Jézus Krisztus, a világ isteni Megváltója

„Nem létezne szabadulás a világ számára Jézus Krisztus közbenjárása nélkül.”

Joseph Smith életéből

Évekkel Joseph Smith születése előtt, apai nagyapja sugalmazást kapott arra vonatkozóan, hogy a családjában történni fog valami, ami „gyökeresen megváltoztatja a világot”¹. Joseph Smith történetében ez van feljegyezve: „Nagyapám, Asael Smith, hosszú évekkel ezelőtt megjósolta, hogy a családjából próféta fog támadni, és a nagymamám teljesen bizonyos volt abban, hogy ez énbennem beteljesült. Asael nagyapám New York állam St. Lawrence megyéjének East Stockholm városában halt meg, miután megkapta a Mormon könyvét, amelyet majdnem a végéig elolvasott; és kijelentette, hogy én vagyok az a próféta, akiről régóta tudomása volt, hogy a családjába fog megszületni”².

A visszaállítás prófétájaként Joseph Smith egyik legfontosabb feladata az volt, hogy Jézus Krisztusról bizonyságot tegyen. Abban az áldásban volt része, hogy egyéni tudással rendelkezett Jézus Krisztus istenségéről, és megértette a világ Megváltójaként játszott szerepét. Ez a tudás az első látomással kezdődött, amelyben az ifjú Joseph látta Mennyei Atyát és Jézus Krisztust, és hallotta, ahogy az Atya kijelenti: „Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!” (Joseph Smith története 1:17) Ezen szent alkalomkor Josephnek kiváltsága volt a világ Szabadítójától utasítást kapni.

Közel tizenkét évvel később, 1832. február 16-án a próféta a Bibliát fordította John Johnson házában, az Ohio állambeli Hiramben, melynek során Sidney Rigdon volt az írnoka. Miután a próféta lefordította János 5:29-et, amely leírja azoknak a feltámadását, akik jók, illetve gonoszak voltak, egy látomás nyílt meg Joseph és Sidney előtt, amelyben látták a Szabadítót, és beszélgettek vele:

„A Lélek hatalma által szemeink megnyíltak és értelmünk megvilágosodott, hogy láthassuk és megérthessük Isten dolgait – méghozzá azon dolgokat, amik kezdettől fogva vannak, mielőtt lett volna a világ, amelyeket az Atya rendelt el, az Ő Egyszülött Fia által, aki az Atya kebelén volt, méghozzá a kezdettől fogva. Akiről bizonyságot teszünk; és az általunk tett bizonyság Jézus Krisztus evangéliumának teljessége, aki a Fiú, akit láttunk, és akivel a mennyei látomásban beszélgettünk. […]

És láttuk a Fiú dicsőségét, az Atya jobb kezénél, és elnyertük az ő teljességét; és trónja előtt láttuk a szent angyalokat és a megszentelteket, amint hódolnak Istennek, valamint a Báránynak, azokat, akik örökkön örökké hódolnak neki.

És most, a sok tanúbizonyság után, amely őróla adatott, ez a legutolsó tanúbizonyság, amelyet mi adunk róla: Hogy Ő él!

Mert láttuk Őt, méghozzá Isten jobb kezénél; és hallottuk a hangot, amely bizonyságot tett arról, hogy ő az Atya Egyszülöttje – hogy általa, rajta keresztül és őtőle teremtetnek és teremtettek a világok, és azok lakói Istennek született fiak és leányok” (T&Sz 76:12–14, 20–24).

1836. április 3-án Joseph Smith ismét látta a Szabadítót. A próféta és Oliver Cowdery a Kirtland templom nyugati szószéke mögé vonultak. Ünnepélyes imában meghajoltak, minek utána a Szabadító megjelent előttük. A próféta kijelentette:

„A fátyol elvétetett elménkről, és értelmünk szemei megnyíltak. Láttuk az Urat, a szószék könyöklőjén állva előttünk; és lábai alatt színaranyból készült, borostyánhoz hasonló színű volt a kövezet. Szemei olyanok voltak, mint a tűz lángja; fején a haj fehér, mint a tiszta hó; arca ragyogott, meghaladva a nap fényességét; hangja pedig olyan volt, akár a nagy vizek zúgásának hangzása, méghozzá Jehova hangja, mondván: Én vagyok az első és az utolsó; én vagyok az, aki él, én vagyok az, aki megöletett; én vagyok a ti szószólótok az Atyánál” (T&Sz 110:1–4).

