Bátornak lenni Krisztus ügyében

„Szerelmese vagyok Krisztus ügyének.”

Joseph Smith életéből

1838 októberében a Missouri északi részén élő szentek, valamint a helyi csőcselék és polgárőrség közötti konfliktus kritikus ponthoz érkezett. Az adott hónap 27. napján Missouri kormányzója, Lilburn W. Boggs gyalázatos utasítást adott az állami polgárőrség egyik parancsnokának: „A mormonokat ellenségként kell kezelni, és ki kell őket irtani, vagy ki kell őket űzni az államból, ha a közérdek ezt kívánja. Gaztetteik mindent felül-múlnak”¹. Három nappal később egy hatalmas csapat felfegyverzett polgárőrség táborozott le Missouri állam Far West városának, az egyház központjának a közelében, és felkészültek a város megtámadására.

Az utolsó napi szentek biztonsága miatti komoly aggodalommal telve Joseph Smith és más egyházi vezetők október 31-én beleegyeztek abba, hogy találkozzanak a polgárőrség tisztjeivel, hogy béketárgyalást tartsanak. Ahogy azonban a polgárőrség táborához közeledtek, a prófétát és társait váratlanul letartóztatták. Ezután bevitték őket a táborba, és arra kényszerítették őket, hogy egész éjszaka a hideg földön feküdjenek a dermesztő esőben, miközben az őrök kiabáltak velük és szidalmazták őket. Amikor a tisztek úgy döntöttek, hogy foglyaikat a Missouri állambeli Independence-be viszik, Joseph és társai könyörögtek, hogy engedélyt kaphassanak családjuk meglátogatására.

„Könnyek között találtam feleségemet és gyermekeimet – írta a próféta – , akik attól tartottak, hogy lelőttek minket azok, akik megesküdtek, hogy megölnek bennünket, és hogy többé nem fognak viszontlátni engem… Ki tudja felfogni azokat az érzéseket, amelyeket akkor tapasztaltam, amikor így szakítottak el társamtól, otthagyva őt emberi alakot öltött szörnyetegekkel körülvéve, és a gyermekeimet is, nem tudván, hogy szükségleteik hogyan lesznek kielégítve; miközben engem messzire akartak vinni tőlük, hogy ellenségeim elpusztíthassanak, amikor úgy látják helyénvalónak. Társam sírt, gyermekeim belém kapaszkodtak, míg az őrök kardjai el nem lökték őket tőlem”².

Rövid independence-i letartóztatásukat követően, a prófétát és több más egyházi vezetőt a Missouri állambeli Richmondba vitték; ott egy öreg rönkházban szigorú őrizet alatt összeláncolva tartották őket. A próféta három hétig volt bebörtönözve Rich-mondban, mire áthelyezték a Missouri állambeli Liberty börtönébe. Bár a körülmények zordak voltak, a próféta röviddel Rich-mondba való megérkezését követően írt Emmának: „Láncra vert foglyok vagyunk, és szigorú őrizet alatt tartanak minket Krisztus ügyéért, és semmi másért… [George W] Robinson testvér hozzám van láncolva; igaz a szíve és erős az elméje. [Lyman] Wight testvér a következő, aztán [Sidney] Rigdon testvér, majd Hyrum [Smith], Parley [P. Pratt], Amasa [Lyman], és így vagyunk összekötve láncokkal és az örökkévaló szeretet kötelékeivel. Jó kedélyállapotban vagyunk, és örvendezünk, amiért érdemesnek találtattunk arra, hogy Krisztus ügyéért üldözzenek bennünket”³.

Az egyik hideg és fárasztó éjszakán a férfiak a padlón feküdtek éjfél után valamennyivel, mert nem tudtak aludni, mivel az őrök a legújabb szentek elleni támadásaikkal kérkedtek, többek között rablással, nemi erőszakkal és gyilkossággal. Parley P. Pratt elder ezt mondta: „Hallgattam, mígnem aztán annyira felháborított, megdöbbentett, elborzasztott, és annyira elöntött a felháborodott igazság lelke, hogy alig tudtam magam visszatartani, hogy fel ne álljak, és rendre ne utasítsam az őröket; de nem szóltam Josephnek vagy másnak, pedig mellette feküdtem, és tudtam, hogy ébren van. Váratlanul felállt, és a villám hangjával szólt, vagy mint az üvöltő oroszlán, és amennyire vissza tudok rá emlékezni, a következőket mondta:

