Elnökök tanításai
44. Fejezet: Minden dolog visszaállítása: az idők teljességének adományozási korszaka


44. Fejezet

Minden dolog visszaállítása: az idők teljességének adományozási korszaka

„[Ez] valóban az idők teljességének adományozási korszaka, amikor minden dolog, amely Krisztus Jézusban van, legyen az a mennyben vagy a földön, Őbenne egybegyűjtetik, és minden dolog visszaállíttatik.”

Joseph Smith életéből

Joseph Smith próféta szerette a Nauvoo templomot, és vágyott arra, hogy láthassa a befejezését. A Nauvooban élő Martha Coray jelen volt egy beszédnél, ahol látta, ahogy a próféta kinyújtotta kezét a templom felé, és fájdalmas hangon ezt mondta: „Ha az lenne… Isten akarata, hogy megérjem, hogy láthassam a templom befejezését annak alapjától egészen a csúcsáig, azt fogom mondani: »Ó Uram, ennyi elég is volt. Uram, engedd, hogy szolgád békében távozzék!«”1

George Q. Cannon, aki később az Első Elnökségben szolgált tanácsosként, így emlékezett vissza: „Halála előtt Joseph próféta nagyon aggódott azért, hogy még láthassa a [Nauvoo] templom felépítését, ahogyan legtöbben, akik az ő napjaiban az egyházzal voltatok, jól tudjátok. »Siessetek a munkával, testvérek – szokta volt mondani – fejezzük be a templomot; az Úr nagyszerű adományt tartogat a számotokra, és alig várom, hogy a testvérek részesülhessenek a felruházásukban és megkapják a papság teljességét.« Arra ösztönözte a szenteket, hogy haladjanak továbbra is előre, azon épület befejezésének a fontosságáról prédikálva nekik, hogy abban az élet és a szabadulás szertartásait levezethessék az egész nép számára, de főleg a szent papság kvórumai-nak. »Akkor – mondta – a királyság megalapíttatik, és nem érdekel, hogy azután mi lesz velem.«”2

A Nauvoo templom tervei egy sokkal nagyobb és gyönyörűbb épületet vázoltak fel, mint a Kirtland templom. Egy domb tetején elhelyezkedve, rálátással a Mississippi folyóra, a befejezett Nauvoo templom Illinois egyik legpazarabb épületének számított volna. A Nauvoo környékén lévő kőbányákban fejtett mészkőből, illetve Wisconsin fenyőerdőiből a folyón leúsztatott faanyagból készült. Kész állapotban 39 méter hosszú, közel 27 méter széles, és egy kicsivel több, mint 50 méter magas lett volna a templomtorony tetejénél. A külseje nagy részletességgel kidolgozott faragott holdkövekkel, napkövekkel és csillagkövekkel volt díszítve, miközben a belsejét a sok ablakon átszűrődő napfény világította meg.

Joseph Smith nem érte meg, hogy lássa a Nauvoo templom befejezését, halála után azonban Brigham Young vezetése alatt szentek ezrei részesültek a templomban a szent szertartásokban. Miután a szentek arra kényszerültek, hogy elhagyják Nauvoot, a gyönyörű templomuk elpusztult. 1848-ban leégett, 1850-ben pedig egy tornádó ledöntötte néhány falát, ezzel a többi fal meggyengült, úgyhogy le kellett rombolni. Körülbelül 150 évvel később megkezdődött az új Nauvoo templom építkezése az eredeti helyszínen. A rekonstruált templom 2002. június 27-én lett felszentelve a világon jelenleg működő több mint száz templom egyikeként. Mindegyik templom annak a jelképe, hogy Isten, gyermekeinek – élőknek és holtaknak – szánt áldásainak teljessége visszaállíttatott ebben az utolsó adományozási korszakban.

Joseph Smith prófétát Isten hívta el, hogy visszaállítsa a földre ezeket a nagyszerű áldásokat, és hogy az idők teljességének adományozási korszaka élén álljon. A próféta szolgálata alatt minden dolog visszaállíttatott, ami szükséges volt ahhoz, hogy minden idők legnagyszerűbb adományozási korszakának alapjai le legyenek fektetve. Visszaállították a papságot, annak elengedhetetlen kulcsaival együtt; lefordították a Mormon könyvét, megszervezték az egyházat; kinyilatkoztatták a tanokat, a szertartásokat és a szövetségeket, beleértve a felruházás és a házassági pecsételés szertartását és szövetségét is. Az Úr kijelentette, hogy rábízta Joseph Smithre „királyságom kulcsait, és az evangélium adományozási korszakát az utolsó időkre; és az idők teljességére, ami kor is minden dolgot egybegyűjtök, azt is, ami a mennyben van, és azt is, ami a földön van” (T&Sz 27:13).

