Keresztelő János küldetése

„[Keresztelő] János rendelkezett az ároni papsággal, Krisztus törvényes szolgája és előhírnöke volt, és azért jött, hogy előkészítse számára az utat.”

Joseph Smith életéből

1828–29 telén Joseph folytatta a Mormon könyve fordítási munkálatait Pennsylvania állam Harmony városában, de a munka lassan haladt. Josephnek nem csak a farmon kellett dolgoznia, hogy eltartsa a családját, de nem volt teljes idejű írnoka sem, aki segített volna neki. A szükség eme napjaira így emlékezett vissza: „Az Úrhoz kiáltottam, hogy gondoskodjék rólam, hogy be tudjam fejezni azt a munkát, amelyet megparancsolt nekem”¹ Az Úr megígérte neki, hogy gondoskodni fog arról a segítségről, amelyre Joseph Smithnek szüksége van a fordítási munkához (lásd T&Sz 5:34). 1829. április 5-én egy Oliver Cowdery nevezetű fiatal tanító elkísérte a próféta öccsét, Samuelt Harmonyba, hogy találkozzék Josephfel. Oliver hallott a lemezekről, míg a próféta szüleinek otthonában volt elszállásolva, és miután imádkozott róla, személyes kinyilatkoztatást kapott arra vonatkozólag, hogy írjon a próféta számára. Április 7-én a két férfi nekilátott a fordítási munkának, melynek során Oliver volt az írnok.

Miközben Joseph és Oliver a lemezekről fordított, elolvasták a Szabadító, nefitáknak adott utasításait a bűnök bocsánatára való kereszteléssel kapcsolatban². Május 15-én kimentek a próféta házához közeli erdős területre, hogy megkérjék az Urat, hogy segítsen nekik jobban megérteni ezt a fontos szertartást. „Kiöntöttük lelkünket őszinte imában – emlékezett vissza Oliver Cowdery –, hogy megtudjuk, hogyan nyerhetnénk el a keresztelés és a Szentlélek áldásait Isten rendje szerint, és szorgalmasan érdeklődtünk az atyák jogai, a szent papság felhatalmazása és azok kiszolgálásának a hatalma iránt”³.

Joseph Smith így jegyezte fel, hogy mi történt imájukra kapott válaszként: „Miközben ezzel voltunk elfoglalva, imádkozva és az Urat szólítva, a mennyből egy hírnök ereszkedett alá egy fényes felhőben, és kezeit a fejünkre helyezve, elrendelt bennünket, mondván: Szolgatársaim, a Messiás nevében rátok ruházom Áron papságát, amely rendelkezik az angyalok szolgálattételének, és a bűnbánat evangéliumának, és a bűnök bocsánatára alámerítéssel történő keresztelésnek a kulcsaival; és ez soha többé nem vétetik el ismét a földről, míg Lévi fiai ismét igazlelkűségben nem ajánlanak felajánlást az Úrnak.

Azt mondta, hogy ez az ároni papság nem rendelkezik hatalommal a Szentlélek ajándékának kézrátétel általi adományozására, de ez majd később ránk lesz ruházva…

A hírnök, aki ez alkalommal meglátogatott bennünket, és ránk ruházta a papságot, azt mondta, hogy a neve János, ugyanaz, akit az Újszövetségben Keresztelő Jánosnak hívnak, és hogy Péter, Jakab és János irányítása alatt cselekszik, akik Melkisédek papságának kulcsaival bírnak, mely papság, mondta ő, a megfelelő időben ránk lesz ruházva” (Joseph Smith története 1:68–70, 72).

Keresztelő János eljövetele jelentős esemény volt Joseph Smith próféta életében, és Isten földi királyságának a fejlődésében. Bár Joseph Smith korábban látta az Atyaistent és Jézus Krisztust, mennyei hírnökök látogatták meg, és megkapta az aranylemezeket és a fordításukhoz szükséges képességet, még nem kapta meg a papság felhatalmazását és hatalmát. Most az ároni papság állíttatott vissza a földre, a melkisédeki papság hatalma pedig hamarosan visszaállíttatik. Joseph Smith törvényes szolga lett Isten királyságában.

Joseph Smith tanításai

Keresztelő János fontos küldetést teljesített azzal, hogy előkészítette a Szabadító előtt az utat, és megkeresztelte Őt

„[1843. január 29-én] a templomban részt vettem egy gyűlésen… Kijelentettem, hogy két kérdést tettek fel nekem az előző sabbaton általam elmondottakkal kapcsolatban, amelyekre megígértem, hogy a nyilvánosság előtt választ adok, és most megragadnám ezt a lehetőséget.

A kérdés Jézus következő szavaival kapcsolatban vetődött fel: »Azok között, akik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb őnála« [Lukács 7:28]. Hogy lehet az, hogy János az egyik legnagyobb prófétának számít? Nem a csodái képezhették nagyságát. [Lásd János 10:41.]

