Elnökök tanításai
34. Fejezet: A megbocsátás hatalma


34. Fejezet

A megbocsátás hatalma

„Jöjj, drága testvér, a háborúnak vége, Kik barátok voltak egykor, ismét barátok végre.”

Joseph Smith életéből

1839 nyarán a próféta a Nauvoo nevet adta annak a helynek, ahol a szentek gyülekeztek a Mississippi folyó illinois-i oldalán. A név héber eredetű volt, jelentése pedig „gyönyörű fekvés vagy hely, magában hordozva a nyugalom gondolatát is”1. A próféta irányítása alatt a szentek elkezdték Commerce faluját egy nagyszerű várossá átalakítani. Először kunyhóikat és sátraikat váltották fel határvidéki rönkházakkal, majd számos favázas és tekintélyes téglaház is megjelent. Gyümölcsfákat és árnyasokat, szőlőket és bokrokat ültettek, hogy hatalmas földterületeiket szépítgessék. A gyönyörű Nauvooban a szentek azt remélték, hogy egy békés menedékhelyet találnak, ahol a missouri üldöztetéseket maguk mögött tudhatják.

Az építkezés ezen időszakában Joseph Smithnek egy olyan élményben volt része, amely bebizonyította irgalmas alkatát, valamint azon hajlandóságát, hogy megbocsásson másoknak, lehetővé téve számukra, hogy túllépjenek a múlt sérelmein. Daniel Tyler számolt be erről az élményről:

„Egy férfi, aki magas tisztséget viselt az egyházban Far Westben [Missouriban], megbetegedett maláriában és a lázban. Miközben az elméje és a teste legyengült, a hűtlenné vált személyek keserűvé tették az elméjét, és meggyőzték őt, hogy hagyja ott a szenteket, és tartson velük. Tett néhány bizonyságot a próféta ellen. Miközben a szentek letelepedtek Commerce-ben, felépült a betegségéből, és Missouriból az Illinois állambeli Quincybe költözött. Ott fahasábolással foglalkozott, hogy pénzt gyűjtsön arra, hogy családjával együtt Nauvooba költözhessen, és ajándékot [adhasson] Isten bántalmazott emberének, ha netalán az megbocsátana neki, és megengedné, hogy visszatérjen a nyájhoz… Úgy érezte, hogy máshol nem volt szabadulás a számára, és ha ezt megtagadják tőle, akkor, ami őt illeti, minden elveszett. Bánatos szívvel és lesütött szemmel indult útnak.

Útja alatt az Úr közölte Joseph testvérrel, hogy jön. A próféta kitekintett az ablakán, és látta, ahogy közeledik az utcában. Amint kinyitotta a kaput, a próféta felugrott a székéről, és kirohant hozzá az udvarra, ezt kiáltván: »Ó, – testvér, mennyire örülök, hogy viszontláthatlak!« Nyakába borult, és mindketten úgy sírtak, mint a gyermekek.

Elég legyen azt mondanom, hogy a megfelelő jóvátétel megtörtént, és az elbukott férfi ismét belépett az egyházba az ajtón keresztül, újra megkapta a papságot, és számos fontos missziót szolgált, összegyűlt a szentekkel Sionban, és teljes hitben halt meg”2.

George Q. Cannon, aki tanácsosként szolgált az Első Elnökségben, további bizonyítékát adta Joseph Smith megbocsátó természetének: „Az igazság rendületlen pártfogásával és Isten parancsolataihoz való makacs ragaszkodásával Joseph mindig irgalmas volt a gyengékhez és a tévelygőkhöz. 1835 nyarán Kirtlandben és környékén munkálkodott a tanácsüléseken és gyűléseken, és megválasztották, hogy részt vegyen számos egyháztag ellen indított eljárásban, akiknek az ügyeit az egyház elnöksége ellen való felszólalásért vizsgálták. Mindegy volt, hogy a vádlott ügyét kellett-e védenie vagy a vádat képviselnie – jóllehet ő maga lehetett az, akit sérelem ért –, oly nagy gyengédséggel és igazsággal tette azt, hogy elnyerte mindenki szeretetét”3.