Az ilyenfajta élmények által a próféta első kézből nyert tudást, és a Szabadító istenségének különleges tanúja lett.

Joseph Smith tanításai

Isten népe minden adományozási korszakban Krisztus engesztelésére hagyatkozott bűnei bocsánatáért

„Nem létezne szabadulás a világ számára Jézus Krisztus közbenjárása nélkül”³.

„Isten… áldozatot készített saját Fiának ajándékában, akit annak idejében el kellett küldenie, hogy előkészítse az utat, vagy kinyissa a kaput, amelyen keresztül az ember beléphet Isten színe elé, ahonnan engedetlenség miatt űzték ki. Időről időre ezen örömhíreket hirdették a világ különböző korszakaiban az emberek fülébe, egészen a Messiás eljöveteléig.

Az engesztelésbe vagy a megváltás tervébe vetett hit által ajánlott fel Ábel áldozatot Istennek, ami elfogadtatott, és amely a nyáj elsőszülöttje volt. Káin a föld gyümölcsét ajánlotta fel, ami nem fogadtatott el, mert nem tudta hit által tenni; nem lehetett hite, vagy nem gyakorolhatta a hitet a menny tervével ellentétben. Az Egyszülött vérének kiontásával kell az emberért kiengesztelni, mert ez volt a megváltás terve, és vérontás nélkül nem volt megbocsátás. És mivel az áldozat rendeltetett mintaként, amely által az ember felfoghatta azt a nagy áldozatot, amelyet Isten előkészített, egy azzal ellentétes áldozat felajánlása által nem lehetett hitet gyakorolni, mert a megváltást ilyen módon nem lehetett megvásárolni, és az engesztelés ereje sem a szerint a rend szerint rendeltetett el, ezért Káinnak nem lehetett hite; és bármi, ami nem hitből való, az bűn. Ábel azonban elfogadható áldozatot ajánlott fel, amely által bizonyságot kapott arról, hogy ő igazlelkű, maga Isten tevén bizonyságot az ajándékairól [lásd Zsidók 11:4].

Természetesen egy állat vérének kiontása senki emberfiának nem válhatott hasznára, kivéve, ha annak utánzataként, mintájaként vagy magyarázataként ajánlották fel, amelyet magának Istennek az ajándékaként kellett felajánlani. És mindezt előretekintéssel kell végrehajtani: a bűnök bocsánatáért meghozott nagy áldozatnak a hatalmába vetett hittel. […]

Nem hihetjük azt, hogy az ősi korszakokban élő emberek olyan tudatlanok lettek volna a menny rendszerével kapcsolatban, mint azt sokak feltételezik, mert mindazok, akik megszabadultak, a megváltásnak eme nagyszerű tervének hatalma által szabadíttattak meg, mind Krisztus eljövetele előtt, mind pedig azóta; ha ez nem így lett volna, akkor Istennek különböző tervei lettek volna működésben (ha szabad így kifejezni magunkat) arra, hogy az embereket visszavigye, hogy vele élhessenek. Ebben azonban nem hihetünk, mert az ember alkatában bukása óta nem történt változás; és a véráldozat felajánlásának szertartását vagy intézményét csupán addig kellett elvégezni, míg Krisztust felajánlották és saját vérét ki nem ontották – ahogy korábban említettük –, hogy az ember hittel tekinthessen előre arra az időre. […]

Arra, hogy az áldozati felajánlásnak az volt csupán a célja, hogy az elmét Krisztus felé fordítsa, Jézusnak a zsidók felé intézett figyelemre méltó szavaiból következtetünk: »Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült« [János 8:56]. Ezért aztán az, hogy az ősi korokban élő emberek áldozatot ajánlottak fel, nem akadályozta meg őket abban, hogy meghallják az evangéliumot; hanem, mint azt korábban említettük, megnyitotta a szemüket, és lehetővé tette számukra, hogy várják a Szabadító eljövetelének idejét, és örvendezzenek az Ő megváltásában… Arra következtetünk, hogy bármikor, amikor az Úr kinyilatkoztatta magát az ősi időkben élőknek, és megparancsolta nekik, hogy ajánljanak fel áldozatot Őneki, mindez azért történt, hogy hittel várhassák eljövetele napját, és annak az engesztelésnek a hatalmára hagyatkozzanak bűneik bocsánatáért. És ők ezt tették, előttünk élők ezrei, akiknek ruhái makulátlanok, és akik Jóbhoz hasonlóan olyan bizonyossággal várnak, mint amelyet ő kapott, hogy látni fogják Őt a földön azon az utolsó napon, méghozzá a testükben [lásd Jób 19:25–26].