Először is, azzal az isteni küldetéssel bízták meg, hogy készítse elő az utat az Úr orczája előtt. Kire bíztak még egy ilyen munkát őelőtte vagy azóta? Senkire.

Másodszor, azzal a fontos küldetéssel bízták meg, és elvárták tőle, hogy ő keresztelje meg az Ember Fiát. Kit ért valaha ekkora megtiszteltetés? Kinek volt ekkora kiváltsága és dicsősége? Ki vezette be Isten Fiát a keresztelővízbe, és kinek volt kiváltsága azt látni, ahogy a Szentlélek galamb formájában, vagyis a galamb jelképében leereszkedik ennek a szolgálatnak a tanújaként? A galamb jelképe a világ teremtése előtt rendeltetett el a Szentlélek tanújaként, és az ördög nem jöhet a galamb jelképében. A Szentlélek személy, és személy formájában létezik. Nem szorítkozik a galamb formájába, hanem a galamb jelképébe. A Szentlélek nem alakulhat át galambbá; de a galamb jelképe megadatott Jánosnak, hogy az kifejezze a cselekedet igazságát, mert a galamb az igazság és az ártatlanság jelképe vagy jele.

Harmadszor, abban az időben János volt a királyság ügyeinek egyetlen törvényes kiszolgálója akkor a földön, és egyedül ő viselte a hatalom kulcsait. A zsidóknak engedelmeskedniük kellett utasításainak, vagy elkárhoznak a saját törvényeik szerint; és maga Krisztus is beteljesített minden igazságot azáltal, hogy engedelmeskedett annak a törvénynek, amelyet Ő adott Mózesnek a hegyen, és ezáltal felmagasztalta azt, és tisztelendővé tette ahelyett, hogy elpusztította volna. Zakariás fia elragadta a zsidóktól a kulcsokat, a királyságot, a hatalmat, a dicsőséget a menny szent felkenése és határozata által, és ez a három ok teszi őt a legnagyobb prófétává, aki asszonytól született.

Második kérdés: Hogyan volt a menny királyságában a legkisebb nagyobb, mint ő? [Lásd Lukács 7:28.]

Válaszként azt kérdeztem: Kire hivatkozott Jézus mint a legkisebbik? Jézusra úgy tekintettek, mint akinek a legkevesebb jogosultsága lehetne Isten királyságában, és [látszólag] a legkevésbé volt jogosult arra, hogy prófétaként tekintsenek rá; mintha azt mondta volna: »Akit a legkisebbnek tartanak közöttetek, nagyobb Jánosnál – és ez én vagyok.«”⁴

Isten királyságában szükség van egy törvényes szolgára

„Némelyek azt mondják, hogy Isten királysága nem állíttatott fel a földön pünkösd előtt, és hogy [Keresztelő] János nem prédikálta a bűnök bocsánatáért való bűnbánat keresztségét; de én azt mondom az Úr nevében, hogy Isten királysága Ádám napjai óta a mai napig fennállt a földön. Bármikor, amikor élt egy igazlelkű férfi a földön, akinek Isten kinyilatkoztatta igéjét, és hatalmat és felhatalmazást adott arra, hogy az Ő nevében eljárjon, és ahol él Istennek egy papja – egy olyan szolga, akinek Istentől kapott hatalma és felhatalmazása van arra, hogy az evangélium szertartásait kiszolgálja, és Isten papságában szertartást végezhessen, ott van Isten királysága; és Jézus Krisztus evangéliumának, valamint az Isten által elküldött prófétáknak az elvetése miatt Isten ítéletei nyugodtak népeken, városokon és nemzeteken a világ különböző korszakaiban, mint például Szodomában és Gomorrában, amelyek elpusztultak, mert elvetették a prófétákat…

A János által prédikált evangéliumot és keresztséget illetően azt mondom, hogy János a bűnök bocsánatáért jött az evangéliumot prédikálni; Istentől kapta felhatalmazását, és Isten jóslatai voltak vele, és úgy tűnik, hogy Isten királysága egy ideig egyedül Jánoson nyugodott. Az Úr megígérte Zakariásnak, hogy fia lesz, aki Áron leszármazottja, mert az Úr megígérte, hogy a papság Áronnal és az ő magvával fog folytatódni nemzedékeiken keresztül. Senki se vegye magára ezt a tisztességet, kivéve ha Isten hívja el, miként Áront is [lásd Zsidók 5:4]; és Áron az elhívását kinyilatkoztatáson keresztül kapta…