»CSEND LEGYEN! […] Jézus Krisztus nevében megdorgálom magukat, és azt parancsolom, hogy maradjanak csendben; nem fogok tovább élni egy percet sem, hogy ilyen beszédet hallgassak. Hagyják abba az ilyen beszédet, máskülönben vagy maguk vagy én meghalunk EBBEN A PILLANATBAN!«

Elhallgatott. Egyenesen állt, félelmetes magasztossággal. Láncokban, fegyver nélkül; nyugodtan, higgadtan és méltóságteljesen, mint egy angyal nézett a meghunyászkodó őrökre, akik a fegyvereiket leeresztették vagy a földre ejtették; térdük remegett, és a sarokba húzódva, vagy lábánál lapulva esedeztek bocsánatáért, és csöndben maradtak, míg le nem váltották őket”⁴.

Joseph Smith tanításai

A bátrak vidáman megtesznek minden tőlük telhetőt, még a nehézségek idején is

1839 szeptemberében, amikor a szentek nekiláttak az Illinois állambeli Nauvoo városa felépítésének nehéz munkájához, a próféta ezt írta egy egyháztagnak az Ohio állambeli Kirtlandbe: „Az egyház itteni helyzetével kapcsolatban a dolgok az ésszerű elvárásokhoz képest jól mennek… Elég szép számú család gyűlt itt össze; és arra számítunk, hogy ez továbbra is így lesz, főleg azután, hogy megtudtuk, hogy – azon megpróbáltatások dacára, melyekben részünk volt, és a nélkülözések ellenére, amelyeknek ki voltunk téve – a betegség aránya [a szokásosnál] nem volt nagyobb közöttünk. Isten irányunkba mutatott irgalmára és hatalmára számítva reménykedünk abban, hogy mindvégig kitartunk minden jó és hasznos munkában, hogy amikor megvizsgálnak bennünket, ne találtassunk hiányosnak”⁵.

1842 szeptemberében Joseph Smith próféta a következőket írta az egyháznak címzett levelében, amelyet később a Tan és a szövetségek 128:19, 22-ben jegyeztek fel: „Most, mit hallunk az evangéliumban, amit megkaptunk? Az öröm hangját! Az irgalom hangját a mennyből; és az igazság hangját a földből; örömteli híreket a halottak számára; az öröm hangját az élők és a halottak számára; nagy öröm örvendetes híreit. […] Testvérek, ne haladjunk tovább ily nagyszerű ügyben? Menjetek előre, ne hátra! Bátorság, testvérek, és tovább, tovább a győzelemig! Örvendjen a szívetek, és legyetek rendkívül örömteliek”⁶.

1831-ben a próféta ezt mondta az egyház fejlődéséről: „Nyilvánvaló volt, hogy az Úr az elvégzendő munka arányában adott nekünk hatalmat, és az előttünk álló futam szerint adott erőt, valamint kegyelmet és segítséget, amennyire szükségleteink megkívánták”⁷.

A bátrak szeretik Krisztus ügyét, és arra törekszenek, hogy krisztusi tulajdonságokat fejlesszenek ki magukban

„Szerelmese vagyok Krisztus ügyének, továbbá az erénynek, az erkölcsösségnek, valamint a becsületes és józan viselkedésnek, és a szent életmódnak”⁸.

„Hiszek az Isten előtti erényes, becsületes és szent életvitelben, és feladatomnak érzem, hogy minden embert meggyőzzek arról, hogy ugyanígy tegyen, hogy többé ne cselekedjenek gonoszul, megtanuljanak jót tenni, és az igazlelkűség által felhagyjanak bűneikkel”⁹.

„Megerősítve hitünket azáltal, hogy hozzáadunk minden jó tulajdonságot, amely ékesíti az áldott Jézus gyermekeit, imádkozhatunk az imádság idején, szerethetjük felebarátunkat, mint magunkat, és hűségesek lehetünk a megpróbáltatásban, tudva azt, hogy az ilyenek jutalma nagyobb a mennyek országában. Micsoda vigasz! Micsoda öröm! Hadd éljem az igazlelkű életét, és hadd legyen jutalmam az övéhez hasonló!