Arra következtethetünk, hogy bár léteztek különböző adományozási korszakok, mégis mindazzal, amelyet Isten népének elmondott, az volt a szándéka, hogy elméjüket a nagyszerű cél felé irányítsa, és hogy megtanítsa nekik, hogy egyedül Istenre hagyatkozzanak, aki szabadulásunk szerzője, ahogy az az Ő törvényében le van fektetve”⁴

Mivel Jézus Krisztus feltámadt a halálból, az egész emberiség fel fog támadni

„Vallásunk alapvető tantételei az apostolok és a próféták bizonysága Jézus Krisztusról; az, hogy Ő meghalt, eltemették, és harmadnap feltámadt, és felemelkedett a mennybe; és a vallásunkra vonatkozó minden más dolog ennek csupán függeléke. Mindezzel kapcsolatban azonban hiszünk a Szentlélek ajándékában, a hit erejében, a lelki ajándékok birtoklásában Isten akaratával megegyezőleg, Izráel házának visszaállításában, és az igazság végső győzelmében”⁵

„»Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek«; mindnyájan feltámadnak a halálból [1 Korinthusbeliek 15:22]. Isten Báránya véghezvitte a feltámadást, hogy mindenki feltámadhasson a halálból”⁶.

„Isten megjelölt egy napot, amelyen megítéli a világot, és ennek bizonyosságát adta azáltal, hogy feltámasztotta az Ő Fiát, Jézus Krisztust a halálból – ezen a ponton nyugszik minden olyan embernek a jövőbeli boldogságába és örömébe vetett reménye, akik hisznek a sugalmazott feljegyzésnek; mert »Ha pedig a Krisztus fel nem támadott«, mondta Pál a korinthusbelieknek, »hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok. A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát«[1 Korinthusbeliekhez 15:17–18]. […]

Krisztus maga kétséget kizáróan feltámadt halottaiból; és ha Ő feltámadt halottaiból, hatalma által minden embert maga elé fog állítani: mert ha feltámadt halottaiból, a fizikai halál kötelékei elszakadtak, és a sír nem diadalmaskodik. Ha tehát a sír nem diadalmaskodik, akkor azok, akik megtartják Krisztus beszédét, és engedelmeskednek tanításainak, nemcsak a halálból való feltámadás ígéretével rendelkeznek, hanem azzal a bizonyossággal is, hogy bebocsáttatást nyernek az Ő dicsőséges királyságába; mert Ő maga mondta: »A hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is« [János 12:26]”⁷.

„Azok, akik Jézus Krisztusban haltak meg, számíthatnak arra, hogy amikor előjönnek, az örömnek mindabba a megvalósulásába lépnek, amellyel itt rendelkeztek, vagy amelyre itt számítottak… Örülök, hogy kiváltságom van olyan dolgokat elmondani nektek, amelyek, ha szorosan megragadjátok őket, segíteni fognak, amikor földrengések morajlanak, felhők gyülekeznek, villámok cikáznak, és a viharok a mennydörgés dörejével törnek rátok. Ragadjátok meg ezeket a dolgokat, és ne remegjen a térdetek vagy ízületeitek, és a szívetek se gyengüljön el; mert akkor mit okozhatnak a földrengések, a háborúk vagy a tornádók? Semmit. A feltámadáskor minden veszteségetekért kárpótolva lesztek, amennyiben hithűek maradtok. A Mindenható látomásán keresztül láttam mindezt. […]

Isten kinyilatkoztatta Fiát a mennyekből, és a feltámadás tanát is; és tudomásunk van arról, hogy azokat, akiket itt eltemettünk, Isten újra fel fogja hozni, és a nagy Isten Lelkével lesznek felruházva és életre keltve; és mit számít az, hogy mi temetjük el őket, vagy együtt halunk meg velük, ha már nem maradhatnak velünk tovább? Fogadjátok be ezeket az igazságokat a szívetekbe, hogy már itt is elkezdhessük mindazt élvezni, ami a másvilágon teljessé válik”⁸.

Krisztus engesztelése és az evangéliumnak való engedelmesség által Jézus Krisztus örököstársaivá válhatunk

„Hiszek Jézus Krisztus Istenségében, és abban, hogy Ő meghalt minden ember bűnéért, akik Ádámban elbuktak”⁹.

Hittételek 1:3: „Hisszük, hogy Krisztus Engesztelése által az egész emberiség megszabadulhat, ha engedelmeskednek az Evangélium törvényeinek és szertartásainak”¹⁰.