Joseph Smith tanításai

Az irgalom tantételét kell gyakorolnunk, és meg kell bocsátanunk fivéreinknek és nővéreinknek

„Az egyik legkedvesebb jelenet, ami a földön megtörténhet, az, hogy amikor valaki bűnt követ el egy másik ellen, az a bűn megbocsáttatik; majd a Szabadító magasztos és tökéletes mintája szerint a Mennyei Atyánkhoz imádkoznak, hogy bocsásson meg [a bűnösnek] is”4.

„Mindig gyakoroljuk az irgalom tantételét, és legyünk készek megbocsátani testvérünknek a bűnbánat első megmutatkozásakor és bocsánatkéréskor; és ha megbocsátunk a testvérünknek, vagy még az ellenségünknek is, mielőtt megbánná azt, vagy bocsánatot kérne, Mennyei Atyánk ugyanolyan irgalmas lesz hozzánk is”5.

„Legyetek elnézőek és türelmesek egymással, mert az Úr is ezt teszi velünk. Imádkozzatok ellenségeitekért az egyházban, és ne átkozzátok rosszakaróitokat azon kívül sem: mert enyém a bosszúállás, mondja az Úr, és én megfizetek [lásd Rómabeliek 12:19]. Minden elrendelt egyháztagnak és mindenkinek ezt mondjuk: legyetek irgalmasok, és irgalmasságra találtok. Arra törekedjetek, hogy megmentsétek a lelkeket, ne pedig arra, hogy elpusztítsátok őket: mert bizony tudjátok, hogy »nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilencvenkilencz igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre«. [Lásd Lukács 15:7.]”6

Eliza R. Snow a próféta következő szavait jegyezte fel: „[A szentek] legyenek felfegyverezve irgalommal a közöttünk lévő gonoszság ellenére. Azt mondta, eszközként szolgált abban, hogy fény derüljön a gonoszságra – búskomor gondolat ez és szörnyű, hogy oly sokan alávetik magukat az ördög kárhozatának, és pusztulásba mennek. Mély érzelemmel azt mondta, hogy ők halandó társaink, és egyszer szerettük őket, nem kellene hát arra biztatnunk őket, hogy térjenek jó útra? [Még] nem bocsátottunk meg nekik hetvenhétszer, ahogy a Szabadítónk utasította [lásd Máté 18:21–22]; talán még egyszer sem bocsátottunk meg nekik. Most van a szabadulás napja azok számára, akik megbánják bűneiket, és jó útra térnek”7.

„Tegyük fel, hogy Jézus Krisztus és a szent angyalok jelentéktelen dolgok miatt kifogásolnának minket, akkor mivé válnánk? Irgalmasnak kell lennünk egymással, és szemet kell hunynunk a kis dolgok felett”8.

Willard Richards, a Tizenkettek Kvórumának egyik tagja így számolt be: „Joseph megjegyezte, hogy minden rendben van közte és a mennyek között; hogy nem érez ellenségeskedést senki iránt; és Jézus imájához vagy mintájához hasonlóan Joseph így imádkozott: »Atyám, bocsásd meg az én vétkeimet, ahogy én is megbocsátok az ellenem vétkezőknek« [lásd Máté 6:12, 14], mert szabadon megbocsátok minden embernek. Ha biztosítani és ápolni akarjuk mások szeretetét, akkor szeretnünk kell másokat, még az ellenségeinket is, ugyanúgy, mint a barátainkat”9.

A megbocsátás visszaállítja az érzések harmóniáját

„Elszomorít, hogy nincs teljesebb testvériség; ha egy tag szenved, mindannyian megérzik azt; az érzések egyesülésével hatalmat nyerünk Istennel. Krisztus azt mondta, azért jött, hogy a bűnösöket bűnbánatra szólítsa, hogy megszabadítsa őket. Krisztust az öntelt zsidók kárhoztatták, mert bűnösöket fogadott be a társaságába; Ő a szerint a tantétel szerint fogadta be őket, hogy megbánták a bűneiket… Ha [a bűnösök] megbánják a bűneiket, kötelességünk őket befogadni, és kedvesség által megszentelni és megtisztítani őket minden istentelenségtől gondoskodásunk hatása által… Semmi sem vezeti az embereket olyannyira ahhoz, hogy feladják a bűneiket, mint amikor kézen fogják őket, és gyengéden odafigyelnek rájuk”10.

