Olyanná válni, mint Ő

Scott D. Whiting elder

a Hetvenektől

Csakis a Szabadító isteni segítségével haladhatunk mindannyian afelé, hogy olyanná váljunk, amilyen Ő.

A Szabadító intése, miszerint legyünk olyanok, „amilyen én vagyok” ¹ , még azok számára is ijesztően nehéznek és látszólag elérhetetlennek tűnhet, akik alaposan tanulmányozzák Jézus Krisztus életét és szolgálattételét. Talán ti is olyanok vagytok, mint én – olyannyira tudatában vagytok a hibáitoknak és gyarlóságaitoknak, hogy kényelmesebb számotokra fejben egy olyan ösvényen lépdelni, amelyen nincs emelkedő és nem jár sok növekedéssel. „Ez a tanítás így nyilván életszerűtlen és túlzó” – magyarázkodunk magunkban, miközben kényelmesen a legkisebb ellenállás útját választjuk, minél kevesebbet égetve el ezáltal a szükséges változás kalóriáiból.

Csakhogy mi van akkor, ha az „amilyen [Ő]” nem képletes fogalmazás, még ebben a halandó állapotunkban sem? Mi van akkor, ha ez egy bizonyos mértékig nemcsak hogy elérhető ebben az életben, hanem az előfeltétele is annak, hogy ismét Ővele lehessünk? Mi van akkor, ha a Szabadító pontosan és precízen így is értette: „amilyen én vagyok”? Akkor mi van? Milyen fokú erőfeszítést lennénk hajlandóak kifejteni azért, hogy meghívjuk az életünkbe az Ő csodálatos hatalmát, képessé válva ezáltal megváltoztatni magát a természetünket?

Neal A. Maxwell elder ezt tanította: „Amikor azon elmélkedünk, miszerint Jézus megparancsolta nekünk, hogy olyanná váljunk, mint Ő, azt láthatjuk, hogy a jelenlegi körülményeink közepette nem feltétlenül vagyunk gonoszak, hanem inkább igencsak fél szívvel és csekély lelkesedéssel viseltetünk az Ő ügye iránt – amely a mi ügyünk is! Magasztaljuk Őt, de csak elvétve utánozzuk.” ² Egy fiatal lelkész, egy bizonyos Charles M. Sheldon így fejezte ki hasonló érzéseit: „Kereszténységünk túlzottan szereti a gondtalanságot és a kényelmet ahhoz, hogy bármi olyan durvát és nehezet vegyen magára, amilyen egy kereszt.” ³

Pedig mindannyiunkra érvényes az előírás, hogy váljunk olyanná, amilyen Ő – éppen úgy, ahogy Jézus Krisztus is olyanná vált, mint az Atya. ⁴ Haladásunk közben egyre teljesebbé, befejezettebbé és teljes mértékben kifejletté válunk. ⁵ Az efféle tanítás nem valamely felekezet tanain alapszik, hanem közvetlenül magától a Mestertől jön. Ez az a lencse, melyen át az életet élni, az értesüléseket megfontolni, és a kapcsolatokat ápolni kell. Valóban nincs más módja az összetört kapcsolatok vagy egy megrepedezett társadalom meggyógyításának, mint hogy mindegyikünk még teljesebben igyekezzen utánozni a Békesség Hercegét. ⁶

Vegyük fontolóra, miképpen kezdjünk el egy arra irányuló átgondolt, szándékos és tudatos törekvést, hogy pontosan Jézus Krisztus tulajdonságaira szert téve olyanná váljunk, amilyen Ő.

Eltökélni és elköteleződni

Néhány évvel ezelőtt a feleségemmel ott álltunk a Japán legmagasabb hegyére, a Fudzsira vezető ösvény elejénél. Ahogy elindultunk felfelé, felnéztünk a messzi távolban magasodó csúcsra, és nem tudtuk, képesek leszünk-e eljutni odáig.

Egyre feljebb haladva sorra megtapasztaltuk a kimerültséget, a fájó izmokat és a magaslati levegő hatását. Fontos lett, hogy fejben mindig csak a következő lépésre összpontosítsunk. Azt mondogattuk: „Lehet, hogy nem jutok el egyhamar a csúcsig, de ezt a következő lépést most meg tudom tenni.” Ahogy telt az idő, ez a félelmetes feladat végül megvalósíthatóvá vált – lépésről lépésre.

