekezdést, és gondolkozz el azon, hogy a szeretet miért van ránk olyan hatással, mint ahogy azt a próféta leírta! Mik azok a jellemvonások, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy hatékony misszionáriusok legyünk? (Példákért lapozz a 347–384. oldalakra!)

  • Tekintsd át Joseph Smith próféta szavait arról, hogy a misszionáriusoknak mit és hogyan kellene tanítaniuk (348–349. o.)! Miért kell az evangélium „első tantételeit” prédikálnunk? Mi lehet a következménye annak, ha másokkal a vallásról vitatkozunk? Szerinted mit jelent az, hogy „legyen minden szó kegyelemmel fűszerezve”, amikor az evangéliumot prédikáljuk?

  • Tekintsd át a 350. oldalon található első bekezdést! A Szentlélek hogyan irányította az evangélium megosztására irányuló erőfeszítéseidet? Miért nem prédikálhatjuk az evangéliumot a Szentlélek nélkül?

  • Tekintsd át Joseph Smith élményeit a 351–353. oldalakon! Mit tanulhatunk az evangélium megosztásáról ezekből az élményekből?

  • Mi hogyan kereshetjük tevékenyen azokat a lehetőségeket, amikor meg tudjuk osztani másokkal az evangéliumot? Hogyan készíthetjük fel magunkat az ilyen alkalmakra? Hogyan vonhatjuk be családunkat a misszionáriusi munkába?

Kapcsolódó szentírások: Máté 28:19–20; 2 Nefi 2:8; Alma 26:26–27; T&Sz 4:1–7; 31:3–5

Jegyzetek

  1. History of the Church, 2:489; „History of the Church” (manuscript), book B-1, p. 761, Egyházi Levéltár, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, Salt Lake City, Utah.

  2. Heber C. Kimball, „Synopsis of the History of Heber Chase Kimball,” Deseret News, Apr. 14, 1858, p. 33; írásjelek és nagybetűk korszerűsítve.

  3. Heber C. Kimball, Deseret News, May 21, 1862, p. 370; nagybetűk korszerűsítve.

  4. Orson F. Whitney idézete, Conference Report, Oct. 1920, p. 33.

  5. Joseph Smith és mások által kiállított ajánlólevél Orson Hyde részére, 1840. ápr. 6., Nauvoo, Illinois, Times and Seasons, Apr. 1840, p. 86.

  6. Orson Hyde, A Voice from Jerusalem, or a Sketch of the Travels and Ministry of Elder Orson Hyde (1842), p. 29.

  7. History of the Church, 2:478; Joseph Smith 1837. ápr. 6-án tartott beszédéből, Kirtland, Ohio; Messenger and Advocate, Apr. 1837, p. 487.

  8. History of the Church, 4:226–27; írásjelek és nyelvtan korszerűsítve; Joseph Smith Tizenketteknek írt leveléből, 1840. dec. 15., Nauvoo, Illinois, Times and Seasons, Jan. 1, 1841, p. 258; a History of the Church című kiadványban ez a levél tévesen 1840. okt. 19-vel lett dátumozva.

  9. History of the Church, 5:344; helyesírás korszerűsítve; Joseph Smith 1843. ápr. 8-án tartott beszédéből, Nauvoo, Illinois; Willard Richards és William Clayton beszámolója alapján.

  10. History of the Church, 4:11; Joseph Smith 1839. szept. 29-én adott tanításaiból, Commerce, Illinois; James Mulholland beszámolója alapján.

  11. History of the Church, 2:431; Joseph Smith 1836. márc. 30-án adott tanításaiból, Kirtland, Ohio.

  12. Joseph Smith többedmagával írt levele Hezekiah Peckhez, 1835. aug. 31., Kirtland, Ohio; „The Book of John Whitmer,” p. 80, Krisztus Közössége Levéltár, Independence, Missouri; a „The Book of John Whitmer” másolata megtalálható az Egyházi Levéltárban.

  13. History of the Church, 3:384; Joseph Smith 1839. július 2-án tartott beszédéből, Montrose, Iowa; Wilford Woodruff és Willard Richards beszámolója alapján.

  14. George A. Smith, „History of George Albert Smith by Himself,” p. 36, George Albert Smith, Papers, 1834-75, Egyházi Levéltár.

  15. History of the Church, 2:477; Joseph Smith 1837. ápr. 6-án tartott beszédéből, Kirtland, Ohio; Messenger and Advocate, Apr. 1837, p. 487.

  16. History of the Church, 5:404; Joseph Smith, a Times and Seasons szerkesztőjének címzett leveléből, 1843. máj. 22., Nauvoo, Illinois, Times and Seasons, May 15, 1843, p. 199; a Times and Seasons című folyóiratnak ez a száma későn került kiadásra.

  17. History of the Church, 4:13; Joseph Smith 1839. okt. 6-án tartott beszédéből, Commerce, Illinois; a Times and Seasons című folyóirat beszámolója alapján, 1839. dec., 31.

  18. History of the Church, 4:128-29; Joseph Smith Orson Hyde-nak és John E. Page-nek címzett leveléből, 1844. máj. 14., Nauvoo, Illinois. Bár Hyde elder befejezte misszióját a Szentföldön, Page testvér az Egyesült Államokban maradt.

  19. Joseph Smith Emma Smithnek címzett levele, 1832. okt. 13., New York City, New York; Krisztus Közössége Levéltár, Independence, Missouri.

  20. Elizabeth Ann Whitney, „A Leaf form an Autobiography,” Woman’s Exponent, Oct. 1,1878, p. 71; helyesírás, írásjelek és nagybetűk korszerűsítve.

  21. Edward Stevenson, „The Home of My Boyhood,” Juvenile Instructor, July 15, 1894, pp. 443–45; írásjelek és nyelvtan korszerűsítve; bekezdés-elválasztások megváltoztatva.

  22. History of the Church, 3:200–201; Joseph Smith egy beszédéről szóló beszámoló, amelyet 1838. nov. 4-én tartott a Missouri folyóhoz közel, miközben Far Westből a Missouri állambeli Independence-be vitték fogolyként; Parley P. Pratt beszámolója alapján.

  23. History of the Church, 6:600; beszámoló Joseph Smith 1844. június 26-án adott tanításairól a Carthage börtönben, Carthage, Illinois, Dan Jones beszámolója alapján.

men shaking hands

Heber C. Kimballt és Joseph Fieldinget üdvözlik Angliában azok, akik misszionáriusi munkájuk gyümölcseként csatlakoztak az egyházhoz. „Dicsőség az Istennek, Joseph – írta Kimball elder a prófétának –, az Úr velünk van a nemzetek között!”

men shaking hands

„Prédikáljátok Krisztust és az Ő keresztre feszítését, Isten szeretetét, és az ember szeretetét… Legyetek szelídek és alázatos szívűek, és atyáink Úristene örökké veletek lesz!”

missionaries

Az egyház minden tagjának felelőssége megosztani az evangéliumot. „Mindenkinek prédikálnia kell az evangéliumot – mondta Joseph Smith próféta –, a Szentlélek hatalma és befolyása szerint.”