Joseph Smith próféta ezt írta az egyházi vezetők egy csoportjának: „Nos, testvérek, hadd mondjam el nektek, hogy hajlamos vagyok adni és megbocsátani, és elnézni és türelmes lenni, teljes hosszútűréssel és türelemmel, a testvéreim és az emberiség egész világának a gyarlóságait, oktalanságait, gyengeségeit és gonoszságait; és irántatok érzett bizalmam és szeretetem nem hagyott alább, se nem gyengült el. És most, ha arra szólítanának benneteket, hogy nézzétek el nekünk egy kicsit a mi gyengeségeinket és oktalanságainkat, és velünk együtt dorgálást kapnátok, ne sértődjetek meg… Amikor ti és én szemtől szembe találkozunk, arra számítok, a legkisebb kétséget kizáróan, hogy minden közöttünk lévő ügyet jól meg fogunk érteni, és tökéletes szeretet fog uralkodni; és az a szent szövetség, amely egybeköt bennünket, szívünkben a legmagasabb helyet fogja kapni”11.

Joseph Smith próféta a következőket mondta az Első Elnökségben szolgáló tanácsosaival és a Tizenkettekkel tartott gyűlésen: „Néha túl keményen beszéltem a pillanat hevében, és minthogy megbántottam az érzéseiteket, testvérek, bocsánatotokat kérem, mert szeretlek benneteket, és teljes szívemmel támogatlak titeket minden igazlelkűségben az Úr előtt és minden ember előtt; mert biztosítalak benneteket, testvérek, afelől, hogy hajlandó vagyok megállítani minden ellenkezés áradatát viharokban és szélvészben, mennydörgésekben és villámlásokban, tengeren és szárazon, a vadonban vagy hamis testvérek, illetve csőcselék között, vagy bárhol, ahová Isten az Ő előrelátásában hív minket. És elhatároztam, hogy semmilyen magasság vagy mélység, fejedelemségek vagy hatalmak, jelen vagy eljövendő dolgok, vagy semmilyen teremtmény nem fog elválasztani engem tőletek [lásd Rómabeliek 8:38–39].

És most szövetséget kötök veletek Isten előtt, hogy semmilyen ellenetek szóló méltatlan híreszteléseket nem fogok meghallgatni vagy elhinni, és semmilyen tanúvallomás alapján nem foglak kárhoztatni benneteket a mennyek alatt, kivéve azt a bizonyságot, amely tévedhetetlen, míg szemtől szembe nem látlak benneteket, és bizonyossággal meg nem győződök arról; és töretlen bizalmat helyezek a szavatokba, mert hiszem, hogy az igazság férfiai vagytok. És ugyanezt kérem tőletek, amikor bármit mondok nektek, hogy hasonló bizalmat fektessetek a szavamba, mert nem fogom nektek azt mondani, hogy tudok valamit, amit valójában nem tudok”12.

1835 őszén a próféta öccse, William nem értett egyet a próféta egy döntésével, felbőszült, és elkezdett a prófétával megvetően bánni, és másokat is arra buzdított. Ez a viselkedés elszomorította a prófétát, és a következőket írta Williamnek: „Azt szeretném, William testvér, hogy légy alázatos. Őszintén megbocsátok neked, és ismered megingathatatlan és változhatatlan hajlamomat; tudom, hogy kiben bízom; a sziklán állok, és az ár nem tud, nem, nem fog legyőzni engem. Tudod, hogy a tan, amit tanítok, igaz, tudod, hogy Isten megáldott engem… Tudod, hogy az az én feladatom, hogy megintselek téged, amikor rosszat teszel. Ezt mindig bátorkodom majd megtenni, és neked is ugyanilyen kiváltságban lesz részed. Bátorkodok figyelmeztetni téged születési jogomnál fogva; és megadom neked a kiváltságot, mert az a feladatom, hogy alázatos legyek, hogy dorgálást és tanítást fogadjak egy testvértől vagy egy baráttól…

És most Isten legyen irgalommal az apám házához; vegye el Isten a köztem és közted lévő ellenségeskedést; és állíttassék vissza minden áldás, és felejtődjék el a múlt mindörökre. Vigyen az alázatos bűnbánat mindkettőnket hozzád, Ó Isten, és a te hatalmadhoz és oltalmadhoz, és egy koronához, hogy élvezhessük apánk, anyánk, Alvin, Hyrum, Sophronia, Samuel, Catherine, Carlos, Lucy, a szentek és minden megszentelt társaságát békében mindörökre, ez a te fivéred imája”13.