„Miután Isten megteremtett a mennyeket és a földet, lejött, és a hatodik napon ezt mondta: »Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra«. Kinek a képmására? Az Istenek képmására teremtette őket, férfinak és nőnek, ártatlanoknak, ártalmatlanoknak és szeplőteleneknek, ugyanazzal a jellemmel és képmással, mint az Istenek [lásd 1 Mózes 1:26–27]. És amikor az ember elbukott, nem veszítette el a képmását, hanem jelleme továbbra is megőrizte Teremtőjének képmását. Krisztus, aki az ember képmása, Atyja személyének pontos képmása is [lásd Zsidók 1:3]… Krisztus engesztelése, a feltámadás és az evangélium iránti engedelmesség által újra Fiának, Jézus Krisztusnak a képmására leszünk formálva [lásd Rómabeliek 8:29]; majd ezután elérjük Isten képmását, dicsőségét és jellemét”¹¹.

„Lelkünk Atyja [biztosított] teremtményei számára egy áldozatot, egy megváltás tervét, az engesztelés hatalmát, a szabadulás tervét, amelyeknek az a nagy célja, hogy visszavigyék az embereket a menny Királyának színe elé, hogy celesztiális dicsőséggel koronáztassanak meg, és a Fiúval együtt örökösei lehessenek egy olyan örökségnek, amely megronthatatlan, tiszta, és amely nem enyészik el”¹².

„A szentírás azt mondja, hogy azok, akik engedelmeskedni fognak a parancsolatoknak, Isten örököseivé és Jézus Krisztus örököstársaivá válnak… »Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg« [lásd Rómabeliek 8:16–17].”¹³

„Micsoda vigaszt jelent a gyászolóknak, amikor el kell válniuk egy férjtől, feleségtől, apától, anyától, gyermektől vagy szeretett rokontól, ha tudják azt, hogy bár ez a földi test letétetett és elporlad, újra feltámadnak, hogy örökkévaló tűzben, halhatatlan dicsőségben éljenek, ahol soha többé nem fognak búsulni, szenvedni vagy meghalni; hanem Isten örököseivé és Krisztus örököstársaivá válnak.”¹⁴.

Jézus Krisztus tökéletes, tiszta és szent, és felszólított minket, hogy váljunk olyanná, mint Ő

„Kicsoda az a szentek közül eme utolsó napokban, aki önmagát olyan jónak tartja, mint a mi Urunk? Ki olyan tökéletes? Ki olyan tiszta? Ki olyan szent, mint Ő volt? Van ilyen ember? Soha nem vétkezett, vagy szegett meg egy mennyei parancsolatot vagy törvényt sem – nem volt csalárdság az ajkán, sem ravaszság a szívében… Hol van egy olyan ember, mint Krisztus? Nincs olyan a földön”¹⁵.

„Mert a teremtmény hiúságnak lett alávetve, nem önként, hanem Krisztus vetette alá azt reménységben [lásd Rómabeliekhez 8:20] – mindannyian ki vannak téve a hiúságnak, míg az őket körülvevő görbe utakon és nehézségeken keresztül haladnak. Hol van az az ember, akiben nincs hiúság? Soha senki nem volt tökéletes, csak Jézus, és Ő miért volt tökéletes? Mert Ő Isten Fia volt, és rendelkezett a Lélek teljességével és bárki másnál nagyobb hatalommal”¹⁶.

„Amikor [Jézus Krisztus] még kisfiú volt, rendelkezett mindazzal az intelligenciával, amelyre szüksége volt ahhoz, hogy uralja és kormányozza a zsidók királyságát, és a legbölcsebb és legjelentősebb törvénytudókkal és hitoktatókkal érvelt, és azok elméletei és gyakorlatai az Ő bölcsessége mellett oktalanságnak tűntek”¹⁷.

„Reméljük, hogy Urunk parancsolatai állandóan szívünkben forognak, amelyek nem csupán evangéliuma hirdetésére vonatkozó akaratára tanítanak benneteket, hanem az Ő szelídségére és mindenek előtt való tökéletes életére, még a legsúlyosabb üldöztetések és erőszak idején is, amelyeket egy gonosz és hitehagyó nemzedék zúdított Őrá. Emlékezzetek, fivérek, hogy Ő szentségre hívott el titeket; és szükséges kihangsúlyoznunk, hogy olyanokká kell válnunk tisztaságban, mint Ő! Milyen bölcsen, milyen jámborul; milyen tisztán és milyen tökéletesen kell magatokat viselnetek az Ő szemében; és arra is emlékezzetek, hogy szeme állandóan rajtatok van”¹⁸.