…az igazlelkűség kell, hogy a szentek célja legyen minden dologban, és amikor [a Tan és a szövetségek] megjelenik, meg fogják tudni, hogy nagy dolgokat várnak el tőlük. Tegyetek jót, és munkálkodjatok igazlelkűséget egyedül Isten dicsőségére tekintő szemmel, és elnyeritek jutalmatokat, amikor az Úr mindenkit megjutalmaz az ő munkája szerint… Jézus Krisztus nevében arra kérünk titeket, hogy éljetek méltóan azokra az áldásokra, amelyek sok megpróbáltatás után jönnek, hogy kielégítsék azok lelkét, akik mindvégig hűségesen kitartanak”¹⁰.

„Mától fogva engedjétek, hogy az igazság és az igazlelkűség érvényesüljön és bővelkedjen bennetek; és minden dologban legyetek mértékletesek; tartózkodjatok a részegségtől, a káromkodástól és minden gyalázkodó beszédtől, és mindentől, ami gonosz és szentségtelen; az ellenségeskedéstől, a gyűlölettől, az irigységtől és minden szentségtelen kívánságtól. Legyetek tisztességesek egymással, mert úgy tűnik, hogy vannak, akik e dolgokban hiányosságot mutatnak, és némelyek könyörtelenek voltak, és kapzsiságot tanúsítottak… Isten gyűlöli az ilyen jellemet – és a nagy kerék forgásában eljön az ő bánatuk ideje is, mert az tovább forog, és senki nem tudja megakadályozni. Sion még élni fog, jóllehet halottnak tűnik”¹¹.

„Engedjétek meg nekem, aki az emberek szabadulására rendkívüli mértékben vágyakozik, hogy emlékeztesselek mindnyájatokat, hogy jámbor buzgalommal törekedjetek az erényre, a szentségre és az Úr parancsolataira. Legyetek jók, legyetek bölcsek, legyetek igazságosak, legyetek nagylelkűek; és mindenek felett legyetek jószívűek, mindig bővelkedve a jó cselekedetekben. És egészség, béke és Isten, az Atyánk szeretete, és az Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiótokkal, ez az őszinte imája a ti odaadó testvéreteknek és barátotoknak az örökkévaló evangéli-umban”¹².

„Legyetek szelídek és alázatosak, becsületesek és tiszták, viszonozzátok a gonoszt jóval… Legyetek alázatosak és türelmesek az élet minden helyzetében; akkor dicsőségesebben fogunk győzedelmeskedni”¹³.

„Szeretnénk bátran arra buzdítani a testvéreinket, hogy legyenek alázatosak és imádságosak, hogy valóban úgy járjanak, mint a világosság és a nappal gyermekei, hogy kegyelmet kapjanak minden kísértés legyőzéséhez Urunk, Jézus Krisztus érdemes nevében”¹⁴.

A bátrak arra törekszenek, hogy tökéletesítsék magukat ebben az életben

„Az elmélkedés, amit mindenkinek meg kell kapnia a szőlőskertben tanúsított saját szorgalma és kitartása mértéke szerint, mindenkit arra kell, hogy inspiráljon, akiket elhívtak eme örömhír szolgálójául, hogy úgy tökéletesítse tehetségét, hogy más tehetségeket kaphasson, hogy amikor a mester leül, hogy számításba vegye szolgái életét, elmondhassa: Jól vagyon, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe [Máté 25:21]. […]

Semmilyen megfontolás nem téríthet el bennünket attól, hogy bebizonyítsuk, hogy elfogadtatunk Isten szemében az Ő isteni követelményeinek megfelelően. Az emberek nem ritkán elfelejtik, hogy a mennytől függnek minden áldásért, amelynek élvezetét megengedték nekik, és hogy minden kapott lehetőségért elszámolással tartoznak. Tudjátok, testvérek, hogy amikor a mester a Szabadító sáfárokról szóló példázatában magához hívatta a szolgáit, több tálentumot adott nekik, hogy gyarapítsák azokat, míg ő elmegy messzire egy kis időre, és amikor visszatért, elszámolásra hívta őket [lásd Máté 25:14–30]. Így van ez most is. Mesterünk csak egy kis időre van távol, és a végén mindenkit elszámolásra fog hívni; és ahová öt tálentumot adományozott, ott tizet fog kérni; és az, aki nem gyarapította azt, kivettetik, mint a haszontalan szolga, miközben a hithűeknek örökre szóló meg becsülésben lesz részük. Emiatt komolyan esedezünk azért, hogy Atyánk kegyelme nyugodjon rajtatok Fián, Jézus Krisztuson keresztül, hogy ne gyengüljetek el a kísértés órájában, és ne kerekedjenek felül rajtatok az üldöztetés idején”¹⁵.