1836. január 1-jén a próféta a következőket mondta a családjában fellépő nehézség megoldására tett erőfeszítéseiről: „A hála dacára, amely megtölti szívemet, ahogy visszatekintek az elmúlt évre, és a megsokszorozódott áldásokra, amelyek fejünket koronázták, szívem nyugtalankodik énbennem az apám családjában lévő nehézség miatt… Elhatároztam, hogy részemről semmi nem fog hiányozni ahhoz, hogy kiigazítsuk azokat, barátságosan megszabaduljunk tőlük, és elintézzünk minden családi problémát még a mai napon, hogy az elkövetkezendő év és évek, legyen az sok vagy kevés, igazlelkűségben telhessenek Isten előtt…

William és Hyrum testvérek, valamint John Smith nagybácsi eljöttek a házamhoz, és bevonultunk egy szobába apámmal és Martin Harris elderrel. Smith atya imával nyitotta meg a beszélgetést, ami után ebből az alkalomból kifolyólag nagyon érzően és megindultan fejezte ki magát, méghozzá egy apa minden együttérzésével, akinek az érzéseit mélyen megsebezte a családban fellépő probléma; és miközben beszélt hozzánk, Isten Lelke hatalmas erővel nyugodott rajtunk, és szívünk megenyhült. William testvér alázatos beismerő vallomást tett, és bocsánatomat kérte azért a bántalmazásért, amellyel illetett engem. Én pedig bocsánatot kértem tőle azok miatt, melyekben én cselekedtem helytelenül.

És a beismerés és megbocsátás lelke kölcsönös volt mindannyiunk között, és szövetséget kötöttünk egymással Isten, a szent angyalok és a testvérek előtt, hogy mostantól fogva arra törekszünk majd, hogy mindenben felépítsük egymást igazlelkűségben, és nem fogunk egymásról szóló gonosz híresztelésekre hallgatni; hanem testvérekhez illően odamegyünk egymáshoz a sérelmeinkkel a szelídség lelkében, és kibékülünk egymással, és ezáltal elősegítjük a boldogságunkat, a család boldogságát, röviden mindenki boldogságát és jólétét. Ezután behívtuk a feleségemet, édesanyámat és az írnokomat, és nekik is elismételtük a szövetséget, amelyet kötöttünk; és miközben hála töltötte meg a keblünket, könnyek patakzottak a szemünkből. Majd megkértek, hogy zárjam be a beszélgetést, amelyet meg is tettem egy imával, és ez egy igazán örömteli esemény volt, és az örvendezés időszaka”14.

A bűnbánó iránt tanúsított hosszútűrés, türelem és irgalom segíthet abban, hogy „Isten szeretett gyermekeinek szabadságához” vezessük őket

1838 végén William W. Phelps, aki egykor megbízható egyháztag volt, többekkel együtt hamisan tanúskodott a próféta és más egyházi vezetők ellen, amely a bebörtönzésükhöz vezetett Missouriban. 1840 júniusában Phelps testvér levelet írt Joseph Smithnek, amelyben a bocsánatáért esedezett. Joseph próféta így válaszolt: „Azt kell mondanom, hogy nem hétköznapi érzésekkel próbálok néhány sort írni a [múlt hónap] 29-én írt leveledre; ugyanakkor örülök ennek a kiváltságnak, amely megadatott nekem.

Talán valamelyest el tudod képzelni az érzéseimet, továbbá Rigdon elder és Hyrum testvér érzéseit, amikor elolvastuk a leveledet – szívünk elérzékenyült, gyengédséggel és könyörülettel telt meg, amikor megbizonyosodtunk elhatározásodról stb. Biztosíthatlak, hogy hajlok arra, hogy az ügyedben úgy járjak el, hogy az elnyerje Jehova tetszését (akinek szolgája vagyok), és ahogy az az igazság és az igazlelkűség kinyilatkoztatott tantételeivel megegyezik; és minthogy mindig hosszútűrés, türelem és irgalom jellemezte a mi Mennyei Atyánk cselekedeteit az alázatosakkal és a töredelmesekkel szemben, hajlok arra, hogy kövessem a példát, hogy ápoljam e tantételeket, és így cselekedvén felebarátaim szabadítója legyek.