De – mondják –, Isten királysága nem lehetett felállítva János napjaiban, mert János azt mondta, hogy a királyság közeledik. Én azonban megkérdezném, hogy lehetne-e közelebb hozzájuk, mint János kezében. Az embereknek nem kell pünkösd napjaira várniuk, hogy megtalálják Isten királyságát, mert Jánossal volt, aki a vadonból előjőve így kiáltott: »Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa« [Máté 3:2], mintha azt mondta volna: »Idekint megkaptam Isten királyságát, és most jövök utánatok; nálam van Isten királysága, és ti is megkaphatjátok, és én jövök utánatok; és ha nem fogadjátok el, el fogtok kárhozni«; és a szentírások arról tanúskodnak, hogy egész Jeruzsálem kiment, hogy megkeresztelkedjék János által [Máté 3:5–6]. Volt egy törvényes szolga, és azok, akik megkeresztelkedtek, egy király alattvalóivá váltak; Isten törvényei és jóslatai is ott voltak; ezért Isten királysága is ott volt; mert senkinek nem lehet jobb felhatalmazása a szolgálatra, mint Jánosnak; és a Szabadítónk maga is alávetette magát annak a felhatalmazásnak azzal, hogy megkeresztelkedett János által; ezért Isten királysága fel volt állítva a földön, méghozzá János napjaiban. […]

Krisztus eljött János szavai szerint [lásd Márk 1:7], és Ő nagyobb volt Jánosnál, mert viselte a melkisédeki papság és Isten királyságának kulcsait, és korábban kinyilatkoztatta Mózes papságát, Krisztus mégis megkeresztelkedett János által, hogy beteljesítsen minden igazságot [lásd Máté 3:15]. […]

[Jézus] ezt mondja: »Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába«, és »az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak« [János 3:5; Máté 24:35]. Ha az ember víztől és Lélektől születik, bejuthat Isten királyságába. Nyilvánvaló, hogy Isten királysága a földön volt, és János felkészítette a királyság alattvalóit azáltal, hogy prédikálta nekik az evangéliumot, és megkeresztelte őket, és előkészítette az utat a Szabadító előtt, vagyis előhírnökként szolgált, és az alattvalókat felkészítette Krisztus prédikálására; és Krisztus Jeruzsálem-szerte ugyanazokon az alapokon prédikált, mint János… János… ugyanazt az evangéliumot és keresztséget prédikálta, mint Jézus és az apostolok őutána…

Bármikor, amikor az ember megtudhatja Isten akaratát, és talál egy Isten által törvényesen felhatalmazott szolgát, ott van Isten királysága; de ahol ezek nincsenek, ott Isten királysága sincs jelen. A földön semmilyen szertartás, rendszer vagy igazgatás nem válik az emberek gyermekeinek a hasznára, hacsak azokat nem Isten rendelte el, vagy nem Őáltala vannak felhatalmazva; mert semmi nem fogja megszabadítani az embert, csak egy törvényes szolga; mert Isten vagy az angyalok senki mást nem ismernek el”⁵.

„[Keresztelő] János rendelkezett az ároni papsággal, és Krisztus törvényes szolgája és előhírnöke volt, és azért jött, hogy előkészítse az utat neki… János Krisztus előtt Áron rendje szerinti pap volt…

Az ároni papság kulcsait rábízták, és olyan volt ő, mint a vadonban kiáltó szó, mondván: »Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az Ő ösvényeit!« [Máté 3:3] …

„A Szabadító azt mondta Jánosnak: Általad kell megkeresztelkednem. Miért? Hogy betartsam a határozatomat [lásd Máté 3:15]… Jézusnak nem állt más törvényes szolga a rendelkezésére, [kivéve] Jánost.

A Biblia két fedele között nem létezik szabadulás egy törvényes szolga nélkül”⁶.

Az a személy, akiben megvan Éliás lelke, az Úr által kijelölt előkészítő munkával rendelkezik

„Éliás lelkéről szeretnék először beszélni, és ahhoz, hogy eljuthassak ehhez a témához, előhozom a szentírások néhány bizonyságát, és a saját bizonyságomat is teszem.

Először is legyen elég, ha azt mondom, hogy bementem az erdőbe, hogy imában megkérdezzem az Urat, hogy mi az akarata velem kapcsolatban, és egy angyalt [Keresztelő Jánost] láttam, aki kezeit a fejemre helyezte, és pappá rendelt el Áron rendje szerint, hogy viseljem ennek a papságnak a kulcsait, amely hivatalnak a bűnbánat és a bűnök bocsánatáért való keresztség prédikálása, és a keresztelés a feladata. Közölték azonban velem, hogy ez a hivatal nem terjed ki a Szentlélek kézrátétel általi adományozására; hogy az a hivatal egy nagyobb munka, és majd később adatik meg; az elrendelésem azonban előkészítő munka, vagy előtte járás, amely Éliás lelke; mert Éliás lelke azt jelenti, hogy előtte jár, hogy előkészítse az utat a nagyobbnak, amint Keresztelő János esetében történt. Átjött a vadonon, azt kiáltván: »Készítsétek az Úr útját, és egyengessétek meg az Ő ösvényeit« [Máté 3:3]. És közölték velük, hogy amennyiben elfogadják, Éliás lelke az [lásd Máté 11:14]; és János nagyon odafigyelt arra, hogy elmondja az embereknek, hogy ő nem az a Világosság, hanem azért küldték, hogy tanúságot tegyen arról a Világosságról [lásd János 1:8].