Joseph Smith tanításai

Ebben az utolsó adományozási korszakban a korábbi adományozási korszakok minden felhatalmazása, szertartása és ismerete visszaállíttatott

„A mennyei dolgok rendje szerint Istennek mindig új adományozási korszakot kell küldenie, amikor az emberek elpártolnak az igazságtól, és elveszítik a papságot”3.

1842. szeptember 6-án Joseph Smith próféta a következőt írta a szenteknek, amelyet később a Tan és a szövetségek 128:18-ban jegyeztek fel: „Szükség van arra az idők teljessége adományozási korszakának bevezetésében, amely adományozási korszak bevezetése most kezdődik, hogy sor kerüljön adományozási korszakok, kulcsok, hatalmak és dicsőségek teljes és tökéletes egységére és összekapcsolására, valamint kinyilatkoztatására, Ádám napjaitól egészen mostanáig. És nemcsak ezek, hanem azok a dolgok is, amelyek soha nem lettek kinyilatkoztatva a világ megalapítása óta, hanem rejtve voltak a bölcsek és okosak előtt, ki legyenek nyilatkoztatva kisbabáknak és csecsemőknek ebben, az idők teljességének adományozási korszakában”4.

„Ez valóban olyan nap, amelyre sokáig fognak emlékezni az utolsó napok szentjei – olyan nap, amikor a menny Istene megkezdte királysága ősi rendjének visszaállítását szolgái és népe számára – olyan nap, amikor minden azért történik, hogy létrehozza az evangélium teljességének befejezését, az adományozási korszakok adományozási korszakának teljességét, mégpedig az idők teljességét; olyan nap, amikor Isten megkezdte kinyilvánítani és egyházában rendbe tenni azokat a dolgokat, amelyek voltak, és amelyeket az ősi próféták és bölcsek látni kívántak, de meghaltak, mielőtt láthatták volna őket; olyan nap, amikor mindazok a dolgok kezdenek megnyilvánulni, amelyek a világ megalapítása óta rejtve voltak, és amelyekről Jehova azt ígérte, hogy az általa jónak látott időben tudatja szolgáival, hogy felkészítse a földet a dicsőségben való visszatérésére, méghozzá celesztiális dicsőségben, illetve Isten és a Bárány papjainak és királyainak mindörökké tartó királyságára Sion hegyén”5.

„Az idők teljességének adományozási korszaka napvilágra hozza majd azokat a dolgokat, amelyek a korábbi adományozási korszakokban kinyilatkoztattak, illetve más dolgokat is, amelyek még soha nem voltak kinyilatkoztatva. El fogja küldeni Illést, a prófétát stb., és visszaállít mindent Krisztusban”6.

„»Megismertetvén velünk az Ő akaratjának titkát az Ő jó kedve szerint, amelyet eleve elrendelt magában, az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind a melyek a mennyekben vannak, mind a melyek e földön vannak« [Efézusbeliek 1:9–10].

Nos, az Ő célja az utolsó adományozási korszak eseményeinek a felgöngyölítésével az, hogy minden arra az adományozási korszakra vonatkozó dolog pontosan az előző adományozási korszakokkal összhangban történjék.

Továbbá Isten elrendelte magában azt, hogy mindaddig nem lesz örökkévaló teljesség, míg minden adományozási korszak be nem teljesedik, és egybe nem gyűjtetik, és hogy minden egyes dolog, amely egybe kell, hogy gyűjtessen azokban az adományozási korszakokban ugyanarra a teljességre és örökkévaló dicsőségre, Krisztus Jézusban kell, hogy legyen. […]

Minden szertartás és feladat, amelyet a papság megkíván a Mindenható irányítása és parancsolatai szerint bármelyik adományozási korszakban, meg kell, hogy jelenjék az utolsó adományozási korszakban, ezért minden dolog, amely bármelyik korábbi korszakban a papság felhatalmazása alá tartozott, újra megjelenik, létrehozva azt a visszaállítást, amelyről a szent próféták beszéltek”7.