Igaz, hogy sokat szenvedtünk viselkedésed miatt – a keserűség pohara, amely amúgy is eléggé tele volt ahhoz, hogy halandókként kiigyuk, valóban túlcsordult, amikor ellenünk fordultál, te, akivel gyakran együtt tanácskoztunk, és akivel az Úrtól kapott felfrissülés megannyi időszakát éltük át –, »mert ha ellenség lett volna, azt el tudtuk volna viselni«. [Lásd Zsoltárok 55:12–14.] »A mikor vele szembeálltál; a mikor serege idegenek rabjává lett, és idegenek törtek be kapuján és [Far Westre] sorsot vetettek: olyan voltál te is, mint bármelyik közülök. De nem szabadott volna gyönyörködnöd öcsédnek napján, az ő szerencsétlenségének napján, és nem szabadott volna kérkedned a szorongattatás napján.« [Lásd Abdiás 1:11–12.]

A poharat azonban kiittuk, az Atya akarata megtörtént, és még mindig életben vagyunk, amiért köszönetet mondunk az Úrnak. És kiszabadulva a gonosz emberek kezei közül Isten irgalma által, azt mondjuk, hogy kiváltságod, hogy kiszabadulj az ellenség hatalmából, hogy Isten szeretett gyermekeinek szabadságába vitess, és újra elfoglald helyed a Magasságos szentjei között, és szorgalom, alázat és színleletlen szeretet által ajánld magad Istenünknek és a te Istenednek, és Jézus Krisztus Egyházának.

Hivén azt, hogy beismerésed valós, bűnbánatod pedig őszinte, örömmel nyújtom ki feléd még egyszer a barátság jobb kezét, és örvendezek a tékozló visszatérésének.

Felolvastuk vasárnap a leveledet a szenteknek, és érzéseik kinyilvánítását figyelembe véve egyhangúlag az a döntés született, hogy W. W. Phelps fogadtassék vissza a közösségbe.

»Jöjj, drága testvér, a háborúnak vége,

Kik barátok voltak egykor, ismét barátok végre.«”15

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd a VII–XI. oldalakat!

  • Ez a fejezet számos történetet tartalmaz arról, hogy Joseph Smith hogyan bocsátott meg másoknak. Tekintsd át a 411–413., 416–417. és a 418–420. oldalakon található beszámolókat! Ezek a történetek hogyan segíthetnének valakinek, aki küszködik azzal, hogy másnak megbocsásson?

  • Milyen áldásokat kapunk az életünkben, amikor megbocsátunk azoknak, akik megsértettek minket? Néha miért esik nehezünkre megbocsátani másoknak? Mit tehetünk annak érdekében, hogy megbocsátóbb lelkiséget fejlesszünk ki magunkban?

  • A 414. oldal rövid és bölcs kijelentéseket tartalmaz a másoknak való megbocsátásról. Például: „Legyetek elnézőek és türelmesek egymással, mert az Úr is ezt teszi velünk.” „Legyetek irgalmasok, és irgalmasságra találtok.” „Arra törekedjetek, hogy megmentsétek a lelkeket, ne pedig arra, hogy elpusztítsátok őket.” „Irgalmasnak kell lennünk egymással, és szemet kell hunynunk a kis dolgok felett.” Mit tanulsz ezekből a kijelentésekből?

  • A 415. oldalon található első teljes bekezdésben tekintsd át Joseph Smith próféta szavait a kedvesség és a gyengédség hatásairól! Szerinted ez a tanács miért igaz? Milyen tapasztalataid vannak ezekkel a tantételekkel kapcsolatban az életedben?

  • Tekintsd át a 416. oldal első teljes bekezdését! Milyen problémákat kerülhetünk el, ha követjük ezt a tanácsot? Miért nehéz néha ezt a tanácsot követni? Hogyan győzhetjük le azt a kísértést, hogy elhiggyük a másokról szóló negatív híreszteléseket?

  • Mások megbocsátásra való igyekezetében a próféta arról az óhajáról beszélt, hogy „kövesse [Mennyei Atya] példáját” (418. o.), és hogy „a Szabadító magasztos és tökéletes mintája szerint” éljen (413–414. o.). Milyen jellemvonásokat törekedjünk kifejleszteni, miközben igyekszünk Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus példáját követni?