„Amikor eltűnődünk nagy Mesterünk szentségén és tökéletességén, aki megnyitotta az utat, amely által megtérhetünk Őhozzá, méghozzá saját maga feláldozása révén, szívünk belül megenyhül az Ő leereszkedése miatt. És amikor azon is eltűnődünk, hogy felszólított minket arra, hogy mindenben legyünk tökéletesek, hogy felkészülhessünk arra, hogy vele békében találkozhassunk, amikor eljön dicsőségében és minden szent angyal társaságában, úgy érezzük, hogy merészen figyelmeztetnünk kell a fivéreket arra, hogy legyenek alázatosak és imádságos lelkűek, hogy valóban a világosság és a nap gyermekeiként járjanak, hogy kegyelemmel bírhassanak minden kísértés legyőzésére, és hogy felülkerekedjenek minden gonoszságon a mi Urunk, Jézus Krisztus érdemes nevében. Mert bizonyosodjatok meg, fivérek, hogy az a nap valóban közeledik, amikor a ház Mestere feláll, és bezárja a kaput, és senki más nem léphet majd be, hogy helyet foglalhasson az esküvői vacsorán, csak azok, akiken mennyegzői ruha leszi! [Lásd Máté 22:1–14.]”¹⁹

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra. További segítségért lásd a vii–xi. oldalakat!

Tekintsd át Joseph Smith látomásait a Szabadítóról (47–49. o.)! Milyen gondolatok és érzések támadnak benned, miközben elgondolkozol ezeken az eseményeken?
Az ősi időkben az állatáldozatok segítettek az Úr népének „megnyit[ni] a szemüket, és… vár[ni] a Szabadító eljövetelének idejét, és örvendez[ni] az Ő megváltásában” (51. o.). Mik azok a dolgok, amelyek segítenek neked ma a Szabadítóra tekintened?
Olvasd el azt a bekezdést, amely az 52. oldal tetején kezdődik! Figyeld meg, hogy ebben a kijelentésben a függelék szó valami olyasmire utal, amely egy nagyobb fontossággal bíró dologhoz kapcsolódik, mint ahogy egy faág kapcsolódik a fatörzshöz. Szerinted az apostolok és próféták bizonyságai a Szabadító engeszteléséről és feltámadásáról miért „vallásunk alapvető tantételei”? Hogyan állnál hozzá az otthonodban és az egyházban végzendő szolgálatodhoz, ha emlékeznél arra, hogy minden más dolog ezeknek a tantételeknek a függeléke?
Tekintsd át Joseph próféta tanításait a feltámadásról (52–54. o.)! Hogyan nyújt vigaszt annak ismerete, hogy „minden vesztesége[d]ért kárpótol[tatsz] a feltámadáskor, amennyiben hithű marad[sz]”? A feltámadásról való tudás hogyan segíthet nekünk abban, hogy „elkezdhessük mindazt élvezni, amelyek a másvilágon teljessé válnak”?
Miközben áttekinted az 54–55. oldalakat, gondolkozz el azon, hogy mit tett a Szabadító azért, hogy mi az Ő örököstársaivá válhassunk! Gondolkozz el azon, hogy miként mutathatod ki neki az Ő engesztelő áldozata iránt érzett háládat.
Az 55–57. oldalakon Joseph Smith próféta említést tesz a Szabadító néhány tulajdonságáról. Amikor elgondolkozol a Szabadító életéről és küldetéséről, milyen más tulajdonságok jutnak eszedbe? Gondolkozz el azon, mit tehetsz azért, hogy mindinkább olyanná válj, mint Ő!

Kapcsolódó szentírások: Ésaiás 53:1–12; 2 Nefi 9:5–26; T&Sz 20:21–29

Jospeh and Oliver — A Szabadító megjelent Joseph Smithnek és Oliver Cowderynek a Kirtland templomban. „A fátyol elvétetett elménkről – mondta Joseph –, és értelmünk szemei megnyíltak. Láttuk az Urat, a szószék könyöklőjén állva előttünk.”

resurrected Lord — *„Isten Báránya véghezvitte a feltámadást, hogy mindenki feltámadhasson a halálból.”*

Christ with children — *„Amikor eltűnődünk nagy Mesterünk szentségén és tökéletességén, …szívünk belül megenyhül az ő leereszkedése miatt.”*