Joseph Smith viseli az idők teljessége adományozási korszakának kulcsait

„A melkisédeki papság pecsételő hatalma alatt én viselem az utolsó királyság kulcsait, amelyben minden idők teljességének adományozási korszaka van, amelyről a világ kezdete óta minden szent próféta beszélt”8.

„Mindenki, akit elhívtak arra, hogy a világ lakosait szolgálja, elrendeltetett erre a célra a menny nagy tanácsában a világ kezdete előtt. Feltételezem, hogy abban a nagy tanácsban rendeltek el engem erre a hivatalra. Ez az a bizonyság, amelyet én szeretnék, hogy én Isten szolgája vagyok, ez a nép pedig az Ő népe. Az ősi próféták kijelentették, hogy az utolsó napokban a menny Istene fel fog állítani egy olyan királyságot, amely soha el nem pusztul, valamint nem lesz átengedve egy másik népnek…

Úgy vélem, hogy egyik eszköze vagyok Dániel királysága felállításának az Úr igéje által, és olyan alapot szándékozom lefektetni, amely gyökeresen meg fogja változtani az egész világot”9.

„Előttem van a királyság egész terve, más ember ezzel nem rendelkezik”10.

Lucy Mack Smith jelen volt, amikor Joseph Smith 1832-ben az Ohio állambeli Kirtlandben prédikált. Így emlékezett vissza a próféta szavaira: „Én magam viselem ennek az utolsó adományozási korszaknak a kulcsait, és örökké viselni fogom az időben és az örökkévalóságban. Nyugodjon meg hát szívetek, mert minden rendben van”11.

Eme utolsó adományozási korszak oly mérhetetlen nagy jelentőséggel bír, hogy a szentektől teljes és önzetlen elkötelezettséget kíván

1840 szeptemberében Joseph Smith és az Első Elnökségben szolgáló tanácsosai a következő nyilatkozatot adták ki az egyháztagoknak: „Az Úr munkája mérhetelen nagy jelentőséggel bír ezekben az utolsó napokban, és az szinte meghaladja a halandók értelmét. Dicsőségei leírhatatlanok, magasztossága felülmúlhatatlan. Ez az a téma, amely a világ teremtése óta egészen napjainkig minden nemzedék prófétáinak és igazlelkű embereinek keblét fellelkesítette; és ez valóban az idők teljességének adományozási korszaka, amikor minden, ami Krisztus Jézusban van, legyen az a mennyben, vagy a földön, egybegyűjtetik Őbenne, és amikor minden visszaállíttatik, ahogy azt a világ kezdete óta minden szent próféta megmondta; mert ebben fog lezajlani az atyáknak tett ígéretek dicsőséges beteljesülése, miközben a Magasságos hatalmának megnyilvánulása nagyszerű, dicsőséges és magasztos lesz. […]

Úgy érezzük, hogy tovább kell mennünk, és egyesíteni kell erőinket a királyság felépítésére és a papság megalapítására azok teljességében és dicsőségében. Az a munka, amelyet ezekben az utolsó napokban kell elvégezni, mérhetetlen nagy jelentőséggel bír, és szükség van hozzá a szentek erejére, ügyességére, tehetségére és képességére, hogy a próféta által leírt dicsőséggel és magasztossággal haladhasson tovább [lásd Dániel 2:35–35, 44–45]; következésképp a szentek összpontosítására lesz majd szükség ahhoz, hogy elvégezzenek egy ekkora jelentőséggel és magasztossággal bíró munkát.

A szentírásokban említett összegyűjtés munkája szükséges lesz az utolsó adományozási korszak dicsőségeinek a létrehozásához…

Kedves testvérek, vágyat érezve arra, hogy megvalósíthassuk Isten céljait, amely munkára elhívtak bennünket; és hogy az Ő munkatársai lehessünk ebben az utolsó adományozási korszakban; úgy érezzük, hogy szükség van a szentek készséges együttműködésére eme földrészen, illetve a tenger szigetein. A szenteknek hallgatniuk kell majd a tanácsra, és figyelmüket az egyházra, a királyság megalapítására kell majd fordítaniuk, továbbá félre kell majd tenniük minden önző elvet, mindent, ami alávaló és hitvány, és előre kell lépniük az igazság ügyében, valamint segíteniük kell a legvégső erejükig mindazokat, akiknek megadatott a minta és a terv…