Az első lépés ezen a ösvényen, mely oda vezet, hogy olyanná váljunk, amilyen Jézus Krisztus, az erre irányuló vágy. Jó dolog megérteni az intést, miszerint legyünk olyanok, amilyen Ő – ám ehhez a megértéshez társulnia kell a vágyódásnak is önmagunk átalakítására, lépésenként, a természetes embert meghaladóan. ⁷ E vágy kifejlesztéséhez tudnunk kell, hogy ki is Jézus Krisztus. Tudnunk kell valamit a jelleméről ⁸ , valamint keresnünk kell a tulajdonságait szentírásban, hódolati gyűléseken és más szent helyeken. Amint elkezdjük jobban megismerni Őt, észre fogjuk venni, ahogy a tulajdonságai másokban tükröződnek. Ez bátorítani fog bennünket a saját küldetésünkben, hiszen ha mások képesek – bizonyos mértékig – szert tenni az Ő tulajdonságaira, akkor mi is képesek vagyunk rá.

Ha őszinték vagyunk magunkkal, akkor Krisztus bennünk lévő világossága ⁹ azt súgja nekünk, hogy van egy bizonyos távolság a mostani helyzetünk és a Szabadító vágyott jelleme között. ¹⁰ Az efféle őszinteség létfontosságú, ha abba az irányba szeretnénk haladni, hogy olyanná váljunk, amilyen Ő. Mi több, az őszinteség az Ő egyik tulajdonsága.

Na mármost azok, akik közülünk bátrak, talán fontolóra vehetik, hogy megkérdezzék egy olyan családtagjukat, a házastársukat, egy barátjukat vagy lelki vezetőjüket, akiben megbíznak, hogy Jézus Krisztus tulajdonságai közül melyikre is van szükségük – és talán jobban teszik, ha a válaszra várva erősen megkapaszkodnak. Időnként egy elvarázsolt kastély torzító tükreiben szemléljük magunkat, amelyek a valóságosnál sokkal teltebbnek vagy sokkal karcsúbbnak mutatnak bennünket.

A bizalmas barátok és családtagok segíthetnek nekünk abban, hogy pontosabban lássuk magunkat, de még velük is előfordulhat – bármily szeretetteljes és segítőkész is a szándékuk –, hogy tökéletlenül látnak dolgokat. Ennek eredményeképpen létfontosságú, hogy a mi szerető Mennyei Atyánkat is megkérdezzük, mire is van szükségünk és hová összpontosítsuk az erőfeszítéseinket. Ő tökéletesen lát minket, és szeretetteljesen meg fogja mutatni nekünk a gyengeségeinket. ¹¹ Talán arra fogtok rájönni, hogy több türelemre, alázatra, jószívűségre, szeretetre, reményre, szorgalomra vagy engedelmességre van szükségetek, hogy csak néhányat említsek. ¹²

Nem olyan régen volt egy lélekpróbáló élményem, amikor is egy szeretetteljes egyházi vezető igen nyíltan utalt arra, miszerint hasznomra válna, ha nagyobb mértékben lenne meg bennem egy bizonyos tulajdonság. Szeretettel átugrott minden torzítást. Aznap este elmeséltem ezt az élményt a feleségemnek. Ő irgalmas jószívűséget tanúsított, miközben egyetértett a javaslattal. A Szentlélek megerősítette nekem, hogy a tanácsuk egy szerető Mennyei Atyától ered.

Az is hasznos lehet, ha őszintén elvégezzük a Prédikáljátok evangéliumomat! hatodik fejezetében lévő, krisztusi tulajdonságokkal kapcsolatos tevékenységet. ¹³

Amint lefolytattál egy őszinte értékelést, és eltökélted magad, hogy nekiindulsz a hegyoldalnak, akkor bűnbánatot kell tartanod. Russell M. Nelson elnök szeretetteljesen ezt tanította: „Amikor a bűnbánatot választjuk, akkor a változást választjuk! Engedjük a Szabadítónak, hogy önmagunk legjobb változatára formáljon minket. Azt választjuk, hogy lelkileg növekedünk és örömben részesülünk – az Őbenne való megváltás örömében. Amikor a bűnbánatot választjuk, akkor azt választjuk, hogy egyre hasonlóbbá válunk Jézus Krisztushoz!” ¹⁴

Olyanná válni, amilyen Jézus Krisztus, meg fogja követelni tőlünk a szívünk és az elménk – sőt, az egész jellemünk – megváltoztatását, és ennek megtétele csakis Jézus Krisztus szabadító kegyelmén keresztül lehetséges. ¹⁵

Beazonosítani és cselekedni

Most, hogy már eltökéltétek, miszerint megváltoztok és bűnbánatot tartotok, továbbá útmutatásra törekedtetek ima, őszinte elmélkedés és esetleg másokkal való tanácskozás által, ki kell választanotok egy olyan tulajdonságot, amelyre élesen fogtok összpontosítani. El kell köteleznetek magatokat amellett, hogy jelentős erőfeszítést fogtok kifejteni. E tulajdonságokat nem fogjátok olcsón és gyorsan megkapni, ám az Ő kegyelme által az igyekezet során ezek fokozatosan jönni fognak.