„Ezután a tanítás után felelősek lesztek saját bűneitekért; ez egy kívánatos tisztesség, hogy Mennyei Atyánk előtt úgy járjatok, hogy megmentsétek magatokat; mindannyian felelősséggel tartozunk Istennek azért, hogy miként tökéletesítjük az Úrtól kapott világosságot és bölcsességet, hogy az képessé tegyen minket arra, hogy saját magunkat megszabadítsuk”¹⁶.

A bátrak hithűen kitartanak mindvégig, és el fogják nyerni a celesztiális dicsőség koronáját

„Bizodalmunk Istenben van, és elhatároztuk, hogy az Ő kegyelmével megvédelmezzük az ügyet, és mindvégig hűségesen kitartunk, hogy a celesztiális dicsőség koronáival koronáztassunk meg, és beléphessünk abba a nyugalomba, amely elő van készítve Isten gyermekeinek”¹⁷.

„Harcoljátok meg a hit nemes harcát, hogy elnyerhessétek azt a koronát, amely azoknak van eltéve, akik hithűen kitartanak próbatételük végéig [lásd 2 Timótheus 4:7–8]. Ezért tartsatok ki erősen amellett, amit oly bőségesen kaptatok Isten kezéből, hogy amikor eljön a felüdülés ideje, nehogy az legyen, hogy hiába munkálkodtatok, hanem minden munkátoktól megpihenhessetek, és teljes lehessen az örömötök Isten királyságában”¹⁸.

„Nem lehettek túl jók. A türelem mennyei, az engedelmesség nemes, a megbocsátás irgalmas; a felmagasztosulás pedig isteni; és az, aki hithűen kitart mindvégig, semmiféleképpen nem fogja elveszíteni a jutalmát. Egy jó ember mindent el fog viselni Krisztus tiszteletéért, még azt is, hogy feladja az egész világot, és mindent, ami abban van, hogy megmentse a saját lelkét”¹⁹.

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd a vii–xi. oldalakat!

Olvasd el a 369. oldalon található Joseph Smithről szóló történetet, amelyben megdorgálta az őröket! Ez a történet milyen hatással van a Joseph Smithszel kapcsolatos érzéseidre?
Joseph Smith azt mondta, hogy az evangélium az „öröm hangja”, és kijelentette: „Örvendjen a szívetek, és legyetek rendkívül örömteliek” (370. o.). Hogyan segíthet nekünk az evangéliumi tudásunk abban, hogy örvendezzünk, és „rendkívül örömteliek” legyünk még a nehézségek idején is?
Olvasd el a 370. oldalon található utolsó bekezdést! Szerinted mit jelent „az elvégzendő munka arányában [kapni] hatalmat”? Milyen példákra emlékszel vissza, amelyek ennek az igazságát illusztrálják?
Tekintsd át a 371. oldalon található második bekezdést! Milyen jellemvonásokat várnál el valakitől, aki azt mondja, hogy ő „szerelmese Krisztus ügyének”? (Példákért lapozz a 370–372. oldalakra!)
Miközben Joseph próféta tanácsát tanulmányozod a 372–374. oldalakon, gondolj valamire az életedben, ami tökéletesítésre szorul! Döntsd el, mit fogsz tenni azért, hogy vállald azon dolog tökéletesítésének a felelősségét!
Tekintsd át a fejezet utolsó két bekezdését (374. o.)! Milyen jutalmakat kapnak azok, akik „[meg]harcolják a hit nemes harcát”? Némely emberek hogyan próbálnak meggyőzni minket arról, hogy ne legyünk „túl jók”? Hogyan válaszolhatunk ilyen nyomásra?

Kapcsolódó szentírások: 5 Mózes 31:6; 2 Timótheus 1:7–8; 2 Nefi 31:19–20; Móziás 5:15; T&Sz 59:23