Itt van tehát, szeretett testvérek, egy olyan munka, amelynek elvégzése az arkangyalokhoz méltó – egy olyan munka, amely minden idáig elvégzett dolgot az árnyékba vet majd; egy olyan munka, amelyet a korábbi korok királyai, prófétái és igazlelkű emberei kutattak, vártak, és őszintén szerettek volna látni, de meghaltak anélkül, hogy láthatták volna; és jó dolguk lesz azoknak, akik segíteni fognak Jehova hatalmas cselekedeteinek megvalósításában”12.

„Sion felépítése olyan ügy, amely minden korban érdekelte Isten népét; ez egy olyan téma, amelyről próféták, papok és királyok különös élvezettel beszéltek; örömteli várakozással néztek elébe annak a napnak, amelyben most élünk; és mennyei és örömteli várakozástól fűtve énekeltek, írtak és jövendöltek erről a napról; de anélkül haltak meg, hogy látták volna; mi vagyunk az a kegyelt nép, amelyet Isten kiválasztott, hogy létrehozzuk az utolsó napi dicsőséget, és ránk maradt az, hogy lássuk, részt vegyünk benne, és segítsük az utolsó napi dicsőség előrehaladását, »az idők teljességének rendjét, amikor Isten összegyűjt majd mindent, ami a mennyben, és mindent, ami földön van, méghozzá egybe« [lásd Efézusbeliek 1:10], amikor Isten szentjei minden nemzetből, nemzetségből, népből és nyelvből összegyűjtetnek, amikor a zsidók egybe lesznek gyűjtve, a gonoszok szintén egybegyűjtetnek, hogy elpusztuljanak, ahogy a próféták megmondták; Isten Lelke is az Ő népével lakozik majd, és visszahúzódik a többi nemzettől, és minden dolog, legyen az a mennyben vagy a földön, egyben lesz, méghozzá Krisztusban.

A mennyei papság egyesülni fog a földivel, hogy létrehozza azokat a nagyszerű célokat; és miközben így egyesülünk egy közös ügyben, hogy előremozdítsuk Isten királyságát, a mennyei papság sem tétlen szemlélődő, Isten Lelke leárad majd fentről, és közöttünk fog lakozni. A Magasságos áldásai nyugodnak majd a porhüvelyünkön, és nevünk továbbadatik az eljövendő koroknak; gyermekeink felnőnek majd, és áldottnak fognak hívni bennünket; és a még meg nem született nemzedékek különleges elragadtatással foglalkoznak majd azokkal a helyszínekkel, ahol jártunk, a nélkülözésekkel, amelyeket elszenvedtünk, a fáradhatatlan buzgósággal, amelyet tanúsítottunk, a szinte leküzdhetetlen akadályokkal, amelyeket legyőztünk egy olyan munka alapjának lerakásakor, amely létrehozta azt a dicsőséget és áldást, amelyet ők fognak élvezni; egy olyan munkáét, amelyet Isten és az angyalok elragadtatva fontolgattak az elmúlt nemzedékekben; amely feltüzelte az ősi pátriárkák és próféták lelkét; egy olyan munkáét, amelynek az a célja, hogy létrehozza a sötétség erőinek pusztulását, a föld megújulását, Isten dicsőségét és az emberi család szabadulását”13.

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lapozz a VII–XI. oldalakra!

  • Tekintsd át az 531–534. oldalakat! Miért olyan fontosak a templomok az Úr munkájának elvégzéséhez?

  • Szerinted az ősi próféták és bölcsek miért tekintettek várakozással a mi korunkra? (Példákért lapozz az 534–535. oldalakra!) Gondolkozz el azon a kiváltságon, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagja vagy az idők teljességének adományozási korszakában!

  • Tanulmányozd az 536. oldal tetején kezdődő bekezdést! Milyen gondolataid és érzéseid támadnak az egyházi szolgálatban való elhívásaiddal kapcsolatban, miközben elgondolkodsz ezen a kijelentésen?

  • Olvasd el az 536. oldalon található második, harmadik és negyedik bekezdést! Ezek a kijelentések hogyan erősítik a Joseph Smith próféta küldetéséről való bizonyságodat?