Azt mondta a népnek, hogy az ő küldetése az, hogy bűnbánatot és vízzel való keresztséget prédikáljon; de hogy az utána jövő lesz az, aki tűzzel és Szentlélekkel fog keresztelni [lásd Máté 3:11].

Ha szélhámos lett volna, elképzelhető, hogy korlátait meghaladva munkálkodott volna, és olyan szertartásokat is elvégzett volna, amelyek Éliás lelke szerint nem tartoznak abba a hivatalba és azon elhívás alá.

Éliás lelke azt jelenti, hogy előkészíti az utat Isten nagyobb kinyilatkoztatása számára, amely [Éliás lelke] Éliás papsága, vagyis az a papság, amelybe Áront elrendelték. És amikor Isten elküld egy embert a világba, hogy felkészítse azt egy nagyobb munkára, Éliás hatalmának kulcsait birtokolva, ezt már a világ legkorábbi korszakaitól kezdve Éliás tanának nevezik.

János küldetése a prédikálásra és keresztelésre korlátozódott; de amit tett, az törvényes volt; és amikor Jézus Krisztus odament János bármelyik tanítványához, tűzzel és Szentlélekkel keresztelte meg őket… János nem lépte át a határait, hanem hűségesen elvégezte azt, ami a hivatalába tartozott; és annak a nagy épületnek minden részét jól kell előkészíteni, és a megfelelő helyére kijelölni; és tudni kell azt, hogy ki birtokolja a hatalom kulcsait, és ki nem, mert különben könnyen félrevezethetnek bennünket.

Annak a személynek, aki viseli Éliás kulcsait, előkészítő munkája van… Éliás lelkét kinyilatkoztatták nekem, és én tudom, hogy az igaz; ezért bátran beszélek, mert bizony tudom, hogy a tanom igaz”⁷.

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra. További segítségért lásd a vii–xi. oldalakat!

Olvasd el azt a beszámolót, ahol Keresztelő János Joseph Smithnek és Oliver Cowderynek adományozza az ároni papságot (81–83, 88. o.)! Milyen hatással volt ez az esemény Josephre és Oliverre? Milyen hatással volt ez az esemény a te életedre?
Olvasd el a 83. oldalon található első teljes bekezdést, és figyeld meg, hogy Keresztelő János Josephet és Olivert az ő „szolgatársainak” nevezte! Hogyan segíthetné ez a kifejezés a papságviselőket? Ez a kifejezés milyen hatással lehetne az azokkal a fiatalemberekkel való kapcsolatunkra, akik viselik az ároni papságot?
Tekintsd át a fejezet 83. oldalán kezdődő szakaszt! Milyen gondolataid és érzéseid támadnak Keresztelő Jánosról és arról a küldetésről, amelyet halandó életében elvégzett?
Joseph próféta azt tanította, hogy Keresztelő János „törvényes szolga” volt (85–88. o.). Szerinted mit jelent a „törvényes szolga” kifejezés a papságot illetően? Miért nem létezik „szabadulás… törvényes szolga nélkül”? (88. o.)
Miközben elolvasod a fejezet utolsó szakaszát (88–89. o.), egyúttal tekintsd át az „Éliás” kifejezés jelentését a Kalauz a szentírásokhoz című részben (lásd Kalauz a szentírásokhoz, 55–56)! Mi Éliás lelke? Keresztelő János hogyan készítette elő az utat a Szabadító eljöveteléhez?
Joseph Smith azt mondta, hogy az ároni papság adományozása „előkészítő munka”, mert előkészíti az utat valami nagyobb számára (88. o.). Mit tehetnek az ároni papságot viselők, hogy felkészüljenek a melkisédeki papság elnyerésére? Mit tehetnek a szülők, nagyszülők, tanítók és vezetők, hogy segítsenek nekik felkészülni?

Kapcsolódó szentírások: Máté 3:1–17; 1 Nefi 10:7–10; Joseph Smith – Máté 3:43–46

Joseph and Oliver receiving Aaronic priesthood — Keresztelő János 1829. május 15-én visszaállította az ároni papságot Joseph Smithnek és Oliver Cowderynek, mondván: „Szolgatársaim, a Messiás nevében rátok ruházom Áron papságát.”

John the Baptist baptizing Christ — A Szabadító elment Keresztelő Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjen, mert János „viselte az ároni papságot, és törvényes szolga volt”.