A krisztusi tulajdonságok egy szerető Mennyei Atya ajándékai, hogy megáldjanak bennünket és a körülöttünk lévőket. Ennek megfelelően az e tulajdonságok megszerzésére irányuló erőfeszítéseink megkövetelik majd az Ő isteni segítségéért folyamodó szívből jövő fohászokat. Ha azért törekszünk ezekre az ajándékokra, hogy jobban szolgáljunk másokat, Ő meg fog áldani bennünket az erőfeszítéseinkben. Isten bármely ajándékának önző hajszolása csalódással és bosszúsággal végződik.

Azáltal, hogy mélyrehatóan egyetlen szükséges tulajdonságra összpontosítotok, miközben egyre inkább szert tesztek rá, más tulajdonságok is elkezdenek halmozódni bennetek. Előfordulhat-e, hogy aki mélyrehatóan a jószívűségre összpontosít, az ne gyarapodna szeretetben és alázatban is? Aki az engedelmességre összpontosít, az vajon ne tehetne szert nagyobb szorgalomra és reményre? Jelentős erőfeszítéseitek, melyek arra irányulnak, hogy szert tegyetek az egyik tulajdonságra, olyan dagállyá válnak, amely minden hajót megemel a kikötőben.

Feljegyezni és fenntartani

Fontos, hogy miközben igyekszem olyanná válni, amilyen Ő, feljegyezzem az élményeimet és a tanultakat. Amikor mélyen az elmémben tanulmányozom az Ő egyik tulajdonságát, új arcukat mutatják a szentírások, mert meglátom e tulajdonság példáit az Ő tanításaiban, a szolgálattételében és a tanítványaiban. A tekintetem jobban összpontosít arra is, hogy felismerjem másokban ezt a tulajdonságot. Csodálatos embereket látok az egyházon belül és kívül is, akik Tőle átvett tulajdonságokkal rendelkeznek. Erőteljes példái ők annak, ahogy az Ő szeretetteljes kegyelme által azok a tulajdonságok meg tudnak nyilvánulni az egyszerű halandókban.

Annak érdekében, hogy valós fejlődést tapasztalj meg, folyamatos erőfeszítést kell tenned. Nagyon hasonlóan ahhoz, ahogy egy hegy megmászása előzetes felkészülést, mászás közben pedig szívósságot és kitartást igényel, úgy ez az utazás is valós erőfeszítést és áldozatot kíván majd. Az igazi kereszténység, melyben olyanná igyekszünk válni, amilyen a Mesterünk, mindig is a tőlünk telhető legjobb erőfeszítéseket igényelte. ¹⁶

Most pedig egy intő szó. Annak a parancsolatnak, miszerint legyünk olyanok, amilyen Ő, nem az a célja, hogy bűntudatot, érdemtelenséget vagy a szeretet hiányát érezzétek. Az egész halandó tapasztalásunk a fejlődésről, a próbálkozásról, a kudarcról és a sikerről szól. Még ha a feleségemmel kifejezetten azt is kívántuk volna, hogy a szemünket lehunyva felvarázsolhassuk magunkat a hegycsúcsra, az élet nem erről szól.

Elég jók vagytok, szeretnek benneteket, de ez nem jelenti azt, hogy már befejezettek vagytok. Van még elvégzendő munka ebben az életben és a következőben is. Csakis az Ő isteni segítségével haladhatunk mindannyian afelé, hogy olyanná váljunk, amilyen Ő.

Ezekben az időkben, amikor látszólag minden zűrzavaros és úgy tűnik, hogy „minden embert félelem száll meg” ¹⁷ , akkor az egyetlen ellenszer, az egyetlen gyógyír az, ha törekszünk olyannak lenni, amilyen a Szabadító ¹⁸ , az egész emberiség Megváltója ¹⁹ , a Világ Világossága ²⁰ , és keressük Őt, aki kijelentette: „Én vagyok az út” ²¹ .

Tudom, hogy az Ő isteni segítsége és ereje által lépésről lépésre megvalósítható, hogy olyanná váljunk, amilyen Ő. Ha nem így lenne, nem adta volna nekünk ezt a parancsolatot. ²² Tudom ezt – részben azért, mert az Ő tulajdonságait látom oly sokatokban. Ezekről teszem a bizonyságomat Jézus Krisztus nevében, ámen.