  • Joseph Smith próféta ezt mondta: „Az Úr munkája mérhetetlen nagy jelentőséggel bír ezekben az utolsó napokban” (536. o.) Tanulmányozd az 536–539. oldalakat, és gondolkozz el azon felelősségünkön, hogy segítsünk az Úr munkájának megvalósításában az utolsó adományozási korszakban! Miért kell „egyesítenünk erőinket” ahhoz, hogy végrehajtsuk ezt a munkát? Miért kell „félretennünk minden önző elvet”? Gondolkozz el azon, hogyan használhatod „az erődet, ügyességedet, tehetségedet és képességedet” az Úr munkájához való hozzájárulásként!

Kapcsolódó szentírások: T&Sz 27:12–13; 90:2–3; 112:30–32; 124:40–41

Jegyzetek

  1. Martha Jane Knowlton Coray idézete alapján, Joseph Smith egyik beszédéről számol be, Nauvoo, Illinois; Martha Jane Knowlton Coray, Notebook, Egyházi Levéltár, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, Salt Lake City, Utah; ezt a beszédet 1840. július 19-vel dátumozták Coray nőtestvér jegyzetfüzetében, de a beszédre valószínűleg később került sor.

  2. George Q. Cannon, Deseret News: Semi-Weekly, Dec. 14, 1869, p. 2.

  3. History of the Church, 6:478–79; Joseph Smith 1844. jún. 16-án tartott beszédéből, Nauvoo, Illinois; Thomas Bullock beszámolója alapján; lásd még a függelék, 589. o., 3. pont.

  4. Tan és a szövetségek 128:18; Joseph Smith levele a szenteknek, 1842. szept. 6., Nauvoo, Illinois.

  5. History of the Church, 4:492–93; Joseph Smith naplóbejegyzéséből, 1842. jan. 6., Nauvoo, Illinois.

  6. History of the Church, 4:426; egy egyházi konferencia jegyzőkönyvéből, amelyet 1841. okt. 3-án tartottak, Nauvoo, Illinois, Times and Seasons, Oct. 15, 1841, p. 578.

  7. History of the Church, 4:208, 210–211; Joseph Smith által készített és az 1840. okt. 5-én tartott egyházi konferencián felolvasott beszédből, Nauvoo, Illionois.

  8. History of the Church, 6:78; helyesírás korszerűsítve; Joseph Smith James Arlington Bennetnek írt leveléből, 1843. nov. 13., Nauvoo, Illinois; James Bennet vezetékneve a History of the Church című kiadványban tévesen „Bennettnek” van betűzve.

  9. History of the Church, 6:364–65; Joseph Smith 1844. máj. 12-én tartott beszédéből, Nauvoo, Illinois; Thomas Bullock beszámolója alapján.

  10. History of the Church, 5:139; Joseph Smith 1842. aug. 29-án tartott beszédéből, Nauvoo, Illinois; William Clayton beszámolója alapján.

  11. Lucy Mack Smith idézete, amelyben Joseph Smith egy 1832 elején tartott beszédéről számol be, Kirtland, Ohio; Lucy Mack Smith, „The History of Lucy Smith, Mother of the Prophet,” 1844–45 manuscript, book 13, p. 5, Egyházi Levéltár.

  12. History of the Church, 4:185–87; írásjelek korszerűsítve; Joseph Smith és az Első Elnökségben szolgáló tanácsosainak a szentekhez írt leveléből, 1840. szept., Nauvoo, Illinois, Times and Seasons, Oct. 1840, pp. 178–79.

  13. History of the Church, 4:609–10; írásjelek korszerűsítve; bekezdéselválasztások megváltoztatva; „The Temple,” Times and Seasons, May 2, 1842, p. 776; Joseph Smith volt a folyóirat szerkesztője.

Nauvoo Temple construction

Joseph Smith próféta vágyott arra, hogy meglássa a Nauvoo templom befejezését. „Siessetek a munkával, testvérek – szokta volt mondani –, fejezzük be a templomot; az Úr nagyszerű adományt tartogat a számotokra.”

missionaries at MTC

Teljes idejű misszionáriusok a Misszionáriusképző Központban a Utah állambeli Provóban. Joseph Smith kijelentette, hogy az utolsó adományozási korszakban „a szenteknek hallgatniuk kell majd a tanácsra, és… előre kell lépniük az igazság ügyében.”