Kapcsolódó szentírások: Zsoltárok 86:5; Máté 18:21–35; 1 Nefi 7:16–21; Móziás 26:29–31; T&Sz 64:9–11

Jegyzetek

  1. History of the Church, 4:268; Joseph Smith és az Első Elnökségben szolgáló tanácsosai szentekhez írt leveléből, 1841. jan. 15., Nauvoo, Illinois, Times and Seasons, Jan. 15, 1841, pp. 273–74. 273–74.

  2. Daniel Tyler, „Recollections of the Prophet Joseph Smith,” Juvenile Instructor, Aug. 15, 1892, p. 491; írásjelek korszerűsítve; bekezdéselválasztások megváltoztatva.

  3. George Q. Cannon, The Life of Joseph Smith, the Prophet (1888), pp. 190–91. 190–91.

  4. History of the Church, 6:245; „A Friendly Hint to Missouri,” Joseph Smith irányítása alatt megjelenő cikk, 1844. márc. 8., Nauvoo, Illinois, Times and Seasons, Mar. 15, 1844, p. 473.

  5. History of the Church, 3:383; Joseph Smith 1839. július 2-án tartott beszédéből, Montrose, Iowa; Wilford Woodruff és Willard Richards beszámolója alapján.

  6. History of the Church, 2:230, lábjegyzet; „To the Saints Scattered Abroad,” Messenger and Advocate, June 1835, p. 138.

  7. History of the Church, 5:19–20; szögletes zárójelben lévő „még” szó eredeti; bekezdés-elválasztások megváltoztatva; Joseph Smith 1844. máj. 26-án tartott beszédéből, Nauvoo, Illinois; Eliza R. Snow beszámolója alapján.

  8. History of the Church, 5:23; Joseph Smith 1842. jún. 9-én tartott beszédéből, Nauvoo, Illinois; Eliza R. Snow beszámolója alapján.

  9. History of the Church, 5:498; írásjelek korszerűsítve; Joseph Smith 1843. júl. 9-én tartott beszédéből, Nauvoo, Illinois; Willard Richards beszámolója alapján.

  10. History of the Church, 5:23–24; Joseph Smith 1842. jún. 9-én tartott beszédéből, Nauvoo, Illinois; Eliza R. Snow beszámolója alapján.

  11. Joseph Smith Edward Partridge-nek és másoknak írt levele, 1834. márc. 30., Kirtland, Ohio; Oliver Cowdery Letterbook, pp. 34–35, Huntington Library, San Marino, California; másolat az Egyházi Levéltárban, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, Salt Lake City, Utah.

  12. History of the Church, 2:374; bekezdés-elválasztások megváltoztatva; az Első Elnökség és a Tizenkettek tanácsgyűlésének jegyzőkönyvéből, amelyet 1836. jan. 16-án tartottak, Kirtland, Ohio; Warren Parrish beszámolója alapján.

  13. History of the Church, 2:343; Joseph Smith William Smithnek írt leveléből, 1835. dec. 18., Kirtland, Ohio.

  14. History of the Church, 2:352–54; bekezdés-elválasztások megváltoztatva; Joseph Smith naplóbejegyzéséből, 1836. jan. 1., Kirtland, Ohio.

  15. History of the Church, 4:162–64; a második szögletes zárójelben lévő szavak a harmadik bekezdésben eredetiek; írásjelek és nagybetűk korszerűsítve; bekezdés-elválasztások megváltoztatva; dőlt betűk törölve; Joseph Smith William W. Phelpsnek írt leveléből, 1840. júl. 22., Nauvoo, Illinois.

Christ teaching

A Szabadító könyörületet mutatott a házasságtörésen kapott asszony iránt (lásd János 8:1–11). „Krisztus azt mondta, azért jött, hogy a bűnösöket bűnbánatra szólítsa, hogy megszabadítsa őket” – jelentette ki Joseph Smith.

W. W. Phelps speaking with Joseph

William W. Phelps, aki itt Joseph Smithszel van ábrázolva, miután visszatért a szentek közösségébe, ezt írta a prófétáról, aki oly nagylelkűen megbocsátott neki: „Dicsérd a férfit, aki szólt Jehovával!” (Egyházi énekek, 84. o.).